Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 9. szám - A jogtudományi oktatás reformkérdeséhez. 6. [r.]

Kilenczeüik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1870. február 27. Külön mellékletek:' a „Döntvények gyJjteménye", ai „Igazságtigyi rendeletek tára" és az „Igazság ügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetői árak (helyl.e A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye". H/ „Igazságügyi rendeletek tára" és a „Büntetőjogi Szemle" ulmfl mellékletekkel e eyüt te se n : egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 60 kr. Az elífizetési pénzek bérmentesen, vidék ,5 1 legczélszerübben postauta lvánv utján kflldendík. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A jogtudományi oktatás reformkérdéséhez. Dr. Del l'A d a m i Rezső ügyvédtől. — Rendelet és meghatalmazási hátirat. - Törvénykezési jeremiádok. (Schieberek). Stehlo Kornél ügyvédtől. — A kényszeregyesség az Apáthy-féle tervezetben. — Schmidt Katalin férjgyilkosnő bűnesete. — Különfélék. (Bagatelliadák). — Legközelebbi csődhejelentési határidők. — Kivonat a » Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A »Döntvények gyűjteményé c-nek egy ive. A jogtudományi oktatás reformkérdeséhez. VI. A tervezetünkbe felvett első radikális intézkedés a jogakadémiák eltörlése. Ez kiindulási pontunk szükséges consequentiája. A főtanodai tudományos és általános mivelődési czél nem érthető el oly intézeteken, melyeket megfelelő tanerőkkel és taneszközökkel el nem láthatunk, melyeken ennélfogva a tanítási és evvel a tanulási szabadság minden lehetősége ki van zárva, melyek fenállása a magyar szakiskolarendszer korában indokolt volt, az egyetemek mellett azonban anachronismus és mivelődésünk megkárosítása. A legnagyobb szerencsétlenség volna, ha ez akadémiák jogköre még ki is szélesbittetnék az által, hogy hallgatóik egyetemi vizsgákra nem köteleztetnének vagy szigorlat stb. nevü vizsgák tartására, akadémikus méltóságok nyújtására az akadémiák feljogosittatnának. Az akadémiák átalakítása csak akkor lenne kielégítő, ha valóságos tudományos főiskolákká azaz tudományegyetemekké alakíttatnának át. Egyéb reformok papiroson fognak maradni, mert végrehajtóik maguk ajogakadémiák lesznek, de ha végre is hajtatnának, ki nem elégíthetik a főiskolai tudományos nevelés igényeit. Ezen igényeket leszállítani pedig nem szabad és nem is szükséges, mert összes akadémiáink jelen hallgatói (s még inkább megfelelő tanárai) beférnek két-három tudományegyetembe. Felesleges volna tehát több mint három, de valóságos főiskola fentartása. Másrészt nem is birunk többet felállítani s fentartani sem most, sem ezentúl évtizedeken át. Valóságos őrültség volna anyagi és szellemi erőink és viszonyaink mellett népünk és nyelvünk kis körében 13 uj egyetemmé alakítani akarni akadémiáinkat. Még csak 13 teljes bölcsészeti karra sem gondolhatunk, sőt erre legkevésbbé, ha figyelembe veszszük, mily gyönge épen e kar még egyetemeinken is, minek természetes oka, hogy e kar gyakorlati kenyérszakra nem képez, mint a jog és orvosi kar. Ha pedig czélszerü főtanodákká nem alakithatjuk át az akadémiákat és ha elismerjük ártalmas hatásukat, nem marad egyéb hátra, mint eltörlésük. Ez természetesen sok érdeket sért, melyek az államérdek és mivelődési érdek ellen létükért küzdeni fognak. Már eddig is több érv hangoztatott az eltörlés ellen. Azon ellenvetést,*) hogy a felekezeti akadémiák, tehát 13 akadémiánk közül tizenkettő tekintetében az államnak arra joga sincs, csak azért emiitjük fel, mert illustrálja, mennyi vakmerő tudatlansággal szoktak szakkontárkodóink felszólalni. Alaptan érv**), hogy az akadémiák létezése igazolja, hogy bizonyos igényeket kielégítenek. E bizonyos igényeket, melyeknek mostani akadémiáink is megfelelnek, nem szabad kielégíteni vagy kímélni; az igények színvonalát kell emelni. De nem is léteznek, nem élnek, csak pangnak akadémiáink. Folytonos hanyatlásuk elismert tény. Ily állapotból létszükségre, létjogra következtetni nem lehet. Ez csak annyit tenne, mint szükséges bajnak proklamálni azokat. Pedig csak baj, nem szükséges e vegetáló, kóros, agonisáló intézetek létezése. Az orvoslás lehetséges, és szükséges : az eltörlés. Más érv*), hogy decentralisatió által vidéki szellemi életet kell fejleszteni. Ez olyan érv, mint az, hogy Bosniát civilizálnunk kell. Vidékre való tanár akadna elég a centrumban, de a szellemi élet dcentralisatiójához szükséges, hogy előbb meg legyen a centrumokban a felesleges szellemi erő. Pedig itt elegendő sem lesz, a mig a vidéki akadémiákról veszi az egyetem tanerőit, oly helyekről tehát, hol a szellemi kiképezés minden feltétele (még kielégítő könyvtár is) hiányzik, hol a szellemi athmosphaera olyan, hogy a leglelkesebb fiatal férfiúban néhány év alatt a szellemi munkakedvet, éberséget, idealismust elöli. Pedig ezen fordul meg a főiskolai tanár minősítése, az egyetemi nevelés sikere. De bármily jeles tanárok végett tanulók nélkül az államnak nem szabad itézeteket fentartania. A kik szakiskolákul kívánják fentartani az akadémiákat, természetesen a mienkkel ellenkező álláspontot foglalnak el. De ezekkel szemben is áll az érv, hogy 15 jó szakiskolát sem tarthatunk fen és nincs is okunk annyinak fentartására. A legnagyobb önámitás volna azon hiedelem, hogy e vidéki szakiskolák a központi egyetemekkel akárcsak a gyakorlati szakképezés tekintetében is versenyezhetnének, illetve e czélnak eleget tehetnének. Ha a franczia szakiskolarendszerre gondolunk, ugy az valami egészen más, mint a magyar szakiskolák. Az általános színvonal nálunk alacsonyabb levén, az, mit mi — legalább jó ideig — egyetemeinken el fogunk érni, sem lesz sokkal több a gyakorlati szakképezésnél, a mit pedig akadémiáink bármely reform mellett elérhetnek, az csak a mesterséghez sem értő birák és ügyvédek szaporítása lehet. Egy a szó, de más a fogalma. Szakiskola alatt nálunk azt értik, hol a kézmives technikát tanitják, a közvetlen hasznos dolgokat, minőket Karvasy az egyetemen is előadott, p. o. hogy merre van Pesten a váltótörvényszék stb. Epugy mint gyakorlati szakmü jellegét és értékét nálunk > iromány pél dákban« keresik. Másolható minta, gondolkodási henyélő — ezt keresi a tudatlan ember; nálunk pedig a gyakorlati alatt a tudománynak ellenkezőjét értik. Ha valaki bármely sületlen dolgot elvi felfogás, észszerű érvek nélkül és mégis komoly hatással (akár egy miniszteri szakenquéten) világnak bocsátani akar, a >gyakorlati szempontok«, íconcret viszonyok* stb. propylaeáin teszi; ez annyit jelent, hogy most a legegyéniebb, legbadarabb nézeteket bátran elmondhatja, s nemcsak kinevetve nem *) »Magyar Jogászx. Tulajdonképen sem magyar, sem jogász. **) Dr. Timon Ákos a »Magyar Themis«-ben. *) Ugyanaz u. o.