Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 44. szám - A fenyítő bíróság hatáskörének kérdéséhez

— 349 — été volontaired sa schweiz'i 1877. évi kötelmi javaslata (767 art.) és következetesen a 1 i p c s e i kereskedelmi főtjirvényszék gyakorlata. Legyen szabad a keresk. tkv. tekintetében még a következő mozzanatokra utalnom. A ktv. 447. §-a szerint a biztosító azon kárt, mely a biztosított vétkességéből (»culpa levis«-től kezdve) erede'tt, nem tartozik megtéríteni. A viszony analóg. Ne idézhesse elé a közvetlen érdekelt a koczkázat feltételének beálltát önmaga. Mért tartozzék mégis fizetni a biztosító, ha véletlenül a biztosított házát gyújtotta fel, és mért ne tartozzék fizetni, ha véletlenül, p. o. öntudatlan, elmebeteg állapotban a biztosított életének vet véget? Periig a biztosított által véletlen okozott tüz esetében is aligha marad el a »Speculationsbrand« árnya, míg még a szándékos öngyilkosság esetében is ritkán támad a haszonlesés gyanúja. — Az 505. §. 4. pontja szerint az életbiztosítás hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztositott életét vagy egészségét veszélyeztető valamely cselekvényt szándékosan követel, magától értetvén, hogy még inkább hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztositott életét megsemmisítő cselekményt követ el. Szándékos elkövetés kívántatik tehát a kedvezményezett részéről, véletlen, beszámithatlan, gondatlan elkövetés elég legyen a, biztositott részéről! ? Furcsa eset áll elé. Ha a biztosított véletlenül megöli magát, a biztosító nem köteles fizetni a kedvezményezettnek (a befizetett dijak 1ja részét kivéve), de ha a kedvezményezett maga öli meg véletlenül a biztosítottat, a biztosító tartozik fizetni neki. Miért essék a kedvezményezett analóg esetekben különböző elbánás alá? —Az 504. §. 3. p. szerint az u. n. baleset elleni biztosítás esetében (»TJnfallsversicherung«) szabadul a biztosító, ha az esemény a biztositott vagy a kedvezményezett vétkességéből következettbe? Valaki biztosítja magát halálesetre és baleset ellen egyúttal. Őrültségében öngyilkossági kísérletet tevén, csak testi épségét sérti meg, — a balesetre megállapított összeg fizetendő ; míg ha az öngyilkosság sikerül, a biztosító semmit sem tartozik fizetni. Hol a ratio ? Dr. Barna Ignácz. A fenyítő bíróság hatáskörének kérdéséhez. (Dr. IST. S.) Előttünk fekszik három fórumnak határozata egy bűnügyben, mely sokkal érdekesebb, sehogy azt közölni kötelességünknek ne tartanok. W. szül. S. M. 1877. február 9-én végrendelet bátrahagyása mellett elhalá'ozván, miután a végrendelet kihirdettetett és végrehajtatott, M. J., M. M. és M. A. örökösök a budapesti kir. törvényszék fenyítő osztályánál feljelentették H. T,-t, ki örökhagyót ápolta s éveken át lakással és élelmezéssel ellátta, őt azzal vádolván, hogy elhunyt tulajdonát képezett 4000 frtos takarékpénztári könyvecskét elsikkasztott. A vizsgálati iratok alapján nevezett törvényszék — miután a tanuk vallomásaiból kitűnt, hogy vádlott a kérdéses takarékpénztári könyvet az elhunytnak nyújtott élelmezés,- lakás-és ápolásért kapta W. szül. S. M.-tól — 2313/878. sz. a. következőleg végzett: H. T. irányábau folyamatba tett fenyítő eljárás büntethető cselekmény tényálladékának hiányából megszüntetik, s részére az 1878. 12. elnöki letétszám alatt őrzött 3000 frtos takarékpénztári könyvecske ezen végzés jogerőre emelkedtével kiutalványozandó. Indokok : Vádlott H. T. nyiltan beismeri, miként özv. W.-né szül. S. M.-nak 1877. február 9-én bekövetkezett halála után az öröktársai közül jelen volt M. A. és M. M. felhívására a rendelkezésére kVó kulcsokkal örökhagyó szekrényét felnyitotta s az ott elhelyezve volt végrendeletet s két darab egyenkint 4000 írtról szóló takarékpénztári könyvet azoknak megmutatta, egyidejűleg azonban a betéti könyvek egyikét azonnal magához vette. — ezt csakhamar értékesítette, — a befolyt összeg egy részét elköltötte s a maradék 3000 frtnyi összeget ismét takarékpénztárba helyezte. Ebbeli eljárásának igazolásául érvényesiti, hogy a kérdéses takarékpénztári könyvecskét örökhagyó neki ajándékozta, s illetve 11 évi ápolásának különös jutalmazásául kötelezte. Azon körülményre tekintettel, hogy vádlott férje örökhagyónak fogadott fia volt, — hogy vádlott örökhagjót éveken át hűségesen ápolta, — hogy örökhagyó kulcsait ennek utolsó, hosszas betegsége alatt vádlott őrizte, s hogy panaszlott cselekedetét az érdeklettek jelenlétében s nyiltan követte el, főleg pedig F. K. és F. A. határozott vallomásaiból kitetszőleg kétségtelen, hogy vádlott terhére büntetendő gonosz szándék fen nem forog, sőt a panaszlott birtokbavétel körül ióhiszemüleg járt el: — ama kérdés elbírálása pedig vajon ezen, jóhiszemű birtokbavétel egyszersmind jogszerű is volt-e, a polgári peruira títrtozik A budapesti királyi ítélőtábla 10999. sz. a. következőleg végzettAz eljárt kir. törvényszék 1878. évi február 1-sö napján 2313. sz a hozott, a további bűnvádi eljárást megszüntető végzése az ügy érdemében indokainál fogva helybenhagyatik; — azon intézkedése azonban, mely szerint vádlott H. T. részére a bírói letétben őrzött három ezer (3000) forintos takarékpénztári könyvecskének kiutalványozása elrendeltetik, hatályon kivül helyeztetik; mert azon kérdésnek eldöntése, hogy jogosan kit illet meg a takarékpénztári könyv mellett elhelyezett pénzösszeg, a polgári perutra tartozik. A kir. Curia mint legtöbb ítélőszék 5999/878. számú határozatával a budapesti m. kir. ítélőtábla végzését az abban felhozott, illetőleg felhívott indokok alapián helybenhagyta. A kérdéses takarékpénztári könyv tehát, daczára annak, hogy H. T. ellen a fenyítő eljárás megszüntettetett, továbbra is fenyítő zár alatt marad, és vádlott, ki önkényt adta át a szóban forgó takarékpénztári könyvecskét a vizsgáló bírónak, nem juthat letett értékének birtokába, bár ellene semmiféle eljárás — sem fenyítő sem polgári — folyamatban nincs. Szép erény az óvatosság, különösen a birónál, de ez óvatosságnak a pénzek kiutalványozása körül nem szabad annyira menni, hogy fenyítő zárlat fentartassék az elrendelésének egyedüli alapját és lehetőségét képező fenyítő eljárás és így bármely törvényes vagy jogi alap hiányán. Valósággal megdöbbentő a kir. táblának a legfőbb ítélőszék által helybenhagyott idevonatkozó indokolása. Ugyanis az eljáró kir. törvényszék a betéti könyvet kiutalványozta az okból, mert a fenyítő eljárás beszüntetve lett; azon kérdésnek eldöntése pedig, vajon vádlott jóhiszemű birtoka jogszerü-e. a polgári perutra tartozik. A kir. tábla és a legfőbb ítélőszék ugyanazon indokból, hogy t. i. annak eldöntése, vajon a takarékpénztárba elhelyezett összeg kit illet, polgári perutra tartozik, — a könyvecskét visszatartatni, illetőleg a zárt fentartatni rendeli. Uj neme ez a zárlatelrendelésnek bárminemű eljárás hiányán, set az ellenfél kérelmén kivül, és illetőleg a nélkül. Sőt nem egyebet jelent, ez eljárás, mint az elutasított panaszosok j által esetleg megindítandó polgári per kimenetelének előleges biztosítása az egyáltalán e tekintetben illetéktelen fenyitő bíróság utján, a i nélkül hogy tudni lehetne, vajon panaszosok a polgári pert egyátalán I kívánják-e megindítani. Ugy hiszszük, hogy a legfőbb itélőszéknek, ezen a jogi felfogással és törvényeinkkel egyaránt ellenkező eljárása annyira önmagát bírálja meg, hogy a kritikát az olvasóra bizhatjuk. Csak arra kívánunk utalni, hogy az immár végérvényesen felmentett vádlott a legfőbb ítélőszék e határozatával szemben mennyire védtelen. Panaszosokat nem perelheti a betéti könyv kiadására, mert azok sem vissza nem tartják a könyvet, sem pedig a visszatartást nem kérelmezték. Maradna tehát a felhivási kereset. Ámde ez által a legfőbb ítélőszék határozata szerint is jóhiszemű birtokos kényszeríttetnék a pert megindítani, ellenére azon általánosan elfogadott elvnek, hogy a jóhiszemű birtok ellenében az azt igénylőnek kell fellépni, és a nyilván alaptalan bűnvádi feljelentést tevő panaszosok mintegy megjutalmaztatnak az ártatlan jóhiszemű birtokot igazolt és így felmentett vádlott ellenében, alaptalan feljelentésükért az által, hogy az általuk netán indítandó polgári perben helyzetük ugy a fent idézettek, mint a bizonyítás terhe tekintetében előnyösebb legyen. Hogy az ily eljárás erkölcstelen hatású, s végső consequentiáiban mintegy felbátorít akárkit alaptalan bűnvádi feljelentések megtételére — bővebb magyarázatot nem igényel. Német kritika a magyar büntető-törvénykönyv felett. (F.) John göttingai tanár a »Göttingische gelehrte Anzeigenc czimü folyóiratban értekezik a magyar büntető-törvénykönyvről. Szerinte ezen codex sok tekintetben a német büntető-törvény kritikáját képezi, s habár az eredmények, melyekre a codificator jut, nem fogadhatók el kivétel nőikül, de a német szakirodalom figyelmét kétség kivül kiváló mérvben megérdemlik. Bőven vázolja szerző a törvénynek az államjogból folyó határozmányait, s nem győzi csodálni a Horvátországgal és az osztrák tartományokkal fenálló viszonymik sajátszerűségét. A büntetési rendszerről nagyon elismerőleg nyilatkozik. De nem kerüli ki figyelmét az 52. §., mely az ir rendszer életbe léptetését bizonytalan időre elnapolja. A mellékbüntetési rendszernél ezen éleslátása elhagyja. Szerinte a német »Ehrenstrafe« helyébe »a politikai jogok elvesztése* lépett. Elfeledi, hogy e mellett a hivatalvesztés is megvan, mely a magyar codexben egyértelmű a hivatalviselési képtelenséggel. Elfogadja a 92. §-ban foglalt elvet, mivel egészen a biró kezébe adja a büntetés kimérését s az esküdtet e térről kizárja. Nem tudja azonban szerző, hogy a mi kormányférfiaink annyira irtóznak az esküdtek-