Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 7. szám - A gyámsági törvény 285. §-ához

— 55 halasztás veszélylyel jár. A 351. s 352. §§. ez intézkedésre utalják az eladót, meghagyván neki, hogy a 347. §. értelmében, az ebbeu foglalt határozatok megtartása mellett adja el az árukat. Minthogy pedig a 347. §. szerint csak megromlásnak kitett s a halasztás veszélyével járó áruk adhatók el a'másik szerződő fél rovására; minthogy a 351. s 352 §§. pure et simple e törvényszakaszra utalnak, az e törvényszakaszban foglalt jogokat biztosítják az eladónak : igen közel fekszik ama következtetés, hogy az eladó a késedelmes vevő rovására csak oly árukat adhat el szabad kézből vagy nyilvános árverés utján, melyek a megromlás veszélyével járnak s melyeknél a halasztás veszélylyel van egybekapcsolva. A 351. s 352. §§-nak egybevetése a 347. §-sal ez eredményt adja. Megfelel-e azonban e levont eredmény a törvényhozó szándékának, — a törvényhozó a 351. s 352. §-okban azt akarta-e decretáini, hogy az eladó a késedelmes vevő rovására csak akkor adhatja el az árukat, ha azokat megromlás fenyegeti s a halasztás veszélylyel jár ? Hogy e kérdést biztos alapból kiindulva oldhassuk meg, vessünk egy pillantást a német kereskedelmi törvényre. A német keresk. törvény volt keresk. törvényünk előképe; sok s lényegbe vágó a két törvény közötti eltérés, de codificatoraink, — bizonyíték erre Apáthy törvényjavaslata, de főleg az ért. jegyzőkönyvek — minden eltérést indokoltak s ez eltérések mindenike a tudomány vagy a tapasztalás követelményeivel van igazolva. Az ált. n. k. t. az eladó jogait szintén két szakaszban tárgyalja; a 343. §. második alineajában, mely megfelel a m. k. t. 351-ik §-ának, s a 354. §-ban, mely a mi törvényünk 352. §-ával correspondál. Mig azonban a ni. k. t.-nek a vételről szóló fejezete ez ügylet természetes menetét követve először a szerződés teljesítésének esetében előfordulható complicatiókat dönti el s ezután tér át a szerződés nem teljesitésére, a késedelem eseteire: az ált. n. k. t. ily természetes systematikával nem bír. Ez az oka, hogy a n. k. t. már a 343. §-ban intézkedik az eladó jogairól az áru átvételében késedelmes vevő irányában. E §. szerint az eladónak joga van az árut közraktárba vagy magánszemélynél letenni, — szabad kézből vagy nyilvános árverés utján eladni; ugyanezen jogok biztositvák az eladónak a vételár megfizetésével késedelmes vevővel szemben. Tehát a n. k. t. az eladót — eltekintve egyéb jogaitól — feljogosítja arra, hogy az árut a késedelmes vevő rovására szabad kézből vagy nyilvános árverés utján eladja. Az eladó e jogi nem feltételes; nem szükséges annak igazolása, hogy az árut megromlás fenyegeti, mihelyt a vevő akár az áru átvételében, akár a vételár megfizetésében késedelmes: az eladó a vevő költségein s veszélyére eladhatja az árut. Eltér-e a m. k. t. ez intézkedésektől? E kérdésre biztos feleletet azon előmunkálatokból nyerünk, melyeken keresk. törvényünk felépült. Bármily véleménynyel legyünk ugyanis a törvények előmunkálatai felől; tartsuk azokat bár Bienerként az interpretatio authentica eszközének, vagy csatlakozzunk Hahn merőben ellentétes véleményéhez, vagy járuljunk Goldschmidt közvetítő nézetéhez: nem tagadhatja senki, hogy a törvény szellemére s értelmére az előmunkálatokból derül a legvilágosb fény. Keresk. törvényünknek is vannak előmunkálatai, melyeket jóllehet nem állanak a hasonnemü külföldi munkálatok színvonalán, a homályos vagy kétes törvény magyarázására fel lehet s fel kell használnunk. Ez előmunkálatok: Apáthynak 1873-ban megjelent törvénykönyv szerkezete s a kereskedelmi törvényjavaslat tárgyalására egybehivott értekezlet jegyzőkönyvei. Ezen két becses útmutató segítsége mellett fogjuk a keresk. törvény 351. s 352. §§-nak értelmét felfejteni. Apáthy javaslatában a 351. s 352. §§-nak a 395. s 396. §§. felelnek meg. Minden lényeges változás nélkül fogadta el e két szakaszt az enquéte s számba alig vehető módositás nélkül vétettek fel a k. törvénybe. Miként a 351. s 352. §§. a 347. §-ra: ugy hivatkoznak a 395. s 396. §§. a javaslat 377. §-ára. A javaslat idéztem szakaszai szerint az eladónak joga van az árukat a késedelmes vevő rovására a 377. §. értelmében eladni. A javaslat idézte 377. §. pedig azt rendeli »hogy az adósnak jogában áll a hitelezőt a teljesítési hely birósága által az átvételre záros határidő alatt felszólítani s ezen határidő sikertelen eltelte után a tárgyakat... szabad kézből eladni. Világos tehát, hogy a javaslat teljesen recipiálta a n. k. t. határozatait s biztositaui akarta az eladónak egyébiránt már a drezdai javaslatban (462. §.) is foglalt eladási jogát. Az értekezlet (v. ö. ért. jegyzők. 311. s 312. 1.) principialis vita nélkül fogadta el a javaslat 395. s 396. § ait; mivel azonban az értekezlet XLVIJ-ik ülésében (ért. jegyz. 300. 1.) Dr. Szvetenay indítványára határozattá lett a javaslat 362.—377., anemteljesités s a késedelem következményeiről szóló szakaszainak mellőzése, a javaslat 395. s 396. §-ainak a 377. — kimaradt — §-ra való hivatkozása helyett a szerkesztő-bizottság által a 347. §. tolda'ott be. Világos tehát, hogy az enquéte nemcsak nem szándékozta módositás alá venni a javaslat 395. s 396. §-ait, hanem azokat teljesen, vita nélkül elfogadta, valamint hogy elfogadta azokat mint a törvény 351. s 352. §-ait a törvényhozás is. Kétségtelen tehát, hogy a keresk. törvény 351. s 352. §-ai értelmében az eladó ugyanazon jogokkal bir a késedelmes vevő irányában, a mely jogok illetik az eladót a n. k. t. 343. s 354. §-ainak esetében; vagyis az eladónak feltétlen joga van az árukat a késedelmes vevő rovásába szabad kézből vagy nyilvános árverés utján eladni. Ez a 351. s 352. §§. kétségbe nem vonható tartalma. Ha ez áll: ugy mit akart a törvény, midőn 351. §-ában a 347. §. értelmében, 352. §-ában pedig a 347. §. határozatainak megtartása melletti eljárásra utalja az eladót. Törvényünk 352. §-ának többször idéztem szavai (a 347. §-ban foglalt határozatok megtartása mellett betűszerinti fordítása a n. k. t. 354. §-a idenéző helyének (unter Beobachtung der Bestimmungen des Art. 343); ugyanily viszonyban áll a 351. íj. a n. k. t, 348. §-ához. Figyelmen kivül hagyták azonban nálunk, hogy a n. k. t. értelme kétségbe sem vehető, mert feltétlen rendelkezésre utalnak az idéztem §§.; hozzájárul ehhez, hogy nálunk — s ez oly hiba, melyben nemcsak keresk. törvényünk sinlődik — gyakran vétenek a nyelv ellen. A 351. s 352. §§-ban a törvényhozó az eladót feljogosította az árukat a 347. §. kijelölte módokon eladni. A szószerinti fordítás folytán csúsztak be a kételyekre okot adó : »értelmében« s shatárazatok megtartása mellett« kifejezések. De hogy ez által nem akarta a törvényhozó elvonni az eladótól azon feltétlen jogot, hogy az árut a késedelmes vevő rovására eladja, a fentiekben beigazoltuk. Dr. Reiner Ede. A gyámsági törvény 285. §-ához. Az árvaszék által a nagykorúvá vált árva részére a községi gyám mint az árvapénztár kezelőjétől kiutalt, de ez által ki nem fizetett pénzösszeg behajtása az árvaszék, vagy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik-e ? A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-cz. ugyan már régen életbe lépett, azonban ezen törvénycz.ikk 285. §-ának azon intézkedése, mely szerint a gyámoltak és gondnokoltak pénzei és pénzértékei rendszerint az árvaszékek pénztáraiban rendeltetnek kezeltetni, még ez idő szerint csak irott malasztot képez, a mennyiben a törvényhatóságok és rendezett tanácsú városoknak a Í gyámsági törvény IX-ik fejezete értelmében szükséges szabályrendeJ létei, különösen pedig azok, melyek a régi pénzkezelési rendszernek az ujjal való összeolvasztása iránt hozandók, belügyminiszterileg részint jóvá még nem hagyattak, részint pedig meg sem alkottattak, s a mennyiben megalkottattak is, keresztül még nem vitettek, s ilykép vagyunk azon állapotban, hogy azon megyékben, hol az árvapénzek kezelésére nézve az összesített pénzkezelési rendszer és központi kezelés a gyámi törvény megalkotása előtt életbe léptetve nem lett, mai nap is fenáll a régi slendrián rendszer, mely szerint az árva^agyont I ma is az úgynevezett közgyámok vagy »árva-atyák« kezelik, a kik ' köztudomásúlag az árvavagyon kezelése körül nem valami atyai gondossággal szoktak eljárni. Végre valahára van ugyan törvényünk, mely a régi slendrián I rendszerrel szakítani van hivatva; a ki azonban különösen a vidéki körülményeket s az itt divatozó pénzkezelési rendszert közelebbről ismeri, el van rá készülve, hogy az árva-pénztáraknak az egyes községi közgyámoktól való átvétele és a gyámi törvényben előirt pénzkezelési rendszernek minden oldalú életbeléptetése igen sok nehézségbe fog ütközni s ebből kifolyólag sok időt is igényel, s ép ez okból nem taitom idő-utaninak és meghaladottnak felvetni azon kérdést, hogy az árvaszék által a községi gyámtól kiutalt, de ki nem fizetett összegnek behajtása közigazgatási avagy birói uton érvényesitendő-e ? Ugyanis az országnak igen sok megyéjében, hol az árva-pénzekre nézve a központi kezelés addig behozva nem volt, az a praxis, hogy az illető árva nagykorúságának elértekor az árvaszékhez folyamodik vagyonának a közgyám kezeiböli kiutalása végett. Az árvaszék erre meghagyja az illető közgyámnak, hogy az árva pénzét az összegre való tekintettel különböző záros határidő alatt fizesse ki. A gyám azonban rendszerint nem fizet, vagy mert nem akar, vagy mert nem tud fizetni. Az árva ekkor végrehajtásért folyamodik az árvaszékhez; az árvaszék azonban rendszerint nagyon »árván« szokott intézkedni, s elutasitja a szegény árvát a polgári biróság elé, azt tartván, hogy