Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 20. szám - A Wenzel-ünnepély

— 154 — hogy a telepitett váltót az elfogadó ellenében a telepesnél bemutassa s illetve óvással éljen. A telepitett váltó elfogadója miatti óvás tehát egészen más természetű, mint az előzők miatti óvás. Az elfogadó elleni óvást csupán azon utilitási tekintetek uralják, hogy az elfogadó a váltóösszeget kétszer készen tartani ne legyen kénytelen, és hogy különösen a telepesnél, mint mandatariusánál átadott fedezet veszélyeztetése lehetséges lévén, a mora in accipiendo az elfogadóra nézve káros ne legyen. Amennyiben ezen óvás is törvényileg elöszabatott, ez is törvényes kelléke a telepitett váltó elfogadója elleni váltókereset érvényesítésénekMost már kutassuk, hogy alterálja-e az elfogadó elleni csőd és a csődtörvény a vtk. 43. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezést ? Nevezetesen : kell-e az elfogadó ellenében a váltót a telepesnél bemutatni, miután az elfogadó időközben csődbe jutott ? A csődtörvény szelleme értelmében a csődbíróság attractionalis bíróság, mely kiterjed minden vagyonjogokra, melyek a csődtömeghez tartozók. Csődön kívül, tehát csődbíróságon kívül jogok kivételesen érvényesíthetők, mint pl. zálogjog (ingókon), mely esetben a záloghitelező az illetékes bíróság előtt és törvényszerű eljárás szerint külön érvényesítheti jogait a csődbíróság beavatkozása nélkül. De a mennyiben valamely igény a csődtömegből várja kielégítését, az a csődbíróságnál a csődeljárás szerint bejelentendő. A váltóbeli igény érvényesítésére nem szolgál többé a váltókereset, hanem a csődkereset. Ez utóbbinak hatályosságához a telepitett váltó bemutatásáról felvett óvás épen nem kívántatik meg, és így alaki jog szerint az óvás felesleges, mert nem váltókeresetről, hanem csődkeresetről van szó. Anyagi jog szerint sem kívántatik meg az óvás a következő ! okokból: 1. A bukott nem fizethet, lejáratkor a váltóösszeget a telepesnek el nem küldheti, úgyszintén a telepes, mint aki az elfogadónak megbízottja, az átvett fedezetet időközbeni csőd miatt a váltóhitelezőnek ki nem adhatja, hanem minden vagyon a csődtömeghez tartozik, és ha még nem tartozik, oda csatoltassék (csődtörv. 11. 117. és 118. §-ai; osztr. csődrts 1868. deczbr 25-ről 1. §; porosz csődrts 1855május 8-ról Lés 4. §§.); viszont minden igény a csődtömeg ellen bejelentendő, mert csak igy alkalmazhatók a csődtörvénynek azon sarkalatos elvei, hogy egyrészt a bukottnak minden vagyona képezi a csődtömeget, és hogy másrészt minden igény osztályonként egyaránt nyerhet csak kielégítést. A midőn tehát a váltót a telepesnél az elfogadó általi kifizetés czéljából ex lege bemutatni nem lehet, azt bemutatni sem kell. — 2. Azon indok, mely a törvényhozásokat a vtk. 43. §. 2. bekezdésénél vezérelte, az elfogadó csődje esetén elesik, mert a csődtömeg képviselője a telepeshez netán érkezett fedezetet azonnal visszakövetelni jogosítva van, a telepes későbbbi fizetési képtelensége esetén tehát a mulasztás nem a hitelezőt, hanem a tömeg gondviselőjét terheli. 3. A váltóhitelezőnek a csődtömeg ellen irányzott igénye első sorban a csődtörvény által nyújtott szempontok alá esik; aztán következnek az igény speciális voltának megfelelő tekintetek. Az igény érvényesítésének jogalapja kettős; első sorban és általában acsődvagyon és az abból való kielégítés, másod sorban és különösen a követelés mivolta (jelen esetben a váltó) képezik a jogalapot; generális és speciális causa, melyek közül az előbbi magába felveszi az utóbbit. Ha a váltó bemutatása és óvatolása már a generális causanál fogva (a csődtörvény szerint) ex lege ki van zárva, akkor a speciális causa-val jaró solennitásnak el kell maradnia, daczára annak, hogy az óvás ex lege (cambiali) rendeltetik. A feltett esetben tehát a csődtörvény a váltótörvénynek tudva lévő szakaszát hatályon kivül helyezi. Conclusio gyanánt áll: a csődtörvény kizárja a jogi lehetőséget, mely az elfogadóra nézve a vtk. 43. §-ban megkívántatik, t. i. a fizetés végetti bemutatást; csődbíróság előtt pedig minden jogcselekvény vagy jogállapott első sorban a csőd és a csődtörvény szempontjából ítélendő meg;ennélfogva a váltót a telepesnél a végett, hogy az időközben megbukott elfogadó csődtömege ellen hatályos csödkereset fentartassék, bemutatni és óvatólni nem kell. Ennyit de lege lata mondhatni. Szükséges azonban az óvás a vagyonbukott telepesnél az előzők ellenében, mert itt az óvásnak más czélja van, és mert kötelezésük az elfogadóétól önálló; — szükséges továbbá az elfogadó irányában is, ki az óvás felvételére szabott határidőn belül még csődben nincs, mert a bemutatás csak a csőd tartama a 1 att lehetetlen; — végre ama határidőn belül csődbe jutott elfogadó ellenében is kell a váltót óvatolni, a mennyiben a hitelező zálog- vagy megtartási jogánál fogva csődön kivül vár kielégítést. Ennyiben osztjuk az »Ovás és váltói ezigor« czimü dolgozat írójának nézetét, és óhajtandó lenne, hogy a bírósági gyakorlat azon látszólagos ellentétet, mely a fenforgó esetben csődtörv ényünk és váltótörvényünk közt mutatkozik, fent kifejtett irányban kiegyenlítené, és illetve azon egyenetlenséget, mely váltótörvényünk alkotásakor a fenforgó eset figyelmen kivül hagyása által támadt, hivatásához képest simítaná és idomítaná. Törvénykezési botrány. H. L -nek F. I. elleni ügyében utóbbi részére kiel. végrehajtás rendeltetett el a pestvidéki kir. járásbíróság 9329/878. sz. végzésével, mi ellen H. L. 9805/878. sz. a. semmiségi panaszszal élt. A semmitőszék 12971/878 sz. határozata, melylyel a végrehajtást megsemmisité, a felekkel sem kihirdetés, sem kézbesítés utján nem közöltetett, hanem F. I. ügyvédjének csupán következő végzés kézbesittetett: * 13168 78. A. magy kir. curia mint 6emmitőszék ezen határozata az érdekelt feleknek kiadatni rendeltetik. Bpesten 1878. július hó 3l-én.« A végzés elül elmaradt volt az illető határozat. Ennek daczára ezen F. L-nek ki n e m adott 12971/78. sz. semmitöszéki határozat alapján K. L. —F. I. ellen kiel. visszvégrehajtást vezetett a pestvidéki k. jbiróság 20067/78 sz. végzése alapján. Ez ellen F. I. semmiségi panaszszal élt, melyhez bemellékelte a pestvidéki k. járásbíróság fent említett és egész terjedelmében közült 13168/78. sz. végzését annak igazolására, hogy vele mindakkoráig törvényszerűen nem közöltetvén a 12971 /78 sz. semmitöszéki határozat, annak alapján ellene végrehajtást elrendelni törvényszerűen nem lehetett. Erre a közetkező semmitöszéki határozatot vette: »A semmiségi panasz elvettetik, mert ezen kir. semmitőszéknek 1878. évi július 9-én 12971. sz. a. kelt határozatával ugy a 9529 sz. e. b. végzés, mint az annak alapján 1878. május 25-én foganatosított eljárás megsemmisíttetett; ezen határozat panaszlónak a kézbesítési vevény tanúsága szerint kézbesittetettis; minthogy pedig panaszló ezen határozat értelmében a helytelenül felvett összeget vissza nem téritette, ennélfogva törvényesen lett a végrehajtás a felperes kérelmére elrendelve.* Quid nunc ? Fegyelmi per indítása, vagy csak azon örvendetes tudat, hogy a satyra az ügyvédek igazmondásáról variátiót tür ? Szomorú dilemma. x. y. / A Wenzel-ünnepély. Dr. Wenzel Gusztáv 40 éves jubileuma alkalmából a jogi kar f. h. 12-én tartott rendkívüli ülésben a következő jegyzőkönyvet vette fel »A jog-és államtudományi kari testület Dr. Wenzel Gusztáv ny. r. tanár ur kitűnő tanári működésének 40 ik évfordulata alkalmából ünnepélyes ülésre gyűlvén össze : Midőn ezen ritka esemény fölött élénk szíves örömét fejezi ki, egyszersmind Dr. Wenzel Gusztáv urnák átalában a magyar tudományos irodalom és közoktatás körül, különösen pedig e királyi tud. egyetem irányában több nagy becsű magyar magánjogi, jogtörténeti, bányajogi és ezekkel rokonmüvek alkotása és közzétététele, tanári ernyedetlen buzgalom, gazdag eredményű működés és e mellett egy izben az egyetem rektori méltósága, ugy szintén egy izben a jog- és államtudományi kar dékánságának fáradhatlan és példás odaadó viselése által szerzett hervadhatlan érdemeit örök emlékül jegyzőkönyvbe iktatja és a tanár urat küldöttség által ez ünnepélyes ülésbe meghivatni, öt mint hosszas tanárkodásának időtartama szerint a karj nak legidősebb tanárát a kar nevében a dékán által üdvözöltetni, szerencsekiván atait tolmácsoltatni s e jegyzőkönyvet a testületnek minden jelenlevő tagja által aláírva az ünnepeltnek őszinte tisztelete jeléül átnyújtani határozza.* E jegyzőkönyv díszpéldányát a jelenlevők mind aláírták, azután küldöttség ment az ünnepeltért. Az ünnepeltet Dr. Sághy Gyula dékán üdvözölte hosszabb beszéddel, melyből közöljük a következőket: » Tisztelt és szeretett tanártársunk! Negyven év előtt, jelesül az 1838/9-ki tanév elején kezdéd meg ezen egyetem bölcsészeti karában mint a történelem helyettes tanára tanári működésedet s Frank elhunytával 1850. május havában tiz évi távollét után rendes tanárrá neveztettél ki. Eszerint nemcsak átalában tanári, hanem immár rendes tanári működésednek ís 40-ikévét töltédbe a tanév 2-ik felének kezdetével. Nekem mint dékánnak jutott a szerencse, hogy a kar nevében üdvözölhesselek, s mint egykori tanítványod örömmel vállalkoztam reá. »A mily ritka kiváló szerencséd, ép oly ritka kiválók érdemeid is, melyekkel a gondviselés e szép ajándékát magadnak méltán kiérdemelted. Fénylő csillag valál a tudomány egéu, a ki a tudomány nehéz utam vándorló ifjúságot ép oly híven és kitartóan, mint a mily biztosan vezetéd a nagy igazságok felismeréséhez és más részről vonzó és ösztönző példakép tündöklöttél tanártársaid között. »Azon korszak, melybe ezen 40 évi tanári működésed esik, igen eseménydús volt. E korszakba esik a tudományok fejlődésének és hatásának ritka tüneményszerű lendülete is. Te ezekben mindig élénk r^szt vettél. Te szaktudományodnak világító sugarait nemcsak a kathedrárol vonzó módon és alakban árasztád szét, hanem az irodalmi