Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 1. szám - A férj hatalma a nő vagyona felett. 2. [r.]

— G ezen utasítása jámbor óhaj marad. Pedig minden arra inti a kormányta hogy a késedelem súlyos következményekkel fog járni. Midőn iinmá több mint tiz év előtt a kormány a polg. perrendtartás javaslatát s e javaslattal a 22-ik §-t, mely a Lázassági ügyekben az egybázi bíráskodást, az egybázi törvénykezést fentartotta: e §. ellen lépett fel leghevesebben a kormánypárt tekintélyes része, épugy mint az ellenzék. A kormány már akkor is megígérte, hogy rövid idő múlva elő fogja terjeszteni javaslatát a polgári házasságról. Ez ígéretet máig sem követte a tett; s a ki bír megfigyelő tehetséggel, az meg van győződve arról, hogy ma sokkal távolabb állunk ez eszme megvalósításától, mint állottunk volt tiz évvel ezelőtt. Kormányunk a vallásügy rendezésétől tartózkodik; az igazságszolgáltatás terén minden actióval felhagyott. Csak tataroz és ront. Ilyen kormánytól a polgári házassság behozatalát várni: az idealismusnak nagy adaga szükséges. Sztehlo uris e nézeten lehet; mert rendes viszonyok közt törvényjavaslatok elkészítése és indokokkal való ellátása nem egyesek feladata. Szerző törvényjavaslata felöleli az egész házassági jogo'; öt fejezetre oszlik ; az első fejezet (1.—10. §.) az eljegyzés és jogkövetkezményeiről; a második fejezet (11—24. §.) a házassági bontó és tiltó akadályokról; a harmadik fejezet (25.—40. §.) a köteléki perről; a negyedik fejezet (41.-63.$.) az anyakönyvvezető hivatal; 64.-93. íj. a házasság megkötése ; 94.—100. §. a házassági anyakönyv vezetése, a házasság megkötésének módjáról; az ötödik fejezet végre (101. —121. §.) a házasság felbontásáról intézkedik; a 122.—126. §. az átmeneti és életbeléptetési intézkedéseket tartalmazza. Követi e javaslatot a füzet 33.—64-ik lapon annak világos, terjedelmes indokolása. Sokkal több, életbevágóbb intézkedést tartalmaz e törvényjavaslat, semhogy mindenikkel egyetérthetnénk; szerző radiealisan szakit multunkkal, s a jelen, az égető szükségletek kielégítése helyett merész kézzel akarja felépíteni a jövőt. Én például semmiként sem tudnék hozzájárulni a javaslat 110. és 111. §§-ban foglalt intézkedésekhez. E szakaszok ugyanis igy szólnak: »110. §. A házasság felbontható, ha a házasságból született gyermekek nincsenek és ha a házastársak a házasság felbontásába kölcsönösen beleegyeznek. A szabadon és komolyan adott beleegyezés vissza nem vonbató. 111. §. A házasság felbontható, ha az egyik házastárs a másik ellen engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetik. A gyűlölet azonban mindig indokolandó« stb. Nézetem az, hogy a házassági köteléknek főleg a 110. §-ban foglalt okból való felbontását nem igényli sem a haza lakossága, s nem javasolja azt viszonyunk sem. Igaz, mai praxisunk e felé bajlik. De a házassági jog terén divó praxisunk részint közel jár az anarchiához, részint egyértelmű azzal. Ezen a családi élettel meg nem férő állapotot szentesítené e §., s én, ki határozott híve vagyok a polgári házasság eszméjének, veszélyeztetve tudom azt ily intézkedések javaslása által. A köteléki per terén nem szabad sem a liberális eszmék által vezéreltetnünk magunkat, sem a conservativ áramlattal úsznunk. Nem szabad a felek önkényére bizni, vajon akarják e folytatni a házassági viszonyt vagy nem. Azt tartom, hogy a házassági jog terén nem lazábbá, hanem szigorúbbá kellene tennünk codexünket. Még igen sok §. ellen hozhatnék fel aggodalmakat. Nem szeretek azonban hiu munkát végezni. Fájdalom, a közel jövőben nincs reményünk ahhoz, hogy a polgári házasság napirendre kerüljön. De az életre való eszmék végre diadalmaskodnak ; igy lesz az a polgári házasság eszméjével is. Majd akkoriban kötelességünk lesz a részletekkel foglalkozni. Addig is óhajtom, hogy szerző alapos tanulmányról tanúskodó e müve érdeme szerint nyerjen elterjedést és segítse népszerűbbé tenni a polgári házasság eszméjét, melyé a jövő. Dr. Reiner Ede. A következő sorokat vettük: Az uzsora-enquéte által beterjesztett, az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslat azon alakjában, mint az benyujtatott, még csak szalmaszál sem, mi után kaphatnánk. A törvényjavaslat készítői ugy látszik egyrészről a közvélemény követelésének akartak eleget tenni, másrészt pedig nem akartak szakítani a helyes nemzetgazdasági elvekkel, melyek szerint a pénz áru, melyet tulajdonosa akkor és akképen forgathat, a mikor és a miképen neki tetszik. Mindjárt az első §-ban az uzsorának oly definitióját adja, hogy a szerint kis-isten legyen az a bíró, hogy mindig helyesen, és ne vagy tulszigoruan, vagy tulenyhén meg tudja mondani, mikor forog fen az uzsora vétsége, s mikor nem. Az uzsora vétségét követi el, ki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva, oly föltételek alatt hitelez vagy ád fizetési halasztást, a melyek részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegiteni a 1 k a 1 m a s o k. Ily határozatlan definitió mellett, és tekintve, hogy a törvényjavaslat 13.§-a szerint a bi.óságok a bizonyítékok bizonyító erejét szabad meggyőződésük szerint állapítják meg, vajmi könynyen megeshetik, hogy ugyanazon viszonyok fen forgása mellett valamelyik hitelező 9°/0 kikötése mellett mint uzsorás büntettetik, a másik pedig talán 20—25°/0 mellett is bűntelennek mondatik. Egészen más szempont alá esnék e szakasz akkor, ha a bíróságoknak e nemű ügyekben is a bizonyítékok bizonyító erejét a perrendtartásban előirt mód szerint mérlegelhetnék csak. Az esetben mi is azt mondanók, hogy a kire reábizonyul, hogy t u d t a v a g y akörülményekből legalább bizton következtethette, hogy nyújtott hitele által az adósnak vagy a kezesnek vagyoni romlása előidéztetik vagy elősegittetik: az büntettessék. S ily esetekben mi mégszigoruabbak volnánk az uzsoru-enquétenél, mely szerint a valósággal adott érték után 8° 0-ot felül nem haladó kamat kikötése vagy érvényesítése büntető eljárás alá nemesik (3. §.). Ily esetekben minden hitelezőt, még azt is, ki 8°/0-nál kevesebbet vesz is, büntetnénk; de korántsem fér össze az osztó igazság és a büntetőjog elveivel, hogy valakit, ki jó hiszemben cselekedett, büntetés alá vonjunk. A törvényjavaslat 14. §-a szerint e törvény határozmányai nem alkalmazhatók oly kereskedelmi ügyletekre, a melyek bejegyzett kereskedők mint hitelt nyerők által köttetnek. Mi czélja volt az uzsoraenquétenek avval, hogy egy osztályt, a bejegyzett kereskedőket, az uzsora elleni ótalomból egészen kizárja? Miért nem mérnek esyealö mértékkel mindenkinek ? Ha a törvényjavaslat készítői a ^kereskedelmi ügyletekből nyert hitel* kifejezése alatt csak áruk adásvételéből nyert hitelt akartak érteni, akkor világosabban kellett volna e szakaszt fogalmazniok. Az 1876: XXXVI. t.-cz. 260-dik §-a szerint ugyanis a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintendők, és ezen szakaszt magyarázölag emiitett t.-cz. 261. §-ának második bekezdése a kereskedő által kiállított kötelezvényt a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak mondj* tekintendőnek, ha ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik. Tehát minden bizonyítás már eleve ki van zárva, hogy ez vagy amaz ügylet nem kereskedelmi, hanem uzsoraügylet volt, s igy a kereskedői osztály, mely hála a kormány rosz pénzügyi politikájának és az osztrák-magyar bank szükkeblüsé"ének, gyakran kényszerül magánemberektől kölcsönt fölvenni, egyenesen oda van dobva az uzsorások tizeiméinek. Még kévésbbé felel meg az igazság elvének a 16-ik §.,imely szerint a törvény visszaható erővel rubáztatik fel. A büntetőjog legfőbb elveinek egyike az, hogy a bűntett csakis azon törvény sértését képezheti, melynek uralma alatt elkövettetett. Oly cselekmények tehát, melyek az eseteket tiltó törvény hatályba lépte előtt követtettek el, semmikép sem vonathatnak büntetés alá. Mily alapon akarja tehát a tvjavaslat 16-ik §-a a becsületszóra adott hitelezőket az esetben is büntetni ha ezen bűnt (!) valaki már a törvény hatályba lépte előtt követte el ? Elhibázott intézkedés a törvényjavaslatnak 21-dik §-a melv a korcsmákban, vendéglőkben, szállodákban és egyéb italmérési helyiségekben a vendégeknek kiszolgáltatott szeszes italok árából származó követeléseket be nem perelhetönek mondja, ha az adós a hitelező irányában fenálló korábbi hasonlónemü tartozását a szeszes ital kiszolgáltatása előtt nem törlesztette. Minő furcsa viszonyok származhatnak ez intézkedésből. Valaki például egy vendéglőben duhajkodik elkölt 15—20 frtot vagy még többet, adós marad, s mire a vendéglős pénzét kéri, kisüti az adós, hogy ő korábbi időkből a kocsmárosnak még fél liter bor árával tartozott, tehát ő fizetésre a törvény szerint n kötelezhető. A korcsmáros akkor szalad, nézi a könyvét és csaku^v azt találja, hogy adósa talán egy évvel ezelőtt fél liter bort ivott nál. hitelbe, s ime a törvény érintett intézkedése folytán követelése be nem perelhető, adósa pedig másként nem fizet, tehát pénze elveszett. A törvényjavaslat ezen fejezetének nyilvánvaló intentiója az hogy a köznépnél oly gyakran előforduló korcsmai pazarlás korlátoltassék. Ez sokkal egyszerűbben és biztosabban volna elérhető az által, ha kimondatnék, hogy korcsmai adósság bizonyos összegen felül nem perelhető. em an