Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 26. szám - Azok az ügyvédek. 1. [r.]

— 208 felelet azt hiszszük sokkal inkább az érintett indítvány szellemében, mint szerző különben mesteri véleményének értelmében fog adatni. Nem szükséges kiemelnünk, hogy magyar szempontból csakis a kérdésnek utóbbi formulázása jöhet tekintetbe. l)r. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. Egyik fővárosi kartársunktól a következő sorokat vettük: A fővárosi ügyvédi kar több tagjának kezdeményezése folytán magyar ügyvédgyülés tartása terveztetik azon kívánságok formulázása végett, melyektől az ügyvédség erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítása várható. Örömmel üdvözöljük ezen tervet. Több kifogásunk van azonban a napirend és ép azért azon terv ellen, hogy az ügyvédgyülés csakis az eléje terjesztett javaslatok elvagy el nem fogadása iránt határozhasson, hogy azok módosíthatók ne legyenek, hogy más indítványok tárgyalás alá ne bocsáttassanak. Ha az összes magyar ügyvédség enunciatumát kívánjuk latba vetni: tért kell adnunk arra, hogy az nézeteit minden irányban előterjeszsze, és oly módon formulázza, minőt legczélszerübbuek ismer fel. És ez annál inkább szükséges, mert •— habár hosszabb ideje foglalkoznak szaklapjaink és ügyvédi kamaráink bajainkkal, — mindeddig nem hozatott javaslatba oly mód, mely e bajokon gyökeresen segíthetne. Dr. Dell'Adami ur legújabb javaslatait sem tekintjük e czélhoz elégségeseknek, több része ellen pedig lényeges kifogásunk van. Mi azt kívánjuk, hogy az egybehívandó ügyvédgyülés elérje czélját, hogy enunciatiói erkölcsi sulylyal bírjanak; ez azonban csak akkor érhető el nézetünk szerint, ha exigentiáinkkal nem megyünk tul és nem maradunk innen azon határon, melyig az igazságszolgáltatás, az ügyvédség, a perlekedő közönség érdekei azonosak; ha azokat is formulázzuk, miket önmagunktól kell követelnünk; és ha nem vonulunk vissza azon kérdések megoldásától sem, melyek iránt nézetkülönbségek forog* nak fen. Azon harezot, mely az ügyvédség és a társadalom többi tagjainak nagy része között tagadliatlanul kifejlődött, különösen két tényezőnek tulajdonithatjuk: egyik tényező azon mindenütt észlelhető irány, mely a reproductiv erővel nem bíró foglalkozásokat a lehető legszűkebb térre igyekszik szorítani; másik tényező azon a művelt világ egyéb államaiban példátlan áramlat, melylyel nálunk boldog-boldogtalan a litterarius, különösen pedig a jogi pályára lép. hadászati alapból (base strategique) indult meg, azaz az ügyvédek három uton morzsoltatnak szét. A bíróságok utján, a közöttük támasztott belviszályok segélyével és a publikumra való hatás által. Az elsőről Tissot az ő aphoristikus modorában a következő badarságot írja: A magyar bírákat a miniszter az illető bíróságok hármas kijelölésére nevezi ki a ki nem jelöltek sorából, a mi az illető felterjesztő bíróságok hatáskörének és kijelölési jogának utánzásra méltó előnyére szolgál, a mennyiben ez által mindannyiszor alkalmuk nyilik az érdemes egyéneket a kormány előtt feldicsérni, mi ha egy érdemekben megőszült egyénnel ötvenszer megesett, rendesen solennis kijelölési jubileumra és ez viszont egy kövér bankettre adván keresett alkalmat: szembeötlő, hogy a miniszter csak arra törekszik ez eljárással, miszerint a bitói kainak minél kedélyesebb és minél több, ünnepélyes enuntiókra alkalmas, vacsorákat szerezhessen. A kiaevezett biró rendszerint igen ügyes ember, a mint azt másként képzelni sem lehet ott, hol a birói tisztséghez főkellékül valami befolyásos honi kapicitással való a szerinti kisebb vagy nagyobb távolságú rokonság kívántatik meg, a mint az illető magasabb vagy alsóbb rangra aspirál. E megkivántatóság a külföldinek bizonyosan idegenszerűnek fog tetszeni, pedig nemcsak rationalis, hanem nagyon természetes is, mert elvégre, ha valakinek a bátyja miniszteri tanácsos, akkor ő neki is a vérében kell hogy legyen a képesség, és minek ve-zélyeztetni valamely hivatalt egy bátyanélküli, semmi vérben fekvő tehetséget nem bizonyító iguotus-sal, ha akad annyi olyan? Eleinte ugyan egy kevéssé járatlan az uj biró, de azon segit az ügykezelés dolgában egy melléje rendelt jóakaratú joggyakornok ; azon mellékes dolgok elintézése pedig, melyekből az appellatákat csinálják a mindenkor konokul és tisztán költségcsinálás okáért felebbvivő ügyvédek, odaültetnek fV-je mellé egy 10 évig jegyzösködő vérrokounélküli szegény tatárt, a ki félig elfojtott devote mosolylyal s enyelegve figyelmezteti az uj birót arra, hogy a telekkönyv A-B-C-je elég furcsán csak ezen három betűből áll. Valljuk meg őszintén: az első irány mindaddig teljes nemzetgazdasági jogosultsággal bir, mig azon elvet tartja szem előtt, hogy fölösleges, vagy aránytalan költséggel járó munkálatok megszüntettessenek. Az igazságszolgáltatásnak nem lehet ezé Íj a: az ügyvédnek keresetet nyújtani; és annak reformjai — ha nemzetgazdaságilag hasznosak — nem tartóztathatok fel a/.on okból, mert az ügyvéd keresetét csökkentik. Régi eljárásunkat el kellett ejteni, habár megszűnt annak lehetősége, hogy az ügyvéd egyes pereket fiára és unokájára is átörökíthet. A sommás váltóeljárásnak szabályul behozatala jogosult és hasznos marad, habár a váltóügyvédek keresetét lényegesen csökkentette. A közjegyzői törvény sok teendőt elvont az ügyvédek ügyleti köréből: nincs jogunk panaszt emelni e miatt. A szóbeli, közvetlen eljárás rendkivül csökkenteni fogja külső munkánkat; mégis magunk sürgetjük annak behozatalát. És helyesen, mert az ügyvéd csak akkor teljesiti hivatását, csak akkor felel mpg etnikai kötelességének: ha soha sem veszti el szeme elől, hogy az igazságszolgáltatásnak fejlődni, javulni kell tekintet nélkül arra, szaporítja vagy kevesbiti-e az ügyvédek keresetét. Az ügyvéd ezen ethikai hivatásával nem tudjuk megegyeztetni azt, hogy oly eljárásokat, oly foglalkozásokat arrogáljunk magunknak, melyek az igazságszolgáltatás érdekében rendszerint nem szükségesek vagy pedig aránytalanul költségesek. Sok kifogásunk van a bagatell-törvény intézkedései ellen; de azt, hogy ily ügyek rendszerint ügyvédi képviselet nélkül, a pervesztes félnek aránytalan munkadijakkal terhelése nélkül biráltassanak el: helyesnek, a mi viszonyaink között az alsó néposztályok érdekében elkerülhetlenül szükségesnek, és e mellett az ügyvédi kar összeségére anyagi és még inkább erkölcsi tekintetben előnyösnek tartjuk. Helyesnek tartjuk ez intézkedést, mert ha képzett biró itél ez ügyekben és officiosus eljárásra van jogosítva: a legritkább esetben lesz az ügy teljes felderítésének akadálya; helyesnek azért is, mert oly igazságszolgáltatás, mely (bármelyik felet terhelje) a pertárgy értékét 2—3-szorosan túlhaladó költséggel van egybekötve, — nemzetgazdasági tekintetből fen nem tartható. Nézetünk szerint az ügyvédség erkölcsi súlyát csak akkor nyerheti vissza, ha rendszerint tartózkodik oly eljárásoktól, melyek több időt mint tudományt igényelnek, melyeket bárki elvégezhet, vagy melyek — akár felét, akár ellenfelét •— aránytalan költségekkel terhelik. Ép ezért oly ügyvédek, kik az állás tekintélyét emelni kívánták, a bagatelltörvény behozatala előtt is figyelmeztették feleiket azon ügyekre, melyekben ügyvéd támogatása nem szükséges, ritkán hasznos, mindenesetre pedig aránytalanul költséges. Tudjuk azt is, hogy perek hajhászása — ezen az ügyvédi kart annyira megalázó versenyfutás — kiválóan bagatell-ügyekkel történt; a bagatell-ügyekre való remény volt rendszerint az, mely a tulrövid gyakorlat és tulenyhe vizsga után alig diplomáit ügyvédet önálló iroda nyitására indította; ez ügyek képezték többnyire a kezdő ügyvédeknek majdnem kizárólagos foglalkozását, mely mellett elfelejtve az előbb tanultakat, cserébe gyakorlatot nyertek blanquetták kitöltésében, lótás-futásban, sürgetésben, stb. De továbbá alig hiszszük, hogy bíróságainknál és a közönségnél az ügyvéd jogi munkájának illő méltánylását várhatjuk, ha ügyvédek bagatell-ügyekkel rendszerint foglalkoznak. Ez okokból nem tartjuk helyesnek, nem jogosultnak, nem is illőnek, hogy az ügyvédség a bagatell-ügyeket keresetforrásul arrogálja. Ugyanazon iránynak, mely az ügyvédi képviseletet a bagatellügyekből kiszorította, tulajdonítjuk a tőzsdebiróságra vonatkozó azon intézkedést, hogy ügyvédi képviselet megengedve ne legyen. Az ügyvédek nagy része ebben sértést lát (az anyagi veszteség szót nem érdemel); mi erre okot nem találunk. Tény, hogy ha a tőzsdebiróság hatósága kizárólag tőzsdeügyekre szorittatik, ezek elbírálásához ügyvédre szükség nincsen. Azon anomáliát pedig, hogy másnemű ügyekben jogképzettséget nélkülöző birák és pedig jogképzett képviselet kizárása mellett ítéljenek: nem félig, hanem teljesen meg kell szüntetni a tőzsdebiróság hatóságának megszorítása által. E helyen kívánunk annak is kifejezést adni, hogy nézetünk szerint nincs jogosultsága azon kivánságnak sem, hogy telekkönyvi beadványokat kizárólag ügyvéd nyújthasson be. A jogászgyülés napirendre tűzi azon kérdést, nem kellene-e 1 a bekebelezések körüli eljárásnál az eddigi formalismust is mellőzni.