Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 9. szám - A kényszeregyesség az Apáthy-féle tervezetben - Schmidt Katalin férjgyilkosnö bűnesete

_ 63 kel vonták be vádlottnő kedélyét, sötét felhőkkel, melyekből a vészes tett villáma származott. A tett napjához értünk. Kora reggel. Az aszony még izgatott, mert néhány hét előtt szült és három év óta szenvedett láz következményeiben, vérgyülési rohamokban. Az éji nyugalom után gyorsan kering a vér. Munkára serkenti férjét. Ez megtagadja. Ismét megújul a vita köztük, vita kereset-kérdésben, vita az éhező gyermekek érdekében HZ aszony részéről. A durva férfi nem türi a szemrehányást és visszaélve erejével, e 1 ő s z ö r tizenkét évi házasságuk alatt bántalmazza az aszonyt. Haragot, szégyent forral az igazságtalanul szenvedett lelki és testi bántalom. Ellenáll a nő, a meddig bir; férje őt hanyatt a katlanra teriti; vére agyához tódul, az ütlegek karjain s fején megbénítják. Ekkor bplép még azon szerencsétlen asszonv, kire vádlottnő tegnap óta féltékeny, kit ellenségének ismer, kit gyűlöl. Az idegen b tolakodó most is férje mellé áll, ennek pártját fogja, még izgatja őt a vádlottnő ellen, ki sirva a szekrényhez dült. Meg van sértve a nemi, a szülői ösztön is, fellázitva a vér, görcsösen megmozgatva a test. Végzetes véletlen, hogy a kis olló ott fekszik keze alatt; magán kivül megragadja kezével, nem tudja mit, s eldobja nem tudva hová, é* — ölt. — Ölt? Férj•nek ártani akart? E kis ollóval czélzott az erős férfi oly testrészére, melyen egyedül lehetett a ruhán kerésztül súlyosan sérteni ? Vagy nem akart sérteni? Nem tudja, nem tudhatja, mert semmit sem akart, semmit sem látott. De midőn magához jött, midőn megtudja, hogy férje megsérült, bár csekélynek véli a sértést, ijedten fut orvosért, ápolja a beteget nappal, éjjel, és ismét nappal, éjjel, mig ez megbocsát és — meghal. — Olt? —Súlyos, halálos testi sértést, ölést, szándékos vagy vétkes bűncselekményt elkövetett ? Előrelátni, figyelni birt ? zavartalan elmével, szabad akarattal birt ? Az eset, az áldozat, a lé'ektan azt mondják: nem! és ezerszer nem! Az indulatok viharában nincs adva szilárd pont, a rohamos tünemények lánczsorában nincs adva szem, mely hordja az akaratos, vétkes tettet. Az emberi tett a külső benyomás mint indoknak és a benső, egész organismusnak productuma. Hol abnormis a külső benyomás, hol annak hatalma lelki kényszert alkot, hol az indokká nem válhatott; hol abnormis az organismus állapota : ott nincs felelős, erkölcsi, emberi tett. A beszámítás feltétele hiányzik. Az öntudatlan világ tengerében a jognak nincs talaja. Ez aszszony szenvedett, nem cselekedett; reflexmozgás volt az egész, vele elkövettetett ölés, de ő nem követte el azt. O nem köteles, mire nem képes. O világi birónak nem felelős semmiért. így vall az élet, a természet törvénye az ügyész ur és iskolája ellen: ő ártatlan! —« Védő beszédje folytatásában melyet egész terjedelmében közölni terüDk nem enged, régi gyakorlatunk fogalmát a vétkes emberölés bűntettéről czáfolja s kimutatja a tulszigorunak tartott magyar büntető-törvénykönyvből, mily enyhén volna jelen eset annak alkalmazása esetén a 92. §. alapján, büntethető Conclusiói vagylagosak : felmentés vagy emberölés vétsége miatt enyhe büntetés. A kir. ügyész erre heves polémiát inintiált. Szerinte védő öt félreérté. O nem szándékos ölés miatt emelt vádat, csak ölés büntette miatt, mert ő az előre megfontolt szándékot nem látta igazolva. Vétkes emberölésről szó sem lehet. Védő válaszában megjegyzi, hogy ő nem érté félre az ügyészt, hanem ez érté félre a büntető-törvényt, elméletet s gyakorlatot, ha a most adott magyarázat szerint értendő indítványa. Védő fel nem akarta tenni az ügyész ur ily teljes antagonismusát minden elmélettel s gyakorlattal s ezért az ügyész indítványa alatt ^emberölés büntette miatt« a magyar büntető-törvénykönyv szellemében szándékos emberölés vádját értette, mert a vétkes ember >lés e törvény szerint csak vétség. Ha nem ez az ügyész ur álláspontja, akkor régi gyakorlatunk értelmében kifejeznie kellett volna szándékos vagy vétkes ölés bűntettéről szól-e, akkor nincs értelme annak, hogy ő egyszerűen »emberölés büntette« miatt emel vádat, mert ez kétféle lehet azon gyakorlat szerint. Most az ügyész ur még értbetlenebb, mert »emberöiés büntette* mint crimen sui generis nem létezik s ha az ügyész nem akart szándékos ölésről vádolni, mint ezt most kijelenti vétkes ölésről pedig szerinte szinte nem lehet szó, akkor az ügyész ur tulajdonkép semmiért sem emelt s emelhetett vádat. Az ügyész ur meglepőtévedése, hogy szándékos öléshez előre megfontolt szándékot tart szükségesnek, holott ez ép kizárja a szándékos ölést és gyilkosságot constituál. Védő e tévedést sem tehette fel az ügyésznél s azért az ügyész nyilatkozatából, hogy a praemeditatio nincs igazolva, nem vonhatott következtetést arra, hogy az ügyész ez által a szándékos ölés vádját is eliminalja. Hogy vétkes ölésről itt szólni lehet, bizonyítja az ügyészség vád alá helyezési indítványa s a törvényszék vádaláhelyezési határozata: mindkettő vétkes ölésről szól. Az Ítélet védő álláspontját fogadta el. Beszámítást kizáró elmezavart ugyan nem vett igazoltnak, de a bántalomból eredt indulatban enyhítő körülményt s annak igazolását találta, hogy az ártani való szándékkal vegyes vétkesség túlnyomó volt. Ehhez képest vétkes emberölés vétsége miatt vádlottnöt négy heti fogságra ítélte. Különfélék. — A „Jogászkör"-ben f. h. 27-én Dr. F ay e r László bemutatja az ötös bizottság által készített alapszabálytervezetet. — Bagatelliadák. Egyik helybeli bagatell-biróság termében vagyunk, egy kis náthával ugyan az előszoba vegytanilag elemezhetlen légkörétől, egy kis izgatottsággal az órákig elszenvedett várakozástól; de bejöttünk denique az igazságszolgáltatás bagatell-óvodájába. Persze csak az én privilegiált képzelmem védszárnyain, mert a bagatellbiróság tárgyalásai nem nyilvánosak. Vállat vonitsz, tisztelt olv asó. Tán csak nem vagy oly naiv, a törvényre hivatkozni: az ajtón álló inas jobbra tanítana. Nem szabad bemenni, »tárgyalás van«. De szó a mi szó, mi bejöttünk, legyen ebből hadd el hadd inas s bíróság közt, mi azt ez egyszer nem bánjuk. — A. czipész előadja, miszerint B. alperes nála megrendelt és tőle átvett egy pár czipőt, melynek kialkudott árát kifizetni vonakodik azon ürügy alatt, hogy nem illenének lábaira. B. alperes ellenveti, miszerint a czipők lábaira épen nem illenek ; hogy ezt felperesnek azonnal, mikor azokat elhozta, 2 tanú jelenlétében megmondta és a czipöket ugyanekkor ugyanezen idézett tanuk jelenlétében rendelkezésére bocsátotta volt avval, hogy azokatel nem fogadhatja; miután pedig felperes azokat visszavenni vonakodott, azokat lakására haza küldte. Kéri ezen ténykörülményekre a hivatolt tanukat kihallgatni. A birói bölcseség bagatell-képviselője erre egy kisemótióval megjegyzi: semmi, semmi! Még itt tanú kihallgatás egypár czipő miatt! Tessék felemelni lábait, majd megmérem én a czipöket. Alperes hiába tiltakozik a birónak anyagi justitiát osztó ily buzgalma ellen ; kétségbe vonja czipőmegitélési képességét; hangsúlyozza, hogy ügydöntő ténykörülményekre kéri 2 kifogástalan tanú kihallgatásának elrendelését, vagy legalább, ha már ez meg nem engedtetik, szakértők meghallgatását. A biró azonban röviden véget vet a vitának, felemelteti alperes lábát, megméri a czipőt s arra előzetesen is megmondja alperesnek atyai intés hangján, hogy ő miként fog ítélni, hogy ő bizony elfogja marasztalni, egyezkedjék, a mig még ideje. Quid est agendum, miután felebbvitel esetében is végrehajtáshoz jogot nyerne felperes, alperes egyezkedett. Ez aztán a ! békéltető bíróság. — Egy másik helybeli bagatell-biróság előtt megjelennek első tárgyalásra a felek. Alperes perdöntő állításainak bebizonyítására tanukra hivatkozik. ítélet: miután alperes a kihallgatni kért tanukat azonnali kihallgattatásukra magával nem hozta, feltétlenül elmaraszialtatilc, stb. . . . — A bécsi jogászegylet f. h. 18-án tartotta tizenegyedik évi közgyűlését. A lefolyt egyleti évben tartatott hat előadás, melyek a »Juristische Blátter«-ben jelentek meg. A tagok száma 276. Elhatároztatott egy osztrák-magyar jogászgyülés szervezése a két állam közti jogegység előmozdítása czéljából. (Hiu törekvés.) — A kir. tábla caudidationális jogáról a sPesti Napló« következőleg nyilatkozik: Bátran elmondhatjuk, hogy nálunk a candidationális jog sikeres gyakorlásának egyetlen egy előfeltétele sem létezik. Mi a miniszteri rendeletet nem csak teljesen feleslegesnek, sőt egyenesen veszélyesnek tartjuk, mert okunk van félni attól, hogy az uj kandidationalis rendszer, távol attól, hogy orvosolná az eddigi bajokat, a kinevezések tekintetében fenálló miniszteri felelősség gyengitésére vezet s azt eredményezheti, hogy a kormány a parliament előtt a bíróságok tekintélyét fogja felhasználni a saját érdeke által sugalt eljárásnak igazolására. Törvényhozás szabja meg azon feltételeket, melyek a kandidationális jog I gyakorlatánál nélkülözhetlenek. A lapitsa meg a bizonyos működési időtartamhoz kötött kinevezési és illetőleg fokozatos előléptetési qualifikátiót, s mondja ki, hogy a birói testület kiegészítése kizárólag az igazságszolgáltatás vagy a jogtudomány terén müküdő egyének köréből történjék. — Megjelent: Döntvények gyűjteménye. A m. kir. Curia semmitőszéki és legfőbb itélöszéki osztályainak az 1878. évbeu hozott elvi jelentö-égü határozatai. Szerkeszti többek közreműködésével Dr. Fayer László. Uj folyam. Hatodik kötet. Budapest. Athenaeura 1879. Ára 1 frt 50 kr. Az angol alkotmány általános jellemzéséhez. Egyetemi előadás Kautz Gyulától. Budapest. Franklin-társaság. 1879. Legközelebbi csődbejelentést határidők. (Mari. 4-tűI mart. 11-ig-f Dávid BÜchler bpesti ker. a vtsz. mart. 4. 5. 6. (5). — Kremsier Sámuel n.-kanizsai tsz. mart. 6. 7. 8. (302). — Mosch et Comp. bpesti ker. s vtsz. mart. 6. 7. 8. (7). — Spitzer Dávid pancsovai tsz. mart. 8. (14). — Briider P. Pejies pancsovai tsz. mart. 10. (14). — Kováts és Lntscll m.-vásárhelyi tsz. mart. 10. (46). — Kozma Mihály pestvid. tsz. mart. 10. 11. 12. (262). — Weisz Fülöp miskolezi tsz. mart. 10. 11. 12.(295).— Weisz Fülöpné szül. Feuerstein Amália miskolezi tsz. mart. 10. 11. 12. (?00). Kivonat a „Budapesti Közlönyétől. Rövidítések: bli. = benyújtási határid,! és bejelentés határidő ; vta. = végrehajtó; i. = ideiglenes; t. = tömeggondnok; p. = perügyelő. A hirdetmények elején vagy végén levő* számok a „Bpesti Közlöny" azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent A budapesti Ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Húsz Sándor (lak. IV. Lipút-utcza 11. sz.), Kéyl László (1. VIII. Sándor-utcza 7. sz.), I Dr. Bobüsck József (I. V. Dunagözhajóz. társ. épülete) és Dr. Weisz Simon (lak. IV. • Károly-kürut 16. sz.) ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag fölvétettek