Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 35. szám - A büntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv birálatához - Zur Kritik der Ungarnischen strafgesetzbuches

Tizedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1880. augusztus 26. KülBn mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság­ügyi tbrvenyek anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Föut 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye-' és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mel­lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b érme legczélszerübben p o e t a u t küldendők. n. vidék r 1 i y utján A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László TARTALOM: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv bírálatához. Dr. Schütze gráczi egyetemi tanártól. — Látogatás az osztrák és a bajor közjegyzői irodákban. II. Dr. Marki Sándor kir. közjegyzőtől. — A részvényaláirás körüli szabálytalanságok következményeiről. Dr. Barna Ignácztól. — Illetékességi kifogás a rendes eljárásban. Móses László ügyvédtől. — Különfélék. (S. 8. A járásbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekményekre vonatkozó rendelet.) — Legközelebbi csodbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Csőd­megszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : a ^Döntvények Gyűjteményéinek egy ive. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. Néhány nap választ el a büntető codex életbeléptétől. Szerencsések vagyunk az uj aera beköszöntését méltón megünnepelhetni azzal, hogy közöljük lapunkban Európa egyik leghirnevesebb criroinalistájának bírálatát az uj törvény­könyv felett. Schütze dolgozata mint a codex egészének első nagyszabású megbeszélése leghatályosabban fogja köz­vetíteni törvénykönyvünk ismeretét a külföldi tudományos világgal. Fáradságot vettünk magunknak a dolgozatot, magyarra fordítani; szerző kívánságára közöljük eredeti szövegét is. A bűntettekről és vétségekről szóló MAGYAR BÜNTETŐ-TÖRVÉNYKÖNYV Toiráü-a/tálicz. DR. SCHÜTZE, gráczi egyetemi tanártól. A következő észrevételek lényegileg benfoglaltatnak azon rövi­debbre szabott véleményben, melyet már 1878-ban a magyar kir. igaz­ságügyminiszteriumnak, ismételt felszólítására — és egyáltalában nem szívesen -— előterjesztettem. E vélemény részemről nem volt a nyilvá­nosságraszánva, és pedig ugyanazon okból nem, a melyből tartózkodá­som eredt. Hogy ugyanis az alkotandó, illetve az immár megalkotott tör­vény megbeszélése akkoriban a magyar kormányra, ma Magyarország jogászi köreire nézve bármi jelentőséggel birjon, a szerző részéről következő előfeltételek voltak szükségesek : legalább nagyjában ismer­nie kellett Magyarország büntetőjogi állapotainak múltját és jelenét, valamint az egyes törvények s a törvényszéki gyakorlat joganyagát, mely ott a büntető-törvénykönyv előzményét képezte; végül kell, hogy neki a törvénykönyv indokai s egyéb forrás-anyaga (még pedig, nem birván a magyar nyelvet, német fordításban) hozzáférhetők lettek légyen. Szerző akkor nem volt e helyzetben s még ma sincs. Ehhez járul, hogy az időközben alkotott »büntető-törvénykönyv a kihágásokról* — ezen megfelelőbb, a büntetőjogi codiíicatio kikerekitése tekintetéből illőbb czimet nyerte a mint értesültem az akkoron tervezett »rendőri bün­tető-törvénykönyv* — egyátalán nem került kezembe. Csakis a t. szerkesztőség nyomós kérelme birt arra, hogy oda­vetett észrevételeimet közzétegyem, de ezúttal is ragaszkodnom kell az emiitett fentartáshoz. A magyar jogászok ennélfogva észre­vételeimben nem egy reám nézve elkerülhetlen félreértést fognak találni, annál is inkább, mert a büntető-törvénykönyvnek német fordí­tása, melyet használnom kellett, ugy látszik, a hiteles magyar szöveget némely — még pedig felette lényeges — pontjaiban vagy fordulatai­ban helytelenül adja vissza. A törvényhozó, különösen pedig a javaslat szerzője s a jogügyi bizottság iránt itt-ott talán nem is voltam igaz­ságos. Meglehet; de a bírálatnak (főleg a codificatio bírálatának) első kelléke a nyíltság bátorsága s az őszinteség, és a legnagyobb baj ily dolgokban — a szépítgetés, vagy a mi még inkább kerülendő — a tömjénezés. I. Mint minden codificatiónak, ugy különösen a büntetőjoginak is értéke és sikere nézetem szerint attól függ, hogy mennyiben közeledik a három követelményhez, melyeket itt jelentőségüknek megfelelő sor­rendben előrebocsátok. 1. A codificatiónak vezérelveiben, valamint egyes intézkedései­ben lehetőleg simulnia kell uralmi területének sajátszerű jogi és köz­Z u r K r i t i k des UNGARISCHEN STRAFGESETZBUCHES über Verbrechen und Vergehen. Von PKOF. DR. SCHÜTZE in Graz. Nachstehende Bemerkungen bildeten im Wesentlichen den In­halt eines kürzer gefassten Gutachtens, welches ich bereits im J. 1878 dem k. Ungarischen Justizminiszterium über dessen wiederholte Auf­forderung — und überhaupt nur mit Widerstreben — erstattete. Das­selbe war meinerseits für den Druck nicht bestimmt; und zwar eben aus dem Grundé, welcher jenes Widerstreben motivirt hatte. Wollto námlich eine Besprechuog der lex ferenda bzw. jam lata irgend welchen Werth — damals für die ungarische Regierung, heute für die Juristen­kreise Ungarns — beanspruchen, dann mussten auf seiten des Ver­fassers folgende Voraussetzungen vorliegen: derselbe musste mit den zeitherigen und heutigen Strafrechts-Zustanden Ungarns, sovvie mit dem vom Strafgesetzbuche daselbst vorgefundenen Stoffe an Einzel­gesetzeu und Gerichtsgebrauchen zum mindesten annáhernd vertraut, endlich ihm jedenfalls die Motive und anderweiten Materialien des Gesetzbuches selbst (und zwar, da er der ungarischen Sprache un­kundig, in deutscber Uebersetzung) zugánglich sein. In dieser Lage aber befand damals und befindet noch heute der Verfasser sich nicht. Dazu kommt noch, dass das mittlerweile emanirte »TJngar. Strafgesetz­buch über TJebertretungen« — diesen angemesseneren, zur Vervoll­stáudigung einer strafrechlichen Kodifikation mehr geeigneten Titel hat, wie ich vernehme, das dazumal projektirte »Polizeistrafgesetz« erhalten — mii' überhaupt nicht zu Gesicht gekommen ist. Nur der dringende Wunsch Löblicher Redaktion hat mich nun­mehr überredet, meine losen Bemerkungen der Oeffentlichkeit zu übergeben, wobei ich jedoch die obenstehende Reservation aufrecht­halten muss. Ungarische Juristen werden alsó in meinen Bemerkun­gen auf manches für mich unvermeidliche Missverstándniss stossen; umsomehr, als die mir vorliegende Deutsche Uebersetzung des Straf­gesetzbuches in manchen — und zwar ganz erheblichen — Punkten oder Wendungen den authentischen Ungarischen Text keineswegs korrekt wiederzugeben scheint. Möglich auch, dass ich dem Gesetz­geber, insbesondere aber dem Koncipienten des Entwurfes und der Justizkomission, im Einzelnen Unrecht gethan. Mag sein; aber das erate Erforderniss einer Kritik (vor Allém der Kodifikations-Kritik) ist voller Preimuth und Aufrichtigkeit; und der Uebel grösstes in solchen Dingen — Schönfárberei oder gar Lobhudelei. I. Werth und Erfolg einer jeden Kodifikation, insbesondere auch einer solchen des Strafrechtes bemisst sich meines Erachtens nach

Next

/
Oldalképek
Tartalom