Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 48. szám - Az elsőbbségi kötvények 3. [r.]

Nyolczadik évfolyam. 48. szárru Budapest, 1878. november 28. 5ü)ön mellékletek : a „Döntvénye* gyjjteménve" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „IqazsáaUgyi törvények anyaggyüjtemenynyel'-: A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz inté2endók. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árakéi) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye'" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" azimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 íor.nt, negyedévre 2 forint 50 kr. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. KEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYARJOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT Az clfjfjzctési pénzek béimentl legezéls/erübben postauta 1' külilendíU. n. vidékről i y utján Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM. Az elsőbbségi kötvények. III. Dr. Hericli Károly miniszteri osztálytanácsostól. — Döntvénybirálat. (Azon körülmény, bogy alperes a marasztaló ítélet jogerőre emelkedése folytan a fenyítő bíróságnál a felperesi követelést és járulékait fedező összeget készpénzben letette, s arra ezen bíróság fenyítő zárlat t rendelt, a polgári uton kért végrehajtás elrendelésének megtagadására törvényes indokul nem szolgálhat.) — A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiről. Dr. Barna IgnácztóJ. — Levél a szerkesztőhöz. Dr. D e 1 l'A d a m i Rezsőtől. — Az ügyvédi kamarákból. (Ügyvédi reform). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határ-idők. — Kivonat a .Budapesti Közlöny-bői. (Csődök. - Csődmegszüntetések. — Pályazatok. — Igény-kereseti felhívások). — Külön melléklet: A .Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Az elsőbbségi kötvények. III. 1. Ha a prioritás birtokosainak jogait csakugyan, és pedig systematice akarjuk szabályozni, ugy vélem, kétséget nem szenvedhet, hogy ez csak külön törvényezikk alakjában történhetik. Igénytelen felfogásom szerint azonban ezen alkalmat fel kellene használni arra, hogy általában minden a kereskedelmi törvényben található hézag kitöltessék, különösen az értékpapirokra vonatkozólag. Eló'ttem legalább világos dolog, hogy ha egyszer a prioritásbirtokosok védetnek, ugy nem helyes ezeknél megállani, hanem mindenesetre ki kell terjeszkedni a partialistákra egyáltalán t. i. a záloglevél- s a sorsjegy-birtokosokra is. E részben osztom az osztrák törvény álláspontját. De a »communio indicens ex variis causarum figuris* nem csak ezen partiálistáknál forog fen. Bankoknál és takarékpénztáraknál a betevó'k, — biztositási intézeteknél a biztosítottak csak oly hitelezők, mint az előbb megnevezettek. Igaz ugyan, hogy a partiálkötvény egy fix főösszegnek aliquot része, tehát szintén fixum, mig ellenben a betét illetőleg a biztosított öszszeg (mely kárbiztositásnál még hozzá csakis maximumára nézve ismeretes) nem képezi aliquot hányadát semminemű fixum-nak, mivel passiv ügyleteknek, melyek száma és nagysága nagyon változó, köszönik létüket. Evvel szemben azonban állithatni, hogy nagyon sokszor a takarékpénztári betevő, s a biztositott (kivált halálra kötött életbiztosításnál) sokkal állandóbb hitelezője a maga társulatának, mint a partiálista, mely nem ritkán pusztán speculatióra, nem pedig befektetési czélból veszi a papirt. Annyi legalább is bizonyos, hogy ez utóbbiaknál nagyobb mérvű speculatió lehetséges, mely pedig amazoknál a priori ki van zárva. Annyival inkább kellene tehát, felfogásom szerint, védeni a betevőket s a biztosítottakat is. Azt hiszem, elég világosan sikerült az eddigiekben praecisálni álláspontomat. Nem arról lehet szó, hogy a prioritásbirtokosok állása tétessék kényelmesebbé, — mert ez volt egyedüli czélja az osztrák törvénynek. Ez nem volna elégséges, sőt hasztalan. A kérdés lényege abban keresendő, megvédendők-e azaz uj jogokkal felruházandók-e ? Es ha azt találjuk, hogy igenis, tekintve a számtalan, Francziaországban már is előfordult, nálunk is bármikor előfordulható visszaéléseket, a partiálistáknak befolyás engedendő a társulat ügymenetelére, — ekkor javaslatom a kitűzött kérdés tágítását czélozza, miután nem csak a fix partiálkötvények birtokosait, hanem azon közönséges hitelezőket is szeretném védve látni, kiknél a >communio incidens* jogi alapjának létele csak ugy kimutatható. Jelenleg aránytalan részvénytőke dönt a sokszor azt 50— 70-szer túlhaladó betéti tőke felett. És nem is az egész részvénytőke, hanem a határozatképes közgyűlésen megjelent részvényesek többsége. Ezen többség clique gyanánt uralkodhatik, dönt a választásnál, dönt tehát saját közegei utján a felett, hogy kinek váltója [ leszámítolandó és átalában mikép helyezendők el a betett tőkék. Borzadok, ha rá gondolok, hogy e téren mily visszaélés történt már a Várasd városi takarékpénztárnál, és mennyi visszaélés történhetik még, ha mód nem teremtetik arra, hogy a betevők is láthassák, mi történik pénzükkel. 2. Külön törvény alkotása esetén, ugy hiszem, természetes dolog, hogy hatálya csak a magyar korona területén székelő vállalatokra terjedhet ki. Az elsőbbségi kötvényeket, de átalán a partiál-obligatiókat illetőleg indítványom oda megy, hogy ilyenek kibocsátása csakis részvénytársaságoknak engedtessék meg. A szövetkezet jogi alapjánál fogva, mint a francziák helyesen elnevezték, société á capital variable, s ha átalában az ügyletek contingentálása, azaz bizonyos maximalis határra való szoritása kivánatos, ugy ez a szövetkezeteknél már a priori nem lehetséges, mivel ezeknél az alaptőke a legnagyobb ingadozásnak van kitéve. Egyeseknek pedig, vagy közkereseti illetve betéti társaságoknak, felfogásom szerint, átalán partiálkötvények kibocsátása meg nem engedhető. 3. A contingentálás radicális gondolat. Különben már van reá példa. Az 1876. évi XXXVI. t.-cz. 11. §-a értelmében a jelzálog-intézet forgalomban levő záloglevelei a záloglevelek biztosítására szolgáló külön alapnak, mely 200.000 forintoál kevesebb nem lehet, húszszorosát meg nem haladhatja. Az idézett törvényezikk nem valami találmánynak köszöni eredetét. A »Magyar Themis« olvasói, a *Jogászkör« tagjai emlékezhetnek arra, hogy e sorok irója a contigentálás eszméjét már több év óta pártolja és propagálja. A jegybankoknál a jegykibocsátási ügylet minden államban évszázadok óta van contingentálva; ezen senki sem csodálkozik, sőt természetesnek, okvetlenül szükségesnek tartja. A gazdászati politikának legnagyobb hivei az angolok, az amerikaiak s a francziák. Nekik köszöni a világ a legnagyszerűbb, a legmerészebb vállalatok keresztülvitelét. Ok állítják, okulva számtalan tapasztalaton, hogy az elvállalt üzleti koczkázat álljon bizonyos arányban a vállalat tőkeerejével. Ük tanítják az ügyletek contingentálását. Az elválalható risico határa függ a risico mérvétől. Minél nagyobb a koczkázat, annál szűkebb határt kell neki megszabni. Például : záloglevelek mindannyian telekkönyvi és még hozzá qualificált fedezettel és azon kivül külön alappal birnak, mégis csak 20-szor lehet nagyobb a záloglevelek összege a külön alapnál. Ez contingentálás. Következik ezen törvényhozásunk által már ezen egy esetben sanctionált elvből, hogy a hol nincs annyi garautia, nincs telekkönyvi fedezet, nincs speciálalap, ott a risico szűkebb határhoz szoritandó. Következik felfogásom szerint az, hogy átalán a bank és takarékpénztári ügyletek contingentálandók, hogy a garantiának legalább némi józan aránya létesíttessék. A kifejtettek e helyen legalább azt indokolják, hogy miért kivánok partiál-kötvényeket kibocsátó részvénytársa-