Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 9. szám - Emlékkönyv Berzeviczy Albert irói működésének félszázados évfordulója ünnepére. Pécs, 1925. 586 l. [Könyvismertetés]

II MISKOLCI Izrael története (681 lap), mely egy emberöltő szorgos munkájának értékes gyümölcse. Mikor a cseh okkupáció elöl az agg költő Mis* kolera költözött, a szintén idemcnekült jogakadémián talált megfelelő munkakört, hol ,,Nemzeti küzdelmeink törtenete'' cimen speciálkollégiumot tartott. Azok előtt, akik előadását hallgatták, felejthetetlen marad az az eredeti felfogás, lendületes és költői előadásmód, mellyel a teljes szellemi frissességben lévő ősz poéta ezt a vonzó témakört tárgyalta. A július 13-iki gyásznap határköve egy becsülettel bejárt hosszú pályának. Csengeyvcl sirba szállt a régi iskola egyik tiszteletreméltó képviselője, irodalmunk egy csendesszavn, tiszta lelkű és mindvégig nemes munkása, a hazaszeretetnek mind halálig hü apostola.*) Bruckner Győző dr. Csengey Gusztáv emlékezete öregedő fának nincs már virágzása. (~- Nyáridon ugy fáj a lomb, levél hullása . . .) Csillagunk lehullott, lebukott az égről, „Régi dal, régi dal, régi dicsőségről. . ." A „Fogoly lengyelnek" nem volt szabadsága, A rab hazának sem volt még virradáss. Eperjes felé most siró szelek járnak — — A dalok, szép dalok, arrafelé szálltak . . . Elhallgatott a dal, a sziv már nem dobban Azokban a zengő, szép magyar dalokban. Lévay földjén most uj sírhant domborul . . . A borsodi felhők könnye mind reá hull. Tűnt multak csodája egy percre visszatér, — Megmarad az emlék, megmarad a babér. Könnyezve emlékszem az öreg költőről, — Fiatal dal zenél. . . „régi dicsőségről" . . . Radványi Sándor.' Csengey Gusztáv utolsó útja Csengey Gusztáv temetése, mely július 15-én ment végbe óriási részvét mellett, külsőségeiben is impozáns s mindenképpen méltó volt a nagy költő'öz. A nép hosszú, sűrű rajban vonult a miskolci ev. templomba, majd a temetőbe, hogy megadják a végtisztességet az ősz poétának. S a nagy tömeget nem a tüntető kedv, a közönyös kíván* csiság vonzotta az agg költő sirgödréhez, hanem áz igazi szomorúság és fájdalom szülte komoly és méltóságos gyász. Mert gyászolta Csengey Gusztávot e városban mindenki; gyászolták azok is, akik őt személyesen nem ismerték; hiszen egy magyar költő elköltözése a nemzet minden fiának pótolhatatlan vesztesége. Akik a temetésen személyesen nem jelenhettek meg, levélben vagy táviratban fejezték ki részvétüket egyrészt a gyászoló családnak, másrészt a jogakadémiának. A jog* akadémia dékánjához számos részvétnyilatkozat érkezett. Részvéfnyilaíkozafokat küldtek többek között Bartha Richárd, *) Életrajzi adatait lásd a Miskolci Ág. Ilitv. Ev. Jogakadémia Szemináriumainak Értekezései 1. számában, melyben Szívós Béla „Csengey Gusztáv" cimen irta meg biográfiáját. JOGÁSZÉLET (Í6) a kormányzói kabinetiroda főnöke a kormányzó ur Ö Fő* méltósága és külön a saját nevében, Berzeviczy Albert dr. a Magyar Tudományos Akadémia, br. Radvánszky Albert az evang. egyházegyetem nevében. A Kisfaludy Társaság nevében Voinovits Géza főtitkár egyebek közt e szavakkal fejezte ki részvétét: „Csengey neve élő név irodalmunkban és az marad viselőjének halála után is. Az irodalom munkásai szomorúan nézik az érdemes elődök elmúlását, akik az emberiség és a magyarság nemes példái voltak." Részvétnyilatkozatot- küldtek még Ravasz László dr. ref. püspök, Balogh Jenő dr. ny. miniszter és az Akadémia főtitkára, Schneller István dr. nyug. egyet, tanár, a költő egykori eperjesi kartársa, továbbá a szegedi Ferenc József tudományegyetem, a debreceni Tisza István tudományegyetem hittudományi és jogi kara, az Erzsébet tud. egyetem soproni ev. theologiai fakultása, az egri joglyceum s az eperjesi Széchényi Kör, melynek az elhunyt költő disztagja volt. Csengey Gusztávot a város és a jogakadémia, e két erkölcsi testület a maga halottjának tekintve közös aka» rattat intézkedett. A jogakadémia július 14*én rendkívüli kari ülést tartott, melyen az elnöklő Bruckner Győző dékán megható szavakban méltatta Csengey Gusztáv irói és tanári működését s a költő-professzor elévülhetetlen érdemeit a kar jegyzőkönyvben örökítette meg és a. következő gyászjelentést adta ki : A tiszai ág. hifv. cv. egyházkerület miskolci (eperjesi) jogakadémiájának tanári kara mély szomorúsággal jelenti, hogy a jogakadémia előadó tanára, az eperjesi ősi Kollégiumnak 1902—03-ban volt rektora, a theologiai akadémiának nyugalmazott tanára és több izben dékánja, a Petőfi Társaság, a Luther Társaság, az eperjesi Széchenyi Kör tiszteletbeli tagja, a Lévay József Közművelődési Egyesület, a Haliéi Egyetemi Magyar Egyesület, a Miskolci Joghallgatók Testületének disztagja stb., egyháztörténetiró, zsoltáriró és költő, a „Eogoly lengyel" országos hirü szerzője, CSENGEY GUSZTÁV úr áldásos életének 83*ik évében 1925 év július hó 13-án vissza.? adta lelkét Teremtőjének. Kihűlt hamvait július hó 15-én délután 4 érakor az ág. hitv.' evang. templomból kisérjük pihenőre. Az elhunyt tanári működése a főiskola történetében mindenkor emlékezetes marad; egy ifjú nemzedék vallja őt mesterének, melyet élete példájával tanított keresztyéni erényekre, puritán gondolkozásmódra, nemes egyszerűségre. A Gondviselés beláthatatlan akaratából agí*korában kellett elbujdosnia idegenné vált otthonából s messze a hitvalló vértanuk városától — hol élete javái leélte s munkásságát, gazdag szellemi kincseit egyházának és hazájának áldozta — tér örök nyugalomra. „Az igaznak emlékezete áldott." Másnap, a temetés napján délelőtt fekete drapéria vonta be a Hunyadi-utcai ev. templom ódon falait. Az oltár előtt ; koszorúk egész tömegével díszített ravatalon, egyszerű de szép díófakoporsóban feküdt az utolsó kuruc némán, mereven, mozdulatlanul. Ezt a merev, hideggé lett arcot rajzolta le a költőnek egy tanítványa, Fúria ZoU tán, jelenleg kiskőrösi ev. lelkész s egy mályva-rózsa és margarctía csokrot tett a ravatalra, melyet ő szedett Petőfi szülőházának kertjéből. Egymásután érkeztek a díszruhás hajdúktól őrzött ravatalra a szebbnél-szebb koszorúk a rokonoktól, barátoktól, testületektől, hivataloktól. A koszorúk között különösen feltűnt a városnak piros-sárga selyem szalaggal diszitett gyönyörű koszorúja, továbbá egy fekete szalagos koszorú Eperjes város közönségétől, minden felírás nélkül, jellemzően a mostani szomorú állapotokra. A temetés délután 4 órakor kezdődött. A templomot percek alatt szorongásig megtöltötte a közönség, melynek soraiban ott láttuk az egyházak, hatóságok, hivatalok,