Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 27. szám - Földtulajdonos és bérlő közti összekocczanás az ingatlan eladásánál - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a perrendtartás reformja tárgyában

van ítélve, nézetünk szerint különbség teendő a szerint, a mint a kifogás oly okra alapittatik, hogy a megitélt és kifizetni kért követelés valódiságra vagy összegre nézve alapjában nem áll, vagy hogy az a jogerejiileg történt megítélés óta megszűnt. Nézetünk szerint a ptr 347. §. érintett rendelkezése oda magyarázandó, miszerint csakis ezen utóbbi •esetben engedendő a kifogásoló jelzálogos hitelezőnek, hogy a követelésére nézve megtámadott hitelező ellen a követelés megtámadására pert indíthasson oly hatálylyal, hogy annak kimeneteléig a kifogásolt követelés kielégitésére sorozott összeg letétbe helyeztessék. Mert a jogerejü Ítéletet folytán a vitás jogigény vitázhathm jogigénynyé, a tények körüli kételyek jogi bizonyossággá átalakulván, azon esetben, ha a kifogásolt követelés per utján jogerejüleg elbíráltatott, nézetünk szerint legfeljebb fenyitő e'járás s annak utján esetleg nyert jogerejü Ítélet alapjáni perújításnak lehet helye. Már pedig, hogy a jogerejü ítéletre hivatkozó jelzálogos hitelező mindaddig tartozzék várni kielégitésére, míg akármely nj ilvánkönyvi hitelező társa egyszerű kifogása, esetleg huzavona folytán mindezen különfé'e bírósági procedúrák a jogorvoslati eszközök teljes kimerítése mellett a jogerejüség végczélját érik, az nyilt összeütközésben volna az igazsággal és a prtsnak a végrehajtásról szóló fejezetben világosan kifejezésre jutó szellemével. Földtulajdonos és bérlő közti összekocczanás az ingatlan eladásánál. A földtulajdonosok, ha nyereményre vagy továbbítási szándékkal vásárolják össze a fekvöségeket és azokat bérbe adják, a bérleti szerződésbe ki szokták kötni, a mennyiben a fekvöség általok másnak •eladatni fog, a bérlő szerződése megszűnik, illetőleg érvénytelenné válik. Az ily szerződések, ha több évre köttettek is, nem szoktak magukban oly engedélyt foglalni, hogy a bérlő abból a bérlet idejére dologi jogot szerezhessen : a bérlök ily óvatos ellenfelek irányában legfölebb azt kötik ki maguk részére, hogy a fekvöség tovább-adása esetén arról értesíttessenek, az értesítés felmondásnak tekintessék, és attól kezdve bizonyos időre, p. o. félévre, legyenek kötelesek a bérletet elhagyni, vagy a mennyiben a bérösszeget pontosan és előre nem fizetnék, a bérlet fölmondottnak tekintessék. A bérleti szerződések megkötésénél, habár a tulajdonos és bérlő kellőleg gondoskodnak is jogsukról, a bérszerzödésik oly hosszadalmas és költséges perekre szo'gáltatnak okot, hogy az adásvevésre szánt fekvöségeknek vagy eladását akadályozzák, vagy annak értékét tetemesen csökkentik. Ezúttal oly példával kívánok szolgálni, mely egy tényleges p-rből kivonatot képez és mely a bérlő részére kibúvó ajtót nyitott, és ez tanúságot nyújt arra nézve, hogy hasonló esetekben miként kelljen a a tulajdonosnak bérlője irányában eljárni. Egy budai fekvöség tulajdonosa házát és földjét, mely bérbí volt adva, másnak adván el, erről értesítette bérlőjét, és tudtul adá neki, hogy az uj tulajdonos a további bérlelet meg nem türi, tehát gondoskodjék magáról. A bérlő a bérlet azonnali elhagyásáért szóval 500 frtot kérvén, a midőn valósággal tudomására jott az adásvevési szerződés, követelését e/erekre emelte fel, s a bérletből kimozdulni nem akart. Az adásvevési szerződés alapján az uj tulajdonos tulajdoni jogát a fekvőségre előjegyeztette, s a szerződés egyik pontja értelmében azzal követelte a bérlő kimozditását, hogy mig az a bérletet el nem hagyja, a vételárt a volt tulajdonos kezéhez nem fizeti, hanem bírói letétbe helyezi. A volt tuiajdonos bérlője kimozditása végett sommás uton és azon aiapon indított keresetet, mert a szerződésben ki volt kötve, hogy a bérösszeg nem pontos fizetése esetén a bérlet felmondottnak tekintetik és bérlő azt elhagyni köteles. Ezen ügyre tárgyalás tűzetvén ki, bérlő azzal védekezett, hogy ő a bérösszeget, mivel az nála adóba letiltva volt, az adóhivatalhoz fizette, és azzal kö élességének eleget tett, igy se felmondásnak, se a bérlet elhagyásának helye nincs. Ez ellenében a volt tulajdonos igazolván, hogy ő az adóját időközben lefizette, és a tilalom vagy tévedésből vagy a bérlő fondorkodása folytán eszközöltetett, keresetét megállapittatni kérte. Az eljáró bíróság a keresetet elutasította, mert bizonyítva nem volt, hogy a fekvöségeknek a per indításakor ki volt telekkönyvi, és ki volt tényleges tulajdonosa. Felebbezés utján a kir. tábla a becs , tolt adásvevési szerződés pontjaiból kivévén azon körülményt, hogy a keresetet inditó felperes telekkönyvileg még mindig tulajdonosa azon fekvőségnek, melyből a bérlő kimenni nem akart, s a bérszerződésből kivévén azt, hogy az közvetlenül perlekedő felek között köttetett és hogy bérlő nemcsak az utóbbi évnegyedkor, de más évnegyedek alkalmával is nem pontos bérfizető volt, az elsőbirósági iféletet feloldotta és ujabbi nyomozásokat, és itélethozást rendelt. Itt megjegyezzük, miszerint ezen per előtt már az uj tulajdonosok is megtámadták keresettel a bérlőt, és ez azok tulajdoni jogát el nem ismerve, azokat is azon alapon mozdította el a keresettől, mert a fekvőségnek csak előjegyzett, de nembekeblezett tulajdonosai voltak. Ezen furfangos bérlő ellen, hogy kereszttűzbe szorittassék, ugy a még telekkönyvileg bekeblezett volt tulajdonos, mint annak fekvőségére előjegyzett uj tulajdonosok is egyesülni kívántak, hogy annak ebbeli kifogásai elejtessenek. A per több, mint fél évig húzódván, a kiegészítések után annak befejezését még másik fél évre lehetvén várni, a volt tulajdonos kénytelen volt oly egyezményre lépni bérlőjével, mely az eladási árt pár ezer frttal kevesbítette. E. Ensel Sándor. A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a per-V rendtartás reformja tárgyában.*) Eddig azon indokokkal foglalkoztunk, a melyek a javaslat szerint a szóbeliségnek behozatalát lehetetlenné teszik. Azt hiszszük ezen indokokra nézve, hogy sem a tekintélyes ellenzők, sem az organisatorius és financiális aggodalmak végeredményben döntők nem lehetnek. Utóvégre is alkalmi argumentumok. A döntő kérdés az megfelel-e az Írásbeli per a nemzeti jólét követelményének, vagy sem, Alig tudjuk elhinni, hogy erre a kérdésre igenlő választ lehessen adni. Azt ugyan nem mondjuk, hogy egyesek magukat az írásbeli per alatt jól ne érezhetnék. Megengedjük azt is. hogy Excellentiád előtt egyesek akként nyilatkoztak, hogy ez az Írásbeli eljárás nem is olyan rosz. a milyennek híresztelik; megjegyezzük azonban, hogy mindig vannak, a kik minden eljárásra rámondják, hogy tűrhető. A kinek pere soha sem volt, vagy kinek tisztességes ellenfele volt, vagy a kinek nagy vagyon jutott osztályrészül, az könnyen rámondja, hogy a mai per tűrhető, különösen ha azt hiszi, hogy ezzel még kedves dolgot is mond. Az egészséges emberre nézve a más betegsége mindig tűrhető, és még vannak az országban boldogok, a kiket az írásbeli per súlya közvetlenül nem ért. Ámde a nemzet nagyja nem áll ily boldogokból, és a ki munkájával keresi kenyerét, H kire nézve életérdek, hogy pénzei befolyjanak, I azok közül egyik sem fogja a mai eljárást jónak vagy csak tűrhetőnek | is mondani. Mi, a kik a mindennapi életben mozgunk, és annak kinját ( és szive verését, mint a magunkét érezzük, nem mgyitunk, ha azt mondjuk, hogy nincs állami institutió, a mely annyi elkeseredést és nyomort szülne, a mely az erkölcsök és a jogérzet elzordonulását oly nagyban elősegitené. mint mai Írásbeli perünk. És ez máskép nem is lehet. Az az adós, aki mai nap fizetni nem akar. azt erre gyorsan és biztosan rá nem kényszerithetjük. Ha a hitelező azt kérdi tőlünk, vajon meddig húzódik el ügye, nem válaszolhatunk neki mást, mint azt, hogy biz ez végelem?ésben az adós tetszésétől függ. Különösen a 300 frtot meghaladó ügyekben a hitelező az adós kegyelméa áll. Ennek egyebet sem kell tennie, mint felhasználni az írásbeli per nyitjáit és kibúvóit, és bizonyos lehet benne, hogy hitelezője legalább is két évig, de sok ecetben 4—5 évig jogát meg nem találja. Ha az adós igénybe veszi a törvényes és jegyzőkönyvi halasztásokat és a perrend megengedte alkereseteket és közbenszólólag előfordulható kérvényeket, ha vakon tagad és orczátlan módon kifogásol, ha a felebbvítel lajtorjájába szünet nélkül belekapaszkodik: a hitelezőnek nincs mit tennie, mint várnia, mert csakugyan olyan az írásbeli perünk, hogy az adósnak azon puszta kijelentése, hogy most szóba sem akar állani a felperessel, az adósnak egy pár havi lnladékot biztosit; olyan az írásbeli per Írásbeli bizonyítási eljárást, hogy a legalaptalanabb tagadás, a melyről mindenki meg van győződve, hogy nyilvánvalóan a per huza-vonájaból ered. az adósnak megint hónapokat biztosit, és olyanok a mi felebbviteli fórumaink, hogy őket egy-két évnek leforgása előtt megjárni nem lehet. Felebbvitel dolgában a javaslat ugyan segíteni akar, eltörli a semmitöszéket. De minden jóstehetség nélkül mondhatjuk, hogy ez bajainkon lényegesen segíteni nem fog. Mert a javaslat fentartja az Írásbeliséget, ennek pedig a véguélküli felebbvitel benn fekszik a természetében. Az Írásbeli eljárás ugyanis a pert sok stádiumra osztja, mindegyikét sanctiókkal látja el. A felek többször találkoznak a bíró előtt, a biró többször határoz. Gyakoriak abból ennélfogva a fél mulasztásainak, a birói tévedéseinek, következőleg a perorvoslatoknak esetei. Ezt a semmitőszék eltörlése nem változtatja meg; és ha a külön semmiségi panasz fórum hiányából el is fog esni. nem tudjuk, nem kapunk-e mai egyszeres semmiségi panaszunk helyébe fokozatos semmiséget a forumok pluralitásánál fogva. Csodálatos játéka a sorsnak! A semmitőszék annak idején tudvalevőleg jórészt azért hozatott be, hogy kevesebb legyen a felebbvitel és a felsőbb fórumban gyorsabb az eljárás. De mit mutat a tapasztalás ? Azt, hogy egy ügyet 17, mond tizenhétszer lehetett a kir. Curia elé vinni. Ma a *) Az első közleményt 1. lapunk múlt heti számában. Szerk.