Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 28. szám - A köteles rész. 3. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 28. szám. Budapest, 1879. julius 10. Külön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek Iára" és az „Igazságügyi tőrvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Dontvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 torínt, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentt legczélszerübben postauta 1' küldendők. n. vidékrS i y utján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A köteles rész. Dr. Del l'A d a m i Eezsö ügyvédtől. — A folytatólagos bűntett. Dr. Lukács Adolf pécsi jogakadémiai tanártól. — Melyik kereskedelmi meghatalmazott köthet saját és más részére kereskedelmi ügyletet ? Dr. S c h i c k Sándor ügyvédtől. — Az 1876. 15. t.-cz. 73. §-ához. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A »Döntvények gyüjteményéc-nek egy ive. Előfizetési felhívás MAGYAR THEMIS 1879-iki harmadik évnegyedére. Előfizetési dijak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentcs szétküldéssel): a „Magyar Themis", a „Büntetőjogi Szemle" az „Igazságügyi rendeletek tára", és a „Döntvények gyűjteménye" együttesen negyedévre 2 írt 50 kr„ félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni. A „Magyar Themis" kiadó-hivatala, az »Athenaeum« Budapest, IV., barátok-tere 3. sz. A köteles rész. Hl. A tények és eszmék fejlődésében, melyeket korunk kiválóan ural, tagadhatlanul azok viselnek első szerepet, melyek összesége a »XVIII. század szelleme, bölcsészete, forradalmas nevével jellenieztetni szokott. Akár szent hagyományul tekintessenek a »felvilágosodottság* e korának tudományos elvei és társadalmi szabadságharcza, akár egyoldalú túlzás miatt kiigazítandó alapnak, melyet a tovább fejlődés mégis el nem hagyhat, akár végre óriási tévedésnek, melynek humanistikus és demokratikus aspiratiói, melynek hite és tudománya, haladása és miveltsége egyáltalán megvetendők, melyeket kiirtani és régibb kornak erkölcseivel újra felcserélni kell: minden reformtörekvés, legyen az radikális vagy mérsékelt, progressiv (liberális) vagy reactionárius. impulsusait közvetlenül e század eszméitől, küzdelmeitől s alkotásaitól kölcsönzi, melyek oly mély barázdát ástak a nyugot-európai mivelődés törénetében. Az újkori eszmék nyilt harcza a traditio ellen, minő harcz a világtörténet színpadján a reformatio, a vallásháborúk óta elő nem fordult, a szenvedő emberiség megváltásáért vivott küzdelem, a társadalom átalakítására irányzott lázas törekvés nemcsak eltörülhetlen nyomokat hagytak hátra mindenütt, hova lánghullámaikat elvetették, hanem mai napig ezernyi alakban hatni meg nem szűnnek. Az egyén és emberiség, szabadság és egyenlőség nevében megindult mozgalom mindinkább a társadalom szervezetének mindenhatósága, az egyéni függetlenség korlátozása felé vezetni látszik. A politikai érdekek minden néperőt és minden egyéni tehetséget absorbeáló hatalma és cultusza képezi századunk, ezen par excellence politikai századnak, jellegét. E hatalom és cultusz pedig semmivel sem kíméletesebb az egykori vallásos képzetek és harczuk uralmánál. E küzdelem ott tört ki leghevesebben, hol a szolgaság a legnyomasztóbb volt,') Francziaországban, az újkori böl') IFTaine : Origines de la Francé contemporaine. I. Paris 1878. czimü érdekes müvében hiteles források nyomán e szolgaság ujabb borzasztó jelenségeit közli. csészét szülőföldjén, az angol eszmék bérföldjén, a morális idealismus legtermékenyebb talaján. A XVII. századbeli angol bölcsészet és forradalom csak nemzeti jelleggel birt; a XVIII. századbeli franczia bölcsészet és forradalom ellenben egyetemes, cosmopolitikus természetűek voltak. A jog és tudománya tekintetében ezen befolyása a XVIII. század szellemének és kiváló képviselőinek, csak oly való, mint a társadalmi tevékenység bármely neme, a társadalmi tudomány bármely ága tekintetében: nincs probléma, melyet azon szellem fel ne vetett, melyet a maga módjára meg<= oldani meg ne kísérelt legyen.') Természetesen az összefüggés régibb kor és más nemzet örökségével itt ép oly kevéssé hiányzik, mint bármely intézmény fejlődésében, mint a folytonosság és átörökítés törvényeit releváló bármely természeti s történeti processusban. A classikus és keresztény miveltség s a reális érdekeken alapuló angol politikai bölcsészet befolyása mellett azonban eredeti, franczia népszellemi vonásokra is ismerünk az észjog fejlődésében Bodin és Grotiustól Burlamaqui és Montesquieuig. Montesquieu elődje pedig nemcsak Locke, a realistikus rationalismus mestere, nemcsak Vico, az idealistikus jogtörténet alapitója, hanem Dómat, Paskal barátja is, ki az intézmények czélbirálata által a tételes jog bölcsészeiének alapitója és korának egyik kimagasló jelensége.2) Ezen irók nézeteiben koruk előrehaladott eszméi visszatükröződvén, azokat e helyütt röviden érintenünk kell, a mennyiben kérdésünkkel összefüggnek. Bodinben még teljesen dominál a classikus és keresztény miveltség és a hanyatló hűbéri intézmények tisztelete. Forrásai Platón, Aristoteles, Seneca vagy Mózes, Lykurgos, stb. tekintélye. Az ős jogot, melyet a perzsáknál, a celtáknál, germánoknál, hébereknél, egyptomiaknál, görögöknél talál, mint természetit, Istenit helyesli; a végrendelkezési szabadság ellenében, melyet Solon Athénben creált s a decemvirek a XII. táblával Rómában recipiáltak, helyesli Lykurgnak primogeniturára s elidegenitési tilalomra alapított örökösödési s birtokrendjét az ingatlanok tekintetében; hajlandó azonban Platóval (Leges 125.) az apára bizni £ kiváltságos fiu megjelölését, a mint egyáltalán az apai hatalmat a gyermekek személye felett ókori, csaknem korlátlan terjedelemben visszaállítani akarja az erkölcsök megjavítása végett. Róma hanyatlását a patrialkális családkormánynak lazulásától keltezi, hivatkozván arra, mint szaporodtak el már Augusztus korában az apagyilkosságok;*) a ') L. Lerminier : De l'influence de la philosophie du XVIII. sit-cle sur la législation et la sociabilité du XIX. Bruxelles 1834. s Banloux: Influence des philosophes du XVIII. siécle sur le droit civil. Eevue historique etc. IV. kötetében (1858). és F. Laurent: Etudes sur l'histoire de Thumanité t. XIII. 2) Lois civiles dans leur ordre naturel. Jó kiadás : Rémi Paris 1830. 4. köt. in 8-o. Róla egész irodalom : Doeuments inédits sur Dómat par V. Cousin, Recueil Vergé 1843. t. III. ; Études sur Dómat par Cauchy, Revue critique de législation 1853. t. III.; Dómat et sa conceptian piúlosophique du droit par E. Feitu, Revue critique t. XXXIV. 18ti9 ; Dómat et le droit administratif par Rouchené-Lefer, Revue pratique de droit francais t. XVI. 1863. stb. 3) Seneca : De clementia lib. 1. (Néróhoz): »Plures parricidas patris tui principatu condennari vidimus quam illis aetatibus ab urbe condita delati fuissent.