Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 48. szám

367

mint a szabad bizonyítási elmélet; s ime azt tapasztaljuk, hogy az ezen elmélettel össze nem egyeztethető »ab instantia«, vagy bizonyítékok elégtelenségéből való felmentések oly mindennapiak, mintha bíróságaink az 1853.éviosztr.büntetőperrendtartás bizonyítási szabályainak uralma alatt állanának.

Különben mennyire alkalmasak fenyitő bíróságaink Ítéletei arra, hogy a végérvényesség tulajdonságával felruháztassanak, azt Dr. Friedmann Bernát ur véleményében idézett statistikai adatok, vagyis a felebbezések és a megváltoztató ítéletek rendkívüli nagy száma eléggé igazolja; és ha a véleményező ur ebből azon következtetést vonja le, hogy a felebbvitel intézményét el kell törölni, és akkor az elsőbirósági Ítéletek iránti bizalmatlanság meg fog szűnni; úgy ezen okoskodás teljesen hasonló ahhoz, hogy elég valakinek csalhatatlanságát törvény által kimondani, mert igy minden körülmények között csalhatatlan marad, még akkor is, ha ezen, csak a törvény által elismert csalhatat- lanságában senki sem hisz. Egyébkint azt hiszem: arra nézve, hogy első lfolyamodásu törvényszékeink jelenlegi szervezetükben és összeállításukban nem alkalmasak arra, hogy a szóbeli közvetlen eljárás behozatala mellett is a ténykérdésbeni felelebbvitel intézménye megnyugvással eltöröltethessék; véleménykülönbség alig foroghat fen; de csalódik, ki azt hiszi, miszerint már a közel jövőben bíróságaink oly szervezete létesíthető, mely mellett a felebbvitel intézményét nélkülözni lehetne, mert a mi Dr. Friedmann Bernát ur azon javaslatát illeti, hogy t. i. a felebbviteli fórumnál alkalmazott bírák az elsőbiróságokhoz beosztassanak, úgy igaz, hogy ezen rendszer elfogadása nélkülözhetővé, sőt feleslegessé tenné a felebbviteli, de mert ily bírói szervezet életbeléptetésére a nevezett véleményező uron kívül senki sem gondol, ezen javasla- latot komolyan figyelembe vehetőnek nem tartom.

Ezek szerint csak negativ eredményre jutottunk, hogy t. i. az eddigi állapot tarthatatlan, — mi iránt kétség len nem forog, — hogy a ténykérdésbeni felebbvitel a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elveire fektetett eljárással tisztán elméleti szempontból össze nem egyeztethető, és hogy a felebbvitel intézményét bíróságaink akár jelenlegi, akár pedig a legközelebbi jövőben létesíthető szervezete mellett nem nélkülözhetjük.

Mindez azonban nem jogosít fel arra, mitől Tóth Lőrincz hivatkozott az akadémiai értekezésben oly hathatósan óv, hogy t. i.

»ne hátráltassuk minden reform életbeléptetését oly ürügy alatt, hogy még korai, mert az ország, a nép éretlen még elfogadására s megemésztésére«.

Korántsem fekszik szándékunkban, hogy a reform hátráltatásának szószólói legyünk; csak az elhamarkodott reformtól kell tartózkodnunk, attól, hogy ugrást ne tegyünk, mely reánk nézve vészteljessé válhatik.

Arra kell törekednünk, hogy egy módot feltaláljunk, mely által lehetővé váljék, hogy az elméletileg helyeseknek felismert reform eszmék tényleges viszonyaink figyelembevétele mellett vezettessenek be az életbe; hogy a tudomány követelményei a gyakorlati élet igényeivel lehetőleg összhangzásba hozassanak; mert bármily reform életbeléptetése, ha előfeltételei hiányzanak, áldásos nem lehet.

Ezt tartva szem előtt, a következő indítványt bátorkodom a tisztelt szakosztálynak elfogadásra ajánlani:

»Mondja ki a magyar jogászgyülés: hogy azon bűnügyekben, melyekben a rendes bíróságok ítélni hivatvák, az elsőfokú bíróság ítélete ellen a ténykérdésben csupán a m á s o d b i r ó s á gh o z és csak vádlott érdekében adassék hely a felebbvitelnek.

A másodbiróság a tárgyalás ismétlése nélkül az elsőbirósági ítéletben foglalt ténybeli megállapításoktól el nem térhet.«

Mindazon érvek, melyek elvi szempontból a ténykérdésbeni felebbvitel fentartása ellen felhozatnak, fenebbi javaslatban foglalt rendszer ellen nem érvény’esithetők, mert annak alkalmazásával a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvei kellőleg megóvatnak.

A másodbiróság ugyanis csak uj tárgyalás alapján térhet el az ekőbirósági Ítéletben foglalt ténybeli megállapításoktól, és ha ez ellen mégis az hozatik fel, hogy a másodbiróság még a tárgyalás teljes reproductiója esetén is, Ítéletét nem mint olyan, hanem az ítélet alapjául szolgáló anyag különbözősége folytán ismét csak mint elsőbiró- ság hozza, úgy ezen ellenvetésnek nagy jelentőséget nem tulajdoníthatunk, mert a főczél az igazság érvéuyre juttatása, és mellékesnek tekintendő azon ut vagy mód, mely e czél eléréséhez vezet.

Igaz ugyan, hogy a javasolt rendszer alkalmazásba vétele egyenlőtlenséget idéz elő a vádló és vádlott helyzete között; de figyelembe veendő, hogy ezen helyzet teljesen egyenlő amúgy sem lehet. A vádlott mindig hátrányban van a vádlóval szemben. A kir. ügyészség, hatalmi állásánál fogva, a rendelkezésére álló nagy apparatus segélyével már a nyomozás alatt eszközölheti mindazon momentumok kiderítését, melyek vádlott bűnösségének beigazolására szolgálhatnak; s ha e beigazolás mindezek daczára nem sikerül, nem méltányos, hogy a vádlott még további zaklatásnak kitétessék; az állam a felmentő ítélet elleni felebbvitel jogáról érdekének veszélyeztetése nélkül mondhat le, mert hiszen a biróság is épugy van hivatva a jogrend biztosítására, mint a vádiás szerepével felruházott ügyészség.

A kir. ügyészségnek a felmentő Ítélet elleni felebbvitel a ténykérdést illetőleg azért sem adható meg, mert ha a másodbiróság az elsőbiró ítéletét vádlott hátrányára változtatná, akkor még egy harmadik forum felállítása válnék szükségessé, az pedig gyakorlatilag lehetetlen. Különben az eddigi gyakorlat alapján szerzett tapasztalatok igazolják, miszerint a kir. ügyészség részéről azon esetekben, melyekben a ténykérdésbeni felebbvitel leginkább bir jelentőséggel, t. i. az összetett bizonyítékok fenforgása eseteiben, a felmentő Ítélet ellen közbevetett felebbezés csekély kivétellel eredménytelen volt; s ha még figyelembe vétetik, hogy a kir. ügyészségnek a semmiségi jogorvoslat igénybevétele által alkalmas mód nyújtható feltűnő igazságtalanságok orvoslását eszközölni, akkor, azt hiszem, szükség sem forog fen arra nézve, hogy vádló a ténykérdésbeni felebbvitel jogával fel- ruháztassék.

Hátra van még az ajánlott rendszer gyakorlati kivihetőségét általában, valamint az igazságügy terén nálunk kelletén túl nagy szerepet játszó pénzügyi szempontból igazolni.

Ugyanis:

ha a bíróságok szervezésénél és összeállításánál a kinevezendő egyének arravalósága lesz az egyedül irányadó szempont;

ha a fenyitő törvénykezés terén nem a legkevésbé képzett egyé- nnk fognak alkalmaztatni;

ha az ítélethozatalban résztvevő birákszáma szaporittatik;

ha a közvádló hatásköre czélszerüen szabályoztatik, a védelem joga pedig kellőleg tágittatik;

ha a vád alá helyezés tárgyában a határozat hozatalát a másodbiróság hatáskörébe utaljuk;

ha a végtárgyalást a valódi szóbeliség és közvetlenség elvei szerint beren-dezzük ;

ha a semmiségi eseteket elég bő keretben megállapítjuk, és különösen azok közé felveszszük Dr. [Székely Ferencz ur indítványában az osztrák büntető perrendtartás 281. §-ának 5. pontja után formu- lázott semmiségi esetet :

akkor valamint egyrészt az elsőbirósági ítéletek alapossága és igazságossága iránti bizalom növekedésével a felebbezések száma tetemesen csökenni fogna, úgy másrészt a másodbiróság igen ritkán jönne azon helyzetbe, hogy a tárgyalás ismétlését elrendelni kénytelen volna.

A mi végül a pénzügyi szempontot illeti, kétségtelen ugyan, hogy a tárgyalásnak a másodbiróság előtti teljes reproductiója tetemes költséggel jár; de ha megengedtetik a másodbiróságnak, hogy egyes esetekben, a tanuk lakhelyének távolságára való tekintetből, a tárgyalást az illető elsőfolyamodásu biróság székhelyére tűzhesse ki, és ha a vizsgálati fogság tartamának kellő megszorítása által oly nagy megtakarítás éretnék el, mely az uj rendszer alkalmazása folytán felmerülő többletet bőven pótolná: úgy a pénzügyi szempont sem lehet akadály a javasolt rendszer meghonosítása ellen.

Ezen rendszer mindazon előnyöket nyújtja, melyek a szóbeli közvetleneljárás meghonosításával járnak, és ment mindazon hátrányoktól, melyek a ténykérdésbeni felebbvitel eltörléséből származhatnak; a tudomány követelményeinek a gyakorlat igényeivel való összhangzásba hozatalára és arra alkalmas, hogy átmenetet képezzen a felebbviteli intézménynek csak a reform előfeltételeinek megteremtése után eszközölhető eltörlésére.

Miért is indítványomat újból ajánlom a t. szakosztálynak eleifogadásra.

Különfélék.

— A „Magyar Jogászegylet“ f. év junius hóban bemutatta alapszabályait a belügyminisztériumnak. A leérkezett miniszteri leirat által arról lett értesítve, miszerint a jóváhagyás előtt az alapszabályokba felveendő az 1875. máj. 2-án 1508. sz. szabályrendelet mel-