Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 7. szám - A kiskoruak cselekvési képességéről

- 43 — söház reformjáról alkotandó törvény intézkedési körébe vág. Ez Által a »beíejezett carriére« tudatának lankasztó hatása épugy meggátoltatok mint a 9. §. intézkedése által (nyugalomba helyezés). A 11. 12. §§ hoz: Szerzett jogok sérelméről itt nem lehi t szó. Legtöbb visszaélést és bajt szüntet meg. A magántanári dij alacsony alapösszegben minden hallgatója után állapíttatok meg s a fix tandíjból hasittatik ki. Különben nehezebben volnának magántanár hallgatói. A 14. §-hoz. A rendkívüli tanárság felesleges. 15. §. Jogtudományi illetve államtudományi egyetemi rendes tanárokat a szakminiszter az egyetemi karnak s a szakminiszter által kinevezett tagokból álló szaktanácsnak hármas jelölése folytán azon szakbeli egyetemi segéd- vagy magántanárok sorából nevez ki, kik legalább 3 éven át működtek s tudományos, különösen irodalmi érdemeket szereztek. Ugyanez alapon s ugyanazon közegek ajánlása folytán nevez ki segédtanárokat legalább 1 évig működött magántanárok sorából és erősit meg magántanárokat a szakbeli tudorok sorából. Megjegyzések a 15. §-hoz. A szaktanács szervezete tekintetében, mely az egyetemi corpus clausum egyoldalúságát ellensúlyozni hivatott, cs <k azt jegyezzük meg, hogy tagjaivá különböző szakokbeh tudósok, írók stb. (természetesen működő tanárok kizárásával), szóval független szakemberek, javadalom nélkül, legfölebb tiszteletdíjjal és czimmel, bizonyos időre kinevezendők. A szaktanács hatáskörének c/élszerü kiterjesztését egyéb jogoktatási teendőkre consultativ vagy határozó minőségben, osszelüggésbe hozatalát az államvizsgák kezelésével stb. itt csak megérintjük. Az első betöltéseknél a régi qualifikatiók irányadók. Erről átmeneti intézkedések rendelkezzenek. A szaktanács a fakultással coordinált instantia a jelölésben és ajánlásban. Elegendő tehát az egyiknek pártoló határozata. A folyamodás a vonatkozó müvei stb. mindég a karnál benyujtatván, ennek határozása után hivatalból átteendő a szaktanácshoz. A miniszter választhat bármelyik vagy mindkét közeg jelöltjei (ajánlottjai) közül. A szervezet csak látszólag bureaucratikus hierarchiáé. Más pályán érdemesültek képesítése a nepotismusnak tág kaput nyit, s a czélt, hogy a tanár tudós legyen, ki úgyszólván tanulmányai végzésétől kezdve az egyetem körében és szakadatlanál tudományának mivelője maradt, veszélyezteti. Segédtanárok illetve magántanárok csak akkor lesznek kitűnő erők, üdvös verseny közöttük csak ugy fejlődik, ha a czélérés (tanárság) némileg biztosíttatik. Az elérhető helyek számának korlátoltsága (is) követeli a segédtanárok számának és — bár e tekintetben liberális gyakorlat szükséges — a magántanárok számának korlátozását. A hallgatók száma szerint szükségelt paralleltanszékek creálása (törvény utján) csak pénzkérdés. Nyilt kérdésnek tekintjük, követeltessék-e jogtudományi és államtudományi tudorság a rendes tanárság aspiransaitól? mi természetesen csak több év után életbeléptethető intézkedés volna. 16. §. Tiz államtudományi és jogtudományi tanárjelöltösztöndij alapittatik két évre 2 — 3000 és egy évre 1000 írttal. (Jzélja a tanári pályára készülők kiképezésének előmozdítása a felkért illetve kijelölt külföldi egyetemen (angol, franczia, olasz, német egyetemen) két évig folytatandó tanulmányok által és segélyezésük a magántanári habilitatio után egy éven át, mely habilitatióra hazai egyetemen viszszatértük után köteleztetnek. A szakminiszter adományozza azokat azon végzett hallgatóknak illetve tudoroknak, kiket a kar a szigorlatok letételénél és tudori értekezés általi kitüntetés folytán ajánl. Ily ösztöndij élvezetében volt magántanárok a segédtanári kinevezéseknél különben hasonló érdemüek fölött elsőbbséggel birnak. Megjegyzés. A számkorlátozásról mondottak e kísérletnél is figyelembe veendők. Egyáltalán szabad kezet kell engedni a helyek kijelölése tekintetében, melyek alternative is kérhetők, irányadó levén a folyamodó által választott szak és hallgatni óhajtott tudós. Az illető idegen nyelv ismerete vizsga által igazolható. A szigorlatok és értekezés a kitüntetés alkalma; az kijelentendő. Az ajánlás ennek daczára megtagadható erkölcsi fogyatkozás esetén. Külföldi tapasztalat és tanulmány teljes hasznát végzett hallgatók veszik. Az ellenőrzés s egyéb részletek a szervező szabályzatba tartoznak. 17. §. Az észjog tanszékei beszüntettetnek. Minden jogtudományi karban a jogbölcsészetnek és az összehasonlitó jogtudománynak, minden államtudományi karban a társadalmi tudománynak tanszéke állíttatik fel. Az egyetemes európai jogtörténet tanszéke összehasonlitó jogtörténet tanszékévé alakittatik. 18. §. A római jog és tételes jogok rendes és segédtanárai kötelesek évenkint egy téléven át heti öt órás gyakorlatokat forrás-magyarázatban, jogalkalmazásban stb. rendezni. Megjegyzés a 17. §-hoz. Pium desiderium. Minden a tanár minőségétől függ. Nem a nevet, hanem a dolgot kivánnók reformálni. Erre a tanrendszernél visszatérünk. A 18. §-hoz. E gyakorlatokban (exegetica és practica) csak azon hallgatók vehetnek részt, kik az illető tárgyat már hallgatták. Kötrlezendők a tanárok a pályamüvek bírálatára és szakinüvek jutalomdíj mellett fordításának eszközlésére vagy vezetésére, mennyiben alkalmas hallgatók vállalkoznak. Ily müvek kitűzése a szakminiszter illetve szaktanács teendője. 19. §. A második tanév végével jogtudományi alapvizsga tehető le a római jogból, különösen a classikus magánjogból forrás-magyarázattal, az összehasonlitó jogtörténetből különös tekintettel a római és magyar jogtörténetre, s a magyar közjogból (állam-egyház-igazgatási jog). E vizsga csak azokra nézve kötelező, kik tudori szigorlatokat le nem tesznek. Vizsgálók az egyetemi rendes, segéd- és ajánlkozó magántanárok. A negyedik tanév végével jogtudományi államvizsga teendő le a tételes hazai jogból (anyagi s alaki polgári, kereskedelmi, váltó, büntetőjog). E vizsgát is pótolják a tudori szigorlatok. Vizsgálok fele részben a fenemiitett egyetemi tanárok, felerészben a szakminiszter által kinevezett szakférfiak. Elnök a miniszteri biztos. A tudori szigorlatok tárgyai: az elsőé az alapvizsga, a másodiké az államvizsga tárgyai, a harmadiké a jogbölcsészet s az összehasonlitó jogtudomány (különös tekintettel a XIX. századbeli codificatiókra). Vizsgálók rendes tanárok, segédtanárok, kik két év óta, ajánlkozó magántanárok, kik három év óta működnek. Megjegyzés. Az alapvizsga e szerint az államvi sga feltétele. A czél, hogy tudori qualificatióhoz nem kötött pályára (birói!) lépők is letegyék. A tárgyak cumulatiója egy vizsgán túlterhelő lenne és enyhe vizsgálatot szülne. Az alapvizsga letétele p. o. egy éven belül volna meghagyandó. Czélszerü volna az első és második szigorlat után külön akadémikus gradust nyújtani és gyakorlati (ügyvédi!) pályák feltételévé csak ezt tenni. Erre visszatérünk. 20. §. Köteles tárgyak ajánlandó sorozatban. Minden félév 5 óra. I. év. Római jog 2 félév, összehasonlitó jogtörténet 2 félév, encyclopaedia 1 félév; a bölcsészeti karon : mivelődéstörténete 1 félév, logika 1 félév. II. év. Római jogi gyakorlatok 1 félév, magyar anyagi magánjog 2 félév, magyar közjog 2 félév; a bölcsészeti karon: lélektan 1 félév; az államtudományi karon: nemzetgazdaságtan 1 félév. III. év. Magyar büntetőjog s eljárás 2 félév, magyar kereskedelmi jog s eljárás 1 félév, magyar váltójog s eljárás 1 félév, magyar alaki magánjog 1 félév, jogbölcsészet 2 félév. IV. év. Összehasonlitó jogtudomány 2 félév, az anyagi és alaki magyar magánjog, büntetőjog, váltójog, kereskedelmi jog gyakorlatai külön-külön 1 félév. E terv szerint minden évre 35 óra esik; a hetet 30 órai munkára számítva átlag 12 x/2 óra szabad marad. Harmónia van az egymást kisérő elvont s gyakorlati tárgyak összefüzésében, egymásra követésében, tekintettel a vizsgákra illetve készülhetésre. Erre visszatérünk. Dr. DelVAdami liezsö. A kiskornak cselekvési képességéről Dr. Györy Elek a »Jogászkor*-ben előadást tartott. Minthogy nem olvasott fel Írásbeli munkálatot, a következőkben kivonatilag ismertetjük az előadást. Megjegyzi előadó mindenek előtt értekezése tárgyára nézve, hogy az előadás rövidre szabott idejénél fogva a kérdést az élők közti jogügyletekre való tekintettel kivánja csupán tárgyalni, mellőzve még ennél is a kiskorú nőket illető külön szempontokat s az apai hatalom s a gyámság közti különbségek befolyását; hasonlókép a gyámi törvényt is csak ezen kereten belül veszi figyelembe. így körvonalozva a tárgyat, kiemeli, hogy az átlátszóbb kifejtésre szükséges a történeti fejlődés főbb vonalainak vázolása. A római jog első idejében, mint minden ősjognál, a családfő hatalma volt domináló, s a hol tutela esetei állottak is elő, ez mintegy amannak helyébe lépett, a családi jog alkatrésze volt, elannyira hogy a legitima tutela vindicatio tárgyát képezte; viszont a hatalom alatt nem álló 14 éves fiu cselekvési képessége nem volt korlátozva. Később ezeknek védelmére és kérelmökre (kivéve a pert, hol e nélkül is) curatorok adattak. »Inviti adolescentes curatores non accipiunt praeter quam in litem.« A curatorok közreműködése volt aztán ily serdült koruaknál bizonyos jogügyleteknél szükséges; de ez mégis olyannyira nem birt befolyással a cselekvési képességre, hanem csupán a védelemre, hogy fentartatott az elv, miszerint: »sine curatoribus possunt ex stipulatu obiigari.« Az apai hatalom alatt álló kiskorúakra nézve viszont a legnagyobb megkötöttségből azon irányban indult a fejlődés, hogy nagyobb érettség elértével a kiskorúnak szabadabb mozgása legyen. *