Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 22. szám - A sajtóügyi felelősség kérdése - A franczia jogi oktatás rendszere

Tizedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1SS0. május 27. KM5n melléletek: a „Döntvényeit gyűjteménye-' MAGYAR „,,» , . . . , ít „Igazságügyi rendeletek tára- és az „Igazság- hlonZl'H'Sl HYAK ügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". --- r • 1^1 fTTT^im~~^w~r^i (he,ybento'*sz,r"Wrra"A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések ' B 1 B H J \ Bt /B HL. 1 és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. I I A í Bt /I " a „Magyar Themis". a „Döntvények gyűjteménye" B B B -4 Bt / B B ^Bk es a/- ..Igazságügyi rendeletek tára" ca.nii melB 1 , m/ I B V lékletekkel együttesen; egész évre 10 forint, Szerkesztőség: FÖUt 18. SZ. 1 j 1 V B H k T félévre S forint, negyedévre 2 forint 50 Kr. Bl fffl JSsL JB T _BL-_JL_ IK / Ai el«nzeté»I pénzek b érmenteaen. vidékr«l KiadÓ-hivatal: IV. barátok-tere 3. SZ. legcélszerűbben p o st^t a 1 van y utja,, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A sajtóügyi felelősség kérdése. (S. S.) — A franczia jogi oktatás rendszere. Dr. Nagy Dezsőtől — A birák kinevezése. M 6 s e s László ügyvédtol. — A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének időtartamáról. S a r 1 a y Ede ügyvédtől. — Döntvénybirálat. (Végrehajtást rendelő végzés kézbesítéséről fizetésletiltásnál.) z. -- Jogirodalom. I. (Grünwald Béla: A törvényhatósági közigazgatási kézikönyve). Gruber Lajostól. II. (Dr. Lánczy Gyula : Adalékok alkotmányunk reformkorszakához), x. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csfldbejelentési határidők. — Kivonata ^Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetesek. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet: a »Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. A sajtóügyi felelősség kérdése. (S.S.) Mult heti czikkünkre válaszol a »PesterLloycU, a »Hon« és az »Ellenőr*. Elismerik, hogy sajtóvétségeknél a szerző, kiadó, nyomdatulajdonos fokozatos felelőssége mellett a büntető-törvénykönyv alapján a nyomtatvány minden terjesztőire az együttes felelősség rendszere lesz alkalmazandó. Azt állítják azonban, hogy ezzel a sajtóügyi felelősség fenálló rendszerén semmi változtatás nem történt, mivel szerintük az 1848-iki sajtótörvény alapján is a fenemiitett három felelős személyen kivül és azokkal egyidejűleg a nyomtatvány minden terjesztői büntetés alá vonhatók. Ezen állítás igazolására felhozatnak a sajtótörvény 2., 27. és 44. §-ai. A sajtótörvény 2.§-a megállapitja, mikor tekintendő bevégzettnek a sajtóvétség. Sajtóvétségért ki büntetendő, ekérdéssel a 2. §. egyátalán nem foglalkozik. Abból, hogy a sajtóvétség bevégzéséhez a nyomtatvány terjesztése mint tényálladéki mozzanat megkívántatik, sehogy sem következik, hogy a terjesztők is büntetendők. Az 1848. évi sajtótörvény a sajtóvétségeket ugyan csak a terjesztéssel bünteti, de a terjesztéssel nem a terjesztőket, hanem a 13. és 33. §-ok személyeit. A 2. §. valódi czélja, hogy sajtóvétségeknél a kísérlet büntethetőségét kizárja, és ezzel a sajtószabadságnak további biztosítékot állítson fel, biztosítékot, mely — fájdalom — a büntető-törvénykönyv életbelétetésével hasonlóképen elesik. A sajtótörvény 27. § ából, mely a már ítélet által elmarasztalt elmemü ujraközzétételét és ujraárusitását bünteti, következtetni azt, hogy ezzel a törvényben minden, tehát a még el nem marasztalt elmeműnek mindennemű, tehát nem iparszerü terjesztése is büntetés alá van helyezve, ellenkezik a logikával, eltekintve attól, hogy a büntethetőségnek analógia utján való kiterjesztése a büntetőjog alapfogalmaiba ütközik. A sajtótörvény 44. §-a azon rendőri intézkedést tartalmazza, miszerint a nyomtatvány különbeni 50 forintig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt a nyomdász nevével és lakhelyével ellátandó. A sajtórendészet ezen rendbüntetésére alapítják czikkezők a saj tó-büntetőjog eriminalis büntetését minden nyomtatvány valamennyi terjesztőjére nézve! Végül a »Pester Lloyd« czikkezőjepéldával is bizonyít. Valaki külföldről becsempészett lázító iratok terjesztésén rajta kapatik. Büntetlenül maradjon-e az illető, — úgymond czikkező— daczára annak, hogy a lázító iratot szándékosan terjesztette. A példáról gondoskodva van. A sajtóügyi miniszteri rendelet 20. § ának e) pontja azt rendeli, hogy azon esetben, ha a szerző, kiadó, nyomdatulajdonos ismeretlen vagy külföldön tartózkodik, contumacialís eljárás utján a fictiv vádlott elitélése mellett a nyomtatvány megsemmisítése is itéletileg kimondható. Jövőre a btk. 62. §-a fog erről gondoskodni. Felhozatott továbbá ellenvetésül, hogy a terjesztés fogalma szűkebb értelemben veendő, mint az a 3>Themis« által mukkor idézett törvényszakaszokban megállapítva van. A sajtó technikai személyzetének büntethetősége a nyomdász felelőssége által ki volna zárva, »mert ez utóbbi felelős alárendeltjeinek bűneiért*. A sajtótörvény vonatkozó 13. §-a azonban nem emliti a nyomdászt, hanem a nyomda tulajdonosát. Azon állítás, hogy a nyomda tulajdonosának felelősségéből szükségszerűen folyna a technikai személyzet büntethetlensége, épugy nélkülöz minden indokoltságot, mint a nyilvános és titkos terjesztés közti megkülömböztetés, a terjesztés fogalmának ezen önkényes függővé tevése a terjesztés módjától. A »Pester Lloyd« czikkezője azt is állítja, hogy közzétett lapnál sajtóvétség terjesztés által el nem követhető, mivel a bűncselekménynek bevégzése után logikailag képzelhetetlen az abban való közreműködés. Igaz ugyan, hogy az első terjesztési actus által a sajtóvétség az illető terjesztőre, valamint a három felelős személyre nézve bevégeztetik, de nem kevésbé igaz, hogy más személyek további terjesztési actusai által a sajtóvétség ugyanazon nyomtatványt illetőleg újból és újból elkövettethetik. Kimutattuk mult alkalommal, hogy az esküdtszéki intézmény veszélyben forog. Czikkezők egy szót sem találtak ennek megezáfolására. A büntető-törvénykönyv 62. §-át szorosan magyarázzák czikkezők. Azonban nem nyomhatjuk el azon aggodalmunkat, hogy, ha találkozhattak emberek, kik szemben a három személy felelősségének dogmájával belemagyarázzák az 1848. sajtótörvénybe valamennyi terjesztő együttes felelősségét, mennyivel közelebb fekvő azon veszély, hogy a 62. §-nak mindenesetre igen aggályos szövege tág magyarázatra fog felhasználtathatni. A mihez aztán hozzájárul, hogy a törvényhozás elfelejtett intézkedni arról, hogy a 62. §-ban foglalt objectiv eljárásra nézve melyik bíróság legyen illetékes, az esküdtszék-e vagy a törvényszék, van-e jogorvoslat és hova? A franczia jogi oktatás rendszere. Pár-is, május 12. Az 1878-ik évben a közoktatás terén annyi érdemeket szerzeU Tr efort Ácoston közoktatásügyi miniszter ur által összehívott jogoktatási enquete alkalmával a bizottság tagjai, mások meg a sajtóban annyit tárgyalták a franczia jogoktatást, megvitatva annak fény- és árnyoldalait, összehasonlítva a német rendszerrel, hogy Párisban időzvén, egyik legelső kötelességemnek tartottam az itteni jogoktatással, annak minden részleteivel megismerkedni, nemcsak az iskola falain belől, hanem azon kivül is, megfigyelve az onnan csak az imént kikerült embereket. Közvetlen tapasztalásból akartam magamnak meggyőződést szerezni, hogy minő az az eredmény, melyet a franczia szakiskolai rendszerre alapított felsőbb oktatás felmutat. Nem akarok mélyen behatolni a dologba. Azt hiszem, nagyobb szolgálatot teszek a közügynek, ha egyszerű jelenségeket constatálok, s egy közvetlen szemlélő észleleteit közlöm.