Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 29. szám - A folytatólagos bűntett

— 227 — 1840 : XXII. t.-cz.-ben szabályozott — csődeljárásban hozott valódisági ítéletre vonatkozik: addig a 48. tételszám az Erdélyben most is érvényben álló és nálunk a 60-as évekig érvényben állott osztrák csődfelszámolási eljárást tartja szem előtt; mig a magyar csődtörvény szerint az összes bejelentett követelések valódisága felett egy közös Ítélet rendelkezik, a mely után az illetéket (együttesen 1 frt 25 krt) a csődtömeg viseli: addig az osztrák csődfelszámolási eljárás szerint minden egyes követelés felett külön-külön hozatik meg az Ítélet, s így ezen egyes ítéletek illetékét egyenkint az illető bejelentök tartoznak viselni. Hogy ez igy van, már abból is világos, hogy a 25-ik tételszám v a 1 ó d i s á g i ítéletről szól, melyet c s a k a magyar csődeljárásban ismerüük, ellenben a 48. léteiszám felszámolási ítéletet emlit, melyet a magyar csődeljárás nem, de igenis kizárólag az osztrák csődeljárás ismer. Ha már most Magyarországon a magyar csődeljárás szerint jelenleg a követelések valódiságának kérdése a fenebbiek szerint egy közös Ítéletben oldatik meg és ezen egy Ítélet után az 1 frt 25 kr. illetéket a tömeg fizet?, a bejelentők egyenkint annál kevésbbé terhelhetők külön is ugyanazon illetékkel, mert egy Ítélet után, bármeonyi egyes rendelkező pontból álljon is az, csak egyszer követelhető az illeték, a mint ezt egyebek között a magyar csődperben döntő, a csödkövetelések osztályozása felett hozott Ítélet után a 48. tétel D.) c.) pontjában kiszabott, jelenleg l°/0-ra rugó illeték is igazolja, mely szintén egészben a tömeget terheli, daczára annak, hogy abban is az összes bejeleotett s illetve megítélt követelések egyenkinti rangsorozata állapittatik meg. Mindamellett a leletezésekből kiválóan egyéni haszon után sóvárgó egyes közegek bal-magyarázat utján legújabban bélyeg- és illetékcsonkitást találnak abban, hogy a magyar csődperekben az ügyvédek a valódisági ítéletek meghozatala előtt az általuk bejelentett követelések után azon illetéket, mely tényleg nem jár, és melyet leróvniok módjuk sem volt, mert 19 év óta abiróságok ezen illeték lerovását meg sem engedték, — le nem róvták. Feltűnő jelenség mindenesetre, hogy az érdekelt közegek csak ma, közel 19 év múlva találták fel ezen állítólagos illeték-csonkitásokat! Vagy nem ismerték e szerint eddig a bélyeg- és illetékszabályok azon tételét, melyre meggyőződésünk szerint nyilván alaptalanul vonatkoztatják ma a leletézes jogosultságát, vagy nem merték ezt eddig oly önkényesen magyarázni, vagy végre — ha téves a mi magyarázatunk, a mi ellen szól közel 19 évi gyakorlat, — ismerték az államkincstár állítólagos jogát, de szándékosan hagyták azt eddig érvényesítés nélkül, hogy az érdeklettek gyanútlanul minél több »illeték-csonkitást« kövessenek el, és ennélfogva tőlük minél több bírság, és igy a leletezők részére minél több jutalomdíj legyen beszedhető. Ha az első két eshetőség áll, akkor nem róvható fel az ügyvédeknek bűnül, hogy a fenálló bélyeg- és illetékszabályokat helyesen magyarázva, bélyeget nem alkalmaztak ott, a hol az alkalmazandó volt, ha pedig a legutóbbi eshetőség, vagyis a szándékos tévesztés állana, a mit fel nem akarunk tenni, de a fenálló illetékszabályokkal szemben fel nem is tehetünk, akkor ez eljárás legkisebb büntetéséül lehetne csak tekinteni, hogy az illetők erőszakosan teremtett jutalékdijaiktól megfosztassanak, azaz hogy az állam a fizetni jóhiszemüleg mulasztott egyszeres illeték megfizetésével felszabadítsa a zaklatott ügyvédeket a roszhiszemü leletezők önkényének nyűge alól, mely az egész ügyvédi karra nehezül, és mely törvényben gyökeredző kötelességünkké tette Nagyméltóságodnál panaszt emelni azon már eltürhetetlen zaklatás ellen, melynek ez uton közvetve az adózó közönség és közvetlenül az ügyvédek napról-napra ki vannak téve. Meg lévén győződve, hogy a bélyeg- és illetékszabályok értelmében a magyar csődperekben hozott valódisági Ítéletek után az egyes bejelentők itéleti-dij fizetésére nem kötelezhetők : Kérjük ennélfogva Nagyméltóságodat, kegyeskedjék a megfelelő intézkedéseket megtenni, hogy a magyar csődperekben hozott valódisági ítéletek után az egyes felek, illetve képviselőiktől követelni szándékolt illetékek kirovása haladéktalanul megszüntettetvén, a már kirovott illetékek is hivatalból törlésbe hozassanak és az ezek tekintetében folyamatba tett mindennemű eljárás azonnal beszüntettessék. Mély tisztelettel Nagyméltóságodnak Budapesten 1879. június 6. Alázatos szolgái A budapesti ügyvédi kamara. Különfélék. — A bagatell-törvényröl azt lehetett várni, hogy már ujabb meglepetésekre többé nem fog alkalmat adni. Csalódtunk. Nincs hét, a melyben valamely égbekiáltó igazságtalanság vagy otromba badarság újra napfényre nem jönne, hogy megvilágítsa azon chaost, melybe ezen törvény folytán a kisebb polgári ügyek jutottak. A következő esetet szemtanú beszélte el nekünk. Két egymással nem a legjobb viszonyban élő szomszéd összeveszvén, a tüzesebb vérű a másikat vagy ötször összegazemberezte. A megsértett elment a rendesen ott, a hol kell, soha sem található, de ez időben véletlenül a helységben valamely névnapon mulatozó szolgabíróhoz, a kit a mi igazságügyi minisztériumunk nem átallott békebirói hatalommal felruházni. A békebiró megmutatni akarván, hogy mit tud, nyomban a hajdújával per brachium odaállittatta a sértőt. El is járt a törvény 11. §-ának 7. pontja szerint, és mivel az alperes beismerte, hogy biz ő a szomszédját legalább is ötször összegazemberezte, ítéletet hozott és elmarasztalta a sértőt minden egyes »gazember« szóért a szokásos száz forintban, összesen tehát ötszáz forintban. Az egész helység forrongásba jött és bámulattal csodálta az uj justitiát. Minthogy az elmarasztalt rögtön ilyen nagy összeget elő nem tudott teremteni, a bagatell-törvény ezen martyrja fűhöz fához kapkodott, mert azon veszély fenyegette, hogy több ezer forintot érő és egész vagyonát képező ingóságai potom áron el fognak adatni. Semmiségi panaszt adott be a törvényszéknél. Ott, akárhogy csürték-csavarták a dolgot, az 57. §. egyik esete sem volt alkalmazható az ítélet megsemmisítésére, mert alakiság tekintetében minden rendben volt és az eljárás e tekintetben nem kifogásoltathatott. Hüledeztek azonban azon gondolaton, hogy ilyen ítélet, mely szerint minden szidalom egyenlő száz forinttal, érvényben maradjon és egy család e miatt teljesen tönkre menjen. A törvényszéki birák belátták, hogy itt valamit tenni kötelességük— a törvény ellenére. Mivel a törvény nem alkalmazható, meghajlítani és megkerülni kell. Megsemmisítették tehát az ítéletet és kimondották, hogy miután a békebiró csak ötven forintig ítélhet, per analógiám ez itt is alkalmazandó; azért daczára hogy az 57. §. egyik esete sem forog fen, az Ítélet módosittatik és azon része, mely ötven forintnál többről szól, megsemmisíttetik. Igy történt két héttel ez előtt a magyar bagatell-törvény áldásos malasztjai alatt. — A bpesti királyi ítélőtábla fegyelmi bírósága, a közvádló kir. főügyészség által Sz. K. szegszárdi kir. járásbiró ellen emelt fegyelmi panasz alapján panaszlottnak és a közvádló kir. főügyészség nyilatkozatának megtétele utáo, 1879. évi február hó 15-én következő határozatot hozott: Sz. K. szegszárdi kir. járásbiró ellen a fegyelmi eljárás megindításának hely nem adatik, az iratok azonban az 1871: VIII. t.-czikk 28. §-ában körülirt eljárásnak netaláni alkalmazásba vétele végett, jelen határozat jogerőre emelkedése után, a szegszárdi királyi törvényszék elnökéhez áttétetni rendeltetnek. Indokok: Panaszlott kir. járásbiró beismerése folytán kétségtelen ugyan, bogy Pelikán József javára Dicenty Gyula szegszárdi lakos ellen a prágai csász. kir. kereskedelmi törvényszék által elrendelt árverés foganatosítására általa kiküldött végrehajtó kiküldetésének az ügyv. szab. 263. §-a értelmében ellenőrzése iránt az intézkedést elmulasztotta, miután azonban azzal, hogy az érintett §-ban előirt ellenőrzési naplót egyátalán nem vezetné, nem vádoltatik, az emiitett egyes esetben tanúsított mulasztás, tekintetbe véve azt is, hogy a feleknek kár nem okoztatott, s más eset miatt nevezett kir. járásbiró ellen eddigelé panasz nem emeltetett, nem volt olyannak tekinthető, mely fegyelmi vétség tényálladékát megállapítaná s legfeljebb az 1871: VIII. t.-cz. 28. §-ában körülirt csekélyebb rendetlenségek közé sorozható, minél fogva a fegyelmi eljárás mellőzése mellett az iratoknak a hivatkozott §-ban szabályozott eljárás netáni alkalmazásba vétele végett az illetékes kir. törvényszék elnökéhezi áttétele elrendelendő volt. — A kir. főügyészségnek felebbezése folytán a magy. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1879. évi martius hó 29-én 135. sz. alatt következő határozatot hozott: A budapesti kir. ítélőtábla fegyelmi bíróságának fentebbi keletű és számú határozata indokaiból helybenhagyatik. — Megjelent: Észrevételek az erdélyi birtokrendezések tárgyában fölmerült javaslatokra. Irta Gecző János kir. Ítélőtáblai tanácselnök. (Külön lenyomat a »Magyar Polgár« 146—152. számaiból). Kolozsvárt, 1879. Védbeszéd Dr. Kresz Géza főv. k. orvosnak védelmében. Tartotta 1879. évi június 25-én Polónyi Géza ügyvéd. Budapest, 1879. Mai számunkkal kezdjük meg a »Döntvények Gyűjteménye*. VIII. kötetének közlését. A VII. kötet tart alommutatóját legközelebb küldjük szét. Egy végzett jogász, ki a gyorsírást is érti, alkalmazást keres a fővárosban. Értesitést ad a szerkesztőség. Szerkesztői posta. II. K. Nagyniihiíly. _ Térszüke miatt kimaradt. Legközelebb jön. Legközelebbi csődbejelentést határidők: (Jul 22-tÖl jul. 29-ig). Sipos Géza szatmár-németi tsz. jul. 22. 23. 24. (128). — l'rolliiszka Gusztáv bpesti e. f. kir. tsz. jul. 23. 24. 25. (146). — Goldsteill Hermán aradi tsz. jul. 24. 25. 26. (104). — Bauer Miksa n.-kanizsai tsz. jul. 24. 25. 26. (117). — Fodor s Kernvein szegedi tsz. jul. 24. 25. 26. (120). — Wilsbach J. fehértemplomi tsz. jul. 26. (145). — Tyrnauer György m.-szigeti tsz. jul. 28. 29. 30. (106). — Hirteustein Mór lőcsei tsz. jul. 28. 29. 30. (132). — Sötér Miklós debreczeni tsz. jul. 28. 29. 30. (133).