Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 34. szám

meg a bagatell- és telekkönyvi ügyeket ? avagy ha ezek megnyerése után ki fog tűnni, hogy nem nyertünk velük semmit?

Minden actio erejének, hatásának előfeltétele, hogy homogen elemekből homogen czélokra történjék.

Ámde tegyenek egyes ügyvédek bárminő absurd javaslatokat, ám kívánja — akár többsége az ügyvédgyülésnek — a kamarák eltörlését : nem lesz annak semmi hatása, ha azon ügyvédek, kik nem a mai egyes ügyvédek érdekét, hanem az ügyvédség emelését és az igazságszolgáltatás érdekét Írják zászlójukra — nemes, erélyes harczra egyesülni fognak.

Nem akarok azon észrevételek czáfolgatásába bocsátkozni, melyeket Dr. DellAdami ur némely részletes javaslatomra tett. Ez észrevételek nem ingatták meg meggyőződésemet, és nagyobbára hangzatos szavak csak, melyek Dr. Dell’Adami ur postulátumaival is a legélesebb ellentétben állanak.

A szegényeknek a tanulástól elvesztéséről szólni akkor, mikor az ösztöndíjak egyesítését javaslom azért, hogy az ösztöndíjas ne kényszerüljön elemi leczkők adásával megkeresni az ösztöndíjból födözhető száraz kenyérhez lakását, ruházatát és egyéb élelmezését;

»az embertől függ, mikép tudja egyesíteni a gyakorlatot az elmélettel« phrasissal viszonozni azon felhívásra, hogy az ügyvédjelöltek joggyakorlatát minőségileg is szigorúbban vegyük; — ezzel válaszolni ugyanakkor, midőn Dr. Dell’Adami ur maga 3 évről 5 évre kívánja emelni a joggyakorlatot: ily észrevételek meggyőzők nem lehetnek.

Ezekre egyébiránt most részletesebben válaszolni nem kívánok. Két kérdésre azonban még egy-két szót koczkáztatok.

Egyik az esprit de corps kérdése, melynek felvetését Dr. Dell’ Adami ur szives volt »önmegbélyegzőnek« nevezni.

Nézzen körül Dr. Dell’Adami ur azon testületek között, melyek a kartársi viszonyt legmagasabbra tartják, és azt fogja találni, hogy azok egyúttal kíméletlen őrei és megboszulói minden visszaélésnek, minden helytelenségnek, melyet egyes tagjuk a becsület vagy tisztesség ellen elkövet.

Hibáztatjuk-e a bécsi birodalmi tanácsot azért, mert — habár nem csekély erőszakoskodással — abdicátióra kényszeritett egy esküdt- székileg felmentett de hírhedt nevű Croesust ?

Nem helyeseljük-e azon jeleneteket, melyek hasonló czélból és eredménynyel a franczia corps législativban időről-időre felmerülnek ?

Általános denuntiatiónak nevezzük-e a katonai tisztikarok eljárását, melylyel kérlelhetlen következetességgel ellenőrzik egyes tagjaik nak — habár talán nem mindig helyesen felfogott — magánbecsületét ?

Kartársi viszony, kartársi védelem, és kartársi közreműködés csak ott képzelhető, csak ott tartható fen: hol a kar méltatlan elemektől tisztán tartatik.

Ezt pedig karunkban a legszigorúbb fegyelmi eljárással sem fogjuk elérni egyedül a kamarák utján.

Ezen czélra közrehatni erkölcsi kötelességünknek kell előbb elismernünk ; oly kötelességnek, mely szentesítését nem nyerheti törvény hanem a közérzület által, melyet ébresztenünk és fejlesztenünk kell.

A mig e kötelesség denunciátiónak neveztetik: valódi kartársi viszony nem lesz és nem lehet; lehet baráti viszony egyes ügyvédek között, melynek alapja az egyénnek homogenitása; de nem lehet kartársi viszony, melynek alapja a kar összes tagjainak homogenitása.

Másik kérdés, melyre még nyilatkozni kivánok — az ügyvédek tulszaporodásának kérdése.

Dr. DellAdami ur azt állítja, hogy ez minden culturállam baja és a kultúra egyik kórsága.

Mintha a nyugati államoknak szellemi erőkben gazdagságát (helytelenül nevezi azt Dr. DellAdami ur tulproduktiónak) ügyvédeink tulszaporodásával párhuzamba lehetne állítani.

Berlinben a szabad ügyvédi gyakorlat óta 260, Bécsben 550 ügyvéd működik; fővárosunkban 700.

De nemcsak a számarányban, hanem a rendszerinti qualificatióban is óriási különbség van.

Nálunk az ügyvédek tulszaporodása nem a culturának kórsága, hanem a hiúságnak, az előítéletnek eredménye, melyet a kormány, a vizsgáló bizottságok és mi ügyvédek is támogattunk s támogatunk jelenleg is.

Nyugaton az ügyvédi karban megmaradt a képzettség hasonló foka; nálunk a tulszaporodást az okozta, hogy a hatvanas években boldog-boldogtalan nyert ügyvédi diplomát, és hogy azóta is egyetemre csábítgatjuk azokat, kik gazdasági és ipariskolába valók, és nem veszszük kellő szigorral sem a gyakorlatot sem a vizsgákat.

Ép ezért ha érthető, hogy Ausztriában akadnak sokan, kik a

numerus clausust a jelenlegi képzett ügyvédi kar anyagi érdekeinek megóvására, tulszaporodásának meggátlására — panaceájának tekintik : nálunk ez a bajon nem segíthetne.

Nálunk két tényező egyesítése szükséges : egyik Dr. DellAdami ur »natural selection«-ja, a közvetlen, nyilvános, szóbeli eljárás, de azon visszavonulási tér nélkül, melyet a bagatell és telekkönyvi ügyekkel akar nyújtani; másik az esprit de corps, mely époly szigorúan megrostálja a kartársakat tisztesség szempontjából, mint a szóbeli eljárás képzettség szempontjából.

Addig, mig magunk között nem indítunk komoly, erélyes actiót: inscenálhatunk agitatiót, melynél egyesülni fognak az ellenzéki ügyvédek azokkal, kik foglalkozásuk szaporítását kívánják; »jogtörténeti actió« nem lesz az.

Végül még egyet.

Az igazságszolgáltatás kérdéseit — pedig ilyenről akarunk szólani, midőn az ügyvédség szabályozását tárgyaljuk — eddig párt- politikai kérdésnek nem tekintették ; és helyesen. Mostani kormányunk sem fog az ügyvédség szabályozása miatt megbukni, hanem egyszerűen végrehajtani fogja az alkotandó törvényeket.

Az ügyvédi kar tagjai politikai tekintetben különféle pártokhoz tartoznak. Ha az ügyvédség érdekében hatályos actiót akarunk, kerülnünk kell pártpolitikai tüntetés látszatát is.

És ezért — bármily szellemdusak legyenek Dr. DellAdami ur megjegyzései a kormány »hatalmaskodásairól«, »sine curáiról« stb., kívánatosnak látnám, ha azon objectivitás mellett maradnánk, melylyel igazságügyi kérdések tárgyalhatok.

Ha az ügyvédi kar komoly elemei komoly actióra egyesülnek .• meg lesz annak hatása a nélkül, hogy politikai pártjelleggel bírjon, vagy azokra emlékeztessen, kik minden pártjellegü határozat vagy törvény megszavazása előtt egy kis concessiót követeltek.

Indítsunk tehát actiót, hanem csak pro re. Wr.

E czikkre munkatársunktól kővetkező megjegyzéseket vettünk:

»Oly örvendetes Wr. ur érdeklődése az ügyvédi kérdés iránt, melyet fenti czikkében a m. é. kamarai sérelmi felirat remioiscentiái is bizonyítanak, hogy nehezemre esnék vele polémiát folytatni.

Maradjon hát megingathatlan meggyőződése az ösztöndijkérdés fontossága; álljon sértethetlenül előtte az állami biztos képe, ki mint őrangyal kiséri az ösztöndíjast, tekintse továbbra is az ügyvédet ipso facto teremtő szellemnek, ki már jelölt korában sem tűrhet más mint concipiáló munkásságot; legyen az ügyvédi erkölcsök érdeke, hogy bagatell- és telekkönyvi ügyeket zugirászok lássanak el; higye gyakorlatinak, hogy az ügyvédi ön-epuratio a fegyelmi törvény keretén kívül naturális obligationak nyilvánittassék.

Én Wr. úrral sem az európai szellemi proletariátus ténye, sem gazdasági, társadalmi, culturalis okai felett nem akarok vitatkozni; nézetét a valódi testületi szellem mechanikus létesítéséről belső harcz által nem kívánom rectificálni.

A »félreértéséket« illetőleg csak azt kívánom constatálni, hogy nem az epuratio szükségét, hanem javasolt módjának hatályát és czél- szerüségét vontam kétségbe.

A »tévedések« sorából pedig csak azt említem fel, hogy »hasonlóan miveit« ügyvédek sehol sem létezhetnek, ha pusztán plaidirozók is, és hogy a plaidirozásra nem is szoríthatni az ügyvédi munkásságot, hacsak a jogsegély más, külön közegeit nem akarjuk creálni, mit annál kevésbbé helyeselhetnék, mert a külföld évszázados tapasztalatai az egyesítésre vezetnek ott is, hol az ügyvédség bifurkatiója fenállott és még fenáll.

De nem Wr. ur ez utópiái késztenek újabb felszólalásra. Nem is tántorithatlan hite az »Írásbeli szavazatok veszélyében, az epurá- landók elmaradásában »az ő gyűléséről,« a még nem ismert indítványok módositványainak (!) előzetes bejelentésének lehetőségében, stb. Hanem felszólalásra bir két gyakorlati indok: az ügyvédgyülés létesítésének és jellegének érdeke.

Az elsőre nézve e lapban közöltem azon javaslatot, melyet az albizottság megállapodásai nyomán és utasításából tervezetként szöve- geztem és melyet az akkori határozat szerint a budapesti ügyvédek egybehívandó gyűlése elé terjeszteni, ott megvitatni s akár ezt, akár más javaslatokat határozattá emelni kellett volna.

A gyűlés egybehivása még f. é. junius hó első felére volt tervezve. Titoktartás sem megállapítva sem indokolva nem lévén, siettem szövegezésem közzétételével, hogy mindenki megismerje azt és előkészítve hozzászólhasson.- 274 —