Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 30. szám - A köteles rész. 5. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1879. július 24. Kül8n mellékletek : a „Döntvények gytjteménye", i „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR TI I KM IS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" is a/. „Igazságügyi rendeletek tára" ezlmfl ruelékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre S forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérment< legczélszeriibben postautal' köldendfk. idékrí MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az ..Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A köteles rész. Dr. D e 1 l'A d a ni i Rezső ügyvédtől. — A folytatólagos bűntett. Dr. Lukács Adolf pécsi jogakadémiai tanártól. — Tárcza' (Heidelbergi levelek.) Dr. Nagy Dezsőtől. — A bagatell-törvény ós a jogorvoslat. R. E n s e 1 Sándortól. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentést határidók. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A köteles rész. V. A monarchia emelkedésével a hűbéri államszövetség lassan átmegy a központosított egységes modern államba; az előbbit a nagy vasallusok ellen vivott harczokban Fülöp Ágost, XI. Lajos, XIII. Lajos (Richelieu) szerencsésen felbontják, az utóbbi XIV. Lajos alatt már teljes fényben áll. A lovagkor és provincialismus csillagai letűntek a versaillesi udvari nap felkelte előtt, a hűbéri jog fejlődése megakadt már a XIII. század óta, azonban a magánjogban, a SZÍVÓS társadalmi szokások e correlatumábau, a hűbéri szellem túlélte szülőokait és létjogát. A magánjog a nagy királyok központositási törekvései daczára a számos tartományi és helyi forrásokból eredő egyenlőtlenségét, és a sokféle szabályok collisióival járó, rendezettebb viszonyok között mind érezhetőbb bizonytalanságát átörökité századról századra. A nemzet, a nyelv, a szokások, a kormányzat egységet öltöttek, a magánjog megmaradt arlequinnek. Á magánjog megőrizte patriarkális, monarchikus, közjogi öröklési rendjét, megőrizte a kor és nem kiváltságait, a primogenitúrát, a végtelen substitutiót. A nemesség hanyatlott, de a polgárok és szabad parasztok utánozták intézményeit. A mit a királyi tekintély, a tudós birák és ügyvédek, — kiknek nagy tekintélye különben szintén közjogi tevékenységükből eredt, — tehettek, a római jog terjesztésére és a szokások redactiójára szoritkozott. Mint a frank királyok a barbár nemzetségeknek, ugy Szent Lajos óta a franczia királyok a tartományoknak szokásjogát redigáltatván, megakasztják ez önkényes bizonytalan jog további fejlődését és abba telhetőleg idegen (római) jogelemeket oltanak. Ugyanazon procedúra, melyet nálunk Werbőzy követett. VII. Károly 1453-ban meghagyja valamennyi coutumeredactióját.:) Száz év után e munka elkészült.2) Számos hiánya folytán megindul a revisio műve, mely ismét harmincz évet s oly kiváló férfiúnak, minő de Thou volt, élete odaadását igényli.3) Látni, hogy ebben már könnyebben végzett Werbőczynk, kit mintául választhattak mostani codifikátoraink. E szokásjognak, első sorban az országos befolyásra emelkedett párisi coutumenek,4) oly tudományos irodalma támadt,5) melynek nagynevű képviselői (coutumiers) a romanisták ellenében a >nemzeti jogot« nemcsak megoltalmazták, hanem annak fentartását a forradalom után eszközölt codifikatióban is biztosították. Egységes jogforrást csak a királyi rendeletek képeztek.6) ') 1. Klimrath i. m. t. 2. p. 135 — 170. 2) A legfontosabbak: Burgogne 1494; Bourbonnais 1500 ; Sens 1506; Picardie, Touraine 1507 ; Maine, Anjou 1508 ; Orléans 1509 ; Auvergne, Paris 1510 ; Bordeaux 1520; Blois 1523 ; Nivernais 1534; Berry, Bretagne 1539. 3) A legfontosabb reformált coututnek : Sens 1 555; Amiens 1569 ; Bourgogne 1575 ; Bretagne, Paris 1580 ; Orléans 1583 ; Normandie 1585. ') Ennek okairól 1. Laferriére i. m. t. 6. p. 406. Boissonade i. m. p. 243. ") Dumoulin (1566); Bourjon (1669); Ricard (1678); Renusson (1699); Lebrun (1708) ; Pothier (1772). 6) »Ordonnances royaux courent partoute laFrancec. Fontosak : II. Ferencz 1560. (Michel de l'Hospital-tól): Édit sur les secondes noces : a gyermekes özvegytől férjhezmenetel esetőre a vagyoni rendelkezést csaknem teljesen elvonja, ajánA rendi különbségeket érintetlenül hagyta a szokásjog.7) A primogenitura a párisi coutume (art. 19.) által el nem ismertetett ugyan, de a legtöbb tartományban divott. A korelőjognak 13 rendszere uralkodott a coutumek tarka seregében.8) A férfi-nem kiváltságát megszoritó királyi ordonuance-ok readeltetésük helyein sem tartattak meg. ) Az öröklő gyermekek egyenlő osztálya — eltekintve a primogeniturától — a párisi (303., 304., 307. art.) s orléansi (273., 286., 288. art.) coutume szerint, melyek elseje Francziaország közös jogává lett (in subsidium alkalmazva), az általunk leirt optio alakjában állott fen;10) másutt a szülők egyes gyermeket kedvezményben részesithettek,1') némely helyen ebben feltétlenül korlátoztattak.12) A kiházasitott nemes vagy nemes férjhez adott lányok hol csak lemondásuk esetére,15) hol ipso iure,14) bár nem feldékozását második férje vagy dolo »interposé« javára még szerzeményeiből is egy gyermekrészen tul reductio terhe alatt tiltja, mert »desquelles donations, outre les querelles et divisions entre les mari et enfants, s'en suit la diminution des bonnes familles, et conséquemment la diminution de la force de l'Etat public. (A gyakorlatban az özvegy férfiúra kiterjesztve, még a code Napoléon-ba is átment. L. <ie Ferriöre, Dictionnaire etc. : v. Edit des secondes noces; Merlin, Repertoire : v. Secondes noces ; Pothier, Contrat de mariage P. 7. c. 2. s. 1. Gustave Boissomd- : Histoire des droits de l'époux survivant. Paris 1874. p. 294—322.) Ezen edicnvu még szigorittatott a, párisi s orléansi coutumeben. (1. Brochev i. m. p. 267.) III. Henrik 1579. ordonnance de Blois szigoritja, ha az özvegy alsóbbrendű férjh-ta megy. IX. Károly 1567. St. Maur-i u. n. édit des meres-je, mely az anya örökösödési jogát gyermekei után megszünteti a bona paterna (ősi és szerzett, ingatlan s ingó javak) tekintetében és e helyett köteles részül azok felének élethossziglaias haszonélvezetét adja neki, a gyakorlatba alig ment át s 1729. aug. édit-vel revocáltatott. (1. Vemet: Traité de la quotité disponible p. 225.) XIV. Lajos codexszerü ordonnance-ai: sur la Réformation delajustice. 1667, Eaux et Foréts 1669, Jus« tice criminelle 1670, Commerce 1673, Marinc 1681, tárgyunkat nem érintik. A substitutiót jövőre két fokra szorítja II. Ferencz 1560. orléansi ordonnancea, a múltra nézve négy fokra az 1566. moulinsi ordonnance. A privilégiummal (lettres patentes) erigált mágnási maioratusok (végtelen substitutio) szabályozásáról szól egy 1711. ordonnance. XV. Lajos (d'Aguesseau) bires ordonnanceai : sur les Donations (1731), Testaments (1735), Substitutions (1747), a Code Napoléonba is nagyobbrészt felvétettek. Az 1749. ord. sur la Mainmorte, holt kézre szerzést tiltó, átment C. N. art 937. Az 1731. ord. a halálesetre való ajándékozást a végrendelkezés alaki kellékeihez köti (art 3.) és a köteles rész alapján kereshető reductiót szabályozza (art. 34—37.) Az 1735. ord. szerint a köteles rész örökösül institutio alakjában hagyandó, hol utóbbi a végrendelet érvényének kelléke (art. 50—54.); az instituált a köteles részen kivül, a végrendelkező kifejezett tilalma hiányában, a quarta falcidia s trebellianát is megtarthatja (art. 56—60.). A felmenők köteles része az egész hátrahagyott vagyon s nem azon rész után számítandó, melyet ab intestato örököltek volna (art. 61.1. Monnier : Le chancelier d'Aguesseau p. 3. c. 2.). ') XVI. Lajos 1779. aug. édit-je (collection d'Isambert t. 26. p. 39.) csak a koronjavakon szüntethette meg a jobbágyságot. 8) Klimrath i. m. t. 2. p. 313—332. ") VIII. Lajos 1224 : Bourges részére ; Valois Fülöp 1332 : Mirepoix s Carcassonne, VI. Károly 1381 : Brianconnais, 1404 : Daupliinő részére. (Ordonnances du Louvre t. 11. p. 321. t. 12. p. 14. t. 7. p. 723. t. 9. p. 37.) >0) Coutumes d'option ou d'égalité en partage: az örökös, ki ajándékot vagy hagyományt kapott, választhat az örökség (az ajándéknak vagy hagyománynak mint >avancement d'hoirie* beszámításával) vagy az ajándék, hagyomány megtartása közt, mely utóbbiak köteles része és a portion disponible (szabad rendelkezés tárgyát képező vagyonrész) értékéig mehetnek 1. Bourjon : Droit commun de la Francé (Paris 1770. két fol. köt.) tit. 17. Successions p. II. ch. 4. s. 1. ch. 5. s. 1. ch. 10. s. 2. No 11. ch. 11. s. 1. No 1. - Ricard : Donations p. 3. n. 979. (édit. Bergier, Riom 1783, két fol. köt.). Lebrun i. m. 1. 2. ch. 3. s. 1. No 28. — Pothier : Successions ch. 4. a. 3. §. 2. Uonations s. 3. a. 5. §. 1. ") Coutumes de préciput: Artois art. 148; Bourbonnais art. 308.313.; Nivernais XXVII, 11.; Berry VII, 10. ; XVIII, 1. ; XIX, 42.; Auvergne XII, 46. ,a) Coutumes d'égalité ahsolue : Touraine art. 302. 309. Anjou art. 334. Maine art. 332. 346. Bretagne 217. 596. No;mandie 434. Azonban ugy ezek, mint a 11. a. emiitettek a javak eredetéhez, neméhez és a rendelkezés módjához képest megkülönböztetéseket tesznek. 1. Klimrath i. m. t. 2. p. 334. squ. ") Paris, Orléans etc. 1. Pothier : Success. ch. 1. s. 2. a. 4. §. 3. Renusson : Propres (Paris 1760.) ch. 2. s. 6. 8. Lebrun i. m. 1. 1. ch. 4. s. 5. 1. 3. ch. 8. s. 1. ch. 10. s. 1. 3. u) Maine. 258. 259, Anjou 241. 242. és Touraine 284. szerint a kiházasitott