Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 49. szám
azok ellálására vonatkozó garantiák tekintetében is egyenlőnek tekintetett. A telekkönyvi ügyek továbbá sem a felekre sem az államra nem bírnak nagyobb fontosággal átalában. mint más p. o. személyes perek. Ha tehát lényegben egyenlő természetűek a birtokbiróság előtti perekkel, és önmagukban véve nem fontosobbak más ügyeknél, melyek az átalános elvek szerint társas- és egyesbirák'közt meg vannak osztva: akkor fogalmilag sem különitendők el s reájuk a hatáskör megosztásának elvei egyaránt alkalmazandók. A telekkönyvi per tárgyának értékének csekély volta époly kevéssé bírja meg a távolabbi perrel járó nagyobb költséget, mint más per-tárgy csekély értéke, s igy a megosztás indoka azonos s a csekély értékű ingatlannál épugy előtérbe lép az olcsóság kelléke, mint a hogy az más csekély tárgyú pernél az egyesbirókoz utalás indokául szolgál. A telekkönyvi ügyekben való bíráskodás tehát befoglalandó a feltett kérdésben említett birtok-biráskodás fogalmába s a bíráskodás épugy megosztandó, mint más ügyeknél. A mi a fenebb említett második előkérdést illeti, kétségtelen, hogy ingó s ingatlan minősége valamely dolognak egyátalán nem lehet indoka annak, hogy eltérés történjék azon elvektől, melyek a bírói hatáskörnek társas- s egyesbirák közti megosztását indokolják, mert egyiknél úgy, mint a másiknál egyaránt előfordulhat, hogy vagy az alapos elbírálás, vagy a gyorsaság s olcsóság tekintetében szükséges garantiák emelkednek túlsúlyra s igénylik egyik vagy másik irányban az eltérést. Ezekhez képest véleményem az, hogy birtokbiróság alatt az ingatlanra vonatkozó dologi jogok iránt való biiáskodás értetvén, az a járásbíróságokra is kiterjesztendő. Hogy a kiterjesztés mily mérvben történjék, arra az útmutatást részint a fenebb kifejtett átalános szempontok, részint viszonyaink tekintetbevétele adják. E kérdésnél az ügyek egyneműsége, bizonyos szükebb körben mozgásának szempontja, csak a telekkönyvi ügyek egy részénél forog fen; s ehhez azon kérdésnél, hogy társas- vagy egyesbiróságok müköd- jenek-e a telekkönyvi ügyeknél, egy külön szempont is járul, t. i. a telekkönyvek nyilvánossága s könnyen hozzáférhetősége. A telekkönyvek nyilvánossága és könnyen hozzáférhetősége azok lehető decentralisatióját igényli, másrészről a jó igazságszolgáltatás kellékei megkövetelik, hogy a telekkönyvi perek mind az eljárásnak, mind az Ítélethozatalnak ugyanazon garantiáival láttassanak el, mint más perek, s ugyanazon elvek szerint legyenek egyik vagy másik bíróság hatásköréhez utasítva. Hogy mind a két szempontnak elégtétessék, megkülönbözteten- dők a contentiosa és a voluntaria jurisdictio esetei: a telekkönyvi perek s egyéb nem peres telekkönyvi ügyek. A peres telekkönyvi ügyeknél, nézetem szerint, azon elveknek kell irányadóknak lenni, melyek átalában arra nézve, hogy a perek az igazságszolgáltatás kellékeinek megfelelően intéztessenek el, irányadók; a telekkönyvi perekre nézve egyátalán nem szükséges, hogy a per bírája egyszersmind telekkönyvvezető orgánum legyen, mert akár feljegyzés, akár előjegyzés által, szóval a telekkönyvi rendtartásban teendő megfelelő intézkedés által kell arról gondoskodni, hogy a per folyama alatti változások a pernyertesnek hátrányára ne legyenek, mint ez a 1872-ik évi porosz tkvi rendtartásban igen czélszerüen meg van oldva, de nem a biráskodásnak átalában a többi ügyektől való semmivel sem indokolt eltérő szabályozása által. A biró teljesen alaposan Ítélhet a perben a nélkül, hogy egyszersmind a telekkönyveket vezetné. Igazolja azt saját tapasztalatunk is, mely szerint ingatlanra vonatkozó dologi jog iránt folyó pereknél egyátalában semmi joghátránynyal nem jár az, hogy más a per bírája, más a telekkönyvi hatóság. Teljesen eltér tehát nézetem a véleményező úrétól, ki csak az esetben kívánja kiterjesztetni a birtokbiróságokat, ha azok egyszersmind telekkönyvi orgánumokká — mint mondja — alakíttatnak át. Ezen véleménye, úgy látszik, az általa emlegetett peruttal is kapcsolatban van. Igaz, hogy nálunk a peruira nézve roppant lényeges különbség van társas- és egyesbiró közt, mert mig amaz írásbeli, ez szóbeli. De a jogászgyülés már rég elitélte az írásbeliséget, s igy ránk az a szempont, hogy az egyesbiró sommás szóbeli utón jár el, riasztó nem lehet snem szülheti azt a követelményt, hogy a telekkönyvi perek csak rendes utu eljárás kikötése és a járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággá alakítása esetére tartozhassanak járásbirók elé. Igaz, hogy a sommás bíráskodás nem azonos a közvetlenség és szóbeliség elvének átalános alkalmazásával, mert hiszen felsőbb fórumon ismét az Írásbeliség a szabály. De hát ez a baj közös minden perrel, mely érték vagy más alapon társas- s egyesbirák közt van megosztva; ebből nem következik, hogy a telekkönyvi pereknél írásbeliségre fektessük a súlyt, s a hatáskör megszabásának átalános szabályától eltérjünk, s e miatt az Írásbeliség és szóbeliséget tegyük a megosztás irányadó elvévé. Ha pedig véleményező ur ezen feltételének az az értelme, hogy társasbiróságok működvén jelenleg a telekkönyvi perekben, jövőre is azon feltételhez akarja kötni a kiterjesztést, hogy a járásbíróságok telekkönyvi ügyekben mint társasbirák működjenek: akkor ez azon első elvnél fogva, melyet kifejteni bátor voltam, hogy nem szükségesek kizárólag a társasbiróságok s jelen viszonyaink közt az állam meg sem bírná, részemről egyátalán el nem fogadható. Peres telekkönyvi ügyeknél tehát hatáskörre nézve az átalános szabály érvényesítését óhajtom annyival is inkább, mert ez egyszerűsítésre vezet. A mi azonban a nem peres telekkönyvi ügyeket, illeti, ezeknél a gyorsaság a könnyen hozzáférhetőség, a folytonos megtekinthetés a legnagyobb fontosságú momentumok. Okmányok kellékeinek, birói határozatok érvényének, a telekkönyvi tételek természetének vizsgálatát iételezvén fel, tagadhatlanul szak- avvtottságot követel a jogi téren és legczélszerübben bíróságra bízandó. De ha valahol, itt különösen szükséges, hogy az illető, ki intézkedni van hivatva, folytonosan ezekkel foglalkozzék. A tárgy egynemű, s ezen elkülönzöttségben mindenesetre szükebb körre szorítkozik, mint a birói működés átalában, másrészéről egy egyén teljesen megszerezhetvén az erre szükséges képzettséget és tájékozást: ezen perenkivüli ügyek mindenesetre legalkalmasabbak egyesbiró általi ellátásra, s igen helyesnek tartom, hogy a porosz 1872-iki telekkönyvi rendtartás szerint ez meg is van állapítva. Nálunk a mellett, hogy a járásbíróságokra bízassanak teljesen a perenkivüli telekkönyvi ügyek, a nyilvánosság s könnyen hozzáférhetőség is nagy fontosságú indok. Poroszországban a Kreisgericht-ek székhelyein voltak ezen telekkönyvi bírák is, s igy az elkülönítés mellett elég volt tehető azon telekkönyvi perekre nézve legalább melyek a Kreisgerichtek előtt folytak s a helyi közelségnek is, De mig ott 40—50,000 emberre esik egy tszék, nálunk, nem számítva a budapesti és fiumei kér. tszékeket, összesen 65 törvényszék van s igy kerekszámmal 200,000 emberre esik egy törvényszék; s igy a könnyen hozzáférhetőség szempontja sürgetőleg igényli a perenkivüli telekkönyvi ügyeknek s a telekkönyvek szorosabb értelemben vett vezetésének a járásbiróságokhoz való utalását. Korábban, midőn az 1875. 36. t.-cz. előtt 106 volt a tszékek száma, vagy még előbb az 1871-iki szervezés előtt, midőn Magyar- s Erdélyországban 278 volt a tszék, inkább indokolva lehetett akár az, hogy a telekkönyvek vezetése a törvényszékeknél központosittassék, akár az, hogy egyátalán társasbiróságok möködjenek mint telekkönyvi hatóságok, de most, midőn úgyis 10 millió körül van az igazságügyi budget, ezen álláspont fen nem tartható. A mi ezek után azon kérdést illeti, hogy a birtokbiráskodás mily mértékben terjesztessék ki a járásbíróságokra azon alapindokokon kívül, melyek e kérdésben irányadók, mindenesetre befolyással bir a viszonyainkból meritett most kiemelt szempont is. Mig a franczia a békebirói hatáskörbe utáltakkal, a hanno- verai perrend 150, illetőleg (Amtsgericht) 300 tallérral, a németbirodalmi 300 márkával megelégedhetik az egyesbirói hatáskörre nézve, nálunk helyeslem, hogy az értékszerinti megszabásnál a mos- tanin is tulmenve, nagyobb hatáskör adassék, és részemről czélszerü- nek tartom legújabban készült javaslat azon álláspontját, mely azt 500 ftig, s igy tehát fenforgó kérdésre nézve 500 ft értékű ingatlan vagy ingatlanra vonatkozó jog feletti biráskodásra kiterjesztené, természetesen ezen érték megállapítására vonatkozó tüzetes szabályok megállapítása mellett. Minthogy azonban a jogászgyülés feladatába nem tartozik összegek megszabása, ezt kijelentésünkbe ily alakban felvétetni nem, de jelez- tetni mindenesetre kívánom. Hátra van még, hogy az u. n. dologi cse- lekvényekről szóljak. Ezekre nézve nem forogván fen azon indokok, melyek conten- tiosus kérdéseknél a fősulytak a társasbiróságokra való helyezését igénylik, ezeket minden további indokolás nélkül, még a fenti különleges viszonyainkat is tekintetbe véve, a járásbirósági hatáskörbe tartom sorozandónak, s végre megjegyzem, hogy az illetőség megállapításánál a forum resitae elvét tartom követendőnek. Kifejtve ezekben alázatos véleményemet, annak alapján a következő kijelentést indítványozom: Mondja ki a t. szakosztály: 1. A járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése a birtokbirásko- dásra, beleértve a telekkönyvi pereket is, kivánatos. 2. A járásbíróságok hatáskörébe utalandók a telekkönyvi perenkivüli ügyek, a telekkönyvek vezetése, s az u. n. dologi cselekvények s eddig nálunk a járásbiróságokhoz utalt birtokperek átalában, a többi ügyek pedig azon mértékig, mely egyéb ügyekre nézve a hatáskör megosztásánál irányadó, s a mely mérték megállapításánál különös tekintet fordítandó hazánkban arra, hogy a törvényszékeknagy területek központjait képezik. Különfélék. — A budapesti ügyvédi kamara tagjai figyelmeztetnek, hogy a hivatásukban tapasztalt sérelmeknek nyilvántartása és lehető orvoslása czéljából a kamara irodájában sérelmi jegyzék kezeltetik, melynek igénybe vétele minden kamarai tagnak szabadságában áll. Múlt heti számunkban aj ogászegyletről szóló közleményben értelemzavaró nyomtatási hiba csúszott be. »Lex contractus« olvasandó »contractus« helyett.- 379 —
