Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - Gróf Apponyi Albert hét előadása a magyar alkotmány fejlődéséről. Budapest Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 108. 1 [Könyvismertetés] - Gróf Tisza István összes munkái. II. köt. Levelek, táviratok, távbeszélőn küldött üzenetek, egyes előterjesztések 1914 juniustól december végéig [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET V Utolsó perjele, akit ismerünk, Tamás, (1524) volt. 1T55=ben már a rég elpusztult kolostorok jegyzékében találjuk. * Nemsokára elérkezett az indulás ideje, hogy a vonatához kényelmesen sétálhassunk le. Mindannyian a legjobb hangulatban tettük meg az utat az állomásig, csak az fájt, hogy már haza kell jönni, hogy annak a szépnek, jónak, kel'emesnek, ami egész nap a lelkünk betöltötte, végét kell szakitanunk. Fáradságot senki sem észlelt, de lel* künkben felüdülve énekeltük : Ballag már a vén diák, Tovább, tovább . . . Isten veletek cimborák .... . . . s egy kellemesen töltött nap jóérzésével nyújtottunk egymásnak búcsúkezet az érkezésnél. Szivos Béla. Tavaszí dal a fiamhoz Fiút szerelmes egy fiamf vitézem. Ti csak daloljatok l Ittas galambként csattogjon a napban Sebzetten szárnyatok I Nászrepülésre, hívogató fütyre Neszetget a pagony . » • . Ezüst erecske lüktet küszivekben. Zászló leng a magon . • • A panorámás, isteni tavasznak Hozsannát zengjetek 1 Kalaplengetve szálljatok a fényben Mig in temetgetek . . . Két szép halottat rejt komor magányom: — ó, megszedett lugas! — Rőt teritőn elnémult csalogányom S a törött szárnyú sas . . . Amig a csöndes, árva ravatalnál Sötéten hallgatok S magános mécsem olaját vigyázom: Ti csak daloljatok ! Ez a tavasz még, látom, csak tiétek; Csak jégbilincset old! Ez a tavasz csak könnyű ujjú piktor S nem harsonás herold! Együtt vigadni szárnyaló ütemre Mi csak akkor fogunk, Ha Nagyurát majd ünneptőbe várja Nemesi birtokunk ! Ha majd tánctépő kedvetek kigyultán Zendül meg ajkatok ! • . . . . . Feltámadásán szent madaraimnak Aztán meghalhatok ! Farkas Andor, Hősök ünnepére . . .* — ünnepi óda — Elzarándokoltunk csendes áhítatra, Legyen hódolásunk — felmagasztalás! Emlékezzetek a hősi-honfiakra . . . És a múltra: mennyi küzdés és csapás. „A mi ünnepünk ma nem diadalünnep", Szemünk lobogását könnyzápor fedi. . . Áldottak a hősök, akik itt feküsznek, S boldog az, ki szive vigaszát leli. Régi dicsőségünk gyászfátyolba vonva, Ez a föld csak hőst és honvédet takar; Mintha a madár is másképen dalolna: Tavasz is, a nyár is csupa zivatar. . . Fájdalom, hogy majdnem mindent elvesztettünk, Szemünk, amerre néz: csak romokat lát... A dicsőség napja leborult felettünk, Messze az igérel és az — ^4rará/. .. Nem lehet örülni, gyászos a jelenünk, Amiért e hősök haltak: elveszett!... Ámde a Jövőre uj remény kél bennünk, Áldd meg Isten azt a tűrő nemzetet! Áldd meg hőseit, kik sírjukban porladnak.,. Julalomkoszorunk s könnyünk az övék! Had' álmodhassák a rab=magyart szabadnak, Fel a szebbjovőért, ifjú nemzedék! Lesz még egyszer ünnep rab*Magyarországori! S Hadak utján Csaba uj utat mutat. . . Megvillannak ismét a magyar villámok, S megtorpan a gőgös, mámoros Nyugat. Szent kötelességben, hazaépitésben : Rátok vár a munka, sok magyar diák! Jobbra fordítani Magyarország sorsát: Rajta! Csak előre — magyar Katonák! Rab testvéreinkkel egymásba forr szivünk, Nagy-Magyarországért mind, mind felkelünk; S utolsó nagy csatánk irtó orkánjában: Segítségül majd a Hadui lész velünk. Minden virágot csak koszorúkba kötünk. . . S elhozzuk tinéktek, hősök! — zálogul, Minden hősi hanton szabadságdal zendül; S örömköny'áztatta koszorú virul. Elzarándokoltunk csöndes áldozatra, Legyen ma ünnepünk: felmagasztalás! Emlékezzetek a hősi halottakra, És a múltra: mennyi küzdés és csapás! „Szemünk lobogása, szivünk dobogása": Megacélozza a hitet és a kart! Gyászunk belefúl egy gyászos zokogásba... Isten! Áldd meg, áldd meg az örök magyart! Radványi Sándor. * Elszavalta Szekeres János joghallgató a Miskolc város által 1925 május 31-én, pünköstkor a Hősök temetőjében rendezett hősök ünnepén.