Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 8. szám - Döntvény-birálat. 9. [r.]

— 67 — bizonyítja, hogy ők részletfizetéskor férjeikkel az intézetben jártak* Utasíttattam a felebbezés indokait 8 nap alatt beadni, miután az ítélet indokait Illés elnök által felolvasott írott ítéletből hallottam. Ekkor beadtam kérvényt, hogy az elnézésből tévesen bevett indok — Augenstein állítását illetőleg — a végtárgyalási jkvből, esetleg tanú ujabb beidézése s vádló és vádlottak jelenlétében meghallgatása által helyreigazittassék. Tanúim levén a való tény igazolására, <le nem is kétkedvén a végtárgyalási jegyzőkönyv helyességében és Augenstein Samu ur tisztességében, ez volt egyedül lehető és correct •eljárás ártatlanok hamis alapon való elitélésének meggátlására, mert felebbezés hamis indok, hamis tény ellen természe> lesen hatálytalan, sőt post festa támasztbató perújítás is kétes sikerű. 1880. január 29-én bekiildvén a kihirdetett, előttem írásban felolvasott ítélet lemásolására, Illés elnök azt izente, hogy Mátyásy ur eltépte a kihirdetett Ítéletet, de febr. l-re ujat készít. Február 1-én az uj ítélet február 4-re igértetett. Ekkor folyamodtam e rendetlenségek felpanaszlásával az ítélet hiteles kiadásáért és a felebbezési indokok beadása határidejének attól számításáért. Ezen kérvényre ugy a kiigazítási kérvényre következő végzéseket vettem az ítélettel egyidejűleg: 507/b. 1880. Végzés. Ezen kérvény — miután az ítélet kiadását illetőleg már a 457. 1880. sz. a. hozott végzésben az intézkedés megtétetett — a vonatkozó iratokhoz csatoltatni rendeltetik, azon kijelentés mellett: hogy a kérvény azon kifejezése, hogy akihirdetett ité-let eltépetett és uj ítélet készül, mint teljesen valótlan, s a birói eljárás szerint azérí, mert az ítélet csak a végtárgyalásijegyzőkönyv elkészülte után fogalmaztatik, lehetetlen, visszautasittatik. Miről Dr. DellAdami Rezső ügyvéd —• mint kérvényezők meghatalmazottja — ezen végzés kiadásával éitesittetni rendeltetik. Budapest, 1880. február 4-én. A pestvidéki kir. tszék büntető-osztálya. 457/b. 1880. Végzés. Az ítélet s annak indokolása, az itélő bíróságnak oly belügye levén, mely jogorvoslat utján ugyan megtámadbató, de maga az itélőbiróság annak megváltoztatására semmi módon sem kényszeríthető — ezen kérvény azon részében, melyben az ítélet indokainak megváltoztatása kéretik, elutasittatik, az ítélet kiadatását kérelmező része azonban elfogadtatván, folyó évi január hó 28-án 415/1880. szám alatt hozott ítélet indokaival hiteles másolatban Dr. DellAdami Rezső ügyvédnek mint vádlottak meghatalmazottjának kiadatni rendeltetik azon értesítés mellett, hogy miután az Ítélet kiadatása a szabályszerű 8 napi határidőn belül kéretett, az itélet elleni felebbezési indokait a jelen végzéssel együtt kézbesítendő itélet vételétől számítandó 8 nap alatt beadni szabadságában álland. Budapesten, 1880. évi február hó 4-én. A pestvidéki kir. törvényszék büntető-osztálya. A m. kir. főügyészséghez a bíróság s különösen a referens ellen «zen s előző érdekes dolgok miatt tett fegyelmi feljelentésemre megindított nyomozások közben íratott végleg az itélet; annak kérdéses indoka igy szól most (415./880. b. sz. itélet): »sőt Augenstein Soma, a panaszos pénzintézet vezértitkárja, végtárgyalás alkalmával azon hiedelmét, hogy vádlottnők személyesen is voltak a pénztárban, fejezvén ki« stb. Ezzel czélom el volt érve. Tehát nem az én kérelmem volt brazíliai hóbort, hanem a birói indokolás és eljárás volt szánalomra méltó. Ajánljom Zlinszky Imre urnák e tanulságos esetből kivenni az ügyvédi praxisban néha visszautasittatás végett szükséges kérvények feladatát s »egy kicsit* tanulmányozni némely magyar bíróság eljárásának specialitásait, melyek nincsenek a brazíliai codexben. A közölt ítéleti indok uj bizonyítékot fedezett fel: tanú, ki nem tud, de hisz, mi a bizonyítási elmélet gyakorlati iróját érdekelheti. Külömben ez mellékes. Folytassa Zlinszky Imre ur hiedelmes szemléit, nem tudáson nyugvó működését. De bármely személyes ellenszenv vagy kenyéririgység ne ragadja el többé a táblai bírót az ügyvédi becsületes munka és magáneljárás bemocskolására. Ha nem szent előtte a szellemi tulajdon és a birói hivatal, szent legyen legalább az anyagi tulajdon és a társadalmi illem; ha nem szent előtte az egyéni méltóság, szent legyen legalább azon testületeké, melyek nyilvános prostituálása az ő részéről kettős bün. Budapesten, 1880. február 13-án. Dr. DelTAdami Bezsö. A »Jogt. Közl.« szerkesztője munkatársunkat, kivel szemben a tudományos vitát eddig kerülte mint a tüzet, kenyérkeresetében támadja meg. Rosz, ügyetlen ügyvédnek kürtöli ki. Teszi ezt mint birú. hivatkozva a birói közvéleményre, és concret esetet hozva fe', melyben eshetöleg ő is hivatva lesz bíráskodni. E támadást olyannak tartjuk, melynek megtorlása az ügyvédi kart illeti. Szerk. Különfélék. — A horvát büntető-törvény javaslata a büntetési rendszer tekintetében lényegesen eltér a magyar törvénytől. A halálbüntetés nemcsak a btkv. két esetében, hanem azon kivül a rablásos emberölés esetében is alkalmazandó és eltéróleg a btkv.-től absolut büntetést képez épen ugy, mint az életfogytiglani fegyház. A börtönbüntetést nem ismeri a javaslat; fogságbüntetése büntettek és vétségek esetében egyaránt alkalmazandó. Az időiglenes fegyház és államfogház maximuma nem 15, hanem 20 év. Magán elzárásban a büntetésnek nem egy harmada (maximum egy év) mint a btkv. rendeli, hanem egy negyede töltendő. Eltérő intézkedéseket tartalmaz a javaslat a közvetítő intézetbe szállítás előfeltételei tekintetében is. Felügyelő bizottságot a javaslat nem ismer (btkv. 43. §.). Az államfogság büntetése nem külön intézetben, hanem a törvényszéki fogházakban hajtatik végre; az államfogházra ítéltek csak »sürgős szükség esetében és különösen fontos esetekben« közlekedhetnek a fogházhoz nem tartozó személyekkel. Még a fogságra ítélteknek is csak kivételes esetekben van megengedve, hogy a megállapított munkanemek között válaszszanak (btkv. 37. §.). A pénzbüntetés maximuma a javaslat szerint nem 4000 frt (btkv. 26. §.), hanem bűntetteknél 3000 frt, vétségeknél 1000 frt. A btkv. szerint a pénzbüntetés átváltoztatása esetében 1 —10 frtig terjedő összeg helyett egy nap számitható; a javaslat szerint 5 frt helyett mindig egy nap számítandó. A btkv. (53. §.) szerint a pénzbüntetést helyettesítő fogságbüntetés 6, illetőleg 3 hónapot nem haladhat tul; a javaslat szerint egy évig kiterjeszthető. A pénzbüntetések hovaforditása is másként van szabályozva, mint a btkvben. (27. §.) A javaslat ismeri a rendőri felügyelet alá helyezést, mint mellékbüntetést; ismeri továbbá a belföldinek bizonyos helyről való kiutasítását (internálást); mindkét mellékbüntetés ismeretlen a btkv.ben. A fegyház-büntetéssel a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése mindig kimondandó. A különös részben határoztatnak meg azon esetek, melyekben ezen mellékbüntetéseknek egyéb büntetések mellett helye van. — Becsületsértés Bismark ellen. Papenburg városában 1879. mártius 8.-án Bödege Károly egy vendéglőben nyilvánosan azt állította Bismarknak a birodalmi gyűlésben kevéssel azelőtt tartott beszédéről, hogy az rosz és semmit mondó, és hogy ilyen beszédet minden kéményseprő tud tartani, vagy pedig hogy ily beszédet egy kéményseprőtől is el lehet várni. Bödege feljelentetvén, az elsőfokú bíróság őt a nyilvános becsületsértésben bűnösnek kimondotta. Az osnabrücki másodfokú bíróság ellenben vádlottat felmentette a következő indokolással: »A szóban levő nyilatkozat kétségkívül illetlen és tiszteletlen birálata a birodalmi kanczellár szónoklatának. De becsületsértésként csak akkor büntetendő, ha azzal csakugyan az illető egyénnek becsülete támadtatik meg. Ezt nem lehet állítani azon nyilatkozatról, mely a birodalmi kanczellár szónoklatát egy kéményseprőtől kitelhető szónoklattal egyenrangba helyezi, mert egy mindenütt tisztességesnek tartott ipar gyakorlójával való ilynemű összehasonlítás által senkinek becsülete nem támadtathatik és nem sértethetik meg.« Ezen itélet ellen a koronaügyészség semmiségi panaszszal élvén, ezt a lipcsei birodalmi törvényszék (Reichsgericht) m. é. november 1-én tartott ülésben alaposnak ismerte el, a következő indokoknál fogva: »A másodfokú bíróság indokolásának ezen utóbbi része ellen fordul a semmiségi panasz támadása, és méltán. Mert midőn a másodfokú bíróság azon mondatot, hogy oly összehasonlítás által, milyen a szóban levő, általában • s e n ki s e in sértethetik meg, az egyes eset tényleges viszonyaitól különválasztott és a büntetőjog absolut érvényű szabványaként állította fel, jogi tévedést követett el a büntető-törvénykönyv és különösen a 185. §. alkalmazásában.« Az ügy visszautasittatott a másodfokú bírósághoz. (»Annalen d. R.-G.«) — A „Jogászkor" f. hó 19-én összejövetelt tart. Egy ügyvédjelölt, ki hosszabb ideig volt gyakorlaton, a fővárosban alkalmazást keres. Értesítést ad a szerkesztőség.