Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 41. szám - A köteles rész. 9. [r.]

— 320 tiers«-nek nevezi azaz törvényes örökösöknek (917. 930. | 1004. 1006. 1009. 1011. art.)-12) Ezek alapján az irók többsége és a bírói gyakorlat azon nézetet követi, hogy a köteles részre jogosult a megajándékozottak és hagyományosok ellenében korlátozási kereseti joggal csak mint örökös bir.ls) A második kérdés, mely a családi erkölcsiség fóelveivel függ össze, a leghevesebb viták tárgya volt minden könyvben a Donationsról, minden folyóiratban, minden fótörvényszéknél, melyek ugy mint a semmitőszék maga ellenkező' döntvényeket hoztak. A kérdés felvilágosításául cinre kell bocsátanunk a következőket. Midőn az örökhagyó még ( leiében ad valamely örökösének ajándékot, kiházasitást stb., akkor ez a megajándékozott örökrészébe beszámittatik mint simple avancement d'hoirie, hacsak záradékban (u. n. clause de préciput) kifejezetten kedvezményül (préciput, bors part) nem adatott. Utóbbi esetben, ha az örökös elfogadja az örökséget, örökrészén felül megtartja ezen ajándékot, holott az első esetben ez a közönséges hagyatéki tömegbe esik, beszámítás és osztály (collatio, rapport) tárgyává lesz. Ha ellenben az örökös az örökséget el nemfogadja, akkormindkét esetben mint közönséges ajándékot tartja meg azt, mit kapott (843. art.). A vitás kérdés az volt, vajon mennyiben érvényes azaz mily értékig tartható meg megtámadhatlanul a kedvezményi adomány (préciput) az örökséget elfogadó által és a kö- I zonséges ajándékká váló, nem kedvezményi adomány az örökséget el nem fogadó által? A 844. és 845. art. szerint mindkét esetben a donation (préciput vagy simple) az örökhagyónak szabad rendelkezése tárgyát képező vagyonrész (portion disponible) erejéig tartható meg feltétlenül. Csak a szövegezés eltérő a C. N.-ban. t. i. az első esetre nézve prohibitiv, a I másodikra nézve permissiv. (844. art.: >l'héritier ne peut J retenir le don que jusqu' á concurrence« etc. 845. art.: >4'hé- j ritier qui renonce peut cependant retenir le don jusqu' a I concurrenc^« etc.) E subtilis alapra a jogászi constructió bámulatos ügyességével a legnagyobb megkülönböztetést, a köteles rész beszámításának és a portion disponible értékével halmozásának téves tanait (imputation, cumul) építették. Megtörténhetett és megtörtént ugyanis, hogy egyik gyermek, kinek szülője ajándék, kiházasitás stb. által örökrészét vélte kiadni, lemondott az örökségről és igy elvonta ajándékát a beszámítás és osztály alul. mi által egyszersmind a portion disponible annyival kisebb lett, a mennyi az ajándékból a hagyatékba és a többi örökösökre esett volna, oly végintézkedések és ajándékozások pedig, melyek különben nem mentek volna a portion disponible határán tul, mint a köteles részre jogosultak irányában sérelmesek megtámadhatókká váltak. Ennek ellenében aCod. N. 845. czikkét eltérően a 844. czikktől ugy magyarázták, hogy az örökségről lemondó gyermek ajándékába köteles része beszámittatik, vagyis ajándékának oly értékét, mely köteles részének megfelelt, e czimen tarthatja meg, és hogy in sub^idium az egész portion disponible egyenértéke is az ajándékba számittatik vagyis az ajándék a köteles részen felül ennek erejéig megtartható. Ezáltal azonban a csalárd üzelmek sikere nem szenvedett és a legnagyobb anomáliák támadtak. Egyik testvér megrövidíthette a többit és más érdekelteket az által, hogy, a mint érdekében állott vagy megvesztegetve lett, az örökségről lemondott vagy nem. A semmitőszék e téves tant 1829. augusztus ll.11) 1834. mártius 24.15) és 1843. május 17. kelt arrét-kben, melyek két elseje az imputationt, az utolsó pedig a cumult jóváhagyta, a gyakorlatban is szentesitette, elhagyván azon 12) Az egész kérdésről s addigi irodalmáról 1. Vernét: Traíté de la quotité disponible 240. s k. lk., ki Deinolonibe s Troplong előtt irt. ls) Idézve Demolombe i. m. 19. köt. 41. 1. No 44. Aubry et Eau i. in. 5. köt. 555. 1. 682. §. n. 2. Troplong nézetén vannak: Chabot, (Commentaire sur la loi des successions édit. Belost-Joliniont 1839. t. 2. p. 394. n. 9.) Merlin (Bep. Légit. t. 2. §. 1.) és legújabban az e tárgyat kimerítő, kitűnő monograpbiában C. F. Eagon poitiersi jogtanár (Théorie de la rétention et de l'imputation des dons faits á des successibles avec résolution affirmative de la question du cumul Paris 1862. 2. kötet). Boissonade i. m. 669 — 678. lk. a többség nézetét védi. ») Affaire Mourgues Dalloz i. b. 29, 1. 328. ,6) Aff. Castille u. o. 34, 1. 157. helyes alapot, melyen a LaRoque deMons ügyben Porriquet tanácsos hires előadása folytán 1818. február 18. kelt arrétvel16) ugy döntött volt, hogy a 844. és 845. art. értelme azonos és hogy a köteles részre jogosult ajándékának megtartása a közönséges szabályok alá esik. Az 1829. 1834. 1843. döntvények szerint ellenben kétféle portion disponible volt, ' a köteles részre jogosultakkal szemben az egyik, másokkal szemben a másik. A gyermek kijátszhatta apja szándékát, megtarthatta azt, mit örökrészébe leendő beszámításul kapott, köteles része és az egész portion disponible erejéig, bár nem volt örökös, és megkárosíthatta testvéreit, kiknek örökrésze és köteles része ez által kisebbedett, vagy más hagyományosokat és megajándékozottakat, kik ellen a korlátozási kereset helyt foghatott, bár az örökhagyó vagyona ezen részét méltán hitte még szabadnak. Ezen helytelen tan ellen már 1843-ban Marcadé, a tekintélyek irányában is szokott bátorságával nyitotta meg a harezc-t;17) őt követte Vernét,1'') 1862-ben Demolombe.16) Troplong és Ragon védelme daczára az annyira ostromolt gyakorlat végre megbukott az azóta híres Lavialle ügyben Faustin Hélíe előadása folytán id. Dupin, procureur général, conclusiói értelmében a semmitőszék minden osztályának teljes ülésében 1863. november 27. hozott arrét által,2") mely a helyes 1818. döntvény alapjához visszatért. A nyolezvan éves Dupin ez alkalommal tartotta utolsó beszédét. Ostorozta a subtilis doctorokat, kik a Codeból XII. táblás törvényt csinálnak, és a szöveg szükségtelen elhagyásával oly jogi szörnyeket produkálnak, mint a kétféle portion disponiblet. > A Code civilben«, ugy mond. »e szó gyermek, mint megajándékozott és örökös közötti fogalom kifejezése, nem létezik; az egy képzeleti agyrém: van szabadvagyon és köteles rész, megajándékozott és örökös; a személyek harmadik osztályának nincs helye ... A gyermekből kedvezményest csináltak atyja akarata ellenére és örököst a törvény ellenére*. Emelkedett erkölcsi szellemben e szavakkal fej ezé be nagyhatású beszédét: »L'enfant renoncant qui vise au cumul pour s'enrichir aux dépens de ses freres, n'est pas digne de l'intérét qu'on lui porté et de la faveur qu'on prétend lui fairé: c est un mauvais fils, c'est un mauvais frére! . . . Uonner au renoncant le double de ce qu'il aurait en acceptant, est-ce lá le Code civil? Est-ce lá le principe d'égalité qui est la base, le droit commun de nos successions? . . . C'est contre la volonté du pére que l'enfant renoncant voudra cumuler la quotité disponible et la réserve légale, etqu'á l'aide de la jurisprudence introduite sur le cumul, il se fera toute á la fois préciputaire sans clause de préciput, et réservataire quoiqu'il ait renoncé á la succession ! C'est un calcul égoiste, offert á la cupidité et introduit dans les familles au préjudice du principe de l'égalité«. Faustin Hélie remek előadásában a tévedés forrását abban jelezte, hogy a C. N. intézkedéseiben római, szokásjogi vagy forradalmi jogi elveket keresnek, a helyett, hogy azt mint egységes uj jogot önmagában vizsgálnák s önmagából magyaráznák. A semmitőszék addig követett gyakorlata ellen döntött, engedvén Dupin udvarias kérelmének: »d'accroitre sa renommée par un nouveau désintéressement de son amourpropre«. Azóta a bíróságok e semmitőszéki döntvény értelmében határoznak.2:) A harmadik kérdés tekintetében azon körülmény okoz nehézséget, hogy a törvény (913. a.) a köteles rész nagysále) Dalloz anc. t. 5. p. 429. 1!) I. m. t. 3. p. 447. Ő ^triste et malheureuxi arrétnek mondja az 1843-ikit. Utána Duvergier irta a Gazette des tribunaux-ba : »il faut que la cour de cassation sacbe que son arrét a été cassé par l'opinion publique«. Valette, a bires párisi jogtanár, azt, irta, hogy e döntvény a code minden intézkedésébe ütközik s hogy ezentúl a köteles rész értelmes rendszerét előadni nem lehet. '«) I. m. >») I. m. t. 19. p. 114. squ. 20) Bapport s Eéquisitoire : Dalloz i. h. 1864, 1, p. 9. squ. 51) Montpellier 1864. mart. 10. Paris 1864. jun. 9. 1865. máj. 11. Grenoble 1864. jun. 30. Dijon 1865. nov. 20. 1867. ápril 10. (Dal oz : 1864, 1, 5 ; 2, 236 : 1866, 2, 86 ; 1864, 2, 236 ; 1866, 2. 86 ; 1867, 2, 18.)