Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 49. szám
Külön mellékletek: a ,,Döntvények gyűjteménye“ MAGYAR az „Igazságügyi rendeletek tára“ és az „Igazság- rilVlliíCttJöl altllv ügyi törvények anyaggyüjteménynyeK , , .-------"WT------"WM-------"Bi —'TBB —'WW~~ S—(helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmen rlil B B B m /B I / b tes A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések f B 1 B B B j \ / B B ^ 1 ................................ ós reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. B B B B J B / B B ' a „Magyar Themis“, a „Döntvények gyűjteménye“ EH H KB -B / B B es az „Igazságügyi rendeletek tára“ czimU mel^ B B i lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. ■ ■ ■ ■ ' i VI I k 1 félé,re 5 ,onnt’ negyedévre 2 forint so kr. ——— _JHL_ A t Az előfizetési pénzek b ér ment esen, vidékrö , .... i 4 « legczélszerübben postauta lyány utján Kiadó-hivatal: IV. baratok-tere 3. sz. küldendők. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum“ részvénytársaság. TARTALOM: A bírói kinevezések és előléptetések kérdése a hetedik magyar jogászgyülésen. Dr. Günther Antal budapesti ügyvédtől. — Válasz Dr. Günther Antalnak a bírói kinevezések és előléptetések kérdését tárgyazó czikkére. Justus. — A részvénytársaság megalakítása. Dr. Nagy Dezsőtől. — A büntető-törvénykönyvek életbeléptetése. —A VII. magyar jogászgyülés tárgyalásaiból. iDr. Győri Elek előadói beszéde a birtokbiróság tárgyában.) — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igény-kereseti felhívások). Külön Melléklet : A »Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. Kilenczedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1S79. november 14. A bírói kinevezések és előléptetések kérdése a hetedik mayyar jogászgyülésen. i Azon érdekes, és komoly férfiakhoz illő szakszerű tárgyalás utánj mely a jogászgyülésen a bírói kinevezések és előléptetések kérdése fölött folyt, nem csekély megütközéssel olvastam e lap legutóbbi számában »Justus«-nak az e kérdésben hozott határozatra és reám vonatkozó szenvedélyes kifakadásait. Indítványom tartalmát és horderejét az Évkönyvben foglalt véleményem elég bőven indokolja; a szakosztályban és a teljes ülésben felhozott ellenvetésekre pedig megadatott a felelet akkor nyomban s az indítvány beható eszmecsere’után a túlnyomó többség helyeslésével a jogászgyülés határozatává lett. Justust, úgy látszik, rendkívül izgatottá tette ezen eredmény; legalább ezt kell hinnem, midőn látom, hogy egyszerre minden érthető indok nélkül nekem ront, szemenszedett szitkokat halmoz reám s a jogászgyülés többségére, sőt még a becsmérlés nagyon olcsó s bizony nem irigylendő mesterségétől sem riad vissza, hogy boszus haragját valamiképen kitölthesse. És valóban csodálatra méltó merészséggel végzi dolgát. Szándékosan reám fog saját maga által kigondolt tévedéseket; eltagadja azt, a mit véleményemben nyomtatva olvashat, csakhogy kimutathassa hogy azt, mit ő tud, én nem tudom; saját czéljai szerint alakítja át felszólalásaimat s hasábokon át czáfolgatja azt, minek ellenkezőjét az Évkönyv-ben épen én állítom és tüzetes adatokkal bizonyítom; sőt, — a mi már ezen utóvégve is ártatlan mulatságnál aggasztóbb dolog, az általam tüzetesen idézett rendeletek és intézmények létezését is megtagadja, azért, mert azok nyomára akadni, hosszas keresés után sok oly munkában, melyek épen erről nem szólnak, nem tudott. Minden tekintetben kimerítő útbaigazítással és szives felvilágosítással szolgálok; csakhogy nagyon félek, hogy az, mit elmondok, Justusnak tulszerény várakozása és meggyőződése daczára nem az én »tévedéseimnek története« leend. Az angol intézményekre vonatkozói ag Justus ezeket mondja: »Nemakarunka hibák részletezésébe ebel}ütt bocsátkozni. Csak azt constatáljuk, hogy Günther a lord cancellár kinevezési jogára, mint mintára hivatkozott a mi jelen miniszteri kinevezési rendszerünk ellen, holott a lord chancellor nem egyéb, mint az angol igazságügyminiszter, a cabinet felelős tagja.« Aki véleményemet nem olvasta, Justus ezen állítása s főleg a »tévedések« folytonos hangoztatása után kénytelen azt hinni, hogy én vagy nem tudom, hogy a lord chancellor miniszter is egyszersmind, vagy ezt, hiszen »szándékos értelmetlenségről« is beszél, czélzatosan elhallgattam. Erre vonatkozólag utalok az Évkönyv 222-ik lapjára, hol véleményemben szóról szóra ez áll: »Az angol felsőbáz elnöke a lord cancellár, ki mint ilyen Chief Judgenek, az ország legfőbb bírójának, s az ország legelső világi méltóságának tekintetik. Hivatala azonban politikai s illetőleg parlamenti jelleggel bir, mert állásánál fogva a minisztérium tagja s igy ezzel együtt változik,« Ne bigyje azonban senki, hogy e könnyelmű vádak s czélzatos ferdítések csupán felületes, ide-oda kapkodó, semmit alaposan meg nem néző és nem értő, fegyelmezetlen észjárás szüleményei. Van ebben egy kis rendszer is, mely az olvasó hiszékenységére és hona fidesére számit. Mert hiszen ha Justus az ő bámulatos merészségével nem ál litja azt, hogy én a lord cancellár kettős: bírói és miniszteri functióit nem ismerem ; ha nem hallgatja el, hogy én a lord cancellárnak ősrégi bírói tisztéről épen indítványom támogatása czéljából az Évkönyvben talán tulbőven is értekeztem: — akkor senki sem hiszi el neki azt, mit pedig elhitetni akar, hogy én a teljes ülésben azt állítottam, hogy a lord cancellár tényleg csak 1876 óta bíráskodik. Pedig épen ennek ellenkezőjét állítottam, a mi különben a fentebb mondottakból is kiderül. Azon meggyőződésemet fejeztem ki ugyanis a teljes ülésben tartott indokoló beszédemben, hogy az angol bíráknak a lord cancellártól függő kinevezésénél az angol bírói testület arbi- triuma érvényesül, ama hatalmas és benső viszonynál fogva, mely az angol birák között, beleértve tehát a lord cancellárt is, régi időkön át kifejlődött. Ez ellen Dr. D e 1 FA d a m i Rezső ur, szóról-szóra ugyanazon szavakkal, melyeket most Justus czikkében olvasok, azt hozta fel érvül, bogy »a lord cancellár nem egyéb, mint az angol igazságügyminiszter, a cabinet felelős tagja«. Dell’Adami urnák akkor az 1873-ik évi Supreme Court of Judicatur Act ide vonatkozó szavainak felolvasása által nyomban kimutattam, hogy a lord cancellár »egyéb is«, mint igazságügyminiszter; sőt épen a lord cancellár e kettős minőségét használtam fel érvül és pedig, hajói emlékszem, a teljes ülés élénk helyeslése mellett, indítványomnak sikeres védelmére. Úgy látszik, ez az, ami Justus urat annyira kihozta sodrából, kinek kedvéért ma ismét ki fogom mutatni, bogy a lord cancellár miniszterségére utaló s az általa indítványom ellen felhozott érvek olyanok, melyek azt nemcsak meg nem döntik, hanem, a mi ugyan elég különös, fényesen igazolják. De előbb az 1876. datummal jöjjünk tisztába, mely annyira zavarja a tudós czikkirót. Igenis említettem, és pedig Díll’Adami úrral szemben, az 1876-ban életbelépett angol birói szervezetet, mondván, hogy ha valaki, nem ismervén ama régi traditiókon alapuló benső kapcsolatot és testületi közérzületet, mely a lord cancellárt mint az ország legfőbb biráját a birói karhoz csatolja, melylyel korábbi működésében is rendszerint közvetlen érintkezésben állott, ezzel szemben az angol lord cancellárnak miniszterségére hivatkozik: ez megbocsátható volt 1876-ig, vagyis az uj bírósági szervezetnek teljes életbelépése előtt, tehát akkor, midőn a külső forma az említett s tényleg létező együvé tartozást nemcsak hogy nem mutatta, de a lord cancellár birói eljárása és a többi biráké között lényeges eltérés, sőt ellentét jelenkezett. »The evils of this double system of Judicature and the confusion and conflict of jurisdiction to which it has led, have been long know and acknowledged,« mondja az 1873-iki reformokat előkészítő Royal Commission. De 1876 után, mikor az uj birói szervezés következtében a lord cancellár az egyöntetűen újjá alakított bíróságnak formailag is tagja és e magas birói kollégiumnak az ezelőtt fenállott korlátok lerontásával szerves kapcsolatba hozott kiegészítő része lön, midőn tehát az, miről azelőtt csak a történelem beható és alapos tanulmányozása után lehetett meggyőződni, most ily kézzel fogható és szemmel látható alakban lép elő, — ily világos indicatio mellett, — ezt mondtam, — nem értem, hogy valaki, midőn a lord cancellár, ki a birói testület tagjának tudja és érzi magát, eme hatalmas testületi közvéleménynek természetszerűen megfelelőleg választja ki a kinevezendőket, ugyanazon lordcancellár- nak miniszteri minőségét érvül képes felhasználni azon indítvány ellen, mely a bíróságoknak nálunk szintén hatályos befolyást láván biztosi-
