Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 50. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 385 A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból. Helmbacher Nándor kir. alügyész előadói beszéde afelebbezés tárgyában. Tisztelt szakosztály! Az igazságszolgáltatás reformjai iránt az utóbbi időkben megin dult mozgalmak által felvetett kérdések közül a legfontosabbak és legnebezebbek egyike a felebbvitel kérdése, kivált nálunk, hol a bűnvádi eljárás főkérdései iránt tisztában nem vagyunk és a hol nincs kilátás, hogy a büntetöigazságszolgáltatás — a bűnösség kérdésében — a népbirákra fogna bízatni. De bármennyire is fognak nehézségek mutatkozni, azokat illetékes jogászainknak leküzdenie kell, és kétségtelen, hogy a fenforgó nehézségek daczára i", jogászaink minden törekvése oda leend irányozva, hogy az igazságszolgáltatás ama főczéljának: hogy az itétet igazságos volta lehetőleg biztosittassék, a létesítendő bűnvádi eljárásban érvényt szerezzenek. Az ítélet igazságos voltának lehetőleges biztosítása iránti törekvésnek legfontosabb vívmánya: a szóbeliség és közvetlenség volt, melynek ismert előnyei közül csak azt kívánom kiemelni, hogy ez eljárásnál a vádlott az ellene és mellette felmerült ténykörülményekről közvetlen tudomást szerez, a felmerültek szerint védheti magát, és hogy ártatlanul történt elítélietését csak az emberi gyarlóságnak fogja tulajdonítani és azon megnyugvással fog távozni, hogy ügye emberileg ki lett merítve, mely érzet több megnyugvást fog neki adni, mintha elitéltetését tán előtte ismeretlen körülményeknek tulajdonítaná. A közvetlenség és szóbeliség életbeléptetése az alaki bizonyítási elmélet elejtését vonta maga után és helyébe a bizonyítékok szabad méltánylásának elvét léptette. A bizonyítékok szabad méltánylásából kifolyólag felmerült: a felebbvitel kérdése egyáltalán, a tény- és jogkérdés és azok el- vagy el nem választhatósága, és azon kérdés, vajon a tény- vagy a jogkérdés vagy mindakettő felebbezhető-e vagy sem. Midőn ezeket előrebocsájtottam és kijelentem, hogy a ténjikérdést a jogkérdéstől elválaszthatónak taitom és hogy az elválasztás körül egyes esetekben mutatkozó nehézségek leküzdhetők lesznek, — áttérhetek annak fejtegetésére, vajon a ténykérdésben felebbvitelnek helyadható-e vagy sem ? A felülvizsgálatnak csak ott lehet értelme és észszerű alapja, hol a felső biró az alsó bírónak hibáit észlelheti. Hogy ily hibák észlelhetők legyenek, ahhoz mindenfeléit törvényes szabványok szükségesek a melyeket az eljárásra nézve követni kellet volna az alsó bírónak, ámde a bizonyítékok szabad méltánylásánál nincsenek és nem is lehetnek törvényes szabványok, már pedig ha a biró eljárásában törvényes szabványokhoz kötve nincsen, mily alapon fogja a felső biró megítélhetni azt, hogy sz alsó biró meggyőződése helytelen volt-e? Ha a felebbvitel ugyanazon anyag ellen volt irányozva, mely az első bírónak is alapul szolgált a ténykérdés megállapítására, miből fogja a felső biró meríteni azon cognitiót, hogy az első biró tévedett és hogy hol tévedett? A vizsgálati iratok, a végtárgyalási jegyzőkönyv — ha gyorsiró is írná, — az Ítéleti indokok, a felek fejtegetései: nem reprodukálhatják azon subjectiv momentumokat, melyekre a biró a bizonyítékok szabad méltánylása mellett ténybeli megállapításait fektette. A nagyobb s fokozódott értelem, és az élesebb logica a ténybeli tévedések felismerésére vezetni nem fognak, mert bár igaz is, hogy az értelem értelem fölé helyezhető: az csak akkor áll, ha az értelemek a concret eset felett egymás mellett és egy időben működnek, nem pedig akkor, ha elválva és kölönböző időkben Ítélnek; a logicára vonatkozólag pedig igaz az, hogy minél élesebb az, annál helyesebben fog a tényállás megállapittatni. de el aem ismerhető, hogy segélyével a subjectiv momentumokat felismerni és felülvizsgálni lehetne. Ha pedig a felebbvitel uj ténykörülményeken és bizonyítékokon alapul, akkor többé nem felebbvitelről s illetőleg felülvizsgálatról, hanem csak perújításról lehet szó, mely mint ilyen, a felebbviteli fórum elé nem tartozik, a felső bírónak ily körülmények közt hozott Ítélete első és nem másodbirósági Ítéletnek volna tekintendő. Ha végre a felebbvitel azon elven alapul, hogy a vádlott a döntő ténykörülményekről csak az ítéleti indokokból szerzett tudomást, valamint ha a felebbvitel a megállapított ténykörülményekből vont hibás következtetések,határozatlanságok, elienmondások ellen van irányozva, — ily esetek eltekintve attól, hogy nagyon ritkán fordulnak elő, a bűnvádi eljárás czélszerü szabályozása által elenyésznek. Visszatérve az első esetre, ha t. i. a felső biró a vizsgálati iratok alapján megtudná határozni azt, hogy az alsó biró tévedett és hogy hol tévedett, felmerül azon további kérdés, ho„'y mily eljárás követendő ez esetben az ügy eldöntésére nézve a felső biró előtt ? Nyujt-e a felsőbíróság előtti eljárás annyi garantiát, mint az alsóbiróságnak a szóbeliség azaz közvetlenségen és a bizonyítékok szabad méltánylásán alapuló eljárása ? A felelet álláspontomból: nem. Ha az ügy felülvizsgálás végett a felső biró elé kerül, a következő eljárások képzelhetők : a) a felső biró az egész bizonyítási eljárást ismétli és a felmerültek alapján uj ítéletet hoz, b) a felső biró csak részben ismétli a bizonyítási eljárást és hoz uj ítéletet, c) a ténykérdést a vizsgálati iratok alapján felülvizsgálja, d) a felső biró megsemmisíti az alsó birónak ítéletét és uj Ítélet hozatalára utasítja, és e) a felső biró megsemmisíti az alsó birónak ítéletét és az ügyet újbóli elbírálása végett más bírósághoz utasítja. Az a) pont alatti eljárás, a bizonyítási eljárásnak a felsőbiró előtti ismétlése ajánlhatónak mutatkozik ugyan, de ezen eljárás sem vezet a kivánt czélhoz, mert — eltekintve az ily eljárással járó nagy költségektől és azon kellemetlen zaklatásoktól, a melynek a felek ily eljárás mellett kitéve vannak, mert ezek ott, a hol az anyagi igazság kiderítéséről szó van, döntő befolyásuaknak nem tekinthetők, — a felső biró nem rendelkezik többé ugyan azon peranyaggal, a mely a ténykérdés megállapításánál az alsó birónak alapul szolgált, mert nemcsak hogy a bizonyítási eszközök elmosódnak, a tanuk vallomásaikat módosítani szokták, hanem a vádlott is az első eljárásnál tapasztalt és jólmegjegyzett körülményekhez képest fogja magaviseletét berendezni. A gyakorlat férfiai igazat fognak nekem adni, midőn azt állítom, hogy ha valamely bűnügyben a bizonyítási eljárást ismételni kellett, az az egyik vagy a másik irányban mindig lényeges változást szenvedett, s gyakorlatomból mondhatom azt, hogy a változás töbször a vádlott kárára mint javára történt. De miben áll azon garantia, hogy a felső biró a bizonyítási eljárás ismétlése mellett a ténykérdés felett helyesebben fog ítélni, mint az alsó biró ? Abból, hogy a felső bíróságoknál jobb erők működnek mint az alsóbiróságokuál, csak azt lehet és kell következtetni, hogy az alsó bíróságok jó errékkel látassanak el; és feltéve, hogy a felső biró helyesebben fogja fel a ténykérdést mint az alsóbiró, ugy azt tartom, hogy e körülmény nem volna ok egy felső fórum felállítása mellett, hanem indok az alsó bíróságoknak eltörlése mellett; mert ha — mint nálunk — ugy is majdnem minden bűnügy a lelső fórum elé kerül és ha az jobban és alaposabban tud benne eljárni mint az alsó bíróság : minek tartsuk az alsó bíróságokat? A bizonyítási eljárásnak a felső biró előtti ismétlését akadályozná nálunk azon körülmény is, hogy ily eljárásnál legalább 20 feltörvényszéket kellene felállítani, ami anyagi viszonyainknál fogva kivihetőnek 1 nem mutatkozik. Nem kevésbbé tekintetbe veendő azonkörölmény is, hogy a felsőbiró előtti bizonyítási eljárásnak ismétlése az alsóbirónak tekintélyét teljesen tönkre tenné. Ha az egész bizonyítási eljárásnak ismétlése a ténykérdés helyesebb eldöntése mellett garantiákat nem nyújts a b) pont alatt felhozott részbeni ismétlés természetszerűleg annál kevesebb garantiákat nyújthat, ily eljárással a felmentéseknek tág tér nyittatnék. A c) pont alatt felhozott vagyis a nálunk divatozó eljárásnak hiányait ecsetelni feleslegesnek tartom ; azokat mindnyáján ismerjük, és jogászaink ertelmessége mellett tanúskodik, hogy eddig komoly védője nem akadt. A d) és ej pont alatt érintett felsőbirósági eljárás, mely szerint az alsó birónak ítélete megsemmisíttetnék és az ügy újbóli elbírálás végett az eljáró vagy más bírósághoz küldetnék, felülvizsgálatnak szorosan véve nem tekinthető, mert akkor az ujabbi étélet ellen ismét csak jogorvoslatnak kellene helytadni. Ha a fentiek szerint a felső biró nem képes megállapítani azt, hogy az alsó biró tévedett és hogy hol tévdett, és nincsen abban a helyzetben, az első biró ítélete helyébe mást és jobbat tehetni; — ha tekintetbe jő, hogy az alsóbiró a körülményeket és viszonyokat jobban ismeri, mint a felső biró, s annak öntudatában, hogy a ténybeli megállapítása végleges, ez érzetnek súlya alatt lelkiismeretével számolva hivatásában a legnagyobb fontossággal és komolysággal eljárand; — tekintve, hogy az alsó birónak eljárása körülményesen szabályozható; — tekintve, hogy a tapasztalat mutatja, miszerint a tényállás megállapítása a bűnesetek 96 °/0-nálbeismerés, tettenérés, kifogástalan tanuk vagy okmányok alapján történik;— tekintve, hogy azon országokban, a hol a ténykérdés ellen felebbvitel kizáratott, az jónak és czélszerünek mutattkozott, az igazság szolgáltatás csorbát nem szenvedett, és hogy sem a nagyobb számú megkegyelmezéseknek szüksége nem mutatkozott sem pedig a perújítások nem szaporodtak; — azon ritka esetben pedig, ha az alsóbiróság — emberi gyarlóságánál fogva — a ténykérdés megállapításánál tévedett volna, a mi, ha nem is ritkábban, ugy bizonyosan nem több esetben fogna történni a mostani eljárásnál, s ezen a igazságszolgaitatáson ejtett csorba a megkegyelmezés által jóvátehetö ; — tekintve továbbá, hogy a ténykérdés felebbezésének kizárásánál az állam nagy kiaaásoktól menekül, a mi nálunk, a hol az igazságszolgáltatásra fordított költséget annyira sokalják, nem keléssé jöhet tekintetbe; és ha végre tekintetbe vétetik, hogy a ténykérdés elleni felebbezésuek kizárásánál a népnek jogérzése által követelt ama nagyjelentőségű körülmény, hogy a birónak ítélete igazságos, elérve leend: ugy a ténykérdés elleni felebbezés a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad méltánylása mellett nemcsak hogy kizárható, hanem kizárása az igazságszolgáltatásnak szükségszerű | követelménye. És minthogy nem vitás az, hogy a népbiió ténybeli megállapításai felebbezés alá nem eshetnek, — tekintve, hogy a rendes biró a népbíró jó tulajdonain kivül még egyéb személyi és jogi képzettséggel bir, kivált, hogy ő fiatal korától fogva hivatásában gondolkozni, megkülönböztetni és ítélni tanult, és ezen képzettsége mellett a napontai gyakorlat által élesztve a concret esetek megítélésénél oly ügyességet és gyors felfogást nyer, a melyet a népbiróban hiába keresnénk; te-