Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 15. szám - Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzökönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetésérül és a sommás, valamint részleges telekkönyvi kivonatokról

a bűnpártolás iránti előzetes megállapodás, a mennyiben az által a tettes a bűntett vagy vétség elkövetésére reábiratott, nem a 69. §. második, hanem első pontja alá leend subsumálandó, vagyis nem bünsegélyt, hanem felbujtást fog megállapítani. Sajátszerűnek fog ugyan mutatkozni, hogy a 69. §. a bűnpártolás iránti előzetes megállapodásról csak mint bünsegély esetéről tesz emlitést, vagyis csak 2-ik pontjában, a bűnpártolás iránti előzetes megállapodásról mint felbujtás esetéről pedig, vagyis ]-ső pontjában hallgat, noha a kifejezett intézkedés a 2-ik pontban sem látszik inkább vagy kevésbbé helyén, mint látszanék az az első pontban is. Mindazáltal a subintelligendum indokoltságát kétségbe vonni aligha lehet. Szűk séges az, hogy kikerüljük a felhozott képtelen, de nem minden támpontot nélkülöző, mert a szöveg átalános fogalmazására alapított következtetést. E kifejezés: »megelőzőleg egyetért« nem jelzi eléggé határozottan a megszorítást. A bűnpártolás iránti előzetes megegyezés positiv minősítésének kérdé-ét nem kevésbbé gondatlanul intézi el a n é m e t btk. 257. §-ának 3. bekezdése is: »Die Begünstigung ist als Beihülfe zu bestrafen, •\venn sie vor Begehung der That zugesagt worden ist.« A szóhangzat ellenére mondja Schwarze (Comment. ad §. 257): »Die Zusage der Begünstigung kann sich namentlich zur intellectuellen Beihülfe gestalten, ja selbst in Anstiftung übergehen.« Schütze pedig (Goltd. Arch. 20. kt. 364. lpn.) : »Es liegt ein blosses 11 e cl a c t i o n sversehen vor, und dem wirklichenWillen des Gesetzgebers gemáss> muss Beihülfe als Theilnahme schlechihin verstanden, die vorher zugesagte Begünstigung je nach dem Untersuchungsergebnisse von Anstiftung bez. Gehülfenschaft absorbirt werden.« Hasonlóan Oppenhoff: »Hatte der Begünstiger den Thater vor Begehung der That zu derselben durch die Zusage der künftigen Begünstigung bestimmt, so liegt Anstiftung vor, mit welcher dann die spátere Begünstigung realiter concurrirt (?).« Dr. Barna Ignácz. Jogirodalom. Fegyintézeti Értesítő. Börtönügyi havi folyóirat. A magyar fegyintézeti hivatalnokok szakközlönye. Szerkeszti Varga János. (S. S.) A fegyházreform kérdése hazánkban az igazságügyi reform mostoha gyermeke. A tájékozatlanságból eredő zűrzavar, mely nálunk a büntető justitia terén honol, fokozottan nyilvánul a büntetés végrehajtásának körében. A testcsonkitó, becstelenítő és hasonló büntetéseket elseperte korunk felvilágosodottsága; helyükbe nálunk is a szabadság-büntetések rendszere lépett. De ezen haladással nem tartott egyenlő lépést hazánkban a börtönügy javításának kérdése. Egy fejlettebb büntetési rendszer honosodott meg, melynek végrehajtását még a mult szelleme lengi át. Mióta Eötvös lökést adott e téren is a reformmozgalomnak, három évtized alatt törekvést törekvésre temettünk el. A büntetés végrehajtásának problémái között, melyek megoldása körül az elmélet és gyakorlat sánczain szellemi harczot vív a külföldi szakvilág, csak az aránylag kevésbbé fontos, de annál hangzatosabb jelszó talált visszhangra, mely a szabadon bocsátott fegyenczek támogatására irányul. Azon felette szűk téren, melyen nálunk a fegyházreform küzdelme foly, a romantikus emberszeretet iskolája uralg, mely a szabadság-büntetés lényegét a fegyenczek vallási oktatásában, a reform teljét a tömlöczön kivül alamizsnák osztogatásában találja. A visztorló büntetés észszerű végrehajtásának, a büntetés individualisálásának, a fegyházi kényszermunka és annak értékesítése mikénti szabályozásának, a fegyházi beligazgatás javításának, a fegyházügyi felügyelet szervezésének stb. stb. kérdései nemcsak megoldásra, de frzakbeli tárgyaltatásukra várnak még. Hanyagság terheli e tekintetben szakköreinket, melyek hivatva volnának tiztázni e téren az eszméket; hanyagság a sajtót, mely hivatva lenne e culturalis feladatok irányában közvéleményt teremteni a társadalomban, tettre buzdulást a kormányban. Ily körülmények között örömmel üdvözöljük a »Fegyintézeti Értesítő* czimü börtönügyi havi folyóirat megjelenését, mely minta magyar fegyintézeti hivatalnokok szakközlönye tért nyitott az eszmecserére. A három szám után, mely már előttünk fekszik, a legszebb reményeket fűzzük a vállalathoz, mely komoly tárgyilagossággal felkarolja az oly régen parlagon hevert ügyet, s az után, a mit már eddig nyújtott, irányára nézve méltán sorakozhatik a' németek legjobb hasonirányu szakközlönye a »Blütter für Gefüngnisskunde* mellé. Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzökönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetésérül és a sommás, valamint részleges eelekkönyvi kivonatokról. 1. §. A részben vagy egészben megsemmisült, haszonvehetlenné lett, vagy elveszett telekjegyzökönyv (telekkönyvi betét) az illető királyi bíróság mint telekkönyvi hatóság által: a) a rendelkezése alatt álló kezelési és segédkönyvek, iratok s egyéb adatok alapján, és b) ha azok nem kielégítők, uj helyszínelés utján pótlandó. Az újra szerkesztés a telekjegyzőkönyv A. lapjára bejegyzendő. 2. §. A 1. §. a) pontja szerint újra szerkesztett telekjegyzőkönyv közzétételével a bíróság a netaláni hibák kiigazítása és a kihagyások vagy hiányos bejegyzések pótlására 45 naptól 3 hóig terjedhető felszólalási határidőt tüz. Ha a telekjegyzőkönyv pótlása czéljából ujabb helyszínelés (1. §. b) pontja) teljesíttetett, a különös betétek szerkesztése, s ennek utána a netaláni hibák kiigazítása, valamint a kihagyások vagy hiányos bejegyzések pótlása végett, a bíróság az érvényben levő telekkönyvi rendelet I. részének intézkedéseit a jelen pótláei eljárás természetében rejlő eltérésekkel alkalkalmazza. 3. §. A felszólalási és hirdetményi határidő elteltével a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné lett, vagy elveszett és az újraszerkesztés következtében forgalmon kivül helyezett telekjegyzőkönyvbe nyert bejegyzések s azokkal kapcsolatos jogok harmadik személyek ellenében többé nem érvényesíthetők. 4. §. Az 1855. évi deczember 15-én kelt telekkönyvi rendeletnek a naplóra vonatkozó intézkedései hatályon kivül helyeztetnek. 5. §. A telekkönyvből a hatóságok és felek kívánságára sommás és részleges kivonatok is adandók. Az idézett telekkönyvi rendelet 144. §-a esetében, ha az ügy megbirálásához elégséges, a felső bíróságokhoz hasonió kivonatok terjesztendők. 6. §. Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény életbeléptetésének határidejét és az eljárás részleteit rendeleti uton meghatározza. Budapest, 1880. márczius 31. Dr. Pauler livadar S. k. igazságügymimszter. Indokolás. Az 1855. évi deczember hó 15-én kiadott, az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 145. §-a általi módosításokkal hatályban fentartott, és az 1868. XLIII. törvényezikk 12. §-ban foglalt felhatalmazás alapján az 1870. évi február hó 5-én kelt igazságügyminiszteri rendelettel módosítva, az erdélyi részekre is kiterjesztett telekkönyvi rendelet nem tartalmaz intézkedést a megsemmisült és az elveszett telekjegyzőkönyvek pótlására nézve. Minthogy nincs kizárva a lehetőség, hogy a telekkönyvek a lehető óvintézkenések megtétele daczára, tüz- vagy árvízveszély esetében részben vagy egészben megsemmisüljenek, vagy egyéb okokból hasznavehetlenekké váljanak; minthogy továbbá több kir. bíróságnál telekjegyzőkönyvek hiányoznak, melyek megsemmisülhettek vagy elvesztek, és minthogy a telekjegyzőkönyvek mindaddig, mig be nem köttetnek, de a fennálló rendelet szerint kezeltetnek, a legnagyobb elővigyázat mellett is részben vagy egészben az elveszés veszélyének kitéve lesznek : a pótlást szabályozó eljárás hiányából eredő hátrányoknál fogva, ezen eljárásnak szabályozását nem tartottam elhalaszthatónak azon időpontig, mig a telekkönyvi rendtartás a tövvényhozás utján fog ujabban szabályoztatni, és szükségesnek tartottam, hogy az 1855. évi telekkönyvi rendeletnek fenébb emiitett lényeges hézaga addig is pótoltassék, mert azt a telekkönyvek elveszése által sújtott felek magánérdeke és a közhitel egyaránt sürgősen és elodázhatlanul követelik. A pótlásnak oly következményekkel kell történni, hogy az ujonan szerkesztett telekjegyzőkönyvekhez a közönség teljes bizalommal fordulhasson, és azon telekjegyzőkönyvek tárgyát képező ingatlanokra nézve jogügyleteket köthessen a nélkül, hogy azokból reá, az előző telekjegyzökönyvnek netaláni megtalálása következtében hátrány szármázhassák. A kérdéses jegyzőkönyvek első sorban az illető kir. biróság mint telekkönyvi hatóság rendelkezése alatt álló kezelési és segédkönyvek, iratok és egyéb adatok alapján pótolandók, mert majdnem bizonyossággal állithatni hogy: 1) az előzőleg netán kiállított kivonatok (másolatok) alapján, melyek kiadásáról a megrendelési lajstromból szerezhető meggyőződés; 2) más telekjegyzőkönyvekből, melyekből a kérdéses telekjegyzökönyv tárgyát képező ingatlan, mint birtokrészlet esetleg bejegyeztetett ; 3) a helyszinelési jegyzőkönyvek és a helyszinelés alkalmából a községek részére készített telekkönyvi másolatok ; 4) az adóföldkönyv; 5) vagy ha a megsemmisülést, hasznavehetlenné válást, avagy elveszést megelőzőleg az illető községben birtokszabályozás vitetett keresztül, a tagositási földkönyv és térkép alapján, valamint a telekkönyvi iktatókönyv, a telekkönyvi napló, az okiratgyüjtemény s okiratmásolatok, továbbá a név- és birtokrészlet-lajstrom, a tér-vázlatrajzol, [ és a helyszinelési jegyzökönyvek hiányában, a helyszínelést teljesített