Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 21. szám - Észrevételek az erdő-törvényjavaslathoz

Kilenczedik évfolyam. 21. szám. Budapest, 1S<9. május 22. KülBn mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság Ugyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendóu, Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési .árakéi) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 torint' télévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é r m e n t e i legczélszerübben postauta Ív küldendők. en, vidékrS n y utján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Észrevételek az erdőtörvényjavaslathoz. Dr. Del l'A d a m i Kezsö ügyvédtől. — A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében. Dr. "W e r n e r Eezsö kassai jogakadémiai tanártól. — A bírósági végrehajtók intézménye. Derner István bir. végrehajtótól. — A váltóeljárást szabályozó miniszteri rendelet 17. §-ához. Dr. H e x n e r Gyula ügyvédtől. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlönyc-böl. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A döntvények gyűjteményéinek egy ive. Észrevételek az erdó-töryényjayaslathoz. A képviselőház legközelebb befejezte ezen, éveken át jelen tökélye fokáig reformált javaslat feletti tárgyalásait. Hogy kormányunk siettette e » közhasznú*, ésugy »beligazgatási* érdemeit, mint hatalmi körét növelő codex létesítését, az ugyanazon oknál fogva természetes, a mely miatt igazságügyi codexeínk az elévülés álmát aluszszák, vagy a tervezeti embryo állapotán tul nem nőnek, — mi utóbbit jelen viszonyaink között fájdalom! még két baj kisebbikének kell tartanunk. Azt azonban, hogy e tárgyalások nyugalmát nem zavarta sem az »európai mamelukok«, sem az ellenzéki nagy jogászok táborából (ázsiai képzelt »democratáink « hallgatása természetes) oly könnyen diadalmas ostrom*) és hogy igazságügyérünk a contemplativ szerep kényelmességét mindvégig élvezhette, zokon kell hogy vegye minden jogász, ki e javaslatot csak futólag is átlapozta és annak egész szellemén és egyes intézkedésein felháborodott. Bármily nagy legyen az elkeseredés mindazok kebelében, kik állami intézményeink jelen fejlődését és mivelődésünk tervszerű állami hátramozditását szemlélik; bármily alapos legyen meggyőződésük, hogy a > praktikus szükségesség contra meddő elméleti speculatio« czég alatt a durva önkény és tudatlanság egyszerűen ledorongolják, leszavazzák, agyonhallgatják és a számszerű erősebbség és miveletlenség kárörömével lábbal tiporják a tudomány, a történelmi tapasztalat, az önzetlen politika, szóval mindannak érveit, mi gondolkodásra redukálható: mégis azt hiszszük, hogy jelen esetben nemcsak kötelesek lettek volna az arra hivatottak jogi szervezetünknek ujabban áttört falain résbe állani és azon irány politikai veszélyeit is jelezni, melynek követése a jogállamból a rendőrállamba vezet, hanem, hogy szakavatott felszólalásnak a házban legalább egyes ponton sikere is lehetett volna. E merész hiedelmünket nem a javaslatnak s indokolá sának absolut hiányaira és ellenmondásaira, nem a törvényhez kötött remények hiúságára és nem várt, előre nem látott káros hatásának könnyű kimutatására, hanem egyszerűen arra alapítjuk, hogy sok intézkedés elejtése vagy módosítása az erdőbirtokosok, leendő erdőfelügyelők és a kormány érdeke szempontjából közömbös lett volna. Csakis e szerény alapon indulva kívánunk néhány észrevételt tenni, mielőtt a javaslat a felsőházban letárgyaltatott és codificatiónk ujabb compromittálása bevégzett ténynyé lett. Mi sincs távolabb tőlünk azon egyoldalúságnál, a jog absolut uralmából kiindulni. Concedáljuk, hogy a közgazdaság egyes ágának oltalmazására az állam rendőri és kivételes jogi intézkedéseket tegyen. Nem concedáljuk azonban, hogy ez oltalom és intézkedési hatalom határtalan lehessen; nem concedáljuk, hogy az oltalom bármily eszköze, a jognak alapelveibe ütköző vagy önmagában czélszerütlen oltalmi intézkedés is választathassék, *) Yeszter Imre képviselő alább közölt felszólalása volt az egyetlen elvi nyi- | latkozat. Szerk. mert ha ezt concedálnók, akkor a jogtalant, a társadalmi organismns felforgatását és a merő absurditást helyeseinők. Bizonyos hierarchiát elismerni, bizonyos alapot és egyensúlyt fentartani kell; mert ha minden érdekkört tekintet nélkül minden egyébre szabályozunk, és p. o. az erdők oltalmánál csak a talaj termékenységére s az égalj egészségességére gondolván, a lakók jogi és erkölcsi jólétével nem törődünk, akkor nemcsak nem törvényhozási rendszert, hanem türhetlen conflictusok chaosát fogjuk létesíteni. Törvényjavaslatunk e primitív igazságba és abból folyó azon szabályba gyakran ütközik, mely szerint a kivételes intézkedéseket az egyetemes jogi elveknek alárendelni, ezeket szem előtt tartani kell. Ugy oltalmazza az erdőt, mintha ez volna a legdrágább, legsérthetlenebb kincs, melyért méltán koczkáztathatnók a polgárok ezernyi vexatióját, sőt vagyonuk és szabadságuk komoly veszélyeztetését az által, hogy erdőőreink kezére és a tervezett erdőbjróságok igazságszolgáltatására vagyis miveletlen és tudatlan emberek önkényére bizva, e törvény drákói szakaszai folytán mesés megzálogolásokat, elkobzásokat, pénzbírságokat, letartóztatásokat szenvedhetnek a legártatlanabb cselekedetekért. Az anyagi és alaki büntető, rendőri és magánjog főelvei minden helyes ok és haszon nélkül lépten-nyomon sértetnek. Ez közigazgatási törvényhozásunk (lásd pénzügyi u. n. jogunkat!) egy állandó jellemvonása, miként azon helytelenség is, hogy ily speciális, isolált intézkedés alkalmából és keretében általános jogelvek állíttatnak fel és általános jogi problémák oldatnak meg (természetesen ugy a hogy), holott ennek itt helye nem volna és veszélyes, mert az általános szabálynál megfontolandó számos érdek és következmény kellő áttekintése és összehasonlítása hiányzik. Nem akarjuk tehát kétségbe vonni a törvény gazdasági fontosságát >nemcsak nemzetgazdászati, de a ma általában elfogadott elvek szerint, közgazdasági és közegésségügyi tekintetekből is« — mint a remek szellemű indokolás mondja. Más kérdés persze, hogy a törvény hatása az életben valószínűen minő lesz ? Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az eddigi kísérletek eredményei után, p. o. a vízi jog terén, ily törvény üdvöshatása alapfeltételeinek, szakavatott, lelkiismeretes, igazgatási bureaukratiának és erdészeti szakközegeknek teljes hiányában mást, mint legjobb esetben a törvénynek papíron maradását, különben pedig veszélyt és kárt várjunk alkalmazásától. Nagy bátorság kell ahhoz — minő lángelmü nemzetgazdánkban, a nagy conceptiókban kifogyhatatlan jelen földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszterben ugyan meg van, — hogy az államilag előírandó erdei »gazdasági üzemtervek* helyességét (melyeket a birtokosok legfölebb 8 év alatt bemutatnak és a minisztérium megállapít 18. §. utolsó alinea) a mi pongyola statistikai, topographikus stb. ada-