Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 33. szám - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában

— 259 — A 186. §. az ismételten eugedelmetlen tanura pénz- vagy fogságbüntetést rendel. Sok tekintetben czélhozvezetöbb lesz az elővezettetés azért is, mert sok esetben a költséges fogságot vagy behajthatlan bírságot nélkülözhetővé fogja tenni. Ezért javaslatba is hozzuk. A pénz- és fogságbüntetés repressiv intézkedésképen megmaradna. A 186. §. végén határozottan kimondatni óhajtjuk, hogy a marasztaló végzés ellen a tanú felfolyamodással élhet. Szükséges ez azért, mert a büntetés rászabható azon tanura is, aki vallomást tenni vonakodik. Már pedig tekintettel a következő szakaszra és különösen annak általunk javaslatba hozandó kiterjesztéseire, sok olyan tanú van, ki vallomását jogosan megtagadhatja. Az orvos, az ügyvéd, a lelkész, ez, a ki becsületében vagy vagyonában sérelmet vallhat, adott esetben nem fog vallani, mert vallomásra magát kötelezettnek nem tartja. A szóban forgó nagy érdekek követelik, hogy az első biró tévedései ellen orvoslást kereshessen a felsőbb bírónál. A 187. §. nézetünk szerint nagyon szűkre vonja azon tanuk körét, a kik a tanúskodást jogosan megtagadhatják. Javaslatba hozzuk, hogy alelkész, az ügyvéd, aközjegyző, az orvos, abába szintén megtagadhassák a tanúskodást mindarra nézve, a mit velők vagy a titok pecsétje alatt, vagy pedig egyébként hivatalos állásukra való tekintetben közöltek. Megrendülne a felsoroltak irányában a közbizodalom, ha vallásra kényszeríthetők volnának. Már pedig a társadalomnak erre a közbizodalomra szüksége van. Vonatkozással a 187. §-nak utolsó alineájára, mely szerint bizonyos nemű érdekeltség alapján a tanúskodást meg lehet tagadni, a német birodalmi perrend 350. §• a nyomán egy uj szakaszt hozunk javaslatba, a mely szerint a fel- éslemenő rokonok, a házastárs, jegyes, továbbá azok, kik a perből közvetlen kárt reménylenek, nem tagadhatják meg a tanúskodást 1. oly jogügyletnek alkotására és tartalmára nézve, a melynek a 1kotásánál tanuképen jelen voltak; 2. családtagoknak születése, házasod á sár a és elhalálozására nézve; 3. oly tényekre nézve, a melyek a családi viszonyok által feltételezett vagyoni kérdésekre vonatkoznak; 4. a vitás jogviszonyra vonatkozó azon tényekre nézve, a melyeket ők maguk mint a perben álló félnek jogelődjei vettek foganatba. Hasonlag nem tagadhatják meg a tanúskodást: a köztisztviselő, az ügyvéd és az ezen categoriába esők sem, ha a titoktartás kötelezettsége alól fel lettek oldva. A 188. 189. és 190. §-okboz nincs észrevételünk. Netáni czélnélküli zaklatások könnyebb elkerülésére, ugy szintén az ellenfél nagyobb megnyugtatására a vallani nem akaró fél kötelezendő volna arra, hogy jogos megtagadása okát tegye valószínűvé. A ki hivatalos esküt tett, mint a köztisztviselő, ügyvéd, ez alól persze fel volna oldandó, a hivatalos esküjére való utalás elegendő lévén A birói szemléről szóló V. fejezet voltaképen kettős bizonyító módot szabályoz. Elsőben magát a birói szemlét, másodszor a szakértők véleményét. Igaz, hogy az utóbbi rendszerint birói iuterventio mellett foglal helyet, és hogy viszont a birói szemle rendszerint szakértők támogatásával foganatosittatik. Mindamellett azonban nem szabad őket azonosítani, valamint a hogy a dolog természeténél fogva nálunk is számtalan eset volt, melyben a bíróság szakértők nélkül maga végezte a szemlét, és volt olyan, melyben a szakértők bíróság közbenjötte nélkül, a nélkül, hogy általán valamit megszemléltek volna, adtak véleményt. A birói szemlénél a bíróság saját tapasztalatával akar a vitás tényről meggyőződést, szerezni. Ehhez a feleknek beleszólásuk nincs, hivatalból foganatosítható, és ha szakértőket tart a bíróság szükségeseknek", ezeket a bíróság hivatalból maga nevezi ki. A szakértők ellenben lényegileg a tanubizonyiték fogalma alá esnek, és a feleknek nevezetes beleszólási joguk van a véleményezés elrendeléséhez, a szakéi tök személyéhez. A bizonyítás súlypontja nem a szemlében fekszik, mert hiszen a szemle tárgya sokszor nincs is meg, hanem a szakértők személyének a felek akaratától függő megválogatásában, véleményök előterjesztésében és a felette való tárgyalásban. Javasoljuk ehhez képest, hogy e két bizonyító mód külön-külön fejezetekben szabályoztassék, a melyek elseje aztán a birói szemlét szabályozná. Erre egy szakasz elegendő volna, a mely a 191. §. értelmében kimondaná, hogy a tárgyalás befejezése után a bíróság elrendelheti a szemlét, ha szükségesnek találja, bár nem kérték is a felek. Kimondaná egyúttal, hogy a szemle foganatosításához a bíróság szakértőt vagy szakértőket hívhat meg. Az általunk javaslatba hozott második fejezet a szakértők véleménye általi bizonyítást szabályozná, és ebben a javaslatnak 192.— 200. §-ai a fönebbiekből folyó és alább még felsorolandó módosításokkal megmaradhatnának. A 192. §. azon rendelkezését, mely szerint a felek abstinentiája esetében három szakértő szükséges, a sommás eljárás alá eső ügyekben nagyon költségesnek tartjuk. Javasoljuk, hogy ilyenkor a sommás biró beérhesse egy szakértővel is, azért is, mert különösen a vidéken nem is igen találni mindenre három szakértőt. A 193. §-nál kiemeltetni óhajtjuk, hogy a szakértők véleményével való bizonyítás, a mennyiben a jelen fejezet mást nem rendel, általában a tanuk általi bizonyítás szabályai szerint foly. Kiemeltetni kívánjuk egyúttal azt, hogy a szakértő ellen érdekeltsége alapján meg lehessen azon kifogásokat tenni, melyeket a 43. §-ban a bíró személye ellen meg lehet tenni. Kívánatossá teszi ezt a birói hatalomhoz közeljáró befolyás, melyet a szakértő véleménye a per eldöntésére gyakorol. A 194. és 195. §-okhoz a fönebb előadottakból folyókon kivül nincs észrevételünk. A 196. § t a tanubizonyitási czimnek megfelelő 187. §. szakaszánál előadottakhoz képest megváltoztatni kívánjuk. A 197. §-hoz nincs észrevételünk. A 199. és 200. §-okhoz nincs észrevételünk. Az esküről szóló VI. fejezetben az eskü szentsége szempontjából, s nehogy egykönnyen profanáltassék, javaslatba hozunk egy uj alineát, a mely szerint a bíróság olyasmire esküt ne rendelhessen, a minek ellenkezőjét teljesen beigazoltnak tar tj a. A 202. §-hoz nincs észrevételünk. A 203. §. b) pontjában törlendőnek véljük azt a megszorítást, a mely szerint esküt csak»saját érzéki tudomás« alapján lehet tenni. Távol vagyunk attól, hogy eskühez bárminemű tudomás alapján helyet adjunk; de viszont azt hiszszük, hogy az érzéki tudomás, bár mindenha a főeset lesz, mégis csak szűk, és hogy sok eset van, a melyben kívánatos, hogy a »tudat és meggyőződés« alapján is lehessen eskünek helyt adni. Ez esetek tudvalevőleg különösen akkor állanak elő, amidőn az örökös jobb meggyőződése ellenéremegtagadja örökhagyójának aláírását avagy pedig a kölcsön felvételét. Helyén levőnek tartjuk, hogy ilyenkor az örökösnek esküt lehessen ítélni arra. hogy tudta és meggyőződése szerint nem igaz, hogy a vitás aláirás örökhagyójának aláírása, nem igaz, hogy örökhagyója a kölcsönt felvette. Több döntvényünk van, a mely ezen tudat és meggyőződés szerinti esküt recipiálta. és ezért ! neki az uj perrendben is helyet kivánunk adni. Eczélból a 20 3. §. utánra egy uj szakaszt hozunk (javaslatba, a mely mind az érzéki tudat, mind pedig i a meggyőződés szerinti eskünek törvényes formaját megállapítaná, j E részben is követve afranczia és német jogot, elfogadásra I ajánljuk a német birodalmi perrend 424. §-át, a mely szerint: ha a vitás tény az eskü-kötelesnek saját ténye, vagy pedig érzéki észlelése alá esett, az eskü arra szövegezendő, hogy a vitás tény igaz vagy nem igaz. Ha pedig a vitás tény nem volt az eskükötelesnek saját ténye, sem pedig érzéki észlelése alá nem esett, az eskü akként szövegezendő, hogy az eskü-kötelesnek gondos vizsgálódásaiból és lelkiismeretes nyomozásaiból szerzett meggyőzőj dése szerint a vitás tény igaz vagy nem igaz. Szükségesnek tartjuk a 1 gondos vizsgálódást és lelkiismeretes nyomozást az esküszövegbe expressis verbis felvenni, hogy az érdekeltek ez enyhébb esküszöveget nagyon könnyelműen ne vegyék. A 204. és 205. §-okhoz nincs észrevételünk. A 206. §-ban azon rendelkezés, hogy »a törvényes képviselő akkor tesz esküt, ha képviseltje ezt letenni nem képes«, könnyen csak a j kor-hiányból előálló esküképtelenségre magyarázható. Ennek elkerüI lésére a »letenni nem képesek« helyébe ajánljuk azt, hogy »le nem tehetik*. A 207. §-hoz nincs észrevételünk. A 208. §-ban a felek szabad rendelkező jogának és az esküegyes• ségi természetének megóvása szempontjából kiemeltetni kivánnók, hogy a biróság azt az esküszöveget nem módosíthatja, a melyre nézve a felek közt eltérés nincsen. A 209., 210., 211., 212., 213, 214. és 215. §-okhoz nincs észrevételünk. A 216. §-ban helyeseljük, hogy a póteskü nincs többé a f é lbizonyiték fogalmához kötve. De épen, mert a javaslatbeli részbiI zonyitékot helyesnek tartjuk, törlendőnek véljük a második alineát, a | hol a félbizonyiték formalistikus mérlegelése mivel sem indokolt recepI tiót talált. | A 217. §-hoz nincs észrevételünk. A 218. §-ban a már a 168. §-nál előadottakhoz képest az eskümegtagadás sanctióját csak abban tartjuk megállapíthatónak, hogy a biróság a felfedező eskü tárgya iránt előadottakat valóknak veheti. Kívánjuk eg} úttal, hogy a felfedező eskü nemcsak külön keresettel és alkeresettel, hanem a per tárgyalása során is helyt foghasson. 219., 220., 221., 222., 223. és 224. §-okhoz nincs észrevételünk. A 225. §. nézetünk szerint a halál általi hitelesítést meg nem indokolható formalistikus ridegséggel szabályozza. Az anyagi igazság érdekében fekvőnek tartjuk és azért javaslatba is hozzuk, hogy az eskü-köteles halála esetében a felek a vitás tényt mindazon módon bizonyíthassák,' a melyen azt az eskü kínálása vagy megítélése előtt bizonyíthatták volna. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Glaser Aurél ügyvédet az ellene emelt két rendbeli panasz alapján az ügyvédrendtartás 68. §. b) pontjában minősített vétségben vétkesnek találta és az ügyvédek lajstromából való kitörlésre Ítélte. Indokok: Nevezett ügyvéd egy ízben már három hónapra fel volt függesztve az ügyvédség gyakorlatától a miatt, hogy Darzon Alajos ügyvédjelöltet a zugirászkodásban elősegítette, s most ismét két oly panasz emeltetett ellene, — és azok alapos volta be is bizonyittatott, — a melyek szerint Glaser Aurél oly egyéneket képviselt a biróságnáí, kik nem bizták őt meg ügyök vitelével, hanem Darzon Alajos közvetítésével jutott azokhoz. Továbbá elvállalta egy gyémántgyűrű elzálogo-