Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 9. szám - A kényszeregyesség az Apáthy-féle tervezetben - Schmidt Katalin férjgyilkosnö bűnesete

- 62 los volt. Vádlottnő beismerte a tettet, állítván, hogy férjének bántalmazása és Drexler Annának, kire féltékeny volt, izgatása következtében akkor önkívületben volt. Kriech István tanú azt vallotta, hogy vádlottnő a kezénél fekvő ollót férjére dobta, míg Drexler Anna tanú vallomása szerint e szavakkal: »S ha végednek kell lenni, ma lesz véged!* férjének rohant s az ollót hasába fúrta. Az orvos vallomása szerint a férj, ki a seb folytán két nap után meghalt, valóban neje önkívületének tulajdonitá tettét, és azért neki, kivel 12 évig jó házasságban élt s 8 gyermeket nemzett volt, teljesen megbocsátott. A kir. ügyész az emberöles büntette miatt emelt vádat s tekintettel a fenforgó enyhítő körülményekre kérte a börtönbüntetés tartamának kiszabását. Dr. DelVAdami Rezső ügyvéd, a teljesen vagyontalan vádlottnő részére hivatalból kinevezett védő beszédéből következőket közöljük: »Tekintetes királyi Törvényszék! A fenforgó eset egyes ténykörülményei eléggé egyszerűek és világosak, hogy azok ismétlésétől eltekintsek. Nem szükséges azok kedvező színezése sem; a tények ékesszólásával a nyelv nem versenyezhet. Mindnyájunkat meghatotta egy közönséges polgári eset oly végzetes fordulata, melyet első tekintetre a véletlennek tulajdonítani, szerencsétlenségnek jellemezni hajlandók vagyunk. A kir. ügyészség sem ad hitelt Drexler Anna előadásának, nem látja beigazolva az ölés előre megfontolt szándékát, enyhítő körülményül emliti fel tettesnő lelki állapotát; mégis olykép hozza összefüggésbe és mapyarázza az alanyi s tárgyi jelenségeket, hogy rajtok a szándékos emberölés bűntényének súlyos vádja megállhat. Ez összefüzéssel és felfogással nem értek egyet. Szerintem csak vétkes cselekedetről lehet egyáltalán szó; és a mit a kir. ügyészség enyhítő körülményül tekint, szerintem mentő. Az okkapcsolat, mint tudat, akarat, tett és eredmény kapcsolata, a lelki állapot mint beszámítás fölött döntő, a jelen esetben nézetem szerint azon minősítést és büntetést kizárják, melyet a közvádló ur indítványoz. Ezekkel részletesebben kell foglalkoznom. Tudom, hogy a védők végső refugiumául szokott tekintetni, ha lélektani elméleteknek fejtegetéséhez s alkalmazásához folyamodnak; de midőn ez előítélettel szemben is iparkodom az esetnek egyszerű és természetes lélektani elemzését nyújtani, teszem ezt nemcsak meggyőződésem és kötelességem parancsából, nemcsak alanyi felfogásom következtében védenczemnek s az ő személyében védett gyámoltalan árváknak érdekéről, hanem azért is, mert jelen jogállapotunk, tételes törvény szilárd talajának hiánya, a szakaszai szerint nem idézhető,csupán szellemében, mint a hazai tudomány visszatükrözésében, követhető magyar büntetőtörvénykönyv jelen állása a birói gyakor'athoz és ezen biiói gyakorlatnak mindenkor tanúsított tiszteletre méltó készsége, az elmélet belátott haladását követni, egyenesen arra utalnak, hogy az igazat közvetlen forrásánál, a tudományban keressem, melynek legnemesebb hatását az ártatlanok oltalmában találom. Tek. kir. Tszék ! Távol van tőlem a szorosabb értelmű culpa büntethetősége iránt felállított elméletek s controversiák tengeréből meríteni érveket. Csupán egy általános tudományos tényt kívánok constatálni és szorosan az esetből érvelni. Az általános tudományos tény a természettudomány illetékességének elismerése a jog ténykérdései elbírálásánál. Igaz, hogy azon metaphysikai lélektan és theologiai erkölcstan, melyet évezredes hagyományos bűnként örököltünk, melynek kiinduláspontja s alaptétele az emberi lélek, s így az emberi akarat s öntudat egysége s egyenlősége, melynek alkalmazása az igazságszolgáltatásban egy személynek — első sorban a törvényhozó, utolsó sorban a biró személyének — benső öntudatából következtetni enged más személynek, a jogesetbeli alanynak öntudatára, lelki állapotára, tettének akaratosságára s indokaira, hogy ezen lelketlen s erkölcstelen lélektan és erkölcstan uralma teljesen még nem szűnt meg. Mindazonáltal napról-napra nőttön-nőve észleljük a természettudományi lélektan befolyását a jogtanok átalakítására; észleljük e befolyást elsősorban a büntetőjog terén, a mentő s enyhítő körülmények tanának haladásában, azon igazság elismerésében, hogy minden bűncselekmény, mint magának a tettesnek szellemi szervezete, erkölcsi érzéke, bizonyos individualitást képez, melyet összes alkateiemeiből meghatároznunk, melynek büntetendöségét a felelősség számtalan fokai közül egyénileg megfelelő foka szerint megállapítanunk kell. Innét a büntetés variabilitása, innét a biró szükséges szabadsága, innét a törekvés áthidalni az ürt a törvény és az élet követelményei között. A régi iskola birája scholasticus distinctiói segélyével könnyen bánt el az esettel. Alkalmasint a kir. ügyész ur nézetét vallotta volna: bántalom, harag, ártani való szándék, halál: ölés büntette. Allitható-e egy kategóriába az, ki ölni akart, avval, ki ölni nem akart, és mondhatni-e, hogy mindkettő ölt ? ez csak az élet kérdése, nem a régi iskoláé. Ez utóbbi csak akkor késik feleletével, ha »természetes« indokot, már t. í. olyant, mit ő annak tart (s mit tart ó nem annak!), nem talál a tetthez. Pedig talán e szempontból is problematikus a jelen eset. Vagy komolyan hiszi-e a kir. ügyész ur, felteszi-e, fel'ehetönek tartja-e, hogy vádlottnő józan észszol, tudattal, szándékkal, vagyis rövidebben mondva akarattal cselekedett, midőn azon férfiú életét kioltá, kihez tizenkét évi békés, hü és boldog házasfrigy kötötte, kinek nyolcz gyermeket szült, ki gyermekeinek és saját életének fentartója volt ? Hiszi-e azt, hogy vádlottnő ez ollót ugy ragadta meg és dobta el magától, mintha múltját és jövőjét, életét és boldogságát megragadta s eldobta volna ? Hiszi-e azt, hogy jó emlékeit és jó reményeit megsemmisíteni, egy kinos létet maga számára kovácsolni akart? Ha ezt hiszi, ki fogja osztani hitét? Ha pedig nem hiszi, ugy azon eredményt, mely az akaraton tul fekszik, azon tragikus plust miért tudja be vádlottnő szándékának ? Lehet-e itt a tettből szándékra következtetni, midőn ép a tett következményei kizárják azt, hogy a tett előzménye szándék lett legyen ? Kérdések, melyekre az üayész ur az eset kérlelhetlen logikájával felel. A tettből halál eredt: kész az okkapcsolat. A tettes felelős indulatának következményeiért: kész a vétség. Ha nem is volt szándékos a tett, vétkes marad azért, mert kellő figyelem, előrelátás, vigyázat elmulasztatott; pedig az lehetséges, és vádlottnő arra köteles volt. Ha nem is akart ölni, nem akart nem ölni, nem volt elég erős, indulatának ellenállni: ez is bűntett. Megingathatlannak látszik a felelet; pedig nem az. Nem áll meg alapja, az okkapcsolat, mert nem szabad megállnunk a physikai tettnél mint oknál, hanem ez oknak okait, az okok lánczsorát kell vizsgálnunk, hogy bizonyosak legyünk, hogy a végleg döntő psychikai okok mellett megáll-e az erkölcsi okkapcsolat? Nem áll meg a vétkességmert nem szabad megállanunk a tényleges mulasztásnál, hanem e mulasztás okait s azon értelmi s erkölcsi erőt kell vizsgálnunk, melylyel vádlottnő egyáltalán, s különösen a tettnek végrehajtásakor rendé', kezett. Mert ha ez erő oly csekély volt, hogy kizárta az eszmélés képességét a tettnek elkövetésekor; ha vádlottnő nem volt képes előrelátni és figyelni, akkor őt mégis felelőssé tenni, nem tetteért, hanem lényeért, és azt mondani: »te rosz vagy, mert gyönge elméjű és gyönge erkölcsi erejű vagy; a te büntetésedet a társadalom érdeke kívánja figyelmeztetésként, hogy ezentúl kárt ne tégy* — ez, t. Törvényszék, erkölcstelen s igazságtalan dolog volna, ez észellenes kísérlet volna, a lehetetlent lehetővé tenni, és visszaesés a középkor barbár igazságszolgáltatásának bűneibe, az őrültek s állatok büntetésébe. Pedig más alternatíva nincs adva, mint felmentés vagy büntetés a leirt mottóval. Mert a tett miatt büntetni javitásképen azt, kit lelkiismerete örökké e végzetes tett emlékének áldozatává tesz, kit töredelmes bánattal, fajdalomtól szétszaggatott szívvel látunk bűnét felvallani maga, bírái és Istene előtt; a tett miatt büntetni megtorlás vagy kiengesztelés végett azt, kinek az áldozat, az első biró, férje maga, megbocsátott, a tettnek perczétől halála perczeig megbocsátott, mert szive súgta, egyszerű esze megértette vele, hogy neje nem akarta bántani, hogy neje jobban szenved mint ő, hogy neje ártatlan ; a tett miatt büntetni a vérnek bosszukiáltása, a szívnek gonoszsága hiányában : ez, t. Tszék, annyit tenne, mint az emberi igazságszolgáltatást mystikus tragoediává, Istennek parodiájá.vá tenni. Itt észszel, czéllal csak a jövőért büntetünk. E büntetésnek első. biztos, megmérhető következése lesz, hogy ezen asszony, megfosztva utolsó kötelességének teljesithetésétől, buskomorrá, roszszá, beteggé, árva gyermekei pedig koldusokká és szégyen tárgyává lesznek, mert anyjuk fogságban ül, mivel megölte apjukat. Mindannyi ok, hogy lelkiismeretesen vizsgáljuk vádlottnő vétkességének kérdését, hogy megvizsgáljuk életét, jellemét, lelki állapotát, hogy következtethessünk az összes jelenségeiben feltüntetendő bűntett beszámithatására, hogy felderítsük azon problémát, melyet egy jó asszony és jó anya, egy becsületes munkásnö átváltozása borzasztó bűntett elkövetőjévé élénkbe ad. Vizsgáljunk tehát. Előttünk fekszik egy feddhetlen mult. Egy szükkörü élet; egyhangú, mint a becsületes munkások millióé ; az önfentartás küzdelme. Durva nevelés, durva társkör, durva szokások; szóval nyers médiumban fejlődő s lefolyó élet. Előttünk áll az egyén. A természet kevés értelmiséggel, a társadalom nevelés nélkül bocsátá világnak. Imi, olvasni sem tud. P r imitiv lelki organismus. Adományai nagy testiérö s heves vérmérséklet; a küzdelemben előnyös, az indulatban veszedelmes adományok. Szenvedélyei szük körben mozognak: annál erősebben hatnak mint hajtó erők; érdekeinek száma kevés: annál mélyebbek és hatásosabbak. Két ösztön tengelye körül forog érzelmeinek hullámzó, gondolatainak homályos világa: az egyik a kereset ösztöne, a másik a faj ösztön, a nemi és szülői ösztön. A kereseti ösztön alapjai szegénysége, felelőssége gyámoltalan gyermekeiért, testi erejével járó tettvágy; a nemi és szülői ösztön erejét tanúsítja, midőn annak daczára, hogy csak 25 éves korában mehet férjhez és folytonos kemény testi munkában sinlik, 12 évi házasság alatt 8 gyermeket szül táplál nevel, fentart. ' ' E lelki képet tartsuk szem előtt, t. Tszék, ha meg akarjuk érteni miéit oly mindenható az affectus oly szellemben, melyben a gondolat által alig közvetített tett az érzés hirtelen lenyomata szokott lenniha meg akarjuk érteni, mint gyakorolhattak vádlottnő lelkére oly mely benyomást a büntettet megelőzött viszályok közötte és férje kozott; viszályok melyek mivelt ember előtt comikus jelentéktelen színben tűnnek fel; viszályok, melyekben nem keresnők a tett előtörténetet, ha vádlottnő naiv elbeszélése nem győzne meg valóságáról; viszályok melyek kereset, pénz körül forogtak, melyek oka az volt, hogy a ferj megtagadta munkasegél) ét a családot fentartó kert mivelésehez, sőt a nő által keresett, s rábizott kertbérpénz egy részét elsikkasztotta; viszályok, melyek heteken át megújulva lassanként felhők-