Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 6. szám - Zálogjogbekebelezés örökös ellen

— 38 — folyamodó részére kézbesített kiadványában a kérdéses fekvőségekböl adóst illető jutalékokra a zálogjog bekebeleztetni rendeltetett, azonban a folyamodvány azon részét illetőleg, melylyel a bejegyzés a hagyatéki javakra is eszközöltetni kéretett, nemcsak mi határozott intézkedés nem foglaltatott, de az telje en mellőzve lett. Az emiitett végzéskiadvány-elutasitást s ennek indokolását nem tartalmazván, folyamodó, ki a telekkönyvi hatóság székhelyétől távol lakik, s igy arról, hogy a neki kézbesített kiadvány az eredeti fogalmazványnyal egyező-e, közvetlen és biztos tudomást nem szerezhetett, azon eshetőségre gondolt, hogy talán az eredeti fogalmazványnak az örökhagyó tulajdonául bevezetett illetőségre is bejegyzést rendelő része a kiadványból — másolás alkalmával — kifeledtetett. Az ügy ily állása mellett 7774/1876. szám alatt — a fenti végzés vétele után azonnal, — pót-kérvény adatott be a 6312/tk. 876. sz. a. végzés kiigazítása, esetleg, vagyis a mennyiben az eredeti fogalmazvány a kiadványnyal egyeznék s igy a zálogjog bekebelezési kérvénynek fent érintett része elsöbirósági elintézést még nem nyert volna, e kérdésben határozathozatal végett. Ezen utóbb beadott kérvényre hozott végzéssel tudtul adatott folyamodónak, hogy az általa kért Cs. F. hagyatékából őt illetendő örökségi jutalékra a kért zálogjogi bekebelezés azért nem volt elrendelhető, mert nem igazolta azt, hogy az örökösödési nyilatkozat e tárgyban már az illető hagyatéki bírósághoz beterjesztetett volna, melyet pedig a telekk. rendelet 74. §-a világosan rendel. Folyamodó kérelme elutasításáról ekként értesülvén, felfolyamodással élt, melyben előadta, hogy a fenálló törvények örökösi nyilatkozatot nem ismervén, ilyen megtételének igazolása nem is kívánható. A bemutatott »felzet«-tel pedig igazoltatott, hogy a hagyaték átadása kérelmezve lett, mely joglépés a telekkönyvi rendelet által megkívánt »örökösi nyilatkozat«-tal egyértelmű. A felfolyamodás azonban a telekkönyvi hatóság által el nem fogadtatott, illetve »visszautasittatotU azon okból: »mert csak egy példányban, csupán egy felzet és egy eredeti kötelezvény melléklésével adatott be;« mely elutasításról mindazonáltal folyamodó azon vigasztaló szavak kíséretében értesíttetett, hogy »a hagyaték folyamatba tételét tanúsító felzet az előiratoknál nem találtatván, bár hivatkozás van reá, azt pótlólag bemutathatja, s igy a neheztelt végzés aggályát eloszlathatja.« Ebből látható, hogy a törvszék utóbb maga is belátva hibáját, az ügy felebbvitelét elodázni szerette volna; minthogy azonban ezt tenni hatalmában nem áll, az elkövetett hiba jóvátételére módot vélt találni abban, hogy a felfolyamodást, — habár alaptalanul is — elutasítva, az ügynek helyesebb elintézésére ajánlkozik. Ámde, a 6312/tk. 1876. sz. a. kérvényhez csatolt »felzet« a törvényszék által folyamodónak vissza nem adatván, ezen előbb figyelemre sem méltatott s most egyszerre teljesen meggyőző erejűvé előléptetett okmány bemutatható nem volt, s igy folyamodónak az »aggályok« eloszlatása hatalmában nem állott, hanem kényszerülve volt ujabban folfolyamodással élni, előadván ebben, hogy telekkönyvi ügyekben a felfolyamodványoknak több példánybani beadását a fenáiló szabályok egyátalán nem rendelik, de különben is, a mennyiben a felfolyamodvány hiányos felszerelésének esete forgott volna fen, ez csakis a hiány utólagos pótlására s nem a visszautasításra szolgálhatott vala okul. Ezen felfolyamodás elfogadtatván, az összes ügyiratok, a kir. Ítélőtáblához felterjesztettek, hol a kérdéses ügy 1878. évi május hó 15-én, érdemleges elintézést nyert, hozatván itt a következő határozat: »A íelfolyamodást visszautasító végzés msgváltoztatik, mihez képest a zálogjog bekebelezését megtagadó végzés felülvizsgálat alá vétetvén, helybenhagyatik. Mert folyamodó a 6312/tk. 876. sz. a végzés ellen nem felfolyamodással, hanem 7774/876. számú kérvénye által ellenelőterjesztéssel élt, s miután ellenelöterjesztések a tkr. 142. §. szerint meg nem engedhetők, a 7774/876. számú kérvény mint ilyen helyesen utasíttatott el: de ha ez utóbbi kérvény önálló kérvénynek lenne is tekinthető, az mint ilyen is helyesen utasitatott el, mivel minden egyes telekkönyvi kérvény önállólag lévén elintézendő, annak elintézésénél más különálló beadványokhoz csatolt okmányok figyelembe nem vétethetnek, s igy a 6312/tk. 876. szám alatti kérvény mellé csatolt »felzet,« a 7774/876. számú kérvény elintézésénél tekintetbe nem jöhetett.« Azt hiszem, első pillanatra felismerhető, mily keresett és sem jogi sem méltányossági alapokon nem nyugvó indokok halmoztatnak itt össze, talán egyedül azért, hogy az eljárt törvényszéknél, mindenesetre nem rosszakarat folytán, hanem csak tévedésből elveszett »felzet« ereje elvétessék s annak mint a fenforgó ügyben már hasznavehetlenné, birói figyelemre értelmetlenné vált iratnak elveszése jelentőséggel bírónak ne tekintethessék. Egyébként ezt csak mellesleg érintem, mert a kir. tábla idézett végzésének véleményem szerint téves indokaiból a bíróságok elleni támadásra fegyvert kovácsolni nem szándékom. Az egyedüli czél, mely ezen közlemény Írására ösztönzött, az ecsetelt telekkönyvi ügyben előforduló érdekes kérdések szellőztetése volt. Nevezetesen: Miként hozható összhangzásba a telekkönyvi rendelet 74. §-a s a jelenleg érvényben levő örökösödési eljárás ? Az osztrák törvények uralma alatt, a midőn a telekkönyvi rendelet is keletkezett birói beavatkozásnak mindig helye volt, és az örökös örökösi nyilatkozatot adni tartozott s igy a telekkönyvi pátens helyesen tette függővvé a zálogjog bekebelezésének megengedését ezen most érintett nyilatkozat beadásától; ámde jelenleg érvényben lévő örökösödési eljárásunk »örökö.-i nyilatkozatot« nem ismervén, ilyet követelni a legenyhébb kifejezéssel élve, nagyon naiv dolog. Az örökösi nyilatkozatot — véleményem szerint, — nagykorú örökösöknél a hagyaték átadásáérti folyamodvány helyettesíti, illetőleg ezen folyamodvány az örökösi nyilatkozattal egyértelmű joglépésnek tekintendő. Azonban a nagykorú örökös a hagyaték átadásáért folyamodni s igy az örökösi nyilatkozattal ep-etertelmu jog epést meg tenni köteles nem lévén, velők szemben a telekkönyv, rendé et 74. csakis irott malaszt lenne, s mitől sem félve, zavarhatlan boldogsággal élvezhetnék az öröklött ingatlanok hasznait, míg a jóhiszemű hitelező igazságos követelésének biztosítására sem gondolhatna. Ezen viszás helyzet megszüntetése végett rendszerint nem kívántatik a hitelezőtől kívánja, s az örökös ellen, mihelyt annak örökjoga megnyílt, zálogjogi bekebelezést enged. Az erdélyi telekkönyvi rendelet is már ily intézkedést tartalmaz, s ez nézetem szerint is a leghelyesebb. Mert míg egyrészről a jóhiszemű hitelező érdekeit a helyes jogszolgáltatásnak niegfelelőleg lehetőleg védi, addig más részről jogsérelmet senkinek sem okoz, mivel, a telekkönyvi rendelet többször emiitett 74. §-a a követelésnek a hagyatéki javakra leendő zálogjogi bekebelezés általi biztosítását csakis azon fentartással engedi meg, hogy az a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre nézve sérelmes nem lehet. Ezen itt előadottakat a kérdéses ügyre alkalmazva, a kért zálogjogi bekebelezés a hagyatéki ingatlanra is elrendelendő lett volna, miután a családi értesítővel az: hogy az öröklésre egyedül hivatott adósnak örökjoga megnyílt, a kötelezvénynyel pedig, melyben a hagyatéki ingatlant jelzálogul maga az örököl kijelölte s ezen ingatlannak tettleges bírását elismerte, az: hogy az örökséget elfogadni kívánja, s végül »felzettel« az: hogy adós, illetőleg örökös öröklési végzésért már folyamodott is, igazoltatott. Minélfogva, ha a telekkönyvi hatóságnál »eltévedt« felzet s az örökösnek a birtokba-vételt elismerő nyilatkozata figyelembe nem vetetnék is, a mi pedig képtelenség, a bekebelezést az örökjog megnyíltának igazolása folytán is megrendelni kellet volna. Ezután áttérek azon második kérdésre: vájjon azon esetben, ha a telekkönyvi hatóig ált il hozott végzés a folyamodványban előtejesztett kérelmek nem mindenikére terjeszkedik ki, hanem azok egyrészét teljesen figyelmen kivül hagyja, felfolyamodással kell-e élni ? Nézetem szerint ily esetben felfolyamodásnak szüksége fen nem forog, sőt egyáltalán helye sem lehet. Felfolyamodás azért használtatik, hogy az eljárt telekkönyvi hatóság végzésében foglalt sérelem orvosoltassék, s oly kérelem fölött, melyben az elsöbiróság még nem határozott, a felső bíróság nincs jogosítva, érdemileg intézkedni, mert ha ezt tenné, azon esetben a fenforgó kérdésre nézve, mint elsöbiróság működnék s a felebbezés alapelveit ignorálná. A közlött telekkönyvi ügyben tehát folyamodó helyesen járt el akkor, a midőn zálogjogbekebelezés iránti kérvényére hozott végzés ellen nem élt felfolyamodással, hanem elsöfolyamodásulag még el nem intézett kérelmére nézve határozathozatalért folyamodott. Felt'olyamodással élni véleményem szerint jogi absurdum lett volna, mert a fenforgó kérdésben egyátalán semminemű — tehát sérelmes határozat sem hozatott; már pedig ha sérelmes határozat nem létezik, jogorvoslat alkalmazásának sem lehet helye. Uj bekebelezési kérvény beadásának szüksége sem forgott fen, mert a hagyatéki ingatlanra nézve eszközlendö zálogjog bekebelezése iránti kérelem kellő okiratokkal támogatva mára 6312 tk. 1876 .számú folyamodványban előterjesztetett, elintézést azonban — hihetőleg tévedésből, — nem nyert és igy helyesen alkalmaztatott pótkérvény az elintézést nem nyert kérelem fölötti határozathozatal iránt. Mert hiszen, ha uj, önálló zálogjog bekebelezési kérvényt adott volna be, elvesztette volna azon rangsorozatot, melyet a 6312/tk. 876. számú folyamodvánnyal nyert. Már pedig azt csak nem kívánhatja senki, hogy a fél nyert rangsorozatát elveszítse azért, mert a bíróság tévedésből — a folyamodványnak egyik megnevezett s jelzálogul lekötött ingatlanságra vonatkozó részét elintézetlenül hagyva, az erre vonatkozó határozathozatal pótkérvénynyel volt szorgalmazandó. Szmrekovszky Sándor. ügyvéd. Az ügyvédi kamarákból. — Az ügyv.'di és közjegyzői rendtartás módosítása tárgyában megindult mozgalom végre-valahára a hivatalos körök figyelmét is magára vonta. Az igazságügyminiszterium körrendeletet bocsátott ki: 1. az ügyvédi kamarákhoz, hogy az ügyvédrentartás, 2. az ügyvédvizsgáló bizottságokhoz, hogy az ügyvédi vizsga, 3. a közjegyzői kamarákhoz, hogy a közjegyzői rendtartás módosítására irányzott javaslataikat terjeszszék elő. Az ügyvédi kamarákhoz intézett körrendelet szövege igy hangzik Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. 34. t.-cz. életbe lépte óta elég alkalma nyilt a kamarának meggyőződni azon előnyökről s hátrányokról, melyeket az idézett törvény a gyakorlati alkalmazás terén eredményezett. Több ügyvédi kamara már eddig is kifejezést adott ugyan évi jelentésében az emiitett törvény alkalmazása körül szerzett tapasztalatainak, s a törvény több intézkedésének módosítását is sürgette, mégis részletesebb adatokat szerezni óhajtván, felhívom a kamarát, közölje velem folyó évi april hó 15-ig az ügyvédi rendtartásról szóló törvény netalám módosítására irányzott javaslatait oly módon, hogy jelentéseben először az általánosokat, azok előrebocsátása után a törvény egyes szakaszaira vonatkozókat sorrendben s indokolva terjeszSZ6 ClOBudapesten, 1879. január 27-én. Dr. Pauler Tivadar.