Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 6. szám - A gyámság- és gondnokságról szóló törvény 254. §-ának értelmezéséhez

A gyámság- és gondnokságról szóló törvény 254. §-ának értelmezéséhez. A 254. §. csak a hagyatéki bíróságokról szól. Nem mondja meg azonban, hogy hagyatéki bíróság alatt melyik, a torvényszék vagy a járásbíróság, értendő. A hivatolt szakasz a bíróságokra vonatkozottan rendeli : hogy ha az örökségi jog vitássá nem vált, a jegyzőkönyv és az összes iratok csak azon esetben teendők át a hagyatéki bírósághoz, ha az örökség tárgyát ingatlanok vagy telekkönyvileg bejegyzett jogok is képezik. Azon esetben, midőn az ingatlan vagy telekkönyvi jog az örökhagyó nevén áll, vagy ha nem áll is, de a hagyatéki tárgyalás folytán annak az örökhagyóra történt átbáromlása telekkönyvi bejegyzésre, alkalmas okirattal vagy jegyzőkönyvi nyilatkozattal igazoltatott: a hagyatéki bíróság, minden vizsgálat mellőzésével, az ingatlannak vagy telekkönyvi jognak azörökösvagy hagyományos nevéreleendőátiratásátmegrendelin s e végből az illetékes telekkönyvi hatóságot — esetleg a fent megjelelt okirat vagy jegyzőkönyvi nyilatkozat áttétele mellett — hivatalból megkeresni köteles. Ha pedig az örökhagyó nevére való átírásra alkalmas ily okmányok nem tétettek át, a bíróság csupán azt állapítja meg, hogy az örökhagyó nevére még át nem irt ingatlan, mint örökség vagy hagyomány kire szállott, és ezen örökös vagy hagyományos az ilyen ingatlannak telekkönyvi átírását a fenálló törvények értelmében — szükség esetén — a telekkönyvi tulajdonos ellen meginditandó per utján van jogosítva eszközöltetni, stb. Ha ezen szakasz intézkedését fontolóra veszszük, azon megállapodásra kell jutnunk, miként a törvényhozás a hagyatéki bíróság alatt a törvényszéket értette. Először, mert ezen szakasz szerint ahagyatéki bíróság levén hivatva arra, — az esetben, ha telekkönyvileg az örökség az örökösök nevére át nem irathatik —hogy az örökösödést megállapítsa. Már pedig figyelembe véve azt, hogy a polg. törv. rendt. 37. §-a az örökösödési perekben, arra való tekintet nélkül: vajon szerződésből származott-e a kereset, vagy törvény avagy végrendelet jogezimén nyugszik, és az örökhagyó végakaratának teljesítésére vagy megszüntetésére v a n-e irányozva, azon törvényszék, és ha az örökség tárgyát ingatlanok is képezik: azon birtokbiróságot mondja ki illetékesnek, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakása volt: ennek folytán a nem-peres, tehát hagyatéki ügyekben, midőn az örökösödés telekkönyvi javakra irányul, miután a peres ügyekben örökösödési bíróságnak a törvényszék tekintendő, lehetetlen, hogy hagyatéki bíróságnak a járásbíróság tekintessék. Másodszor, mert a polg. törv. rend. 580. és 581. §-ai határozottan megállapítják, hogy hagyatéki bíróság alatt az 1877. XX. t.-cz. 254. §-ának esetében csakis a törvényszék értendő. És pedig: az 580. §. világosan azt tartalmazza, hogy amidőn az örökség tárgyát ingatlan javak is képezik, az illető örökös vagy örökösök, habár hivatalos eljárás nélkül egyeztek is ki, az örökség tárgyához valókizárólagosjogukat az illető birtokbiró s ág előtt igazolni tartoznak. Noha igaz az, hogy az 1877: XX. t.-cz. 254. §-a szerint a hagyatéki bíróság minden vizsgálat mellőzésével köteles a telekkönyvi átírást megrendelni, mindennek daczára épen ez tanúsítja, hogy a birtokbiróság a gyámhatóság eljárása feletti vizsgálat tartásával midőn felruházva nem lesz, az örökösök, az örökösi minőségüket és az örökséghezi kizárólagos jogukat ezentúl nem a birtokbiróság, hanem a gyámhatóság előtt lesznek kötelesek igazolni. A gyámhatóság pedig ezen igazolást a birtokbiróságnak csak bejelenteni tartozván, tehát a ptrs. 580. §-a egyedül annyiban jön módosítás alá. De továbbá tekintetbe véve azt, hogy a gyámhatóság a hagyatéki iratokat egyedül a telekkönyvi ingatlan vagy jogok bekeblezése és az ingatlan örökség átadása végett teszi át a hagyatéki bírósághoz, már pedig a polg. törv. rendt. 581. §-a szerint, midőn az öröklési jog kellőleg tisztára hozatik, — mint azt a gyámhatóság teljesíteni törvény szerint hivatva van — az öröklési ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekebeleztetését, ott pedig, hol telekkönyvek nincsenek, az átadást hivatalból a birtokbiróság levén hivatva teljesíteni, lehetetlen tehát: hogy fenálló törvénykezési eljárásunk ily világos rendelkezése után a gyám- és gondnoksági törvény 254. §-ának esetében hagyatéki bíróság alatt más mint a törvényszék értessék. Molnár Jenő, kiv. aljáváabiró. Jogirodalom. Pessina Enrico (professore ordinario di díritto penale nulla regU universitá di Napoli). Opuscoli di Diritto Penale. Napoli. (z) Kedvező auspiciumok között indulhat meg egy nagyobb szabású jogreform oly országban, a mely képes felmutatni egy egyéni, séget, a ki nem csak az összes büntető- és magánjog terén korszakot alkotó irodalmi munkássága által a legkiválóbb tekintélynek örvend és a jog müvelésének minden ágában jeles követőkre találva, uj iskolát alapit: hanem a ki egyúttal a törvényhozás terén a gyakorlati igények iránti meleg érzettel oly sok oldalú működést fejt ki, bogy a legtöbb nagyobb jelentőségű alaptörvény létrehozásánál döntő befolyást gyakorolhat, ' Ilyen embert, ily jeles szakférfiút, valamennyi állam közt csak Olaszországban találunk. Jelenlegi igázságügyminisztere Mancini Pasquale Staniszló mint jogbölcsész kezdte meg diszes pályáját; felelevenítette a büntetőjogban az olasz régibb criminalisták jó traditióit, és az ezek által megjelölt uton tartotta helyesnek az ujabb tudományos vizsgálatok folytatását. A polgári és kereskedelmi jogban hathatósan működött közre, hogy az olasz ujabb törvényhozás ne csak a f'ranczia törvényekben, levő elveket szószerint átültesse, hanem bogy a jónak ismert alapok megtartásával ezen téren is a legújabb tudományos vívmányok és a gyakorlati követelmények figyelembe vétele mellett Olaszországnak önálló és saját igényeinek megfelelő törvényei legyenek. A nemzetközi jog fejlődése körül Mancini érdemei az egész müveit világ által eliemertetnek ; működése e téren sok tekintetben korszakot alkotó. Igen könnyen elképzelhető ennélfogva, hoíry ilyen egyéniségnek saját hazájában is minden jogász tisztelettel hódol, és hogy az általa először nyilvánított eszméket számos tanítványai továbbfejlesztik. Nincs ma Olaszországban az ifjabb nemzedékben ismertebb jogi iró, a ki egyik vagy másik irányban Mancini tanai alapján ne indulna. A legjelesebb egyike mindenesetre Pessina Enrico a nápolyi egyetemen — tehát ott, hol Mancini kezdette működését — a büntetőjog rendes tanára. Irodalmi munkássága nem oly sokoldalú mint mestere és barátjáé; első sorban csak a büntetőjoggal foglalkozik és mellékesen mint majdnem minden olasz criminalistánál, jogbölcsészetre is terjed ki működése. Eddig közrebocsátott müveinek száma nem nagy, hanem a kitűnő irály, az eszmebőség, a mely ezekben nyilvánul, és az éles jogászi érvelés nagyon emelik beesőket. Irt a büntetőjog alaptanairól egy munkát azon czim alatt »Elementi di diritto penale. Parte generálé.« E mű daczára annak, bogy még eddig a különös rész által nem fejeztetettbe, már is közkézen forog és a legnagyobb elismerésnek örvend. Van Pessinának egy rövidebb munkája a bűnvádi eljárásról ily czim alatt: Sinopsi del procedimento penale. Napoli. 1872., két bírálata az olasz büntetőjavaslatról »Appunti« és »Osservazioni e proposte« czimek alatt, és több jeles értekezése és véleménye büntetőjogi kérdések felett, melyeket az olasz jogászgyülésnek terjesztett be. Sokoldalú képzettsége és finom jogászi szelleme azonban legjobban tükröződik vissza apróbb rr.onographiáiban, melyeket »Opuscoli di díritto penale« czime alatt összegyűjtve kiadott és melyek a jelenlegi ismertetés tárgyát képezik. Pessina ezek tanúsága szerint leginkább azt tüite ki magának feladatul, honfitársait a külíöld mozgalmai iránt a büntetőjog terén szakavatottan tájékozni. Az első czikk czime »A bűnhődés alaptanának történeti fejlődése, mint a büntetőjog alapja. (Dello svolgimento storico della dottrina della espiazione come fondamento del diritto penale). Pessina az erkölcsi rendből (ordine morale) indulván ki, azon meggyőződéshez jut, hogy ez, a mint az emberiség körében nyilvánul, két eszmén mint sarkpontjain alapszik, a melyek az egyén és a tár.-adalom. Ezeket az erkölcsi rend leglényegesebb külön alkatelemének tartja, mert az egyéniséget nem lehet mint a társadalom egyik alkolasát tekinteni, és viszont a társadalom sem tekinthető mint önkénytes eszköz az egyének védelmére. Ezen alapelv korunkban leginkább a büntetőjog terén nyilvánul. A büntetés alapjának erkölcsösnek, az igazság követelményének kell lennie, és magasabb elvben sarkalni, mint azon érdekek, a melyek folytonos változásnak vannak kitéve. A társadalom biztonsága, védelme, az egyén javítása a büntetés hasznos és kívánatos elemei, de mindenek előtt kötelessége az államnak a felett ébren őrködni, hogy a jog uralma (il regno del diritto) az emberi érdekek és összeütközések közt mindig érvényre jusson. A társadalom oltalma e szerint a büntető igazságszolgáltatás legfőbb czélja, mert csakis a kik a büntetést ennek megvédése miatt pártolják, a társadalmat nem csak egy eszköznek tekintik, melyben az ember az erkölcsi rend követelményeinek eleget tesz. A társadalom a joguralomban általában és a büntetőjogban különösen, a társadalmi igazságszolgáltatás (Giustizia sociale) szükséges és kizárólagos közegének tekintendő. Az egyéniség a legtöbb iró nézete szerint nem egyedüli alapja és czélja a büntetésnek, de mindenesetre egyik szükséges tényező a jog uralmához a világon, és midőn elismertetik, hogy ennek cselekvése a jog uralma alá vonandó, még akkor is, ha ezt megszegi abból az is következik, hogy a jog és a társadalmi rend megerősbödik ezen egyén öntudatában is, a ki a törvény megtartására szorittatik Ezen előzményekből Pessina azt állítja, hogy a büntetés alapja a bűnhődés azon jogi szükségességében áll, mely által az ember kiengeszteltetik azon hivatásával, melyet neki az erkölcsi törvény kijelöl, (II fondamento del punire stá nella necessita giuridica di una espia-