Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 5. szám - A "Magyar Jogászegylet"-ről. 2. [r.]

Tizedik évfolyam. 5. szám. Budapest, lsS>. január Killön mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" az. „Igazságügyi rendeletek tára" és az ..Igazság ügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendő'*. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 11. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEM A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Rlőfizetési árak (helyien lii/.boz hordánál. va?r vidékre bérroei te» szétküldésnél) a „Magyar Tbemis". a „Dilntvények gyü jteménye1 en „Igazságügyi rendeletek tára" czimii mellékletekkel egyűtlenen: egész évre 10 torint, félévre 5 lormt. negyedévre 2 torint 50 kr. Ar. elSfizetési pén/.ek b ér ms nt t ien. yidílrt MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A magyar jogászegyletről. II. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Az angol csődtörvények alapelvei. II. (A. A.) — Tárcza: Párisi levelek. I. Dr. Nagy Dezsőtől. — Intézvényezett és elfogadó. Dr. Vécsei Ignácz ügyvédtől. — Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. II. Bész. Dologi jog. (Folytatás.) — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külöu melléklet: a ^Döntvényét gyűjteménye * VIII. kötete tárgymutatójának második ive. A >Magyar Jogászegyletéről. )( II. Mióta a kormányzás, bár még nem tudománynyá, de már tudományos ismereteket feltételező művészetté vált, a jogászok az államok egvik legbefolyásosabb elemévé lettek, hol a jogtörvényhozás az államrend alapjának ismertetett el. A hatalom született vagy kasztszerü birtokosai — papság, nemesség, katonaság, — és annak gazdasági szerzői — a minden felett uralkodó vagyon birtokosai, tőkések — mellett a miveltség haladásával a szellemi munkások között, kik a hatalom másik, személyes forrását, az ismeretet, bírják, különösen a jogászok emelkedtek fel az uralkodó osztályba és váltak ezáltal az egyenlősítő, egyéni érdem méltánylásán nyugvó modern demokratia egyik okozó elemévé. Ezért is találjuk azt, hogy mindenütt, hol a tudomány, a tudományos miveltség terjedésének még csak kezdeményei vannak meg, hol a literatusok aránylag csekély száma létez és létezhet munka keresete utáo, ott a legnagyobb áramlat a jogászi hivatás felé fordul, mely államhivatalra előképez és igy a legnemesebb és a legtöbb »kilátással* kecsegtető (dat Justinianus honores) ars liberális, honoratiori foglalkozás. Ily özönszerü tulszaporodását a, jogászoknak tapasztaljuk, p. o. a római köztársaság egyik korszakában, Európa nyugoti államaiban arenaissance korában, spanyol Amerikában, angol Indiában és hazánkban e században, rendszerint hasonló előzmények, előítéletek és hajlamok következtében. Nagyon természetes, hogy e jelenség, bármi legyen különös oka, a jelen korban mindenütt hasonló káros következménynyel jár, nagyobbal annál, melyet minden megzavarás a társadalmi hivatások rendjeinek helyes arányában szül, mert nemcsak a jogászrend fölöttes számával járó, nagy részben szükségkép selejtes tagok által az egész rend átlagának romlását és hanyatlását okozza, hanem közvetlenül is károsan hat az államigazgatásra, mely a földbirtokosok, iparosok, képzetlen bureaukraták kezében az államrendőri — gazdasági, mivelődési — czélokat nemcsak első sorba helyezni, hanem azok szempontjából a jogrendet is szabályozni törekszik, azaz tényleg alap nélkül épir, és a kiváló jogászság és jog tekintélyét, az állandóság egy biztositékát, alkotásaiban nélkülözi. És ha némi jogosultsággal birna is a reactió a platói természetes aristokratia, a »gens littérés« uralma ellen, hol utóbbiról szó lehet, ha némi igazság volna a jogászság »uralma« gáncsaiban, mégis összehasonlítva a nép választotta és született egyéb törvényhozók naiv munkálkodásával, összehasonlítva az elv és technika nélkül napról napra kontárkodók müveivel (corruptissima respublica plurimae leges), azt kell tartanunk, hogy helyesebb eredményt biztosit még azon jogászság működése is, mely csak a technikában ügyes, tehát csak másodrendű, müvélyi értékkel bir. Mert a jogászság, ugy mint a jog három nagy fejlődési | korszakot tüntet fel. Az első a szokás és szokástörvény kora, midőn a biró és törvényhozó nincs különválasztva, midőn j a biró divinativ fenséges bölcs belátása, esetleg önkénye j forrása a jognak, mely a hatalomtól keveset különbözik. A második az öntudatos, eset- vagy alkalom-szerü i és elvi törvényhozás kora, midőn a munkaosztás a jogmivelők elméleti és gyakorlati, utóbbiak törvényhozói és törvényalkalmazói (bírói, ügyvédi) rendjeit már létesítette; a technikus gyakorlati irány azonban a nemzeti tételes jog alkotásában és alkalmazásában még praevaleál. A jog ekkor már nincs személyes tekintélyhez kötve, í nem az inspiratióból, hanem évszázadokon át képződött, lej szűrődött elvekből, a traditió súlyával biró technikus i szabályokból merittetik. A jogmüvészet ezen korszakát jellemzi, hogy az időszerinti gyakorlati szükséget uralja a törvényhozó, a tételes szabályt és alkalmazásának, magyarázatának említett szabályait a jogász. A tudomány a törvény magyarázatára, alkalmazása szabályainak kutatására szorítkozik. Ezen stádiumnak felel meg túlnyomóan a római jog, a csaknem tisztán gyakorlati római jogtudomány, mely jog és tudomány technikus tökélye annak évezredes uralmat biztosított a legtöbb nép joga felett és nagy befolyást még azon magas miveltségü nemzet jogára is, mely az újkorban egyedül bírt önálló, a rómaihoz hasonló tökélyü technikus jogrendszerré fejlődni, az angol jogra. A hai-madik korszak a tudományos jogrendszer a'kotásáé, melynek elveit és alapjait lerakja a törvényhozási jogtudomány, mely a jognak anyagát, a gazdasági és mivelődési czélokat, a nép életviszonyait, érdekeit, szükségleteit is felöleli a jog boneztanában és a jogi constructio reális, helyes irányelveit keresi verifikált tapasztalat és tudományos megfigyelés utján a történetben, az összes rokon, mivelt népek jogfejlődésének összehasonlításában, a jog ezen élettanában. Az u.n. észjogi, keresztény, humánus jogeszmék, az újkor vívmányai, melyeket az ókor legnagyobb társadalmi bölcselői sem ismertek: az egyéni szabadság és emberi egyenlőség mint végső jogelvek azon tudománynak csak egyik, erkölcsi kiindulási pontját, azok keresztülvitele annak csak egyik feladatát képezi. Ez uj tudomány átkarolja az idővel különvált összes ágait a jognak és a közigazgatási jog alkotása által áthidalja különösen azon nagy űri, melyeta római jog a souverain ius publicum és souverain ius privatum között fenhagyott és a nemzetközi jog alkotása által áthidalni törekszik azon nagyobb ürt, melyet a souverain állam fogalma a polgárosult társadalmak között fentart. E korszakban a gyakorlat uralja az elméletet, nemcsak a törvényalkalmazásban, hanem a törvényhozásban is, az elmélet pedig nem pusztán jogalkalmazási logika, hanem jogalkotási politika, philosophia is. Nagyon természetes, hogy ugy mint minden fejlődés a természetben és történetben, e jogfejlődés is lassú átmenetekben, éles határvonalok nélkül, egyik népnél előbb, más-