Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 24. szám - A váltójog nemzetközi egységesítése

— 190 — a telekkönyvi beadványok ügy védi ellenjegyzésének kötelező volta által; e) az ügyvédi képviseletet és dijazását kizáró intézkedések megszüntetését a bagatelltörvényben és a tőzsdei birósági eljárásban; f) az ügyvédi munkadíjak és kiadások biztositását a legméltatlanabb visszaélések és kijátszások ellen a visszatartási jog és törvényes elsőbbség kedvezményei és a kamarák elsőfokon biráskodása által a költségperekben; 4-er az ügyvédségnek mint a bírósággal egyenjogú igazságszolgáltatási tényezőnek elismerését s ezzel ellenkező alapon nyugvó jogszabályok megszüntetését, különösen pedig a megüresedő birói állomások bizonyos számának kötelező fentartását és betöltését azokra pályázó ügyvédek sorából. Oly indítványok, melyek nézeteltérést involválnak, mint p. o. a numerus clausus, költségtariffa stb. mellőztettek, hogy az első gyűlés teljesen visszatükrözze ;i magyar ügyvédség nézetegységét a reá, ugy mint egész i azságügyünkre nézve életérdekü reformkérdésekben. A szabályok s inditványok indokai a gyorsaság és méltóság biztosítása. Csak egy napi tanácskozásra számithatni, de minden meg nem jelenő ügyvéd Írásban bejelentheti hozzájárulását, az eleve közzétett inditványokhoz. Miután távol vidékről minden ügyvéd személyesen meg nem jelenhet, e hozzájárulási nyilatkozatok biztosítják a tömeges szellemi részvétel kifejezését, mely a határozatoknak súlyt kölcsönöz. Ily módon kell a kamarai szervezet törvényes szük keretét megtörni s abba az egységes, szerves, testületi élet szellemét önteni. E szellem villanyos hullámai, szervezett, országos, ügyvédi mozgalom, majd elmossák intézményünk salakját és <-lhordják az »ügyvédi kérdés« ellen legmagasabb tudatlanság, érzéktelenség és előitélő roszakarat által emelt gátakat. Jobb szolgálatot pedig iustitiánknak soha sem tehetett a magyar ügyvédség, mintha e mozgalma hullámaiba temeti azon erkölcsi halottat, mely jelenleg még az igazságügyi kormány nevétf bitorolja. Tisztelettel Budapest, 1880. június 8. Dr. DelVAdami Rezsó. A váltójog nemzetközi egységesítése. Alig van a jognak ága, mely nemzeti sajátságok által kevésbbé befolyásoltatnék, minta váltójog. A váltó és a váltóból eredő jogviszonyok épen mindenütt azonosak, minek természetes következménye, hogy a váltójog is mindenütt nemcsak egészben véve azonos alapelveken nyugszik, hanem a részletekben is sokkal több közös érintkezési pontot tartalmaz, mint az a jognak más ágainál tapasztalható. Azonban a váltóforgalom még azon kevés sajátszerűségeket sem türi meg, melyek a különböző váltótörvényhozásokban léteznek. Teljes azonosságot, egységes váltójogot követel mindenütt — és joggal. A váltó par excellence nemzetközi szerepet játszik. Nemzetközi fizetési eszköz. A különböző nemzetek nagy részben a váltó segítségével elégítik ki kölcsönös követeléseiket. A váltó nem ismer állami korlátokat, tulcsap az államhatárokon, befutja néha az egész világot, s a hozzáfüződő jog viszonyok részesei a legkülönbözőbb nemzetek polgárai közé tartoznak. Nem szükséges tehát bizonyítani, mennyire bénitólag hat a váltóforgalomra, ha a váltó a különböző államokban más-más jogszabályokat ural, sőt tökéletesen igaz, a mit a hírneves Bluntschli mond, hogy a külöböző partikuláris váltójogok a váltójog természetével egyenes ellenmondásban állanak. (Alig. D. Wechselordnung 1855. 2. lap.) A váltóforgalom azon követelményének megvalósítására, hogy a partikuláris váltójogok helyébe egy universális, kosmopolitikus váltójog állíttassák, sohasem hiányoztak komoly törekvések. Feltaláljuk azokat már a legrégibb váltójogi íróknál. Ujabb időben pedig oly hatalmasan lépnek fel ezen törekvések, hogy a magas czél elérésének reménye bennünk mind jobban megszilárdul. Nem mintha szemet hunynánk azon nagy nehézségek előtt, melyek még leküzdendők. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyes államok törvényhozásai szabad elhatározásukat sokkal féltékenyebben őrzik, sem hogy könnyen arra bírhatók lennének, miszerint a közös érdek kedveért magukat megkötni hagyják. Azt is tudjuk, hogy egy már elfoglalt és mintegy vérünkbe átment jogrendszert feladni, igen nagy önmegtagadásba kerül. Már pedig egy nemzetközi egységes váltójog csakis kölcsönös compromissumok eredménye lehet, minden compromissum pedig áldozattal, engedményekkel jár. Mindazonáltal bízunk abban, hogy a helyes eszme ezen és más nehézségek fölött diadalt fog aratni; az élet kényszerítő szüksége elvégre kell hogy magának érvényt szerezzen. Hiszen máris nagy haladásokat tettünk az egységes váltójog felé. Máris oda jutottunk, hogy jóformán csak három különböző váltójogi rendszer, a franczÍM, német és angol-amerikai rendszer összeforrasztásáról van szó. Ezeken belül kevés a különbség s ezen rendszerek egymásközti eltérései is mindinkább enyésznek. Akár nehéz, akár könnyű legyen azonban a nemzetközi egységes váltójog eszméjének megvalósítása: az mindenesetre megérdemli, hogy mellette a legerélyesebben lándzsát törjünk, hogy fáradhatlanul küzdjünk annak érdekében mindaddig, mig a siker koronáját el nem érjük. E küzdelem természetesen nem szoritkozhatik egy nemzetre. Egy nemzetközi czél elérése feltételezi, hogy minden nemzet egyenlően közreműködjék. De az sem elégséges, ha e küzdelem több ponton bár, de egymástól elszigetelve folytattatik. Az agitátió csak kellő szervezet mellett lehet sikeres. E szervezet csak nemzetközi lehet. Ily szervezetet a váltójog egységesítése érdekéb-n folytatott agitátió máris nyert a nemzetközi jog reformját és codificatióját czélzó 1873-ban keletkezett egyesületben (association pour la codificatiou du droit international). s csak arról van szó, hogy ezen szervezet mindinkább kiterjesztessék s nevezett egyesület elismerésre méltó törekvései mindenünnen, s nevezetesen a kormányok részéről is a leghathatósabban támogattassanak. Hogy ezen támogatás különösen a magunk részéről minő positiv formában volna eszközlendő, azt egyelőre nem vizsgáljuk. Sokkal kevésbbé ismeretesek még a nevezett, egyesület törekvései, semhogy azok nálunk kellő viszhangot keltenének. Ez okból czéls/erübbnek mutatkozik, ezen törekvéseket egyelőre kimerítően ismertetni, népszerűsíteni, mielőtt arról szólnánk, miként kellene azokat a magunk részéről is diadalra segíteni? E sorok irója ugyan már 1876-ban ismertette azon pontokat, melyek nevezett egyesület által egy elkészítendő egységes nemzetközi váltótörvény irányelvei gyanánt formuláztattak. (L. Jogtud. Közlöny. 1876. folyam 44. szám). De ezen ismertetés egyrészt sokkal rövidebb volt, hogy kielégítő lehetett volna, másrészt azóta sok történt, a miről a magyar közönség tájékozást még egyáltalában nem nyert. E mellett kívánatosnak látszik, ezen legújabb keletű törekvéseket, a nemzetközi egységes váltójog érdekében, a hasonló irányú régibb törekvésekkel is kapcsolatba hozni. S ilyképen a váltójog egységesítését czélzó mozgalomnak nemcsak legújabb phásisát, hanem összképét ecsetelni. Midőn erre a következőkben vállalkoznánk, támaszkodunk különösen az összehasonlító jogtudomány derék bajnokának Dr. Cohn György heidelbergi tanárnak Bluntschli ötven évi tudori jubileuma alkalmából legújabban kiadott 2>Beitrage zur Lehre vom einheitlichen Wecbselrecht« czimü munkájára, mely a váltójog nemzetközi egységesítésére vonatkozó összes törekvéseket oly hiven és kimerítően tartalmazza, mint azok eddigelé feltüntetve még nem lettek. I. A jog nemzetközi egységesítése feltételezi a különböző jogrendszerek beható ismeretét, egymássali összehasonlítását. Ezen jogösszehasonlitás a váltójog terén már igen korán jelenkezik, oly időbm, midőn összehasonlító jogtudományról általában még nem is álmodtak.