Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 18. szám - Az igazságügyi vitáról

Tizedik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1880. április 29. Külön mellékletek: a ,,Döntvények gyűjteménye" ax „Igazságügyi rendetetek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggylijteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza II. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagv vidékre bérmen tes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye ' és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elMzetési pénzek bérmentesen. vidékrS legczélszerübben postanta Ivány utján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Az igazságügyi vitáról. (S. S.) — A nyolezadik Magyar Jogászgyülés napirendjének hivatalos megállapítása. — Tárcza. (A Tisztelt Házból.) (—m.—) — A szövetkezetből kilépett tag felelősségéről. S a r 1 a y Ede ügyvédtől. — Jogirodalom. (Lorenz v. Stein : Der Wucher und sein Recht. Ein Beitrag zum wirtschaftliclien und rechtlichen Lében unserer Zeit) Dr. R. E. — Az ingóságok árverése körüli árveréseknél tapasztalt visszaélésekről. Dr. Karády Bertalan ügyvédtől. — Törvényjavaslat a műemlékek fentartásáról. (Befejezés.) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. — (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: a ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Az igazságügyi vitáról. (S. S.) Szavakat hallottunk a szóbeliség mellett. A kormány felbuzdult a buzdulókkal. S tett Ígéreteket. Nem tudunk bizalommal lenni kormánynak tantételes elméletei iránt. Miniszteri elvhirdetés hidegen hágy. Kevésbé félünk azoktól, kik minden reform ellenei, kevésbé a reformtörekvők közti egyenletlenségektől, mint oly kormánytól, mely szavakkal hidat épitve, kezet szőrit az ellenzékkel. Az igazságügyminiszter elvben elfogadta a szóbeliséget. Elfogadta, mint elfogadta a kormány elvben már évtized előtt a polgári házasságot. A minden oldalról felzajlott vihar közepette Pauler megigérte az országnak, hogy a szóbeliség behozatalához szükséges elláthatlan előkészületek tanulmányozásának megkezdéséről gondoskodni fog. Várjunk tehát. Nagy szervezeti, nemzetiségi és jogpolitikai problémákat kell előbb felfejteni. Be kell várni az európai országok igazságügyi statisticájának finomabbulását. A földgömb vonatkozó törvényhozási és joggyakorlati anyagát összegyűjteni s azután ezen anyagot zajtalanul titokban feldolgoztatni kell előbb. A francziaaristocratia ellenszegült az 1783. évi reformtörekvéseknek és az^rt összecsaptak feje felett az 1790. évi forradalom árjai. Ha kormányunk az ország feljajdulása daczára továbbra folytatja a korszelleme elleni reménytelen küzdelmét, félünk, hogy késő lesz. Kit nem tanit a tapasztalat, okulni fog az a halogatás hatásain. Félünk, hogy azon Fabius, ki igazságügyünk vonaglásait látva, ürügyek alatt ma is elodázza ama reform behozatalát, mely egyedül képes igazságügyünk felélesztésére, közel jövőben csüggedve álland legyőzhetlen zavarok előtt, melyeket tompa tétlenségével növesztett. Palliativ intézkedésekben nincs orvosság. Lényegben pusztitanak. Beteg szervezetet félrendszabályokkal bolygatni vészes. Igazságügy íinket csak a szóbeliség mentheti meg. A tábla decentralisatiójával jár. Megtöri a referálások átkát. Kiirtja az egyes birói rendszert, mely referendo bíráskodásunknál tényleg minden fórumban grassál. Alaposabb ítélésre kényszeríti a bírákat. A bíróságok tulterheltetése nem pótolható többé az elintézés siettetésével. Megakadályozza a hevenyészett itéletgyártást, mivel nem egyedül a bíráktól függ többé, hanem az ügyfelektől is, mennyi időben és körültekintéssel biráltassák el az ügy. És mindezek daczára módfelett gyorsítja a per menetét. Véget vet az írásbeli perhuzamnak, a végtelenre nyúló halasztásoknak, a feloldások és ülésen kívüli (látszatos) elintézések csiga-biga procedúrájának; egyszerüsiti a bizonyítási eljárást, a bíráskodás módját, az I. fórum fokozott garantiái folytán a jogorvoslati rendszert. Fényre emeli az ügyvédi kart. Kiirtója a zugirászkodásnak. Fokozza a jogérzetet, a törvény s törvénykezés iránti tiszteletet a népben, stb. De hazánkban még mindezeknél fontosabb, államalkotó tény volna a szóbeliség. Behozatalával raknók le a jogállam alapkövét. Behozatala oly reform, mely minden igazságügyi reform előfeltétele, mely nélkül semmi igazságügyi reform nem kezdeményezhető. Ezer kérdéssel függ össze, melynek égető bajait kivilágítaná, melynek megoldására hajtana. A jó intézménynek azon előnye van, hogy elégületlenné tesz s avval a haladást fejleszti. Kideríti a hiányokat minden zugban. Megismertet a jobbal. S neveli az erőket a javitáshoz. Egy kihalt mult s egy meg nem értett jelen között megálltunk, beteg mámorban, tétlenül. Hogy igazságügyi bajaink valóját felismerjük s hogy hozzá fogjunk az ujjá építkezés részletmunkájához: ahhoz mint előfeltétel szükséges a szóbeliség, mely felriasztana a tétlenségből, mert szükségessé tenné a reformot a törvénykezés egész vonalán, az egész igazságügyi szervezet revisióját. A szóbeliség behozatával szükségszerűen megindulna a reformmozgalom, mely előtt a kormány számára további kitéi'és nem lehetne. S azért szükséges, hogy e nagy mentő elv keresztülvitele iránt a jogászvilág közvéleményt alkosson, mely intő, buzdító, hajtó elemként fedje a kormány hátát, mely támogassa az igazságügyminisztert, ha tett Ígérete komoly, mely elseperje, ha továbbra is feláldozni akarja a haza igazságügyét szűk látkörü balfogalmaknak. Az igazságügyi vita folyamában panaszok emeltettek a kormány ellen azon kisszerű bureaucratismus ellen, mely az igazságügyi beligazgatásban uralg. E panasz nem terheli egyedül a kormányt. Mennél kevésbé képzett valaki, annál inkább rabja a sablonnak; annál kevesebbet foglalkozik a lényeggel, annál többé zavarja elméjét az alakiság. Az igazi jó bíróság őrködik szigorúan a belrend felett, de nem találja abban működése súlypontját. Kezdetleges viszonyok között mindig ép oly mértéken tuli a házrendi szabályokhoz, mintákhoz, rovatokhoz, mikrologocikus rendtartáshoz kapaszkodás, mint mértéken aluli az érdemleges hivatalnokoskodás. De van azon formalismusnak, mely nálunk épugy a bíróságoknál, mint a központban levő beligazgatást komikussá teszi, egy mélyebb oka még. Törvényhozóink elfelejtették 1868-ban, hogy a XIX. században élünk. 1868-ban meghonosítottuk az írásbeliségen nyugvó perrendtartást, a középkor perrendjét. Érdekes munka volna összeállítani azon tömérdek végzéseket, melyek nálunk minden perben előfordulnak. Az Írásbeliség virágzó korában e rendszer megfelelt a közviszonyoknak. Egész Németország központi Reichskammergerichtjének nem volt oly ügyforgalma, milyen ügyforgalma van ma Budapesten egy kerületi járásbíróságnak. Ki ne emlékeznék arra, hogy Wetzlarban, Németország utolsó Reichskammergerichtjében, felégetni kellett a restanti ák acta hal mázait. S a mai óriásilag növekedett industriálismus korában elfogadtuk ugyanazon írásbeli perrendet, mely helyén volt