Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 24. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 12. [r.]

— 182 ha az okirat elismerést egyáltalában nem tartalmaz, akkor az adós az exceptio non numeratae pecuniae vei a hitelező keresetével szemben nem élhet. Ennek nemcsak rátiója nincs, hanem a törvényhozó valóban naivitásának adta tanújelét, midőn abból indult ki. hogy a hitelező meg fogja engedni azt, miszerint az adós a kölcsönlevélbeu kitegye, hogy ő tényleg mennyit kapott. Eltekintve azonban ettől, a törvény az adóst positiv védelemben egyáltalában nem részesíti. Ha az adós a felvettnél nagyobb összeget tényleg megHzette, miután a kikötés magában véve nem érvénytelen, ő nincs jogositva a felvett összeget meghaladó részt tartozatlan fizetés czimén viszszakövetelni, époly kevéssé, minta hogy nincs jogositva a meghatározott mértéken felül fizetett kamatokat visszakövetelni. Valamint tehát a kamatok tekintetében, ugy a felvettnél nagyobb tőkekikötésre nézve is szükséges volna az adóst positiv védelemben részesíteni, azaz a fel vettnél nagyobb tőkekikötést semmisnek dek'arálni s az adósnak egyenesen keresetjogot a felvett összeget meghaladó rész visszaadására condictio ind ebi ti-t adni. Igaz ugyan, hogy a tőkére vonatkozó ezen cond. indebiti nem oly fontos s nem oly elkerülhetetlenül szükséges, mint a törvényes mértéken tul fizetett kamatok visszatérítésére vonatkozó kereset; mert midőn a hitelező a kamatokat követeli, a/adós azoknak megfizetését azért nem fogja megtagadni, mivel fél, hogy a hitelező különben a tőkét mondja fel; ellenben midőn a hitelező a tőkét követeli, akkor az adósnak többé úgysincs mitől tartania, ő tehát a felvettnél nagyobb összeg megfizetését bátran megtagadhatja, s ha perre kerül a dolog, a biró azt ugy sem Ítélheti meg. Az exc. non numeratae pecuniae az adósnak tehát kielégítő védelmet ad. Mindazonáltal a condictio indebiti folytán az adós mégis tetemesen fokozott oltalomban részesül, s ezen oltalomnak gyakran igen nagy jelentősége lehet, így nevezetesen akkor, ha az adós az exc. non num. pecuniae megalapítására szükséges bizonyítékokat elég gyorsan meg nem szerezheti, vagy a tárgyalásra meg nem jelenik s ellene makacssági ítélet hozatik, a mennyiben t. i. azon helyes felfogásból indulunk ki, hogy a cond. indebiti-nek ítélet ellen is van helye. Az adós ugyan perújítással is élhet, de eltekintve attól, hogy a perujitási kereset azon elsőbiróságnál adandó be, melynél az alapper tárgyaltatott és elintéztetett (p. pts47.1.), a mi gyakran igen terhes, a perujitás rövid elévülési határidőhöz van kötve, s igy gyakran czélhoz nem fog vezetni. Dr. Nagy Ferencz. bpesti egyetemi magántanár. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XII. A születési anyakönyv (l'acte de naissance, Geburtsregister,) a közokirat-hamisítás szempontjából. A »Magyar Igazságügy* folyó havi füzetében (615—618. lapon) »egy királyi ügyész* nyilt levelet intéz Csempgi Károly legfőbb itélőszéki tanácselnök úrhoz. A maga és az aggódó bíróság nevében apellál a tudomány magaslatára, ennek szövétnekétöl várva világosságot és felvert kedélyének megnyugtatást. Miért ? A királyi fiiügyész ur több izben kifejezett intentiójához képest feladatának tekintvén, »hogy a büntető-törvénykönyv elveinek és rendelkezéseinek működése körében lehetőleg már most egyengesse az utat és hogy különösen ott, hol a törvények visszaható alkalmazása által a jogon sérelmet nem ejthetünk, az általános rész elvei és a minősítések tekintetében* — (a melyeknek visszaható alkalmazása által természetesen a legcsekélyebb sérelem sem ejtethetik a jogon) — »az uj törvényt vegyük lehetőleg zsinórmértékül,* a büntető-törvénykönyvet szorgos tanulmányai tárgyává tette. Folytatta pedig tanulmányait nem kis kedvvel. Gyönyörűségét nyomról-nyomra fokozta a törvénykönyv búvárlatok- és eredmények-dus háttere. Ébredt benne az a remény, hogy az mihamarabb életbe fog lépni és büntető-törvényk zésünknek uj s biztos alapot szerezni, melyen egyrészt a büntető cselekmények hatályos (ha nem volna 92. §.!) megtorlása, másrészt a büntetés alá nem tartozó tényálladékok biztos elhatárolása lehetségessé lesz s igy az állami és egyéni érdekek összeegyeztetését,* — (állami és egyéni érdek természetesen ellenkezvén; lévén az egyéni érdek, hogy • büntetés alá nem tartozó tényálladékok elhatároltathassanak; lévén az állami érdek, hogy a büntetés alá nem tartozó tényálladékok el ne határoltathassanak!) —»ezen megoldhatlannak látszó problémát sikerülend létesítenünk.* Örömmel constatálja, hogy a mennyiben eddig a büntető-törvénykönyv al ipján qualificált, és fejtette fel a bti| nösség elveit, a beszámítás törvényeit, — (az hogy a bűnösségre voI natkozó elvek, a beszámítás törvényei, és pedig a főfonto^ságuak: do! lus, culpa, causaiis ntxus stb. legtöbbnyire a codex tudományos hátteréből fejtendők fel, természetesen nem lehet akadálya annak, hogy az ügyészi deductió azokat mégis a büntető-törvénykönyv alapján fejtse fel,) — »a bíróságok érveimet szabatosaknak, meggyőzőknek, minden iránybau megnyugtatóknak találták.* Ámde gyönyörűsége nem mindig maradt teljesen zavartalan. Csendes tanulmányainak kéjes perczeit, a codex-lecture mézes heteit megirigyelték tőle a mindszámo: sabban felmerült problémák és nehézségek. A véleményalkotás küzdelj meiben nem sikerült segélyre akadnia. Cserben hagyta a szaklapokI bau megjelent dolgozatok figyelemmel kisérése, a külföldi literaturá! nak lehetőleg használása, még az uj codex miniszteri indokolása is. j Megnyugtatást ismét csak a csalhatatlan remény hozott. Mert hiszen, a mire a miniszteri indokolás, szaklapok, külföldi literatura nem képes: a törvény elveinek útmutató kifejtése, értelmének a jogtudomány eredményei alapjáról való szabatos és biztos megállapítása a legfőbb Ítélőszék hivatásának leend majd ^magaslata*. De ha számos nehézségre akadt is, problémai nagyságával egy i sem okozott oly (!!) nyugtalanságot, mint a mely a képviselőháznak a j rendőri (június 1-én is még >rendőri« ?) törvénykönyv 60. §-ához tett módosítása folytán a büntető-törvénykönyv 394. §-ára nézve keletkezett lelkében. Nyugtalankodik pedig a királyi ügyész ur »az életben felmerülő nehéz kérdéseke következőjén. Miután véleménye ! szerint: az az anyakönyvvezető, ki az anyakönyvbe tudva valótlan bej jegyzést eszközöl, teszi pedig ezt az, a ki tudatosan törvénye sI nek jegyzi be atörvénytelen gyermeket, a közokirat haI midtását követi el és a 393. g. rendelete szerint (vagyis 5—10 évig terjedhető fegyházzal) büntetendő; miután továbbá véleménye szerint: ezen a btk. 394. §-ában benfoglalt tényálladék egyúttal a rendőri törvénykönyv 60. §-a által is sujtatik, egy hónapig terjedhető elzárással és 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel rendelvén ez büntetni azon anyakönyvvezetőt, a ki a törvénytelen gyermeket törvényesnek jegyzi be: előáll az a tudomány szövétnekére szoruló probléma, hogy mert és ugyanazon tényálladékot a btk. 394. §-a bűntett. nek, a rendőri tkv. 60. §-a kihágásnak minősít; mert a kérdést az »in dubio mitius* elvével elütni nem lehet, kétségtelen lé' vén, hogy a fenforgó tényálladék nem kétséges, söt bizonyos, hogy ha a biró azt a btk. 394. §-a alá subsumálja, akkor is törvény szerint jár el. ha a rendőri 60. §-a alá, akkor is ; mert tehát egy joganyagot két ellenkező törvény szabályoz, hogy már most quidjuris ez esetben? Az iránt egy pillanatig sem szabadott és lehetett kételkednie, j hogy azon anyakönyvvezető ellen, ki szándékosan vezeti be az anyaj könyvbe azt, hogy a törvényes házasságból született i gyermek törvénytelen, szintén a btk. 394. §-a alapján kellend I a megtorlást indítványoznia, valamint az előbbi esetben kellene, ha a rendőri tkv. 60. §-a nem zárná el ez utat. Nem is tudja olykép magyarázni a btk. 394. §-át, hogy a törvényes gyermeknek törvénytelenképen való tudva bevezetése az anyakönyvbe nem esnék annak rendelkezése alá. »A törvény (397. §.) világosan, expressis verbis megállapítja, hogy az anyakönyv: közokirat, hogy az azt vezető egyén, tehát a pap is: I közhivatalnok. Minthogy pedig a közhivatalnok általi meghamisiI tása a közokiratnak a közokirat hamisítása bűntettének . . . nyilvániti tátik: (azért) nem szenved kétséget, hogy a mely pap, a kire anyakönyv vezetése van bizva, ebbe valamely lényeges tényt hamisan vezet be, ugy az mint közokirathamisitó büntetendő. Ha tehát az anyakönyvet vezető pap szándékosan azt vezeti be az anyakönyvbe, hogy ....akkor hamis bejegyzést teljesített, még pedig lényeges tényre vonatkozólag.« Ez a folytonos idem per idem legkevésbbé se háborítja az ügyész ur nyugalmát. Valóban mintaképe lehet ez a codex alapjáni minősitési kísérlet és felfejtése a büntethetőség kérdésének a szabatos, meggyőző, minden irányban megnyugtató érvelési modornak. A saltusok természetesen mitsem vonnak le ügyész-inditványi értéké| bői. Minek is azon tépelődni, hogy a törvényes gyermeknek törvénytelenképen való szándékos bevezetése ténynek bevezetését képezi-e; hogy a törvényes gyermeknek törvénytelenképen való bevezetése a születési anyakönyvbe, a törvényesség kérdését illetőleg is közokirati bizonyerővel biró bevezetésnek tekintendő-ehogy a lényegesség tényálladéki mozzanata anyagjogi vagy