Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 25. szám - A magyar korona országaiban levő vasutak és csatornák összpontositott telekkönyvezéséröl szóló 1868. évi I. t-cz. módositása és kiegészítése tárgyában. (Befejezés)

— 203 — I n d o k o 1 «á s*) a magyar komin országaiban levő vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezéséröl szóló 1868. évi I. t-cz. módosítása és kiegészítése tárgyában. / (Befejezés.) Az 5. §-hoz. Ezen intézkedés szükségessé vált nemcsak a központi telekkönyvezés gyorsítása és a még hátralevő kártalanítási összegek mielőbbi kifizetése tekintetéből, de különösen azért is, mert az eddigi tapasztalás szerint, a vállalatok az ebbeli munkálatok beadásával igen késedelmesek. A 6. §-koz. Ez csak a fentebbi §. kifolyása, mint az abban megszabott batáridő betartása végett megkívánt rendelkezés. A 7. §-hoz. Két körülmény teszi kívánatossá az indítványozott módositást, és pedig: a módosítandó 7. §. azon kitétele: »az illető birtokos«, mely kitétel határozatlan, a mennyiben az alatt akar a telekkönyvi, akár pedig a tettleges birtokos érthető, és az 1869. évi márczius 8-án kelt miniszteri rendelet 12. §-ának azon intézkedése, mely szerint az tekintetik a kisajátított ingatlanért járó kárpótlás felvételére jogosult félnek és az veendő fel az egyedi kimutatásba, ki a kisajátítási összeírásba van mint birtokos felvéve, bár a tulajdonjog nincs is nevére átírva. Ezen intézkedés ugyanis a telekkönyvi rendszerrel ellenkező, mert annak értelmében a telekkönyv szerinti tulajdonos vélelmeztetik a, tettleges birtokosnak is, minélfogva nem ez utasítható tulajdoni igényeinek bizonyítására, mint azt a kérdésbe vett §. maga után vonja — hanem igenis a tettleges birtokos, miután ezen áll, tulajdoni igényeit bebizonyítani. A 8. §-hoz. Minthogy az egész hitelesítési eljárás telekkönyvezés czéljából s a telekkönyvi érdekeltek biztosítása végett történik s tettleg az arra egyedül illetékes tetekkönyvi hatóságok által eszközöltetik, nemcsak czélszerünek, de mulaszthatlan szükségesnek mutatkozik, a törvényben előforduló s különben is csak a törvényszékek telekkönyvi hatóságaikra czélzó »törvényszék« elnevezés alatt értett hatóságot pontosan kijelölni, és pedig ez idő szerint annál inkább, miután most már számos járásbíróság is telekkönyvi hatósággal fel van ruházva. A 9. §-hoz. Az itt javaslatba hozott módosítás azért látszik czélszerünek, mert egészen szükség feletti s néhány vállalatnak hosszú czége miatt csak a kezelést nehezítő eljárás, a vállalat czégét, mely különben is a főlapon ki van tüntetve, még az egyes birtoklapokra is reávezetni, és minden követelménynek megfelel, ha azokra csak az illető vasútvonal elnevezése iratik. A 10. §-hoz. Mindamellett, hogy 1868. évi I. t. cz és LV. t.-cz. értelmében a kisajátított terület a vállalat tulajdonává válik s a netalán jelenkezett egyéb igénylők csak a kisajátítási arra érvényesíthetik igényeiket, minélfogva a telekkönyvi lejegyzés ezekre való tekintet nélkül eszközölhető, mégis a módosíttatni javasolt §§. kétségekre adnak alkalmat, melyeknek elhárítása s különösen a tehermentes lejegyzés körül némely telekkönyvi hatóság által emelt nehézségek megszüntetése ezéljából, ily határozott rendelkezés felvétele látszik szükségesnek. A kárpótlási összegeknek a 26. §-ban elrendelt bekeblezése elleuben egészen fölösleges, mert a kisajátítási törvény 61. és az 1868. évi I. t.-cz. 19. §-a a kisajátítási árnak kifizetése vagy letéteményezése felett elég világosan rendelkeznék, és mert az egyedi kimutatásba olyan terület, melynek kisajátítási Ara egyezség vagy ítélet által megállapítva nem lenne, fel sem vehető, ugy hogy a jelzálogi biztosítás szüksége elő sem fordulhat. Ali. §-hoz. E tekintetben a törvény szabatos és határozott rendelkezése különösen szükségessé vált, minthogy az 1869. évi márczius 8-án kelt miniszteri rendelet 29. §-a, méh ben az mondatik, hogy a vállalat tulajdonában levő oly fekvőségek és építmények, melyek a vállalat érdekében használtatnak ugyan, de annak kiegészítő részét nem képezik, mint például az igazgatóság háza, a központi telekkönyvbe csak akkor vétetnek fel, ha azt maga a vállalat kérelmezi, —azon téves nézetet idézte elő, hogy az kivétel nélkül minden a vállalat tulajdonát képező építményre, illetőleg igazgatósági házra alkalmazható, tehát olyanokra is, melyek az eredeti építési alapból, avagy a vállalatok által felvett elsőbbségi kölcsönökből szereztettek. De magából a törvény szelleméből kiindulva, nem helyeselhető, hogy egy olyan fekvőség, mely magával a vállalattal, illetőleg annak többi tartozékaival oly szoros kapcsolatban áll, külön telekkönyvezhető legyen. A 12. és 13. §-okboz. Hiányosnak látszik a többször idézett t.-cz. 48. §-ának azon intézkedése, melynélfogva mindazon régibb vállalatok, melyek ezen törvény hatályba léptekor a kisajátítási eljárást már befejezték, engedélyezett elsőbbségi kötvényeik teljes összegét telekkönyvezett vagyonaikra, a teherlap megnyitása alkalmával első helyen illetékmentesen bekebleztetni köteleztetnek ; inig ellenhen azon vállalatokról, melyek a törvény hatálybaléptekor a kisajátítási eljárást még be nem fejezték, de elsőbbségi kötvényeket már kibocsátottak, valamint egyáltalán valamennyi vállalatot illetőleg, melyek elsőbbségi kötvényeket a tulajdonjog bekeblezése előtt kibocsátanak, — mint az tényleg történni szokott, — abban intézkedés nem foglaltatik. *; L. a Törvényjavaslatot és az indokolás elejét a 23. számban. A javaslatban ezen eddigelé már igen érzett hiány kivántatik pótoltatni, valamint továbbá a törvényben szintén nem foglalt azon esetre szükségessé vált intézkedés érvényesíttetni, hogy ha az intézet, melynél a részkötvények teljes összegéről szóló fökötvéuy letéteményezve van, annak bekeblezését kérni elmulasztaná. Ali. §-ban foglalt intézkedés részben azért szükséges, hogy az elsőbbségi kötvények elrendelt hivatalbóli bekeblezésének érvény szereztessék, részben pedig azért, hogy már elkészült központi telekkönyvek megnyitása határtalan időre ne késleltessék, és a vállalat telekkönyvezett vagyona ellen netalán mások által is szerzett jogok érvényesítése ne hátráltassék. A 14. §-hoz. Minthogy az elsőbbségi kötvények biztosításáról a törvény gondoskodik, szükségesnek látszik arra való tekintettel, hogy egyes vállalatok több rendbeli elsőbbségi kölcsönöket vesznek fel, minden félremagyarázatok kikerülése végett egyúttal ezen elsőbbségi kötvények telekkönyvi rangsorozatát is megállapítani. A 15. §-hoz. Ezen intézkedés azért vált szükségessé, mert az összpontosított telekkönyvek mérnöki munkálatokon alapulván, azoknak folytatása is pontos mérnöki felvételeket követel, a mint azt az 1868. évi I. t.-cz. 47. §-a is magával hozza; már pedig ez el nem érhető, ha a központi telekhivatal számára minden le- és hozzájegyzésnél külön mérnöki munkálatok be nem adatnak, mert különösen az igen gyakran előforduló hozzájegyzéseknél az 1869. évi márczius 8-án kelt miniszteri szabályrendelet 32. §-a értelmében a lejegyzést eszközlött vidéki telekkönyvi hatóságokhoz a vállalatok által beadott vázlatrajzok ugyanott készített s mint azt a tapasztalás tanúsítja, igen gyönge másolatok, s nem alkalmasak arra, hogy azok alapján, a hozzájegyzések mérnöki pontossággal eszközöltessenek. De még azon esetben is, ha ezen vázlatrajzok kivitele ellen kifogás nem volna, sem felelnének meg a központi telekkönyvezés czéljának, mert azokon rendesen a határkövek nincsenek kitüntetve, minthogy pedig a vállalati birtokok többnyire számozott határkövekkel vannak körülvéve, melyeknek kimutatásai a központi telekhivatalban feküsznek, elkerülhetlen, hogy a térvázlatokon és a határkövek sorrendében történt változás is kitüntettessék. A 16. §-hoz. Minthogy e tekintetben sem az 1868. évi I. t.-czikkben, sem pedig az 1869. évi márczius 8-án kelt kiviteli szabályokban intézkedés nincs, a vállalati birtok pedig részben az állam háramlási jogának, részben pedig a hitelezők biztosításának megőrzése végett a vállalat ellenőrizhetlen szabad kezelésére nem bizható : szükségesnek mutatkozik, még arra való tekintetből is, miszerint előfordul eset, midőn egy birtokrészlet elidegenítését vagy elcserélését maga a vállalat érdeke megkívánja, törvény utján is megerősíteni, azon most is gyakorlatban levő eljárást, miszerint a vállalati birtokból csak a vasutak feletti főfelügyeletet gyakorló közlekedési miniszteri engedélylyel történhet elidegenítés. A 17. §-hoz. EzeD két rendbeli követelésnek a jelzálogos hitelezők előtti elsőbbségét biztosítani kell, különben a vállalati műnek rendes kezelése és fenállása lehetetlenné tétetnék. Egyébiránt hasonló rendelkezés előfordul már az 1874. évi május 19-én kelt a vasutak telekkönyvezéséröl szóló osztrák törvény 47. §-ában is. Félreértések elkerülése végett kimondandó volt ezen §-ban az is, hogy zárlat esetében az annak alkalmából felmerült költségek, árverés esetében pedig a polgári perrendtartás 446. §-ában felsorolt előnyös tételek a vállalati mű jövedelméből, illetőleg vételárából előlegesen levonandók. A 18. §-hoz. Lehető félremagyarázatok kikerülése végett szükségesnek mutatkozik anmik határozott kijelentése, hogy az üzlet vezetéséhez és a forgalom lentartásához megkívánt eszközök és felszerelési tárgyak, bár azok különben helyből mozdíthatók, de a melyek nélkül a vasúti üzlet folytatható nem lenne, a vasút elválaszthattam tartozékait képezik, s mint ilyenek külön végrehajtás alá nem vehetők. Egyébiránt hasonlóan intézkedik már az 1874. évi május 19-én kelt osztrák vasúti törvény 5. §-ában, és ugyanez értelemben határozott egy concret esetben 1879. évi július 2-án a m. kir. semmitőszék is. A 19. és 20. § okhoz. Ezen intézkedés nemcsak azon elsőbbségi kötvények birtokosai irányában, de különösen az állam és a közérdek szempontjából látszik czélszerünek, nehogy valamely csekély követelés folytán egy egész vasúti vállalat létezése koczkára tétessék s a közérdeknek szolgáló forgalma megakasztassék; a mint hogy a foglalás alkalmával felállítandó zárgondnok kinevezése, nehogy ismét annak szakavatatlansága által az üzlet kárt szenvedjen, a különben is a vasutak feletti főfelügyeletet gyakorló közlekedésügyi minisztérium által lenne kinevezendő. A 21. §-hoz. A központi telekkönyvekben felvett területek térfogata meghitelesitett mérnöki munkálatok alapján levén kitüntetve s a le-és hozzájegyzések is a hitelesített térképeken egész mérnöki pontossággal eszközöltetvén, nincs akadály, hogy legalább az ezen telekkönyvekben foglalt területek térfogatát és fekvését illetőié^r, a telekkönyv ne kezeskedjek, s legalább e téren a telekkönyvi intézmény egyik fökivfinalma érvényre ne emeltessék. Budapesten, 1S80. évi május hó 14-én. Dr. Pauler Tivadar, s. k. in. kir. igazságügyminiszter.