Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 28. szám - A békebiró fegyelmi bírósága és a bagateli-törvény

— 22a cent-ra, Thi ereiét re, Horson-ra és Persilre. St. Joseph is elismeri legalább az üres forgatmányra nézve, hogy Franciaországban »les auters les plus accrédités s'élevent contre les rigueurs du texte.« Nouguier maga, aki 19 pontot sorol fel, melyekre nézve változtatásokat és kiegészítéseket kíván, e mellett azonban a régi rendszer specificus sajátszerűségeit megóvni kivánja,ismételve panaszkodik a Code de Commerce ellenesei és a németek által feltalált elmélet proselytái fölött. E proselytákhoz azonban Francziaország legkiválóbb kereskedelmi jogászai tartoznak : egy Fréméry, egy Demangeat; Parieu és LeTouzé engedményeiről már fentebb szólottunk. Azt sem szabad elfelejteni, bogy már a Code de Commerce tárgyalása alkalmával az államtanácsban és a tribunatusban élénk ellenzésre találta »remise de place á place« követelménye, s ezen ellenzés több kereskedelmi kamara és biróság véleményére is támaszkodott. Végül még a tekintélyes »Société de legislation comparéera is utalhatunk, melyben a legjelesebb franczia jogászok képviselve vannak, s melynek körében a franczia jog reformjának szüksége és pedig a germán rendszer szellemében, szintén elismertetett. Ha mindezen körülményeket tekintetbe veszszük, kiderül, bogy legkevésbbé sem követeltetik Francziországtól egy nemzetiségében gyökerező elv feláldozása, hanem csak arról van szó, hogy Francziaország egy már a Code de Commerce szerkesztése alkalmával elkövetett és magában Francziaországban is élénk megtámadásban részesült hibát helyrehozzon; hogy egy antiquált felfogást, melynek következményeit a franczia kereskedelem naponkint áttöri vagy kijátszsza, elejtsen és egy szabadabb elméletre menjen át, mely mellett már számos kitűnő franczia jogász is nyilatkozott. Ha pedig Francziaország erre hajlandó lesz, akkor a váltójog nemzetközi egységesítésének lehetősége többé kétségbe nem vonható, miután minden egyéb kérdés ama kardinális kérdéssel szemben csak alárendelt jelentőséggel bir. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. '( A békebiró fegyelmi bírósága és a bagateli-törvény. Egy alföldi városban most nem rég történt az eset, mely a baga• teli-törvény 87. §-ának izent hadat. Az igazságügyminiszter a közigazgatási bizottság ajánlatára egy egyént békebiróvá nevezett ki — hisz nem titok, kimondhatjuk — Makó város területére, s egyúttal a törvény 3. §-a értelmében a törvény 5. §-ában foglalt községi bíráskodással is fölruházta. Történt, hogy a békebiró eljárása ellen minden nap élesebb és élesebb kifogások emeltettek. Makó városában elhatározták tehát, hogy a békebiró ellen végre-valahára komolyan fel kell lépni. Vállalkozott egy tettre kész ember, és a képviselőtestület is, tekintettel lévén a törvény 87. §-ának 2-ik kikezdésére, mely szerint: »a fegyelmi eljárásra nézveaszolgabirákés békebirákbiróiminőségükben a birói felelősségi és fegyelmi, a kis és nagy .községek elöljárói, valamintatö r vény hatósági joggal felruházottés rendezett tanácsú városok kirendelt közigazgatási tisztviselői pedig az illető községi és köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvények fegyelmi szabványainak vannak alárendelve^ indítványozta, hogy a békebiró mint községi biró állásától függesztessék fel, fizetése — mert a város irodaköltségekre stb. ilyent is rendelt részére — vonassék el s felterjesztés intéztessék az igazságügyminiszterhez, hogy vonja el tőle a békebirói megbízatást. Az indítvány fölött heves vita támadt, melynek vége az lett, hogy az indítványt elfogadták s panaszlott békebirót községi bírói állásától és fizetésétől felfüggesztették. Fölfüggesztetett tehát a községi biró, de még intact maradt a békebiró. Nem volt szabad 20 frtig eljárnia, de szabad volt a kisebb jelentőségű polg. peres ügyekben akadály nélkül bíráskodnia. Békebirói minőségére Makó város képviselő-testületének határozata befolyással nem bírhatván, nem is tartózkodott a panaszlott békebiró mint ilyen tovább bíráskodni. Quid nunc ? Dupla fegyelmi hatóság járjon-e el? Megsemmisittessék-e Makó város határozata, s csak a kir. tábla fegyelmi hatóságának illetősége mondassék-e ki ? Az ügy ezen stádiumában aggályra méltó kérdések. Mert hát a törvény elfelejtett azon esetről intézkedni, midőn a községi biró egyúttal békebiró is. Elméleti fejtegetésekre a községben uralgó nagy ingerültség miatt nemigen volt idő, de az igazságügyminiszterur nem is jelölhette ki az egyedül illetékes fegyelmi hatóságot, mert a biróság van hivatva, saját hatáskörét megállapítani, s a birói határozatnak elébe nem vághat az igazságügyi kormány. Intézkedett, hogy az eljárás a nevezett ellen, mint békebiró ellen is folyamatba tétessék, s ezen intézkedés eredménye az lett, hogy a szegedi kir. törvényszék elnöke az 1871: VIII. t.-cz. 63. §-a értelmében panaszlottat békebirói állásától felfügesztette s az ebből folyó szükséges intézkedéseket megtette. Megsemmisittetett-e Makó város emiitett határozata; két vonalban, külön mint községi biró és külön mint békebiró ellen folyik-e a vizsgálat, s fog-e külön-külön fegyelmi eljárás tartatni, nem tudjuk, de mindenesetre kíváncsian nézünk ugy a belügyminiszter ur, mint a kir. tábla által elfoglalandó álláspontra. Addig is nem lesz tán fölösleges a kérdés elvi oldalát figyelemre méltatnunk. Nézetünk szerint a jelen és ehhez hasonló esetekben csak egy fegyelmi hatóság járhat el, még pedig a békebiróra nézve illetékes fegyelmi hatóság, mert a békebiró mint plus, a községi birót mint m i n u s-t födi. De maga a törvény is több helvütt kifejezésre hozza azt, hogy a községi biró mintegy felolvadjon a békebiró fogalmába, így a törvény 3. §-a határozottan kimondja, hogy »a békebiró ebbeli működésének tartama alatt az említett hatósági területeken külön községi bíráskodásnak helye ni n cs.« A 27. §. rendeli, hogy »a községi bíráskodással felruházott békekebirák az ily ügyekben is a III. fejezet határozatai szerint járnak el.« Az 57. §. semmiségi panaszt enged a községi bíráskodás alá tartozó azon ügyekben, melyekben a békebiró járt el, mig egyébként ezen jogorvoslatnak ily ügyekben helye nincs. Ha tehát a törvény nem jelöli is meg határozottan a községi bíráskodással fölruházott békebiró fegyelmi hatóságát, mindenesetre logikailag másként a törvény különös tekintettel a fentebbi rendelkezésekre nem magyarázható, mint hogy ellene csak a birói felelősségi és fegyelmi törvény nyerhet alkalmazást. Minő képtelenség volna a dupla fegyelmi hatóság fentartása a' községi bíráskodással felruházott békebiróval szemben birói cselekményeiért vagy mulasztásaiért, arra nézve nem kell eclatansabb bizonyíték mint az, hogy ugyanazon egyén addig, mig békebirói minőségére nézve illetékes fegyelmi hatósága nem intézkedik, szabadon gyakorolja békebirói jogát daczára annak, hogy a község megfosztotta azon jogától is, hogy 20 frtig eljárhasson. Ily visszás helyzet nem tűrhető, de még a fegyelmi büntetés természetével is ellenkeznék, ugyanazoD cselekményért vagy mulasztásért két hatóság által két büntetést kiméretni. Mi ezen elvet csakis a községi bíráskodással fölruházott békebiróval szemben óhajtanok érvényesíttetni, s épen nem akarjuk azt, hogy azon esetre, ha a békebiró egyúttal városi tanácsnok vagy községelőljárósági tag, ezen minőségében a községi és köztörvényhatósági fegyelmi szabványok alá ne essék. Teljesen jogosnak tartjuk, hogy a város vagy község, melynek a békebiró hivatalnoka, a birói minőségében elkövetett fegyelmi vétség törvényszerű megbüntetése után saját szempontjából is vizsgálat s határozat tárgyává tegye azon cselekményeket illetve mulasztásokat, melyeket birói minőségében elkövetett; de semmi esetre sem engedhetjük meg azt, hogy a községi bíráskodással fölruházott békebirót a község vagy város illetve ezek fölöttes hatóságai birói cselekményeiért vagy mulasztásaiért fölfüggeszthessék a községi bíráskodástól s mint ilyen ellen gyakoroljanak fegyelmi hatóságot, mert ez a dolog természetével, a törvény szellemével s logikai magyarázatával legalább is ellenkezésben áll. Mentsünk meg legalább helyes törvénymagyarázattal annyit, mennyit a helytelen törvényszerkezet mellett megmenthetünk. Dr. W. Gy. *