Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 43. szám - Vélemény és indítvány

az intézmény fentartásához ragaszkodik és visszatér jelen kérdéshez, ennek megoldása kielégítő lehet. Indítványozom tehát annak kimondását illetve elhatározását, hogy: »miután jelen kérdés előtt tárgyalandók 1- őr: a törvényes öröklés alapelvei és rendje, 2- szor: a köteles rész jogi természete és átalakításának czél­szerüsége, a magyar jogászgyülós ezúttal a kitűzött kérdés felett napirendre tér.« Dr. DelV Adami Rezső. Vélemény és indítvány.*) Dr. Jelűnek Arthur ügyvéd úrtól Budapesten. A magvar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött azon kérdés felett: »Az actio Pauliana csak csőd esetében vagy azon kivül is helyt foghat-e ? « A t. állandó bizottság a fenti kérdést kitűzvén, annak mikénti felállítása által a megoldandó kérdésre nézve elvi álláspontot foglalt el, a mennyiben az »Actio Paulianá«-t csődön kivül helyt foghatónak tartja. Ezt praemissaként előrebocsátván, a felvetett kérdéssel kife­jezésre akarja juttatni azt, hogy a csőd mint anyigi jogviszony az Actio Pauliana tekintetében eltérő intézkedést kiván. A felvetett kérdés a modern jog fejlődése szempontjából oly könnyen meg nem érthető, mert az, redukálva ama formulázásra, vajon: az Actio Paulianában foglalt jogosítványokkal csak a hite­lezők összeségevagy az egyes hitelező is élhe t-e, még a római jog szempontjából is, csak jogtörténeti érdekkel birhat. De elfogult a kérdés megoldása, a midőn az Actio Paulianának alkalmazásáról van szó, a kötelmi jog körén belül, mert első sorban vitás az, mit értünk «z Actio Pauliana alatt, vajon ama intézményt, mely a hitelezőt, az adósa által megkötött s megkárosítását maga után vonó jogügyletek megdöntésére feljogosítja; ama értelem, terjedelem s fogalommeghatározásbao, mint ezt a római jog alapján fejlődő kö­zönséges jog kifejtette s mely intézmény elvei felfogásában vitás, rész­leteiben bizonytalan s az élőjog és forgalomnak meg nem felelő, avagy az Actio Pauliana a kérdés keretén belül mint a támadási keresetek elfogadott jogi kifejezése szerepel, fogalma, elvei s részletei meghatá­rozása nélkül. Ha egy csődtörvénynyel állnánk szemben, mely az adós jogügy­leteinek megtámadhatását, a hitelezők megkárosítása folytán szabá­lyozta volna, ugy a kitűzött kérdés megoldása határozott alappal bír­na, s az intézmény általános elvei megállapításával az alaki viszonyok­ból folyó és a részletekben változást előidéző mozzanatokat figyelembe lehetne venni. Tekintettel a fenforgó tényleges viszonyokra, ezen útmutatás is hiányozván, kell, hogy a tisztelt jogászgyülés a kérdést alapjából oldja meg; de itt is kerülve a részleteket, és csakis az elvek megállapítását megkísérelve. A felvetett kérdés megoldásánál két fogalom fogja a kiindulási pontokat meghatározni; s < z a jog és a gazdaság fogalma. A jogi és a gazdasági élet a társadalmi életnek megjelenési alakzatai, melyek a kölcsönös behatás és áthatás folytán alakulnak, s melyhez az államiság fogalma hozzájárulva, mint Arnold mondja: túrom oldalai egy háromszögnek, melyek együttesen egy alakot ké­peznek és ezen alak a társadalmi élet összesége. A jogfejlődés feladata a társadalmi élet szükségleteit s létfel­tételeit a kellő alakba önteni. S igy a jog a gazdasági élettel szemben nem primaer, hanem se­cundaer. A jog nem alakítja a gazdasági életet és az abból folyó for­galmat, banem a forgalom szolgáltatja az anyagot a jog számára, s a jognak azon része, melyet forgalmi jognak nevezünk, minden tételében egy gazdasági alakzaton alapul. A gazdaság és forgalom intézményei paralell haladnak egymás mellett, s a jogfejlődési processus egyik alapelvét az képezi, hogy a forgalom intézményei jogi intézmények lé lenni törekednek. A gazdasági alakzatok ismeretes egymásutánja, a pénz- és hitel­gazdaságot, mint a fejlődés utolsó stádiumát tünteti fel; s igy a hitel­gazdaságnak intézményei csak most nyerik jogi elösmerésüket és las­sankint jogintézményekké válnak. *) Ezen do'gozat az évkönyv megjelenése után készült el; azért utólag kö­zöljük itt. Szer k. A szerződés, mint a hitelforgalom stereotyp alakja, a jogrend­szerben, mint kötelmi jog, a gazd. oldalról tekintve, forgalmi jog­nak nevezhető. A kötelmi jognak itt jelzett felfogása, a kérdés megoldásának alapját képezi, a mennyiben vizsgálni kell azt, vajon a kötelmijog elvei megengedik-e oly intézmény co n­structióját, melyet egy e 1 őr e Actio Pau 1 iánának aka­runk nevezni; s vajon a hitelforgalom gazdasági elvei, melyek a támadási keresetek behozatalát követelik, jogalkotó mozzanatokként elismerendők-e, vagy sem ? Nem ösmerhetjük el a kötelmi jognak bizonyos abstrakt elveit, mint valami állandót és maradandót, melyből minden további con­structiónak ki kellene indulnia, hanem azt, mint egy történeti tényt fogjuk fel, mely a társadalmi szükségletek szerint alakul, a melyről I Ihering oly találóan megjegyzi: »So vvenig es eine abstractesich evvig gleich bleibende Welt gibt, eben sowenig gibt es eine abstracte For­mel für die bindende Kraft der Vertragé, sondern mit der Welt, das ist der Gesellschaft und ihren Zwecken, vvechselt auch das Ver­tragsrecht.« Az európai jogrendszerekben a kötelem fogalma, a római- jogi fejlődésen alapul. A kötelem, mint személyes jog, két egyenjogú sze­mélyiséget állit egymással szembe, a melyek egyike az adós, a má­siknak — a hitelezőnek — a kötelem tartalmához képest alávettetik, oly ért lemben, hogy az, nem teljesítés esetében, a szót szoros értelem­ben véve, a személyen jogot nyer. A kötelem nem teljesítése a jogfejlődés első stádiumában, mint j jogsértés, a delict fogalma alá esik, s a görög jogban a kötelem nem I teljesítése, mint adr/.ijuct szándékos jogsértés, büntetést vont maga | után. A régi germán jogokban, de különösen az ó-norvég jogban mint j »ran« rablás tekinte'ik. Hason álláspontot foglal el a római jog, melyről Ihering mondja, hogy soká tartott,míg a kötdem nem teljesítésénél az objectiv szem­pont a subjectiv szempont által háttérbe szoríttatott, és az egész kö­telmi jogra vonatkozólag megjegyzi: » Bei ihnen allén hat sich die Idee der obligatoríschen Kraft des Verhaltnisses, erst durch den Gesichts­punkt des Deliktes hindurch arbeiten müssen.« (Vermischte Schriften, das Schuldmoment im röm. Privatrecht 195 1.) A személj es jog fogalma s a kötelem nem teljesítése, mint ob­jectiv jogsértés, eredményezte apersonalis executiót, mely a jelzett két mozzanatból alakult. Ezen felfogás fentartotta a legújabb ideig az adóssági fogsá­got. S jelenleg, hol az a világ legtöbb államában megszüntetve van, különösen hangsúlyozva lett, hogy a kötelem nem személyes jog, ha­nem csakis a vagjonra vonatkozhatik. Igy az északnémet birodalmi gyűlésben az adóssági fogság meg­szüntetéséről szóló törvény tárgyalása alkalmával hangsúlyozva lett, hogy a nem teljesítés delictumot nem képezhet (1. Verhandlungen des Nordd. Reichst. ü. d. Aufbebung der Schuldhaft. Lessé, 1868. 10. s k. 1.) és Reickensperger beszédében vitatta, miszerint a kötelem nem sze­mélyes jog, mert a személy extra commercium áll, hanem csakis a va gyonra vonatkozhatik. Messzire vezetne, ha a kötelem fogalmának dogmatikai törté­netén keresztül kellene mennünk, s elégséges lesz arra utalnunk, hogy a modern jogtudomány a személyes jog fogalmát tágította, mint Brinz (Grünhut f. i. I. 13 1.), ki a kötelem lényegét abban találja, hogy az adós vagyona mint a személy pertinentiája a hitelezőnek alá van vet­ve, vagy mint Hartmann (Die Obligation, Untersuchung über ihren Zvveck u. Bau), ki a kötelmet következőkép fogja fel: »Ein Span­nungsverhaltniss gegen eine Person- und Vermögensspháre, zur Be­friedigung eines bestimmten Interesses* s ki elismeri, hogy amennyiben a személyes executio elesik, a kötelem egy latens zálogjogot a hitelecö javára magában foglal (124 1.). Hason eredményre jut Ziehbarth (Realexecution u. Obligation), ki szerint a realexecutió egy a kötelmet kisérő dologi jogot a vagyonra tételez fel (176 1.). Ha a kötelemben kell, hogy az adós személye szerepeljen, ugy ezen személy a gazdasági oldalról tekintendő, mint a vagyonnak repraesentánsa, s ezen vagyon a kötelem keletkezése által a hite­lezőnek alávettetik s a kötelem fogalmában rejlő czélmozzanat anyagi kifejezése. Az adós vagyona felett rendelkezhetik, de ezen rendelkezés csak j addig állhat a jog oltalma alatt, mig a létező kötelmek teljesítésével ellenkezésbe nem jön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom