Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 33. szám
Külön mellékletek: a ,,Döntvények gyűjteménye“ MAGYAR as „Igazságügyi rendeletek tára“ és az „Igazság- JMUllzeiesi dIdK. ügyi törvények anyaggyüjteménynyel“. . , ... ... mmr—wmm——vr--------------------—-wm ;av-------—v. . (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmen--------- r ■ V ■ V ■ n 4 tes szétküldéssel) A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések ill I I I 1 ' /1 | 1 , „ és reclamátiők a kiadóhivatalhoz intézendők. I I I I A i K /| ■ ' a „Magyar Themis“, a „Döntvények gyűjteménye“ ■--------■ ■—4 V / ■ ■ es az „Igazságügyi rendeletek tára“ czimii melM ■ Hí lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, Szerkesztőség: Főút 18. sz. ■ ■ ■ ■ > i I W ■ ■ k J ,éléíre 5 for,nt' ne9>'edé¥re 2 torint 50 kr. ——— ___' Az előfizetési pénzek b é r m e n t e s e n. vidékr l , _ legczélszerübben postauta lvány utján Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. küldendők. A MAGYAB JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum“ részvénytársaság. TARTALOM: Kereskedelmi utalvány és kötelezöjegy. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanártól. — A részvónyaláirásnál elkövetett szabálytalanság következményei. Dr. Nagy Dezsőtől. — Eskü általi bizonyítás tárgyáról. S a r 1 a y Edétől. — A szerződés teljesítése körüli késedelem, (z.) — A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet: a »Döntvények Gyüjteményé«-nek egy ive. Tizedik évfolyam. 33. szám. Budapest, 1880. augusztus 12. Kereskedelmi utalvány és kötelezöjegy. A kereskedelmi ügyekben követendő peres és peren- kivüli eljárás szabályozása tárgyában 1875. deczember 1-jén kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet tudvalevőleg nem tartozik a minta-alkotások közé. Számos hiányai, hibái, fél- szegségei már több Ízben tétettek bírálat tárgyává, s naponkint tükröződnek vissza azon Ítéletekben, melyeknél az zsinór- mértékül szolgál. Alig van törvény vagy rendelet, mely aránylag több magyarázati kételyt eredményezett volna, s nem épen irigylésre méltó azon helyzet, melybe az annak helyes alkalmazása fölött őrködni hivatott semmitőszék általa jutott. Az idézett rendelet fogyatkozásai különösen azon intézkedésekben nyilvánulnak, melyek az u. n. alaki kereskedelmi ügyek és a kereskedelmi bíróságok hatáskörének meghatározására vonatkoznak. Úgy a vezérelvek mint a részletek tekintetében oly bámulatos anomáliákkal találkozunk, hogy joggal kételkedhetünk azon, vajon a ren- ! delet szerkesztői feladatuk teljes tudatával birtak-e és kellő szakértelemmel jártak-e el ? Nemcsak hogy a kereskedelmi törvényben és egyebütt szabályozott jogviszonyok közül a legfontosabbak egyszerűen kifelejtettek; a rendelet nevezetesen az által, hogy az egyoldalú kereskedelmi ügyleteket a birói hatáskör és eljárás szempontjából teljesen kettéhasi- totta s a kex-eskededelmi biróságok hatáskörébe csak akkor utasította, ha az ügylet alperes részéről kereskedelmi ügyletet, képez (Rend. 5. §.), holott anyagilag véve, az egyoldalú ügylet szabály szerint azon félre nézve is esik a kereskedelmi jog elbírálása alá, a kire nézve az ügylet nem képez kereskedelmi ügyletet (k. t. 264. §.): egyenesen azon alapelveket forgatta fel, melyeket kereskedelmi jogunk ural, mi által a rendelet és a keresked. törvény, az alaki és az anyagi kereskedelmi jog között a legnagyobb gyakorlati inconveuien- tiákat szülő ellentét keletkezett. Azon jogviszonyok közé, melyek a keresk. törvény által történt szabályozás daczára a rendeletben kifelejtettek, tartoznak azu. n. k ö t e 1 ezőj egy ekb ő 1 (Verpflichtungsscheine, Bons) származó viszonyok is. A rendelet 6. §-ának 9. pontja említi ugyan a kereskedelmi utalványokat és a közraktári jegyeket, de a kötelező jegyekről emlités téve nincs. Azon kérdés merül fel már most, vajon az ilyen kötelezőjegyekből származó perek minő biróságok hatáskörébe s minő eljárás alá tartoznak? vajon a kereskedelmi vagy polgári biróságok elé? s első esetben, vajon a törvényszékek vagy járásbíróságok hatáskörébe? A kérdés a gyakorlatban már többször merült fel s a semmitőszéknek is tudtunkkal már kétszer volt alkalma fölötte nyilatkozni. Első ízben 1876-ban. Az ez évi junius 21-kén 9963. sz. a. hozott döntvényében a semmitőszék kimondotta, hogy a kötelezőjegyek és rendeletre szóló kötelezvények az utalványokkal egyenlő tekintet alá esnek, hogy tehát a kötelezőjegyekből eredő perek szintén a törvényszékek mint kereskedelmi biróságok hatáskörébe tartoznak. Másod Ízben a semmitőszék a kérdésben f. é. január hó 28-án 27175. sz. a. határozott, ez úttal azonban épen az ellenkezőt mondotta ki, t. i. hogy a kötelezőjegyekből származó keresetek a kereskedelmi törvényszékek hatáskörébe nem tartoznak, mert a keresk. eljárás 6. §. 9. tételében a kötelezőjegyekről emlités téve nincs. Teljes lehetetlenség azt követelni, hogy valamely bíróság az egyszer elfoglalt álláspontot minden körülmény között fentart8a. A biróság emberekből áll, a kiknek nézetei változhatnak ; a mellett maguk az Ítélő bírák is folyton változnak. Midőn azonban tagadhatlan tény, hogy a jogbiztonság tetemesen megingattatik, ha a jog alkalmazása indokolatlan, önkényszerü változásoknak van kitéve : annyit mindenesetre követelhetünk, hogy az egyszer kimondott elvtől való eltérés kellőleg okadatoltassék. Ez külföldi főbiróságoknál tényleg történik s az eltérés önkény szerűsége ellen különösen a plená- I ris tanácskozások nyújtanak garantiát. Nálunk a dolog fájdalom másként áll. Főbiróságaink jóformán semmit sem törődnek azzal, a mit egyszer elvképen kimondták; egyik tanácsnak tudomása sincs arról, miként ítélt hasonló esetben egy másik tanács, sőt ugyanazon tanács korábbi határozatai is ignoráltatnak. A semmitőszék ugyan behozta a teljes-ülési megállapodások intézményét; úgy látszik azonban, hogy ez sem következetesen, sem rendszeresen nem alkalmaztatik, mert különben nem értjük, hogyan lehet egy kimondott elvtől plenáris határozat nélkül eltérni, midőn a plenáris határozatoknak épen ez a főczélja? ...... De nem akarunk döntvényjogunk ismert miseriái fölött ismételve panaszkodni. Tekintsük egyedül a semmitőszék által a jelen esetben elkövetett következetlenség tényét, g kérdezzük, vajon a két ellentmondó Ítélet közül melyik a helyesebb s vajon indokolt-e az először elfoglalt álláspontot elhagyni ? Nézetünk szerint az eltérés nem volt indokolt. Az először elfoglalt álláspont az egyedüli helyes: a kötelezőjegyek alakilag véve ugyanazon elbírálás alá kell hogy vétessenek, mint a kereskedelmi utalványok. E nézetünk támogatására utalunk a következőkre. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a keresk. eljárást szabályozó rendelet 6. §-ának felsorolása taxativ, hogy tehát más jogviszonyok a törvényszékek mint kereskedelmi biróságok hatáskörébe nem tartoznak, mint a melyek kifejezetten emlittetnek, bár valamint általában lehetnek alapos okok, melyek a bíróságokat arra indítják, hogy taxativ felsorolás daczára bizonyos nem említett eseteket hasonló elbírálás alá vegyenek; mint ez nálunk pl. a perrendtartás 297. §-ával szemben történt, midőn a tapasztalat kimutatta, hogy a felsorolt semmiségi esetek száma ki nem eDgitő: úgy a jelen esetben is talán indokolt volna a felsorolás kimerítő voltától eltekinteni. Miután azonban ily eljárás mellett a biróságok már nem szőrit koznak tulajdonképeni
