Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 47. szám - Döntvény-birálat. 8. [r.]

— 355 — nem tartalmaz. Hova lesz akkor a magyar ker. törv. érintett előnye, melyet a német felett annyira kiemeltünk ? Az egész nem lesz egyéb, mint illusio, mely az első gyenge fuvallatra eloszlik. Mi az egészet nem tartjuk egyébnek, mint szövegezési hibának, tévedésnek, a mennyiben a 151. §. utolsó bekezdésében az »e §.« mellől az »és az előbbi §-ban«-t kifelejtették. E tévedésnek azonban épen nem lehet oly magyarázatot adni, hogy ennélfogva a 150. §.-ban foglalt jogszabályok az illetők által kényük kedvük szerint mellőzhetők ; itt a törvénymagyarázónak és alkalmazónak magának a jogszabálynak természetét kell vizsgálni, annak czélját, mely mint kifejténk, épen ezen jog tételét szigorú formai rendeletei által akarja a közönséget a lelkiismeretlen alapítók által megvédelmezni. Ép olyan szabályok ezek, mint a kt.-nek egyéb a közgyűlésre, osztalékra stb. vonatkozó intézkedései, melyeknél, ha az elő irt szabályok meg nem tartatnak, semmisségi clausula nélkül is eo ipso semmisek, illetőleg azok megsemmisítése követelhető. Vagy talán kevesebb az aláírásnál a veszély? Nem ugyanaz itt a ratio mint az előbbieknél? "Véleményünk szerint a 150. §-ban foglalt formai szabályoknak meg nem tartása az illető jogügylet érvénytelenségét vonja maga után ; ha az aláirók aláírásukat nem a 150. §. második bekezdése értelmében kiállított aláírási ivre vezetik, akkor e körülményt minden esetben kifogásul használhatják az aláirók ; sőt több, — a biró a bejegyzésnél azt hivatalból vizsgálni, s az e szabályokkal ellenkező aláírás esetén a czégjegyzékbe való bevezetést megtagadni tartozik. Az aláirók lakásának és polgári állásának kitüntetését ugyan nem kívánja, de hogy az bizonyos körülmények közt igen czélszerü lehet, a dolog természetéből következik. Továbbá a mennyiben a tervezetben magasabb befizetés ki nem köttetett volna, minden aláirt részvényre névértékének 10°/0-a készpénzben s a tervezetben megállapított értékben (valuta) befizetendő. Emlitém, hogy az aláírás alkalmával lefizetni rendelt összeg a biztosíték (cautio) természetével bir, ennélfogva annak szükségkép nem kellene készpénzben lefizettetnie, óvadékképes értékpapírok és egyéb értékek ép ugy megfelelhetnének a czélnak. A k. t.-könyv ezen intézkedése azonban oda czéloz. hogy a társulat esetleges megalakulása alkalmával ez által sok felesleges munka kerültetik el, az aláirók nem lesznek kénytelenek az óvadékul adott értékeket készpénzzel kicserélni. A tervezetben azonban 10°/0nál magasabb befizetést is lehet kikötni,ra mi mindenesetre igen gyakran meg fog történni, hacsak a társaság megalakulása általa nem veszélyeztetik, mert a 159. §. értelmében a társaság az alapszabályok bemutatásával egyidejűleg azt is tartozik igazolni, hogy a biztosított alaptőkére legalább 30°/0 tényleg befizettetett; a fenti módon pedig ezen 30°/0 befizetés realizálása szerfelett meg fog könnyittetni: mig ellen esetben, mint ezt később kifejtendjük, igen nagy nehézségekkel járhat. Ha azonban ily kikötés nem történt 10°/0-nál, kikötés esetén a kikötöttnél magasabb százalék kifizetésére sem az aláirók sem jogutódaik nem kötelezhetők. Ezek a kt. által előirt s szigorúan formai szabályok, melyeket azzal szentesit, hogy az ezen szabályokkal ellenkező részvényaláirás semmisnek tekintendő, s a társaság ily hiányok fenforgása mellett a czégjegyzékbe be nem vezethető (kt. 151. §). A belga javított ker. codex a. §. 2. Art. 30-ban intézkedik az aláírásánál követendő eljárásról. Minden aláirásnak két példányban kell történnie, és pedig minden aláirásnak egy külön ivre ; minden ily egyes ivnek, az aláiró aláirásán kivül, mindazokat, melyeket a társasági tervezetnek a m. kt. is rendel, tartalmaznia kell; továbbá az alakuló közgyűlésre való meghívást; végre minden aláirt részvény után legalább 5°/0-nak lefizetését (le versement sur chaque action de vingtiéme au moins de la souseription). E példányok egyike az aláirók kezében marad és igy a történt befizetésről egyszersmind nyugtát képez. A német kt. intézkedései e tekintetben rendkívül hiányosak, a 208. §-ban csupán annyit mond, hogy »a részvényaláiráshoz Írásbeli nyilatkozat elegendő« (zur Aktienzeichnung genügt eine scbriftliche Erklárung). Tehát a kötelező nyilatkozat érvényességéhez még a 209. a. §ban emiitett 10°/0, illetőleg 20°/0 egyidejű lefizetésesem szükséges, sez az alakuló közgyűlés megtartása előtt bármikor megtörténhetik. A franczia 1867. jun. 22-iki törvény magára az aláírás formájára nem intézkedik. De hogy a kötelező nyilatkozatnak Írásban kell megtörténni, az nemcsak a törvény által használt szóból: »souseription« tűnik ki, hanem a további intézkedésekből. Ugyanis az 1. Art. értelmében mielőtt a részvénytársaság végleg megalakulhatna, az alapitóknak egy közjegyzői okmányban foglalt nyilatkozatot kell adnia, melynek tartalmaznia kell, hogy az alaptőke teljesen aláíratott, továbbá, hogy minden aláirt részvény után annak legalább is 25%-a befizettetett, s igy a befizetésnek is, habár a törvény ezt világcsan nem rendeli, a dolog természeténél fogva az aláírás alkalmával kell megtörténni. *) Az angol törvényhozás a francziával hasonnemü intézkedéseket tartalmaz. Midőn az alapítók a tervezet közzététele által a közönséget a törvény által előirt alakban az alakitandó részvénytársaság megalakítására illetőleg alaptőkéjének bizonyos meghatározott alakban tett kötelező nyilatkozatok tételére felhívták, és az aláírás által mások ily nyilatkozatotadtak és mellé a törvény által előirt százalékot lefizették: e cselekmények kétségtelenül oly jogviszonyok keletkezésének alapjául szolgálnak, melyek már magára a részvénytársaság alakítására vonatkoznak s forrásukat ebben lelik. Ezért ezen jogviszonyok, azok természete és tartalma bővebb kifejtést érdemelnek, annyival is inkább, mert ezek képezik a részvénytársasági jog egyik legvitásabb részét. Dr. Nagy Dezső. Döntvény-birálat. y VIII. A » Jogtud. Közlöny« 1879. jan. 31 -iki melléklete szerint a főméit, semmitőszék 1878. decz. 19-iki ülésében 23787. sz. alatt következő elv kérdés került szőnyegre: »Van-e az örökjog átadását megtagadó végzés ellen feltbbezésnek oly esetben helye, midőn az 580. §. értelmében birdetvény kibocsátásának esete fen nem forog ?« Erre következő elvi megállapodás mondatott ki: »Tekintve, hogy az örökösödési peren kivüli eljárás folyamában hozott határozatok ellen, a perr. 297. §. 22. pontja s a 294. §. szerint, rendesen csak semm. panasznak van helye, felebbezés pedig kifejezetten egyedül a perr. 581. §. a) pontja esetében engedtetik meg; tekintve, hogy ezen §. egyedül a megelőző 580. §-ban szabályozott hirdetményi örökösödési eljárásra vonatkozik, első részében az ingatlanoknak az örökösökre leendő átíratását, második részében pedig a megtagadó végzés ellen perorvoslatot szabván elő; tekintve végre, hogy a perrendtartásnak az 560. §. szerint hivatalból folyamatba tett örökösödési eljárást szabályozó részének egyedül 586. §-ában történik az 581. §-ra az ingatlanok átadása esetében szükséges telekkönyvi bekeblezésre nézve, tehát nyilván csak azon §. első részére hivatkozás; de egyébkint is hivatalos eljárás esetében felebbezésre tartozó érdemi kérdés eldöntése elő sem fordul, miután az eljáró bíróságnak tiszte, ha a tárgyaló felek közt egyesség jött létre, ennek megvizsgálására, s elfogadás esetében a hagyaték átadásának elrendelésére, ellen esetben pedig a feleknek perre utasítására szoriikozni« : miért is oly esetben, midőn a perr. 580. §. értelmében hirdetmény kibocsátásának esete fen nem forog, az örökség átadását megtagadó végzés ellen felebbezésnek helye nincs. Ezen elvi megállapodás 1878. év végén történvén, azt kell hinni, hogy a kérdés mint ilyen azelőtt nem tárgyaltatott, amiből viszont azt lehetne következtetni, hogy most máskép is döntethetett volna el, hogy különösen ebben elébbi gyakorlat sem szolgálhatott volna akadályul, miután, ha az elvi kérdések eldöntésére a gyakorlat maga elegendő, akkor elvi kérdésképeni tárgyalásnak értelme nincs. De gyakorlat nem is foroghatott fen, miután az elég szak-avatott s szorgalmas kezekből származó döntvény-tárgymutatóban 1877-ig ide vonatkozó esetet nem találunk. E szerint az indokolásnak most felette erősnek kellett volna lenni, mert közönséges elmével az 586. §-nak ily értelmet nem tulajdonihatni. Azonban ugyancsak közönséges felfogás mellett az indokok erőseknek nem tekinthetők. A két első indok voltakép nem a decisio mellett, hanem talán inkább ellene szól; mert az előbbi a 297. és 294. §§. át alános szabályára vonatkozik, melynek tehát az 536. §. speciális rendelkezése esetében helye nem lehet; — másika pedig birdetvényes eljárásról szól, mely ide megint nem tartozik. Ha tehát az argumentálást mégis innét kezdték: ez oda mutat, hogy az 586. §-t egyenesen megtámadni tanácsosnak nem tartották, hanem azt a 297. §. utolsó pontjába inkább, ugyszólva, elsülyesztették. A harmadik indok még taláuyszerűbb. Hiszen nem tesz az 586. §. különböztetóst az 581. §-nak első és második része közt • nem szól átadásról vagy bekebelezésről, hanem a biróságot egyátalában az 581. §. szerinti eljárásra utasítja; megtagadó végzés ellen tehát semmiségi panaszt a bíróságok az 586. §. esetében el sem fogadbat>)Vavassau: Traité theoretique cles sociétés par actions. 36. 51. és 430. s. k. lapokon. *