Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 17. szám - A kereskedelmi kezességről

Kilenczedik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1879. április 24. Külön mellékletek : a ..Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak el) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimii mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint' félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elvezetési pénzek b é r m e legczélszerübben p o s t a u t küldendők. idéki-5 MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A kereskedelmi kezességről. Dr. Barna Ignácztól. — A bűncselekmény minősítése bűntetté vagy vétséggé kísérlet esetében. Dr. Werner Rezső kassai jogakadémiai tanártól. — Adalék a semmitüszék praxisához a bagatell-illetőség tekintetében. Egy ügyvédtől. — Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra. Dr. Markó Sándor rozsnyói kir. közjegyzőtől. — A budapesti ügyvédi kamara törvénytervezete az ügyvédrendtartás tárgyában. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék (Lehet-e részvénytársaságon becsületsértést elkövetni ?). — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéo-nek egy ive. A kereskedelmi kezességről.*) «/ (Befejező ezikk.) A kereskedelmi törvény 270. §-ának harmadik bekezdése az egyetemleges kötelezettség szigora alá helyezi a kezest az esetben is, ha maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek tekintendő, és pedig tekintet nélkül arra, hogy az ügylet, a melyből eredő kötelezettségért a kezesség vállaltatott, kereskedelmi ügyletet képez-e, vagy sem. Mig az általános magánjogi kifogások (exceptio ordinis és exceptio divisionis) kizárásának mult czikkünkben tárgyalt első esete, vagyis a privatio azon feltétele, hogy a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett légyen vállalva, tekintet nélkül arra, hogy maga a kezesség kereskedelmi ügyletet képez-e vagy sem, még szigorúan a kezesség accessorius jogi természetének alapján áll, nevezetesen azon eszme befolyása alatt, hogy az accessorius ügyletek már ebbeli minőségüknél fogva azon ügyletek világába tartoznak, a melyeknek folyományai, következésképen az ezeket uraló szigorúbb jogelveknek is osztályosai: addig az egyetemleges kötelezettséget szülő kezesség ezúttal fejtegetni szándékolt második esetében, vagyis azon feltételben, hogy »ha maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek tekintendő«, a modern kereskedelmi élet ama felfogása tört utat magának, mely a kezesség főleg és kizárólag járulékos jellegének elejtésével, annak egyszersmind önálló jogügyleti jelentőségét, független jogi czélját és forgalmi szerepét hirdeti. E felfogás szerint ugyanis a kezesség nem pusztán és nem is első sorban intercessio, tehát nem csak valamely már létező kötelem biztosítását, erősbitését eszközölni hivatott járulékos ügylet, idegen tartozás cumulativ elvállalása: hanem e mellett és ettől eltekintve teljesen önálló jellegű és sajátszerű elvek alatt álló jogi hitelmüvelet. Endemann (s>Lehrb.desHandelsr.« 147. és 149. §§.) szerint a kereskedelmi kezesség lényegében és forgalmi jelentőségében hitelnyújtási ügylet (»Creditleistungsgeschaft«), melynél fogva valaki (a hitelnyújtó, 2>Creditmacher«, a kezes) másnak (a hitelkereső, »Creditsucher«, a főadós) irányában rendszerint ellenérték kikötése mellett arra vállalkozik, hogy személyes hitelével közvetítse az utóbbinak a hitelnyerést, megszerezze a személyes hitelt; vagy melynél fogva a kezes a hiteladó (az alapügyleti hitelező, »Bürgschaftsnehmer«) irányában arra vállalkozik, hogy személyes hitelével pótolja vagy kiegészítse a hitelkereső hiányzó vagy csak részben fenforgó hitelét. A kezesség mint önálló hitelnyújtási ügylet a delcredere-szerződés vagy a mandátum de eredendő szokásos formáiban lép fel és vagy a kezes és a főadós között, vagy a kezes és a hitelező között a főadós mellőzésével létrejövő oly ügylet, mely mint ilyen nem tételezi fel, hogy a biztosítandó főkötelem már a kezesség vállalásakor valóban létezzék, hanem valamely még csak létesítendő, jövendőbeli többé-kevésbbé határozatlan kötelemre is vonatkozhatik, mely már megkötésénél fogva köte*) Az első czikket 1. a 15. számban. Szerk. lezi a hitelnyújtót a hitelkeresővel vagy a hiteladóval szemben az igért jótállás, illetve hitelnyújtás teljesítésére (pactum defidejubendo), vagy a nem-teljesítés miatti kártérítésre; mely mármint ilyen megállapítja a kezesnek a kikötött vagy szokásos ellenértékre (>Delcredere-provision«) és mindannak, a mit hitelnyújtása folytán netán veszíteni fog, megtérítésére (»Revalirung«) vonatkozó jogait. A jelzett hitelnyújtási szerződés tulajdonképeni teljesítését pedig kezesi jogviszony közvetlen megállapítása, az intercessio képezi, vagyis az idegen tartozásért való jótállás elvállalásának a hitelnyújtó, illetve kezes részérőli kijelentése és a hiteladó, illetve főügyleti hitelező részérőli elfogadása. Thöl (»Lehrb. d. Handelsr.« 301. és 302. §§.) felfogása szerint a kereskedelmi kezesség azon alakulata, mely a »stare del eredére« nevezete alatt fordul elő, egyrészt intercessio, idegen tartozás elvállalása, másrészt pedig sajátképeni biztosítási ügylet. A kezes ugyanis ellenérték kikötése mellett azon vagyoni hátrány megtérítésére kötelezi magát, mely a hitelezőt a hitelezés következtében esetleg éri. Mint biztositásnak dijért történő elvállalása a kezesség feltétlen kereskedelmi ügyletet képezne. (Német kt. 271. §. sub 3. Magyar kt. 258. §/sub 4.) A »mandatum de eredendő« is mint megbízás valakivel hitelre szerződni, mint a megbízás tárgyát képező szerződésnek a megbízó által a maga részére és veszélyére történő átvállalása, egyrészt és pedig alakilag önálló természetű mandátum, másrészt és pedig anyagilag járulékos jellegű, szabály szerint szintén ellenérték kikötése mellett történő intercessio. A kereskedelmi kezességnek ezen egyfelől és részben önálló jogügyleti jelentőségén és sajátos forgalmi szerepén sarkall az osztatlan és coordinált felelősség, a kezes egyetemleges kötelezettségének megállapítása. A kt. 270. §-a a kezes köztörvényi kifogásainak mellőzését átalánosságban a kezesség kereskedelmi minőségéhez köti, a nélkül azonban, hogy külön megállapítaná azon kellékeket, melyek mellett maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Ennélfogva a kezesség csak annyiban tekintendő kereskedelmi ügyletnek, a mennyiben az a kt. irányadó 258., 259., 260., 261. § ainak egyik vagy másik categoriája sorozható. a) Kereskedelmi ügyletet képez a kezesség, és pedig a 258. §. 4. pontja értelmében feltétlen kereskedelmi ügyletet, a mennyiben elfogadva Thől fent jelzett felfogását, a hitelező részéről fizetendő dij kikötése mellett vállalt kezességet biztosítás elvállalásának minősítjük. Nézetünk szerint azonban a kezesség ezen categoria alá nem vonható, mert a 258. §. 4. pontja csak a ker. törv. VII. czimében szabályozott biztosítási (élet-, kár-, viszontbiztositási) ügyletet akarta feltétlen kereskedelmi ügyletnek nyilvánítani. b) Viszonylagos kereskedelmi ügyletet képez a kezesség, a mennyiben az a 259. §. 2. pontjában érintett bankügyletek körébe sorolható. Bankügyletként szerepel a stare del eredére és a mandátum qualificatum, ha a jótállás elvállalása ellenérték kikötése mellett és iparszerüleg folytat tátik, akár a főadós a hitelközvetitésért, akár a hitelező a hi-