Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 27. szám - Földtulajdonos és bérlő közti összekocczanás az ingatlan eladásánál - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a perrendtartás reformja tárgyában

— 211 szalva az alapelveket, felmentve érezhetnők magunkat a részletek alól. De nehogy annak a feltevésnek némi plausibilitása legyen, mintha mi csak jelszó-hangoztatási viszketegböl követeljük a szóbeliséget, a komoly, részletes munkától ellenben, ha elénk áll, fázunk, belementünk a javaslat részletes vitatáásba is. Öröm és lelkesedés nélkül tettük, tudva, hogy vele a közjót elő nem mozdítjuk. De megtettük kötelességből, és közöljük im részletes nézeteinket, ismételve is arra kérve Excellentiádat, adjon mihamarabb alkalmat rá, hogy egy egészséges és észszerű elveken nyugvó perrend felett hasonló részletességgel nyilatkozhassunk. Az ügyyédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága báró Baldácsy Antal panaszára M. D. ügyvéd ellen folyamatba tett s panaszosnak elállása folytán hivatalból fentartott fegyelmi ügyben a felek meghallgatása s az elrendelt vizsgálat befejezése után 1879. február 7-én 30. sz. a. következőleg határozott: M. D. ügyvéd ellen az 1874: 34. t.-cz. 68. §. b) és 69. §. b) pontjain alapuló fegyelmi vétség miatt folyamatba tett fegyelmi eljárás, az ügyészi inditványhoz képest tárgyi tényálladék hiánya miatt beszüntettetik; ugyancsak nevezett ügyvéd azonban az 1874: 34. t.-cz. 73. §. alapján csekélyebb kötelességszegés miatt megintetik és rendreutasittatik. Indokok: A báró Baldácsy Antal által beadott panasz mellett G. és Z. alatt fekvő példányok szerint M. D. 1874. évi októb-r hóban s 1875. augusztus havában körleveleket bocsátott ki, melyekben ajánlkozik azok ügyeinek vitelére, kik a báró Baldácsy Antal mint a magyar kölcsönös biztosító bank által kivetett pótdijak tulajdonosa részéről követelendő fizetést igazságtalannak tartják, értesítvén egyszersmind őket, hogy oly érvek és okmányoknak van birtokában, melyek a fizetés alóli felmentésre alapos reményt nyújtanak, úgyszintén hogy a bank elleni követelések érvényesítését va^y eladását előleg nélkül elvállalja; közölte továbbá a dijelőlegek tárgyában a részletes számlát. Utóbbi levelében végre már azokhoz is fordul ajánlkozással, kik meg nem jelenésük miatt elmarasztaltatták, — sikerről bizto sitva őket. Tekintettel a panasz mellett fekvő közgyűlési jegyzőkönyv tartalmára és panaszlott azon beismerésére, hogy ezen ülés után a választmány tagjává is választatott s hogy a pótdijakról egy jegyzéket is vezetett, a levelekből kitetsző eljáráshoz még azon súlyosabb gyanú is látszott járulni, hogy saját tényei ellen lépett fel ily módón, s a levelekben hangoztatott érvek és okmányoknak bizalmi állásban jutott birtokába. A 310. sz. a. elrendelt pótvizsgálatnál kihallgatott tanuk a bank ügyeit te]jesen_ismerő volt tisztviselők: Szitát- Dénes, Iványos László, Lázár Imre, Ágoston János, Pilisy Lajos hit alatti vallomásaikból, melyekkel — némi eltéréssel — Tömösváry István vallomása lényegében egyezni látszik, kiderült azonban, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvnek nem tulajdonitható azon értelem, mintha a pótdíjak kivetése már ott elhatároztatott volna. Kiderül, hogy panaszlott a kivetést igazságtalannak, az intézetre veszélyesnek tartotta, mindig ellenezte. Ez által egészen más világításba helyeztetvén a tényállás, súlyt nyer azon körülmény is, hogy közreműködött, miszerint a minisztériumnál kerestessék orvoslás a pótdijak kivetése ellen, valamint hogy az intézet elnöke a passivák elvállalása utján igyekezett apótkivetéstarészjegyek kilátásába helyezett eladásnak meghiúsulta után érvényesíteni; figyelembe veendő ennek folytán végre arra nézve, hogy mily indokok vezérelték panaszlottat a fentebbi körlevelek kibocsátásánál, vagy vádolható-e bizalmi állásával való visszaéléssel az is, bogy a kihallgatási jegyzőkönyv mellett 5 —11. sz. a. fekvő ítéletek, valamint Szitár Dénes vallomása szerint egyszerű tagadással védekezett a báró Baldácsy Antal keresetei el en. Mindezek folytán megszűnvén azon jelenségek, melyek bebizonyodása a körlevelekben való ajánlkozást súlyosabb beszámítás alá juttatta voln'í, vagy a bizalmi állással való visszaélés tényálladékát állapították volna meg, oly mérvű kötelességszegés, melynek az 1874: 34. t.-cz. 68. §. b) és 69. §. b) pontjai alá esö fegyelmi vétség tényálladékát állapithatná meg, fen nem forog, miért is ez irányban panaszlott ügyvéd ellen a további rendes fegyelmi eljárást beszüntetni kellett. Tekintve mindazonáltal, hogy bármi volt légyen is az oly körlevelek kibocsátásának indoka, mint a G. Z. alattiak, — ily módon való ajánikozás, oly ígéretek és kecsegtetések, minők a körlevelekben foglaltatnak, sőt oly érvek és okmányok hangoztatása, minők a vizsgálat szerint nem is mutatkoznak alkalmazottaknak, az ügyvédi tisztességgel semmi esetben sem egyeztethetők meg, s azért minden esetre kötelességszegést képeznek. Tekintve azonban, hogy csökkentik a beszámítást azon viszonyok, melyek a vizsgálati iratok szerint a banknál léteztek, s azon körülmény, hogy tényleg senki sem károsodott meg az általa perlekedésre felhívott felek közül, ezen eljárása csupán kisebb kötelességszegésnek minősül, s e miatt panaszlott az 18 74. 34. §-ához képest megintendő és rendre utasítandó volt. A királyi ügyészségnek ezen határozat elleni felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1879. évi martius 29-én 169. sz. a. következő határozatot hozott: A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fentebbi keletű és számú határozata indokaiból helybenhagyatik. , Különfélék. — A hpesti kir. tábla fegyelmi bírósága., a közvádló kir. fő' ügyészség által E. P. m.-csékei kir. járásbiró ellen emelt fegyelmi panasz folytán, panaszlott és a közvádló kir. főügyészség nyilatkozatának tétele I után, 1879. évi február hó 1-én 79. sz. alatt következő határoz a! tot hozott: E. P. m.-csékei járásbiró ellen a fegyelmi eljárás megin! ditásának hely nem adatik. Indokok: A közvádló kir. főügyészség által nevezett kir. járásbiró ellen panaszként felhozatott: 1. Hogy m. j évi augusztus hó 24-én feljelentő Moga János forrószegi g. k. lelkész, i s az alkalommal vele volt tanúit, miután őket e nevezett lelkész kárára j elkövetett tolvajlás iránt kihal'gatta, a hivatali helyiségből durva mój don kiutasította, s hogy ezen kívül más két alkalommal a nevezett leli kész irányában illetlen kifejezéseket használt. 2. Hogy a nevezett lel' késznek fentebb érintett ügyében mult évi september hó 25-én tanuJ ként kihallgatott Gollé György forrószegi lakost, börtönbüntetéssel i való fenyegetés mellett, vallomásának visszavonására birta. 3. Hogy a j nevezett lelkésznek m. évi augusztus 25-én folytatólagos kihallgatás ! végett a kir. járásbíróságnál megjelent tanúi, nevezett kir. járásbirónak l a hivatal székhelyérőli távolléte miatt, nem hallgattathattak ki. Az 1. i pont alá foglalt panaszokban a fegyelmi vétség jelenségei nem mutatkozván, azok alapján a fegyelmi eljárás megindításának annál kevesbbé | volt hely adható, mert a panaszolt kifejezésekre s ugy szintén a kiutaj sitásra, mely nem is a hivatal helyiségéből, hanem a nevezett járásbiró i magánlakásából történt, feljelentő magaviselete által szolgáltatott ] okot. A 2. pontban felhozott panasz fegyelmi eljárás alapjául nem szolgálhat, mert: semmi bizonyító adat nincs arra nézve, hogy a nevezett tanú vallomását, panaszlott kir. járásbirónak nem a törv. rendts 242. §-a alapján kötelességszerüleg tett figyelmeztetése, hanem annak fenyegetése folytán vonta volna állítólag vissza. A 3. pont alatti panasz sem szolgálhat fegyelmi eljárás alapjául, mert nincs bizonyítva, hogy a tanuk az említett napon idézés folytán jelentek volna meg, s mert azon körülménynek megállapítása, vajon panaszlott m. évi augusztus hó 25-én vasárnap és 26-án a hivatal székhelyéről engedélylyel vagy a nélkül volt-e távol, valamint annak megbirálása, vajon panaszlott a hivatal székhelyéről engedély nélküli távollét esetében az ügyv. szab. 46. §-a alapján mennyiben vonandó felelősségre, az ügyv. szab. 92. §-a értelmében első sorban az illető kir. törvényszék elnökének hatásköréhez tartozik. — A kir. főügyésznek felebbezése folytán a magy. királyi Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1879évi február hó 28-án 108. szám alatt következő h a t á r o z a t o t hozott: A budapesti kir. itélő tábla fegyelmi bíróságának fentebbi keletű és számú határozata indokaiból helybenhagyatik. — A bpesti kir. tábla fegyelmi bírósága, a közvádló kir. főügyészség által P. K. nagy-kikindai kir. törvényszéki bíró elien emelt fegyelmi panasz folytán, panaszlott és a közvádló kir. főügyészség nyij latkozatáuak megtétele után, 1879. évi február hó 15-én 123. szám alatt következő határozatot hozott: P. K. n^gykikindai kir. törvényszéki biró ellen a fegyelmi eljárás megindításának hely nem adatik. Indokok: Panaszlott kir. törvényszéki bírónak az igazságügyminisztériumhoz intézett 35170/878. számú emlékiratában használt s a kir. főügyészség által panasz tárgyává tett kitételei nem voltak olyanoknak minősíthetők, melyek által a hivatali kötelességnek a felsőbb hatóság iránti köteles tisztelet megsértése által történt vétkes megszegése megállapítható lenne. Mert nevezett kir. törvényszéki biró az igazságügyi és pénzügyi minisztériumok által bizonyos pénzösszegeknek megtérítésére közösen felszólittatván, midőn ezen fizetési felhívás ellenében magát védelmezte, a felhívással szemben mint fél állott, — s ennélfogva, habár a védelmül beadott emlékiratában használt több kitételei által az illedelem ellen vétett is, ebbeli ténye miatt, miután azt nem mint biró, hanem mint fél védelmében követte el, ellene a fegyelmi eljárás elrendelhető nem volt. A kir. főügyésznek felebbezése folytán a magy. királyi Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1879. évi martius hó 29-én 134. sz. a. következő határoz a• tot hozott: A budapesti kir. ítélőtábla fegyelmi bíróságának fentebbi keletű és számú határozata megváltoztatik, és P. K. kir. törvényszéki, bíró ellen az 1871. 8. t.-cz. 20. §. a) pontjában minősített fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárás és egyúttal a vád alá helyezés elrendeltetik és az elsőfokú fegyelmi bíróság a további teendők teljesítésére utasittatik. Indokok: Panaszlott biró az igazságügyminiszteriumhoz intézett 35170/878. számú emlékiratát mint törvényszéki biró egy hivatalos állásából származott kártérítési ügyében adta beés abban a tényállásnak és védokainak tárgyilagos előadására nem szorítkozott, hanem azon tul a védelemhez nem is tartozó kitéréseiben mind a pénzügyi, mind az igazságügyi kormány irányában azon tiszte