Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 52. szám - A nyolczadik Jogászgyüles napirendjéhez

— 39* ményes kérdéseknél fontos oly véleményezők választása, kik e kérdésekkel már foglalkoztak s az anyaggal rendelkeznek, mely e kérdéseknél nem compilálható egy pendekta kézikönyvből, stb. A mennyiben pedig általános magánjogi kérdések, te kintettel a magyar polgári törvénykönyvre, kitüzetnek, ajánlom bizonyos sorrend szem előtt tartását, ngy hogy p. o. örökjogi kérdés ne tűzessék ki avval kapcsolatos családjogi illetve általános személyjogi kérdés előtt. A személyjog kőiében a nagykorúság beállása (a jelenlegi 24 év indokolhatlanul késő időpont) és a kiskorúak jogrendelkezése a családjogban az ap;.i illetve szülői hatalom, a házasságkötés érvényének bizonyos feltételei (u. m. életkor, szülői, gyámi stb. beleegyezés), » férj hatalma, a nő személye és vagyona felett kínálkoznak mint kiválóan fontos, culturális érdekű alapkérdések, melyek i gyszersniind különösen alkalmasak összehasonlító jogtudományi tárgyalásra. A mennyiben pedig általános vagyonjogi kérdések tűzetnek ki, ajánlom olyanok választását, melyeket a modern gazdasági élet uj tudományos problémákká tett, mint p. o. a köztulajdon, a szolgalom, a bérszerződés és kártérítés kérdéseit. A köztulajdon és szolgalom kérdései óriási gyakorlati horderó'vel birnak ; azok megoldását az ujabb, különösen olasz jogtudomány mondhatni mathematikai alapra reducálja. A bérszerzödés kérdésében socialis világ rejlik; azt római mintára , szabni, tehát rabszolga gazdaságú államéra, valóban több mint — anachronismus. A kártérítés kérdésénél a római jog szintén meghaladott világ. A culpa fokainak léte, mérhetése és befolyása, a jog gyakorlása által (p. o. tulajdon használata által) okozott kár megtérítése és a kár fogalmának kiterjesztése római jog szerint megbecsülhetlen javakra erre ékesen szóló példák. Ily kérdések felvetése által nemcsak ér- ! deket kelteni, irodalmunkon lendíteni és a sterilis compilatio I világából menekülni, hanem egyszersmind gyakorlati tör- J vényhozási munkát végezni illetve előkészíteni lehet. A tudományos színvonal emelése is csak ez uton várható, melyet a magyar tudományos akadémia természeténél fogva inkább fentart bizonyos fejlődési ponton egy korszakra. A második szakosztály tárgyai között a nemzetközi ina- ' gánjog nagy problémáiról isméielhetni mindazt, miket az j első szakosztályban tárgyalandó speciális magánjogi kérdé- | sekről mondottam. Nagy mulasztás terheli a jogászgyülést e j tekintetben is. Részemről azt tartom, hogy p. o. a magyar j honpolgári törvény meghozatala jelen alakjában lehetetlen j lett volna, ha e kérdés tudományos fejtegetése azt megelőzi i s a végtelen fogalomzavart elűzi, melyet az országgyűlési viták tanúsítottak. A honosság, nemzetiség és állam- vagy honpolgár-ág, a honpolgárság é* községi domicilium, az ide- | gének joga és e jog forrásai fogalmaiknak összezavarása j valóban sajnálatot kelthetett a szakértőkben. Egyéni felszólalás itt nem tehet semmit a testület tekintélyének súlya nélkül. ' Tudjuk, mily chaotikus állapotban van gyakorlatunk a j legfontosabb p. o. a házasság és örökjog kérdésében nemzet- ' közi magánjogi szempontból. Döntvénygyüjtőink — mi jel- S lemző — nem ismernek rovatot e kérdések számára. A jogász- i gyűlés pedig eddig csak alapszabályaiban foglalkozott velők. • Indítványozom tehát ily kérdések kitűzését, mint: 1. Az anyagi nemzetközi magánjogban a kölcsönösség (Ve 7- ; procitas) elve fentartandó-e? 2. Külföldi iti'lelek végrehajtása mily feltételekhez legyen \ kötve ? 3. Mily jogot uraljon az Örökösödés oly ingatlanokban, \ melyek különböző jogterületeken fekszenek ? Az első, világhorderejü anyakérdés discussiójának dúsanyagát nyújtotta az olasz po'gári törvénykönyv szerkesz- ; tése, melynek legnagyobb vívmánya a kölcsönösség elejtése, j melyet a legtöbb törvényhozás ural. A második, nálunk actualis, g) akorlati kérdés, szemben I a perrendtartás §-ainak javaslott szaporításával vagyis ugy- | nevezett reformjával. A harmadik a legnagyobb megoldatlan controversiák ' egyike a statútum personale és reale alkalmazási köre tekin- \ tétében. Mindezek oly kérdések, melyek gazdasági, politikai és nemzeti vonatkozásaik és a nemzetközi jog sajátját képező erkölcsi momentum által kiválóan érdekesek, nálunk alig ismertek és különösen alkalmasak németbálványozó Íróinkat az annyival gazdagabb angol, franczia, olasz irodalmak kincseivel megismertetni. E mellett mindannyian, miként az első szakosztályI ebeknek ajánlottak, nézetem szerint megfelelnek a jogászgyűlés gyakorlati feladatának, és tárgyalásai törvényhozási, tudományi jellegének. Mindenesetre reánk nézve vannak annyi fontossággal, mint a nem létező' docks éschecks jogának kérdései, melyekről codificatiót bírunk. A negyedik szakosztályban a jogtanulmányi és igazságügyi szervezeti kérdések sorából, melyek nagy része eddig x-edrendü perrendtársi részletek kedveért elhanyagoltatott, ajánlom a következőket mint actualis, nagyfontosságú kérdéseket kitüzetni: 1. Szüks'ges-e a jelen jogtanulmányi rendszer reformja ? Ila igen: mily irányban és mely elvek alapján ? 2. Szükséges-e az ügyvédi rendtartás reformja? Ha igen: mily irányban és mely elvek alapján? 3. Szükséges-e a közigazgatási bíráskodás szabályozásai Ha igen: mely elvek legyenek irányadók a birói szervezet, a hatáskör és az tljárás tekintetében? Nem szabad post festa felszólalnunk. A jogtanulmányi reform minden reformok alphája, és most nálunk szőnyegen van. Az ügyvédi kérdés szintén olyanná vált. melyről nyilatkozni, melylyel behatóan foglalkozni ajogászgyülés kötelessége. Végre a közigazgatási bíráskodás tekintetében, melynek szervezéséig a par excellence rendőri államok sorában maradunk minden parlamenti alkotmány és ősi vérszerződés daczára, ugy hiszem felesleges indokolnom, mily sürgős, időszerű, fontos a jogászgyülés nyilatkozata. Ez is a ^levegőben levő« kérdések egyike, hol kormányunk csak azt nem szokta tudni, quomodo realisálja a jogosult követelményeket legalább részben. Tagadhatlanul van e téren még végtelen sok actualis kérdés, mint pl. a kir. Ítélőtáblák decentralisatiója, melyet szerintem, mint bizonyon égető szükségü és ugyszólva makacsságból megtagadott más reformokat, melyek hiánya ezer nagy más reform gátja, minden jogászgyülésen proklamálni kellene. Ha ad acta teszi is a kormány, mi nem tehetjük azt. És végre gutta cavat lapidem. E tekintetben volnának egyik-másik irányban speciális indítványaim, u. m. az, hogy minden évi jelentés felsorolja mindig mindazon, valamennyi jogászgyülésen hozott határozatokat, melyek figyelembe nem véve vagy épen megsértve lettek; továbbá, hogy valamennyi jogászgyülés összes hatái'ozatai és indítványai minden évkönyv függelékében kimutattassanak; végre, mi fontosabb, hogy a közjogból legalább a közigazgatási jog kérdései az alapszabályszerü tárgysorozatba felvétessenek, mi nélkül a munka-programm felette csonka. Hogy mi exceptio veritatis-t s hasonlókat per extensum fejtegessünk, ellenben pl. a pénzügyi jog nagy kérdéseihez egyáltalán hozzá ne szólhassunk, azt indokolni valóban bajos lenne. E téren tehetünk organisatorius szolgálatokat, e téren agitálhatunk a szó leg :emesb értelmében: hóditván st jog számára. De hiszen nem kívánok most értekezni. Nem is szükséges a futólag "davetett eszmetöredékek kidolgozása oly bizottság számára, mely jogászságunk annyi díszét foglalja magában, hol félreértéstől s a szerénytelenség vá Íjától nem kell tartanom, midőn kérem mélyen tisztelt titkár urat, hogy ezen indítványaimat s indokolásukat a legközelebbi ülésen az állandó bizottsággal közölni kegyeskedjék. Valóban szerencsémnek tartom, hogy a jogászgyülés érdekében épen Önhöz irányozhatom szavaimat, ki oly benső meggyőződéssel szolgálja annak nemes czélját. A középszerűség, a mindennapiság a közöny világában a magányon kívül csak a találkozás a jobbra törekvőkkel vigasztalhat. Fogadja azon kiváló tiszteld kifejezését, melylyel ma 'adtam, j)r. DelVAdami Bezsö.