Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 12. szám - A csödtörvényjavaslat elvei

— 95 — saját kötelezettségeik teljesítését. Ez magyarázza meg azt, hegy a kereskedelmi forgalom miért tulajdonit és tulajdonitott mindig különös fontosságot a fizetések megszüntetésének s hogy miért tekinti azt a vagyonhiátnnyal egyenlőnek. E körülmény, mig egy rés-z ől a csődnyitás eseteinek eltérő berendezését teszi szükségessé, mas részről azt követeli, hogy a törvényhozás, a esőd szabályozásánál, annak mikénti befejezéséné) a kereskedőkre nézve oly intézkedési kei állapítson meg, melyek a kereskedelmi forgalom sajátszerű természetének megfelelnek s ép azért a nem-kereskedőkie teljes mértékben nem alkalmazhatók. A csődeljárásnak az a czélja, hogy a hitelezők a lehető idő- és I költségkiméléssel minél nagyobb töredékéhez jussanak követeléseiknek. E czél biztos elérése lényegileg a csődnyitás eseteinek, a követelések megállapitásának, a csődvagyon kezel sének, értékesítésének és felosztásának mikénti berendezésétől lévén feltételezve, előadói tisztemnek csak az által felelhetek meg, ha kijelölöm azon elveket, melyekből a javaslat a most érintett kérdések megoldásánál kiindul. A mi mindenekelőtt a csődnyitás eseteit illeti, e tekintetben ki kell emelnem, hogy a javaslat a hivatalból való csődnyitást nem ismeri, tehát e tekintetben az eddigi jogfelfogást emelve érvényre, az állam gyámkodó beavatkozását, a hitelezők érdekeinek hivatalos megóvását sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tarthatja. A gyakorlat minden kétségen felül helyezte, hogy a bi: óságok ott, hol a törvény őket a csődnyitásra feljogosítja, igen ritkán jutnak azon helyzetbe, hogy e joggal élhetnének, s a Dekik engedett jogosultság legfelebb arra szolgált, hogy e hitelezőknél a szükséges gondosságot, saját erdekeiknek kellő ellenőrzését, csökkentette. E szempontból indulva ki, a javaslat a csődnyitás eseteit azon elvnek megfelelőleg szabályozza, mely a csődnyitást a nem-kereskedőknél vagyonhiánytól, a kereskedőknél pedig fizetési tehetlenségtöl teszi függővé ugy, hogy mig nem-kereskedőknél a csődnyitás czéljából a vagyonhiánynak kell kétségenkivül helyeztetni, a kereskedőknél elegendő magának azon ténynek igazolása, hogy az adós fizetéseit megszüntette. A most érintett megkülönböztetésre vezethetők vissza a javaslatnak a csődnyitásra vonatkozó összes intézkedései, melyek a mig egy részről a csődnyitás feltételeinek megállapításánál H hitelezők veszélyeztetett érdekeit lehetőleg megvédik, másr> szről elejét veszik azon veszélyeknek, melyek a csődnek elhamarkodott vagy nem kellően indokolt megnyitása által a közadósra nézve eredhetnének. A javaslatnak a követelések megállapítására vonatkozó intézkedéseiben mindenekelőtt érvényre emeltetik azon elv, mely szerint igényeiket a csődtömeg ellen bejelenteni s a törvény értelmében felszámítani csak azok tartoznak, kik a tömeg ellen valamely személyes igényt kívánnak érvényesiteni, kiket tehát a csődhitelezők elnevezése alá loglalunk. A javaslat a csődnyitásnak nem tulajdonit foganatot azok ellenében, kiket valamely jogczimen külön kielégítés illet s kik ép ez okból az átalános csődtömegből kielégítést nem követelnek. Azon vagyon ugyanis, mely bizonyos hitelezők részére külön kielégítési alapot képez, a csődtömeg kiegészítő részének c.-ak annyiban tekinthető, a mennyiben a biztosított igények kielégítésére nem szükséges; igen természetes tehát, hogy a javaslat igényeik bejelentésére és felszámítására Dem kötelezheti azokat, kiket valamely jogczimen külön kielégítés illet. A javaslatnak a követelések megállapítására vonatkozó egyes intézkedései azon elvre vezethetők vissza, mely a követeié- ,! sek felszámolását, tehát azoknak ugy a valódiság, mint az osztályozás í tekintetében megállapítását nem a bíróság feladatának tekinti. Ennek megfelelőleg a javaslat a bíróságnak a követelések felszámolására j csak ott és annyiban enged befolyást, a hol és a mennyiben a bejelentett követelés peressé válva, birói cognitiót tesz szükségessé. Ekként rendesen elesvén a birói határozatnak akár a valódiság, akár az osz- ; tály tekintetében szüksége, a tömeg ellen bejelentett követelések j liquidálása a mig egy részről sem a tömegnek, sem a feleknek szükség nélküli költségeket nem okoz, más részről egyik leglényegesebb fel- ! tételét képezi a csődeljárás gyors befejezésének, a nélkül, hogy a gyorsaságnak az alaposság feláldoztatnék ; mert a peressé vált követeléseknek sem kellő megvitatása, sem alapos elbírálása kizárva nincsen. A csődtömeghez tartozó javak kezelésének, értékesítésének és ! felosztásának helyes alapokra fektetett berendezése nemcsak a keze- | lésre, értékesítésre és felosztásra hivatott közegek hatáskörétől s azok jogviszonyainak szabatos körvonalozásától, hanem lényegileg attól is van feltételezve, hogy az érintett irányban a csődbíróságnak mily befolyás engedtetik. A mi a csődvagyon kezelését illeti, a javaslat e részbeni intézkedéseinek kiindulási alapját az képezi, hogy a közadós összes vagyona a hitelezőkre megy át, kiknek e vagyon kezelése és fentartása inkább áll érdekükben mint a bíróságnak; mint minden más közösségnél, ugy a csődnél is a hitelezők tarthatnak első sorban igényt a vagyonkezelés vezetésére a nélkül, hogy a bíróság gyámkodó beavatkozására szükségük lenne; s mert e részbeni érdekeik a közadós érdekeivel azonosak, ez utóbbi szempontból sincs ok arra, hogy a hitelezőktől a tömeg szabad kezelése megvonassék. A hiróság e részbeni feladatának, t. i. a közérdek megóvásának, teljesen megfelel az által, ha a szükséges biztosítási intézkedéseket megteszi, ha a tömeg kezelésére gondnokot rendel s azontúl ennek működését ellenőrzi. Ez ellenőrzés gyakorlati kifejezését nemcsak a csődbiztos és a csödválasztmány hatáskörében, hanem a javaslatnak azon intézkedéseiben is találja, melyek a kezelés körébe eső bizonyos teendők érvényességét a felszámolási határnap megtartása előtt a bíróság jóváhagyásától teszik függővé, a nélkül, hogy ez által akár az eljárás gyorsasága, akár a kezelés czélszerüsége veszélyeztetnék. Bizonyos tekintetben hasonlagaz ellenőrzésre szorítkozik a bíróság befolyása a csődtömeg értékesítésénél is, mely a javaslat szerint ténylegesen csakis a felszámolási határnap megtaitása uián fo»anatositható; mert habár a javaslat a tömeghez tartozó javaknak eladását kivételesen a felszámolási határnap előtt is megengedi, ezzel nem alterálja azon elvet, mely szerint a hitelezők összeségét a tömeg értékesítésére döntő befolyás illeti, melyet ezek csakis a felszámolási határnap megtartása vagyis az universitas creditorum constituálása után gyakorolhatnak. A csődeljárás gyors befejezése kétségen felül leginkább a csődvagyon mikénti felosztásától függ. Az érintett czél csak ugy érhető el, ha a hitelezők kielégítésére szolgáló alap mielőbb azok rendelkezése alá bocsáttatik, ha a törvény lehetővé teszi azt, hogy a hitelezők követeléseik töredékeihez minél rövidebb idő alatt jussanak, nem lévén kénytelenek tétlenül eltűrni, hogy a meglevő tömeget az évek hosszú sora alatt akár az előnyös követelések, akár a csődeljárás költségei felemészszék. Mig a csődtörvények egyrészről a privilégiált követelések felállitásíkval magát a felosztást megnehezítették, s másrészről ez utóbbit a tömeg teljes értékesítéséig elhalasztották, — a hitelezők gyors és olcsó kielégítéséről szó nem lehetett. Mindez nemcsak azt tételezi fel, hogy a felosztás a csődtömeghez t irtózó összes javak értékesítéséig el ne halasztassék, hanem azt is, hogy a felosztást a követelések liquidálás'inak esetleges be nem fejezése ne gátolhassa s hogy a felosztás megkezdésének ideje a csődtömeg kezelőinek önkényétől ne függhessen. E szempontokat követi a javaslat, midőn a csődtömeg részletes feloszthatóságát elvileg kimondva, a felosztást, ha elegendő készpénz áll rendelkezésre, a felosztási határnap megtartása után azonnal megkezdetni rendeli, a nélkül,hogy az ily felosztást akár az összes követelések liquidálásától akár a tömeg telje- realizásátóltenné függővé. Ehhez járul még, hogy a java-lat a mellett, hogy bizonyos esetekben a felosztást minden formalitás, s az érdekeltek meghallgatása nélkül is foganatosíttatni engedi, akkor is, ha a felosztá-nak bizonyos alakszerűségek s az érdekeltek meghallgatása mellett kell történni, a felosztási terv meg nem támadott részeinek foganatosítását az egyes tételek tekintetében felmerült vitás kérdések végleges elintézésétől függővé nem teszi. Ha a mondottak mellett kiemelem még azt, hogy a javaslatnak azon intézkedései, melyek a csődhitelezőknek a csőd megszüntetése utáni jogait szabályozzák, a dolog természetének megfelelőleg különbséget tesznek a csődperben jelentkezett, s azon hitelezők közt, a kik követeléseiket be nem jelentették; ha továbbá felemlítem azt, hogy a javaslatnak a sommás eljárást tárgyazó intézkedései a gyorsaság mellett, a szükséges szabatosságot, ép oly kevéssé nélkülözi, a mint kivitelükben gyakorlati nehézségeket nem okozhatnak: akkor lényegileg emlitést tettem a második rész mindazon intézkedéseiről, melyek átalános természetüknél fogva a csődök mindkét nemére egyaránt kiterjednek. És ha ezek után a tisztelt bizottság becses türelmét még néhány perezre igénybe venni bátorkodom, ezt azért teszem, mert lehetetlen, hogy ne érintsem azon elveket, melyekre a javaslatnak a kereskedelmi csődöket tárgyazó főbb intézkedései visszavezethetők. E tekintetben mindenekelőtt ki kell emelnem azt, hogy habár a kereskedelmi törvény a kereskedő fogalmát a bejegyzéstől függővé nem teszi, a javaslat a kereskedelmi csődre vonatkozó intézkedéseit csak a bejegyzett kereskedőkre és a keieskedelmi társaságokra terjeszti ki. A javaslat e tekintetben azon elvből indul kí, hogy ha a törvény bizonyos — kivételes természetű —intézkedéseinek alkalmazhatósága meghatározott qualificatótól tétetik függővé, e qualificatiónak oly határozottan felismerhetőnek kell lenni, hogy e tekintetben minden kétség s ezzel együtt a bizonyítás szükségének eshetősége is kizárassék ; a mi csak ugy képzelhető, ha a törvény a kivételes csődeljárás szempontjából csak azoknak tulajdonit kereskedői jelleget, a kiknek e minősége a bejegyzésre vezethető vissza. A csődnyitás eseteit illetőleg volt már szerencsém jelezm, hogy mig a javaslat a nem-kereskedőknél a csődnyitás feltételeként a vagyonhiányt jelöli ki, a kereskedőknél a csődnyitáshoz a fizetések megszüntetését is elegendőknek tekinti. Midőn a javaslat ennek megfelelőleg azon eseteken kivül, melyekben a csőd mindenki ellen elrendelendő és elrendelhető, a kereskedőktől és a kereskedelmi társaságoktól a fizetések megszüntetésének azonnal bejelentését követeli, s a törvényszéket a bejelentés folytán a csődnek azonnali megnyitására utasítja, abból indul ki, hogy a kereskedő nem vagyonával, mely a legtöbb esetben ismeretleD, hanem hitelével, melyet pontossága alapján élvez, szerepel mint a kereskedelmi forgalom faetora, hogy a kereskedelmi ügyletek, melyek rendszerint egész lánczolatot képeznek, a pontos teljesítés félté'ele mellett köttetnek meg, s azok meg nem tartása, bármi okból történjék is ez, romboló hatást gyakorol az egész lánczolatra. A kereskedőnél tehát nem az jő kérdésbe, hogy bir-e elegendő vagyonnal elvállalt kötelezettségei teljesítésére ; hanem az, hogy képes-e kötelezettségeinek pontosan megfelelni; mert a kereskedelmi fogalmak szerint az elkésett teljesítés a nem-teljesitéssel rendszerint egyenlő. A javaslatnak a kereskedőkre vonatkozó intézkedései közül kétségtelenül legfontosabbak azok, melyek a kényszer-egyezségre, tehát egy oly intézményre vonatkoznak, melynek nemcsak jogosságára, hanem czélszerüségére nézve is még mindig ellentétesek a nézetek. Bármennyire óhajtanék is már most a kényszer-egyezség és annak a javaslatban letett módozatai ellen felhozható okok megczáfolásával foglalkozni, jelzett feladatomnak megfelelőleg egyelőre e tekintetben is az irányadó elvek felsorolására fogok szorítkozni. A javaslat e részbeni kiindulási alapját kettős elv képezi; egyrészről azon elv, hogy az államnak nemcsak jogában, hanem köteles*