Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 15. szám - A csődtörvény-javaslat. 2-3. [r.]

Tizedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1880. április 8. Kfllon mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" at „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 11. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAK JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak házhoz hordással, vagy vidékr tes szétküldéssel) „Döntvények gyűjteménye" a „Magyar Themis". és az „Igazságügyi rendeletek tára" lékletekkel együttesen: egész évre 10 torint, félévre 5 lonnt, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékr' 1 legczélszerübben postautalvány utján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYULÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A csődtörvényjavaslat. II. Dr. Berkovits Ferencz ügyvédtől.— Az ítélet kihirdetése körüli visszásságok a sommás eljárásban. Fenyvesy Sándor ügyvédtől. — A perköltségek kölcsönös megszüntetése s »a per körülményei*. Sa r la y Ede ügyvédtől.— Adalékok a magyar büntetőtörvénykönyv magyarázatához. (Bűnpártolás iránti előzetes megegyezés.) Dr. Barna Ignácztól. — Jogirodalom. (Varga János : Fegyintézeti Értesítő. Börtönügyi havi folyóirat.) S. 6. — Törvényjavaslat a részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált, vagy elveszett telekjegyzőkönyvek pótlásáról, továbbá a telekkönyvi napló vezetésének megszüntetéséről és a sommás, valamint részleges telekkönyvi kivonatokról. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a » Budapesti Közlöny «-böl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: a »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A csődtörvény-javaslat. II. A javaslat indokolása beismeri, hogy a magánjogi szabványok hiánya a csődtörvénykezés terén számos zavarra adott és ad alkalmat, mit azután azzal kiván eloszlatni, hogy oly anyagi intézkedéseket is állapit meg, melyeknek inkább az alkotandó polgári törvénykönyvben kellene majd szabályozva lennie. Noha ezen eljárás a befejezéstől még távol álló törvénykönyvnek praeveniál és esetleg számos következetlenséget vagy legalább ideiglenességet szülhet, a javaslat kénytelen volt ez útra lépni, ha üdvös csődreformot akart valósítani. Egészen más kérdés azonban, hogy helyesek-e a javaslatnak ebbeli intézkedései? Egyik-másik dologra talán visszatérünk; itt csak az ellen akarunk felszólalni, hogy ha már intézkedik, akkor legyen ez világos és ne hagyja meg a régi kételyt. Vessük fel a kérdést és nézzük, mint intézkedik a javaslat az iránt, hogy a csődtömeg mennyire köteles a közadósnak az 1877. XX. t.-cz11. §-a által megállapított törvényes tartás kötelezettségét teljesíteni? A javaslat más intézkedést nem tartalmaz, mint a 67. §-ban azt, hogy »kinek évi járadékhoz, tartási összeghez vagy más visszatérő időszakhoz kötött teljesitésekhez igénye van, a csődtömeg ellen a mindenkori teljesítés biztosítását követelhetik A szakasz általános rendelkezése csak következtetni engedi, hogy a közadósnak törvényen alapuló tartási kötelezettségét csődtömege ellen is fentartja, és igy nem fogadja el a német közönséges jognak azon elvét, hogy »concursus non alit infantes.« Ugyancsak a szakasz általános rendelkezése azt sem ellenzi, hogy a csődnyiiás előtt lejárt, de még nem teljesített tartási igények a csődtömeg ellen ne érvényesíttessenek, vagyis hogy nem fogadja el azon jogszabályt sem, hogy »in praeteritum non vivitur.t Az 1877. XX. t.-cz. 11. §-a e kérdésben nem intézkedik ugyan világosan, hanem azon rendelkezéséből, hogy ha az atya vagyontalan kiskorú tartására teljesen képtelen, akkor az anya és ennek képtelensége esetén a nagyszülők tartoznak a kiskorút eltartani és neveltetni, inkább azt lehetne következtetni, hogy ha a tartásra kötelezett adós csőd alá esik, a tartás a csődtömegtől nem követelhető, mert a csőd által az adós minden vagyona feletti rendelkezését elveszíti és igy a tartásra a csődbe leltározott vagyonait illetőleg teljesen képtelen lesz, a mi pedig magát a csődtömeget illeti, erre nem lehet oly kötelezettséget róni, melynek a közadós általi teljesítése azon feltételhez van kötve, hogy erre vagyonilag képes legyen. iir. A közönséges német csődeljárás és ennek elveit követő jelenlegi csődtörvényünk a csőd universalitása elvének azon felfogásán alapulj hogy minden vagyon, mely a vagyonbukott tulajdona, a csődtömeghez tartozik és ennélfogva a tömegnek bármely részéből van valaki feljogosítva külön kielégítést követelni, ő mégis csak csődhitelező, ki igényét egyedül a csődeljárás utján érvényesítheti. Ennek ellenében a római joghoz visszatérő modern csődjog a csőd universalitását nemleges értelemben fogja fel, és azon tételt formulázza, hogy a vagyonbukottnak semmiféle oly vagyona nem tartozik a csődtömeghez, melyet valamely hitelezőnek külön kielégítés iránti igénye terhel és ily hitelező tehát nem lévén csődhitelezőnek sem tekinthető, ő a külön kielégítés iránti igényét csak a csődeljárástól független külön eljárásban érvényesítheti. Ezen elv helyessége annyira kétségtelen, megvalósítása a modern jelzálogrendszernél fogva annyira követelt, hogy a csődjog oly axiómájának tekintendő, melyet minden következményeivel a legnagyobb kérlelhetlenséggel kell megvalósítani. S ép itt rejlik a javaslat egyik főhibája, hogy t. i. noha a 13. §-ban kimondja, hogy a zálogjognak ingó vagy ingatlan javakra leendő érvényesítése és a megtartási jog foganatosítása végett a végrehajtást a csődnyitás után is lehet elrendelni és foganatosítani; noha a 153. §-ban a csődnyitás után is fentartja a jelzálogos kereset perrendtartás szerinti illetőségét, és noha egész feleslegesen a 173. §-ban kimondja, hogy a külön kielégítésre jogositott hitelezők azon joga, melynélfogva ezek magukat a fedezetül szolgáló dolgokból külön kielégíthetik, a hitelezőknek a csődvagyon tekintetében tett intézkedései által nem korlátolhatok: mégis a 47., 52., 53., 99., 115. és 164. §§-ban tett intézkedések által méltán felkölti maga ellen a vádat, melyet az 1854-ki ideiglenes csedrendtartás ellen önmaga emel, hogy t. i. az elkülönített kielégítés iránti elvet minden következményeivel keresztülvinni elmulasztotta. A javaslatnak e tekintetbeni hiánya onnan származik, hogy nem tud az 1868. ausztriai csődtörvény határozataitól szabadulni és igy fentartja a csődtömegnek általános és különös csődtömegre való felosztását, a 115. §. szerint világosan abból indulván ki, hogy az, miszerint a vagyonbukott valamely dolgát külön kielégítés iránti követelés terheli, nem ok arra, hogy az a csődtömeg által ne leltároztassék és a csődtömeg keze'ése alá ne vonassék. Elméletileg ezen szempont helytelen, mert a csőd universalitásának mondott modern felfogásából következik, hogy csak egy csődtömeg létezik és a külön kielégítés tárgyát képező vagyon annál kevésbbé vehető csődtömegnek, mert mint a javaslat indokolásából következik, a csőd sem nem universalis, sem nem singularis successio az adós vagyonában, hanem egy sajátszerű kielégítési mód, melynek lényegét az képezi, hogy a külön kielégítési alappal nem biró hitelezők egyenlő elbánás utján felosztják maguk között a vagyonbukott azon vagyonát, helyesebben vagyonértékét, melyet ő a csődnyitás idejekor bir, sőt némelyek helytelen véleménye szerint, mit még a csőd alatt szerez, de semmiesetre oly vagyont, melyet a csődnyitáskor már jogérvényesen nem bir, és ilyennek tekintendő pedig mindazon vagyon is, melyet külön kielégítés iránti igény jogérvényesen terhel. De gyakorlati szempontból is elvetendő a csődnek oly értelmezése, hogy a külön kielégítés iránti igénynyel terhelt vagyon a csődtömegbe vonandó és ezen különben elismert igény csak azt eredményezze, hogy az a csődtömegben külön tömegként kezeltessék. Kétségtelen ugyanis, hogy az általános csődtömeg részesei, tehát azon hitelezők összesége, mely teljes kielégítést alig remélhet, irigy szemmel ntzi azon hitelezőket, kik valamely csődvagyonból külön kielégítést követelhetnek, és igy érthető, hogy a csődhitelezők ezen alapot lehetőleg csonkítani törekednek, mire a polgári törvénykönyv hiányából származó tartozék, járulék és gyümölcs jogi bizonytalansága tág tért nyit. De ha ezen állítás ily általánosságban tagadható is, az már kevésbbé szenved kétséget, hogy az általános csődtömeg részesei nem bánják, ha a csődképviselettel megbízott tömeggondnok és választmán lehető költségekkel terheli a különös csődtömeget, mert ez nekik azon