Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 52. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin székesfehérvári ügyvédtől - A telekk. rdts 125. §-ához

— 400 Mindazáltal azt tartom, hogy a hol a limine ki van zárva az indítványtétel minden lehetősége, hol kezdettől fogva absolut, legyőzhetlen úgyszólván a bűntett természete által teremtett akadály forog fen: a határidő folyamatba nem jöhet, mig lehetővé nem lesz az előterjesztés, hacsak a betű merev szigorának magát az indítványozás iogát nem akarjuk feláldozni. Vegyük a raptus in ipsam esetét. Az indítvány az elrablott nőszemélyt illeti meg, mint sértett felet. Ha a határidő az elkövetett bűntett és annak elkövetőjéről való tudomásvétel napjától [számíttatnék: könnyű szerrel tehetné a tettes a nőszemély inditványi jogát illusoriussá az által, hogy a kritikus bárom hó alatt biztosabb zárok alatt őrizné várában az indítványra jogosított áldozatot. Habozás nélkül valljuk tehát azon nézetet, miszerint ez esetben az indítványtétel *e r e d e t i lehetetlenségének okánál fo"va, csak a raptus continuitásának megszűnésével veszi kezdetét a határidő. Nem így a raptus in parentes esetében. Az indítványra jogosított szülő stb. akadályokra való hivatkozása nem vétethetik figyelembe. Reá nézve, mindig csak relatív lehetetlenségekről lehetvén szó, az inditványi határidő a szabály értelmében, a tudomásvétel napjával kell hogy kezdetét vegye. A német büntetőtörvénykönyvnek codexünk szóban forgó rendelkezésével lényegileg megegyező 61. §-át, a iaptusra vonatkozólag a kifejtettek értelmében magyarázták commentatorai. (Oppenhoff Comm. ad §. 236. 9. jegyz. §. 237. 9. jegyz.) Dr. Barna Ignácz. A telekk. rdts 125. §-ához. (x.) Ezen §. kivételt tesz a telekk. pátens 67. §-a azon rendelkezése alul, mely szerint bekebelezések és előjegyzések csak eredeti okiratok alapján történnek, és pedig annyiban, a mennyiben megengedi, hogy azon esetre, ha az eredeti okirat nem a telekk. hivatalnál van eltéve, hanem más hatóságnál, akkor az illető kérvényhez — a mennyiben egyenesen a telekk. hatósághoz beadná — az eredetinek láttamozott másolatát csatolhassa. Ugyanez áll akkor is, ha az eredeti más bíróságnál (a törvény szavai) létezik; de mindkét felsorolt esetben köteles a telekk. hatóság az illető hatóságot — bíróságot — az eredeti átküldése végett megkeresni. A törvény oly világosan szól, hogy kételyre alig adhat okot, és mégis felmutat ilyent a gyakorlat a következő esetben : A. felperes javára N. adósa ellenében a sommás végzés meghozatván, ez a feleknek kézbesittetett. Felperes azonban időközben kitudakolván, hogy követelése veszélyeztetve van, mert adósa részint kevés ingó vagyonnal biit és ingatlanjára is már az árverés elrendelése feljegyeztetett, hitelesítteti a kezénél lévő még nem jogérvényes sommás végzést és kéri annak alapján a 125. §. értelmében a zálogjog előjegyzését. De még mielőtt beadta volt ezen kérvényt, jogerőre emelkedett a somra, végzés is, melynek alapján az illető váltótörvényszékhez az ingóra való végrehajtásért kérelmezett. így helyesen hivatkozhatott az előjegyzési kérvényben arra, hogy a somm. végzés eredetije »x« törvényszéknél létezik, és kérhette, hogy eí az eredeti átküldése iránt megkerestessék. Nyilvánvaló czélja az volt a hitelezőnek, hogy ugyanegy időben előjoga legyen ugy az ingók mint az ingatlanra nézve netalán fellépő más hitelező ellenében; ő épen menteni akarta, a mi megmenthető volt, minek elérése végett a törvény szabta utat választotta. Azonban az illető járásbiró mást gondolt, mert mást olvasott bele a telekk. rdts 125. §-ába, mint a mit kérvényező abból kiolvasott és — az előjegyzésnek helyt nem adott. Helyt nem adott pedig azért, mert igy okoskodik : A 125. §-ban érintett eredeti okiratok csak olyanok lehetnek, melyek vagy állandóan vagy hosszabb idő óta, p. o. azért, mert a folyamatban lévő per irataihoz csatolvák, a bíróságnál letéve azaz őrizetében vannak, nem pedig olyanok, melyek csak mulólagosan ott létezvén, arra vannak szánva, hogy az illető félnek kellő használat czéljából kiadassanak. Ilyen minőségű okirat a hivatkozott eredeti somm. végzés is, és minthogy a közjegyzőileg hitelesített, becsatolt másolat keltéből kivehető, hogy az előj. kérvény beadási napját megelőzött másod előtti napon az eredeti somm. végzés még a kérvényező birtokában volt és igy módjában állott volna az eredeti alapján kérelmét előterjeszteni, ennélfogva az eredetire való azon hivatkozás, miszerint ez »x« bíróságnál létezik, mellőzendő, és a kérvény, minthogy ily formán csak hit. másolattal van támogatva, elutasítandó volt. De eltekintve ezektől, a becsatolt másolat csak közjegyzőileg van hitelesítve, de láttamozva nem lett; pedig szükséges, hogy azon bíróság által láttamozva lett legyen annak jeléül, hogy eredetije csakugyan ennél létezik; ott létezése azonban sem evvel, sem más bizonyítékkal be nem győzetett. Nem mulaszthatjuk el néhány megjegyzést tenni. A törvény előre nem láthatja azon különféle eseteket, melyekben lehetséges vagy szükséges, hogy valamely okirat valamely hatóság vagy bíróságnál létezzék ; azért nem lehet előre meghatározni azt sem, hogy meddig fog ez ott létezni; igy állandó vagy mulólagos őrzésről, ottlétről a 125. §-nál szó nem lehet, és arra illetve a kettő közti különbségre súlyt fektetni sem lehet; a döntő körülmény az, vajon a bekebelezési, előj. kérvény benyújtása alkalmával és azon időben a hivatkozott eredeti a nevezett bíróságnál létezik-e, a mikor ehhez a telekk. hatóságnak az eredeti áttétele iránti megkeresése beérkezik. Kiki törvény engedte jogával élhet és igy jogosan kérhette a hitelező a nyilvánkönyvi jog előjegyzését, mert nem köteles várni, mig az ingóra való kért végrehajtás a polg. bíróság részéről elintézve és neki az eredeti somm. végzés kézbesítve van, mivel ez által épen előjogát az ingatlanra nézve elveszíthette volna. Különben az egyik a másikkal semmi összefüggésben nem áll és a telekk. bírónak teljesen közömbös lehet, hogy a hitelező két helyen egyszerre akar fellépni. Nem szükséges továbbá begyőzése annak, miszerint az eredeti a hivatkozott bíróságnál csakugyan létezik. A 125. §. harmadik bekezdése szerint megvizsgálja a telekk. biró a becsatolt hitelesített (láttamozott) másolat alapján, vajon a kért bekebelezést, előjegyzést megengedni lehet-e; ha igen, akkor e §. negyedik bekezdése, szerint a kérvény feljegyeztetik a rangsorozat kimutatása végett »az eredeti beérkeztéig* való hozzáadással; ha pedig azt látja, hogy akkor sem engedhető meg, ha az eredeti előterjesztetett volna is, a kérvényt tüstént elutasítja. A kérvény megengedéséből és elutasításából támadó kár és haszon tehát csakis a kérvényező hátrányára, előnyére válhat; ha beérkezik az eredeti, akkor a nyilvánkönyvi bejegyzés a i nyert rangsorozzattal foganatosittatík: ha nem érkezik be, azaz: nem létezik a megkeresett biróságnál, akkor a 125. §. negyedik bekezdése szerinti feljegyzés kitöröltetik és a hitelező nem nyert semmit. Világos tehát, hogy ezek szerint nem szükséges sem előleges bizonyítása, sem okadatolása annak, hogy az eredeti a nevezett biróságnál létezik még, azért sem, mert a mennyiben az eredeti ott nem létezik és nem is létezett a kérvény benyújtásakor, a hitelezőnek ezen eljárása a bíróság zaklatásának veendő és legroszabb esetben pénzbirságban elmarasztalható volna. Ezek nyomán nem szükséges az sem, hogy a másolat az eredetit őrző bíróság, hatóság által láttamozva legyen. A láttamozás jelenleg nem egyéb, mint a hitele ütésnek egy módja és szoros értelemben véve, az ugyn. »Vidimirung« az 1868. évi 54. tcz. és 1874: 35. tcz. nyomán mai nap nem is fordulhat elő, meit a láttamozási mint azon hitelesítést, mely a láttamozandó, hitelesitendő másolat eredetjének birtokában lévő hatóság részéről történik, csak a telekk. rts meghozatalakor érvényben volt osztr. p. tk. rts és egyéb törvény fonalán állott fen, és vétetett fel a telekk. rtsba; miért is ebben i észint hitelesített, részint láttamozott másolatról van szó (124. §., 111. §. stb). Elesvén tehát az ok, hiányzik a következmény is, és igy teljesen mindegy, vajon az okirat közjegyző vagy az illető hatóság — a kinek birtokában van — által lett hitelesítve. Mindezekből következik, hogy a zálogjog bekebelezése vagy előjegyzésének elnyerése végett a telekk. rts 125. §-a szerint elég az eredeti okiratnak az arra hivatott személy áltai;hitelesitett másolatának a kérvényhez való csatolása; szintúgy azon hatóság, bíróság megnevezése, kinél a kérvény benyújtásakor az eredeti létezik, tekintet nélkül az eredeti minemüségére és arra, vajon ez az ezt megőrző bíróság, hatóság által van-e hitelesítve (láttamozva), vagy közjegyző által. Jogirodalom. A kereskedelmi törvén;) magyarázata. Dr. Neumann Ármin székesfehérvári ügyvédtől. Második kötet. (258.—'J.92. §§.) Ára 4 frt. Budapest, kiadja Zilahy Sámuel 1880. 8° 556 lap. II. Egy második észrevételünk a kereskedelmi ügyletek elvi felfogására nézve szerzőnek azon nyilatkozatára vonatkozik, hogy a kereskedelmi ügyletek fogalmilag mindannyian visz teher melletti ügyletek, s hogy ezen nem változtat semmit, hogy az egyes ügyletnél, ha egy másik ügylettel kapcsolatban áll, a körülményeknél fogva a nyereségi czélzat hiányzik. Még inkább áll ez az iparszerüleg folytatott üzletnél; az egyes ügyletre nézve itt nem minden egyes ügyletnek mint olyannak kell nyereségre irányulva lennie, mert az egyes ügylet nyereségi ügyleti jellegét az iparszerüleg