Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 49. szám - A mellékbüntetések elévülése a magyar büntetőjog szerint

Nyolczadik évfolyam. 49. szán\ Budapest, 1878. deczember 5. 3ülön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye" SE „Igazságügyi rendeletek tára" és az ..IgazsáaUgyi törvények anyaggyUjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. (helybe Előfizetési árak házhoz, hordással, vagy vidékre bér tes szétküldéssel) a „Magyar Themís", a „Döntvények gyűjteménye'" az ..Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyUjteménynyel" czimii mellékletekkel együtteíen: egész évre 10 lorint félévre 5 forint, negyedévre 2 torint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é r m e i legczélszerübben postaut; küldendők. •idékrjl MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az ..Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A mellékbüntetések elévülése a magyar büntetőjog szerint. Dr. J e 11 i n e k Arthur ügyvédtől. — A kereskedelmi törvény 45. §-ához. — A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényei. Dr. D e 1 1 A d a m i Rezső ügyvédtől. — Jogirodalom. (Zeitschrift für vergleichende RechtsTVissenschaft. Uerausgegeben von Dr. Franz Bernhöft und Dr. Georg Colm in Stuttgart). S a r k a d y Ágosttól. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közföny-ből. (Csődök. - Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igény-kereseti felhívások). — Külön melléklet,: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A mellékbüntetések elévülése a magyar büntetőjog szerint. A hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztésének elévülése különböző szabályozást nyert a magvar büntetőtörvénykönyvben ugy a büntethetőség, mint pedig a bünfetés végrehajtásának elévülése esetében. A hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése a büntetési rendszerben mint mellékbüntetés szerepel, melynek meghatározása az 57. §-ban relative határozottan történik, a mennyiben ngy vétség, mint bűntett esetére a minimum és maximum megállapítva van. E mellékbüntetések a magyar büntetőjog rendszerében ugy jelenkeznek, mint a cselekmény folyományai, és magával a büntettél inhaerentiában állnak. Ezen felfogásnak az első javaslat határozott kifejezést adott, s a mellékbüntetést helyesen a cselekmény objectiv minőségéből következteti, s a tettben a mellékbüntetés ismérveit feltalálva, meghatározta azok fenforgását, és elvének következetes keresztülviteleként a mellékbüntetés kötelező alkalmazását elrendelte. (L. Indokolás 117. 1.) A fent jelzett elv a törvényben nem jutott teljes érvényre és a compromissumok utján alkotott rendelkezés az elvi ellentmondások jellegét viseli (1. Mayer »Das ung. Strafgesetzbuch* 88. 1.). Az 54. §. első kikezdése fentartja azon elvet, melyet az indokolás e mellékbüntetésekre megállapitott, hogy a mellékbüntetés »a jelen törvényben meghatározott esetekben együtt vagy külön állapítandó meg«, de már a második kikezdésben az elvet olykép módosítja, hogy nem a cselekmény jellege a döntő, hanem a kiszabott büntetés, a mennyiben hat havi fogház, vagy hat havi államfogház, és a pénzbüntetésnek mint fő büntetésnek kiszabása esetén e mellékbüntetés mellőzését megengedi, mi a leghatározottabb összezavarása az objectiv és subjectiv szempontoknak, mert az első kikezdésben mérvadónak a cselekmény jellegét ismeri el, a másodikban pedig a tettes személyi körülményeiben keresi a criteriumot a mellékbüntetés jogosultságára. A mi az 54. §. szövegezését illeti, ngy azon kitétel »eoyütt vagy külön állapítandó meg« könnyen helytelen magyarázatra adhat alkalmat, a mennyiben a törvény előre meghatározta az eseteket, a melyekben mindkét mellékbüntetés vagy csak az egyik alkalmazandó; a fenti kitétel és különösen azon szó >vagy« ugy is értelmezhető, hogy azon esetben, hol mindkét mellékbüntetés van megállapítva, a biró azokat együtt vagy külön állapithatja meg. Dr. Schnierer ur (»A m. bt. magyarázata* 69. 1.) azon kérdést veti fel, > vajon az emiitett mellékbüntetések alkalmazandók-e akkor is, midőn a büncselekvény a bírói Ítélet által vétségnek van nyilvánítva?* A kérdés nézetem szerint csakis a mellékbüntetés elvi felfogása által oldható meg. Az 54. §. szövegezése daczára sem rontotta le teljesen azon elvet, melyet az indokolás a fent idézett helyen felálli- J tott, és mely abban összpontosul, hogy nem a cselekményre szabott büntetési nem és a cselekménynek a kiszabott bün- [ tetésből nyert bűntett vagy vétségi jellege állapítja meg a mellékbüntetés jogosultságát vagy szükségét, hanem maga a cselekmény objectiv minősége, annak természete, eltekintve attól, hogy a concret esetben bűntett-e vagy vétség, adja a criteriumot a mellékbüntetés megállapítására. Ha ezen elv áll, akkor a kérdés megoldása adva van, mert a törvény, ha mint például a 162. §-ban a lázadás büntette miatt a mellékbüntetés megállapítását rendeli, ugy ez által csak azt fejezi ki vallott elvénél fogva, hogy a lázadás oly cselekmény, mely e mellékbüntetéseket szükségszerüleg követeli. De czáfolatát nyeri azon magyarázat az 54. §. szövegében is, mely a mellékbüntetés megállapítását rendeli, a törvénykönyvben meghatározott esetekben, tehát tekintet nélkül arra, vajon az mint bűntett mellékbüntetéseként jelenkezik vagy sem. Ami a Dr. Schnierer ur által idézett másik példát illeti, hogy a 138. §. »a jelen fejezetben meghatározott büntettek miatt a szabadságvesztés büntetés mellett, a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítandó, ezen szöveg szerint e mellékbüntetések a 135. §^ra, mely szintén az I. fejezetben foglaltatik, nem alkalmazandó,« ugy e tekintetben teljesen igaza van, és a bűntett szó nem egyértelmű a büntetendő cselekmény kifejezéssel. A mi különösen a 135. §-t illeti, ugy az indokolásban (1. Indokolás I. k. 141. s k. 1.) adott táblás kimutatásban a 135. §. (I. 3. 134. §.) büntetése hivatalvesztés és j^olitikai jogok felfüggesztése. Dr. Schnierer ur által felhozott példák csak megerősitik azon más oldalról tett felszólalást, hogy a törvénykönyvben tett kétszeres felosztás csak zavart fog okozni agyakorlatban, s hogy a szövegezés sok helyütt az alapot képező gondolatot nem csak hogy nem fejezi ki, hanem ellenkezőleg eltakarja. E jogok felfüggesztése az ítélet jogerőre emelkedésének időponjával kezdődik, de a szabadságvesztés büntetésének befejezte után még folyik. Téves tehát, ha a törvény az 57. §-ban azt mondja, hogy a jogok felfüggesztése a büntetés befejeztével kezdődik, holott azok az 59. §. értelme szerint már a szabadságvesztés-büntetés tartama alatt felfüggesztve vannak. A büntetés individualisálását a törvény a mellékbüntetések tekintetében is fentartja, és itt is annak tartama a törvény által meghatározott kereten belül a concret esetnek megfelelően fog kiméretni. A mellékbüntetések elévülése tekintetében két álláspont van; az egyik, mely a mellékbüntetést mint a szabadságvessztés befejeztével kezdődőnek veszi; ugyanezen elvet alkalmazza az elévülésnél is, és a mellékbüntetés külön elévülését ismeri el. A második nézet a főbüntetés elévülésével elévültnek veszi a mellékbüntetést is. Az első nézetet a büntetőtörvény 87. §-ban, az utóbbit a javaslat fogadta volt el. A törvény álláspontja mellett az elv következetes keresztülvitele hozható fel, de az ellen ugy az elévülés ter-