Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 43. szám - A bagatell-törvény és a kereskedők

— 342 — fogást tanúsított. Az Értekezlet felfogása nem szolgálhat authentikus magyarázatul — a mit szerző bizonyára szintén elismer — ; midőn pedig a keresk. törvény 150. §•» az alapitókat egyenesen kötelezi arra, hogy ők a tervezetet aláirják, ezt csak ugy lehet magyarázni, hogy a törvény az alapítók fogalmát nem alapítja az aláirás tényére, mert különben nem szólna kötelezettségről. Szerző felfogása oda vezet, hogy a valódi »gründerek« néhány pictus masculu s-sal fogják a tervezetet aláíratni, mi által ők maguk minden felelősségtől szabadulnak. Hogy szerző azon az értekezleten tett megjegyzést, miszerint >a közönség, mely az alapitókat az aláírási ivekből megismerteti, az esetre, ha azokat bizalmára érdemesnek nem találja, tartózkodni fog az aláirástól«, miként találhatja jogosnak, — nem értjük. Bámulatos s az 1873-iki események után valóban megfoghatlan naivitás, azt tételezni fel a közönségről, hogy az akkor, midőn nyervágytól elkapatva részvényeket aláir, józanul ítélni tudjon, vagy ítélni akarjon! Hiszen ha a közönség mindig csak józan esze után indulna, akkor fölösleges volna szigorú törvényes rendszabályokat alkotni. Hogy a részvényaláiró az alapszabályoknak az alakuló közgyűlésen való megállapításánál majorizálhato volna, a mennyiben t. i. oly adatokról van szó, melyek nem a tervezetben foglalvák — mint szerző a 461. lapon állítja — azt csak azon esetben eoncedáljuk, midőn a tervezet határozottan megállapítja azt, miszerint az alakuló közgyűlés határozatai szótöbbséggel hozatnak. Ha a tervezet ezt meg nem állapítja, akkor az alakuló közgyűlés határozatai csak egyhangúlag hozhatók, tekintve, hogy a törvény (elég rosz) a határozathozatal módja iránt nem rendelkezik. Az alapszabály sem más, mint társasági szerződés, (V. ö. id. munkánk 69. ok. lapjait s az ott idézett német döntvényeket), ilyen pedig csak egyhangúlag jöhet létre, ha ugyan a felek eleve meg nem állapodtak abban, miszerint a szótöbbség határoz. Az 524. lapon szerző Dr. W i 11 m a n n után indulva azt mondja, hogy a k. t. 174. §-a felfüggesztő hatálylyal nem bír. Azt hiszszük, e felfogás nem egyeztethető össze a törvény rátiójával. A törvény az egyes részvényest oltalom alá akarja venni jogtalan majorizálás ellen. Már pedig ezen oltalom vajmi keveset érne, ha a jogtalan közgyűlési határozat végrehajtása fel nem függesztethetnék. Kitől követeljen a részvényes kártérítést, ha ő a jogtalan határozat végrehajtása folytán kárt szenved ? Az igazgatóságtól? Igen, de ha az igazgatóknak nincs semmijük ? Hogy az igazgatók esetleg 3 havi fogsággal büntethetők, abból a részvényesnek semmi haszna nincs. A részvényes csak ugy van teljesen megvédve a jogtalan majorizálás ellen, ha a hozott határozat végrehajtása felfüggesztethetik. Hogy mikor és mily feltételek mellett történhetik ez, — ez persze nehezen megoldható kérdés. Hogy az egyes részvényesnek nem volna kereseti joga az igazgatóság i 11. felügyelő bizottság ellen, mint szerző az 562. lapon állítja, szerintünk helytelen. Epoly helytelen szerző azon nézete, miszerint a részvénytársaság czégvezetőt nem rendelhet ki (566. 1.). Czáfolatba bocsátkozni messze vezetne; úgyis már hosszura nyúlt jelen bírálatunk. Ismételve kijenlentjük, hogy az előttünk fekvő munka egyes fogyatkozásai daczára dicséretet érdemel s irodalmunkra nézve valódi nyereség, s csak azt kívánjuk, hogy a második kötet még nagyobb elismerésre kényszeritsen bennünket, mint az első. Dr. Nagy Ferencz, budapesti egyetemi magántanár. A bagatell-törvény és a kereskedők. (Dr. S. H.) E lapok hasábjain már ismételten láttak napvilágot a bagatell-törvény ellen intézett jogos panas2ok, de nem kiséreltetett még meg annak viszonyainkhoz való illesztése iránti javaslattétel. A »magyar könyvkereskedők egyleté«-nek kérvényében az 1877. XXII. t.-cz. oly módosítása kéretik, hogy az, ha továbbra fen is tartatnék, legalább a hitelező jogos érdekeit meg ne sértse. A kérvény már be is nyújtatott az igazságügyminiszteriumhoz, és talán az érdekelt kereskedők felszólalásai és panaszai inkább fognak visszhangra találni, mint jogászi körökből származók. A kérvény így szól: ^Nagyméltóságú Miniszter Ur ! Kegyelmes Urunk ! A magyar törvényhozó testület rég tapasztalt bajon segített, midőn az 1877. XXII. t.-cz. alkotásával a kisebb polgári peres ügyekben az eljárás egyszerűsítését, gyorsítását és ugy a hitelező, mint az adós részére a költség kímélést czélozta. Alig van üzleti ág, mely ezen újításokat nagyobb örömmel üdvözölte volna, mint a mienk; mert hisz alig van más üzlet, hol az egyes ügyletek értéke az idézett törvényben megállapított maximumot oly ritkán haladja tul, mint épen a miénknél. De sajnálatunkra csakhamar beláttuk, hogy az uj törvény gyakorlati alkalmazásában csakis a fizetni nem akaró adósnak válik javára, míg a becsületes hitelező vagy viszszatartatik minden ügylet megkötésétől, vagy elveszti pénzét, és mindkét esetben az üzlet teljes pangása a végeredmény. Ezen, a törvény tulajdonképeni czéljával homlokegyenest ellenkező eredmény különösen a törvény azon két intézkedésének kifolyása, hogy 1. az illetékességet mindig alperes lakhelye állapítja meg és hogy 2. a felek képviselőinek munkadíj meg nem állapittatik. Meg vagyunk győződve és át vagyunk hatva azon jó és üdvös szándéktól, mely ugy a magas kormányt, mint a törvényhozó testületet is ezen intézkedések felvételénél vezérelte; de cpen azért, mert erős hitünk, hogy a törvény létesítésére közreműködő ezen tényezők az Összes polgárság javát akarják és nem szándékoztak annak egy részét a másik javára károsítani, polgári kötelességünknek tartjuk, hogy azon hiányokat, melyeket a törvény alkalmazása körül tapasztaltunk s melyek a csak kisebb összegekig terjtdö üzleteket teljesen lehetetlenné teszik, azoknak mielőbbi orvosolhatása végett Nagyméltóságod becses tudomására hozzuk. Fentebb volt már szerencsénk azon két fő hiányt jeleznünk, melyek a törvény tulajdonképeni czélját illusoriussá teszik, és legyen szabad azon indokokat, melyek bennünk e meggyőződést megérlelték, a következőkben kifejtenünk. A könyvkereskedői üzlet, mely a műveltség terjedésére oly nagy befolyással bír. legnagyobbrészt vidéki és 50 frtot alig túlhaladó megrendelések kivitelében áll, és ez ügyletek is, sajnálatra nem igen virágzó vagyoni viszonyaink folytán, időre köttetnek. Ha már most csak a vevők 10°/0-je a fizetésben késlekedik, az 1877. XXII. t.-cz. 15. §. majdnem egészen elzárja előttünk a peres behajtás útját, vagy legjobb esetben elvonja tőlünk jogos követelésünk aránylag tekintélyes részét az által, hogy alperes lakhelyén levén kénytelen a pert megiuditani és letárgyalni, vagy oda kell utaznunk, vagy ott kell valakit az ügy vitelével megbíznunk. És miután sem az utazási költségek meg nem téríttetnek, sem pedig a képviselő dijai a késedelmes és a per egyedüli okát képező ellenfél ellenéb n meg nem állapittatoak, ezen gyakran a per egész tárgyát fölülmúló költségeket mindig nekünk kell viselnünk. Ezen költségek természetesen az igen gyakran, sőt majdnem minden esetben szükségesnek mutatkozó végrehajtási eljárás folytán még szaporodnak, ugy hogy még teljes behajtás esetében a követelés megszűnik ugyan, de épen nem törlesztetik, a befolyt összeg alig fedezvén az egyedül alperes által okozott költségeket. Ezen körülmény egyrészt visszariasztja a hitelezőt jogos követelésének behajtásától, de másrészt — mit sajnálattal kellett tapasztalnunk — az adósban is felébreszti azon tudatot, hogy a hitelező inkább I eláll követelése érvényesítésétől, mintsem hogy fáradozása és követelése kárba veszése mellett a felmerülendő költségek befolyásával beérje, és bátorítja, hogy fizetési kötelezettségét ne teljesítse. Ily viszonyok keletkeztek az 1877. XXII. t.-cz. folytán és nem túlzott azon állitásunk, hogy ezen törvény végeredménye az lesz: miszerint az üzletünket leginkább feűtartó ezen ügyletkör teljesen meg fog szűnni és ennek következtében a könyvkereskedés Magyarországban lehetetlenné váland. Tudjuk, hogy az államhatalom a polgárok egyaránti védelmére van hivatva, de ha már szükségét látja annak, miszerint azoknak egy részére nézve külön óvszabályokat léptessen életbe, ugy bizonyára azon rész méltó arra, melynek érdekei egyesek jogtalan kötelességsértései által veszélyeztetvék. Ezen osztályt pedig jelen esetben a hitelezők képezik, kik jogos követeléseiktől elüttetnek, míg a késedelmes adósok csak önmaguk okai annak, ha az általuk szükségessé tett peres eljárás által költségekbe kevertetnek. Tekintve az itt felhozottakat, valamint továbbá, hogy az által, ha a képviselőknek csekély ugyan, de fáradozásaiknak mégis megfelelő dijak megállapittatnak s a bírói illetőségre nézve a pprtts 35. §. másodikbekezdése elfogadtatik, az 187 7. XXII. t.-cz. intentióján mit sem változtat, alázattal esedezünk Nagyméltóságodhoz: Miszerint alkotmányos uton oda hatni kegyeskedjék, hogy az 1877. XXII. t.-cz.-be a pprtts 35. §-ának második bekezdése és azon módosítás is felvétessék, hogy felperesek képviselőinek a kereseti öszszeghez arányosított munkadíj alperes ellenében megállapittassék. Különfélék. — A „Jogászkörft-ben f. h. 24-én társas összejövetel tartatik. — A katonai bíráskodás reformját több ízben sürgette lapunk ; ujabban a bécsi »Adv. Ztg« is czikkez a kérdésről. Ások fajta igazságok közt — mondja a nevezett lap — melyeket az osztrák jogásznak hivatásszerűen ismerni kötelessége, van egy, melyet ingorálhat, legalább praktikus szempontból. Joga van ugyan, elméleletileg ezen speciális igazság titkaiba behatolni, de mihelyt gyakorlati tanulmányokkal akarja kutatásait tökéletesíteni, ez neki teljes lehetetlen. A hívatlanok előtt ezen 80 bíróság termei és levéltárai el vannak zárva. Méltán félnek, hogy a nyilvánosság léghuzama megárt. Ezen bíróságoknak van alávetve a rendes időkben 300.000 emberre, jelenleg ennél még sokkal többre menő hadsereg. A hadügyminisztériumban dolgoznak ugyan a katonai fenyítő eljárás reformján, de a munkálatok nagyon lassan haladnak és oly szelleműek, hogy a reform ezek szerint alig volna egyéb, mint foltozás. Radikális javítás szükséges. Oly eljárást kell behozni, melyben a modern elvek helyet találnak és a vádlottnak teljesen meg van adva a védelem joga. — Az osztrák közigazgatási törvényszék, mint a »Jurist. Bl.« írja, két év és három hónap alatt mindössze csak 306 esetben vétetett igénybe. Oka e jelenségnek az, hogy a törvény ezen bíróságot csak mint rendkívüli, a közigazgatás szervezetén kívül álló forumot szer-