Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 41. szám - A lopás 4. [r.]

— 324 — 6. már határozottan megkívánja a közvetlen felhasználást >cueilli et mangé<, a német büntető-törvénykönyv (370. §.) >zum alsbaldigen Verbraucbe*, a zürichi törvénykönyv (168.) leghatározottabban fejezi ki az élvezeti lopás czélzatát, ezen szavakkal: »zur Befriedigung augenblicklicher Lüsternheit*. A m. büntető-törvénykönyv a 421. §-ban maga is elismeri azt, hogy a földterméknek elvonása, ha a czélzat felhasználásban áll, egy a lopástól eltérő s enyhébben büntetendő cselekményt állapit meg, a melyet a törvény vagyonrongálásnak nevez. Ha a czélzat a 421. §. esetében figyelembe lett véve, ugy ezen elv következetes keresztülvitele a 123. §. ily értelembeni formulázását megkívánná, miután a tulajdon ellen irányuló merényletek, mint büntettek s vétségek egyrészt, másrészt mint kihágások különszerüségük teljes figyelembe vételével ugyanazon elvnek folyományai s kiegészítő alkatrészei. A földtermék elvonása a magyar büntető-törvénykönyvben különfélekép qualificáltatik ahhoz képest, a mint a termék az elvonás idejében a földtől el volt választva vagy sem. A földtől el nem választott termék elvonása a 421. §-ban mint »felhasználás* nem minősittetik lopási cselekménynek, ( hanem két feltétel fenforgása alatt, t. i. a mennyiben sulyo- I sabb büntetés alá eső cselekmény nem forog íen s az okozott | kár 5 frt értéket felülmúl, más vagyon rongálásának vétsége J áll be. Ezen eselekmény a lopásnak egyik kisegítő — subsidiarius — büntette, a melyet a törvény a tárgy misége s felhasználási czélzata által különösit s melynek különös jellegét a törvény az által is igyekszik kifejezésre juttatni, hogy az értékmeghatározásban nem a felhasznált termék értékét, hanem az okozott kár nagyságát veszi. A m. büntető-törvénykönyv ezen intézkedésének megértése szükségessé teszi, hogy azon forrásra menjünk vissza, a melyből ez intézkedés merittetett. ACodePénal 388. art. külön lopást állapit meg a földtől el nem választott s elválasztott termékekre nézve s külön ki hágást a földtől el nem választott termékre. Mind e három cselekménynél megkívánja a >Code Pénal* a jogtalan elvonást és az eltulajdonitási szándékot (Mais il est essentiel bue la sustraction ait été írauduleuse, car le maraudage pour étre unvol d'unenature particuliére, n'nest pas moins un vol. Cass. 19. fév 1813.) Közvetlen felhasználást azonban egyik esetben sem kíván, mert ez adja a különbséget a maraudage azon esete közt, mely a 471. czikk 9. §. és a 475. cz. 15. §-a között fenforog. A belga büntető-törvénykönyv határozott intézkedést csakis a földtől el nem választott termékekre nézve tartalmaz j (557. czikk 6.) s azt mint kihágást rendeli büntetni, a menynyiben a cselekmény elkövetésénél az idézett pontban felsoi'olt körülmények fen nem forognak. A íöldtől elválasztott termék elvonása, mint vol de recoltes különösen felemlítve nem lett, hanem az mint egyszerű lopás >vol non spécifié* a 463. czikk alá tartozik. A szándék tekintetében a belga törvénykönyv eltulajdonítást kíván, mit ezen szó s>dérobé« mutat, közvetlen felhaszná- ! lást e törvénykönyv sem kívánván meg. A magyar büntető- I törvénykönyv részben a belga álláspontot foglalta el, meg- I ejtve azon különbséget földtől elválasztott és el nem válasz- j tott termékekre nézve, az első esetet a termék értéke szerint lopás vétségének vagy bűntettének, a másodikat rongálás vétségének minősítve. De a 421-ben foglalt és említett cselekményt mint rongálási vétséget fogván fel, ugy a belga törvény intentiójával, mint pedig az általa megállapított lopás fogalmával ellenkezésbe jött. A 421. §. felhasználást kíván, s igy ezen cselekmény megkülönböztetését a lopási cselekménytől a czélzatban találván, a czélzat különbözőségét kimutatnia kellett volna. A 421. §-hoz (395. §. II. I.) adott indokolás (Ind. II. K. 430. 1.) erre nézve megjegyzi: »hasonlóul föltétele e szakasznak, hogy a földtől el nem vált termékeknek felhasználása ne azok elvitele által eszközöltessék, mert ezen eset is. a mint ezt a lopást indokaiban kifejtettük, a lopás büntettet esetleg a lopást vétségét állapítja meg. (Az indokolásban i. h. tett megkülönböztetés felhasználás és elvitel között, a régi német büntetőjognak egyik megkölömböztetése volt, igy II. feud. 27. in fine és a szásztükör II. 68. és 39. czikk. 2. §. a földtermék elvonását nem rendeli büntetni, ha az a tett helyén fel lett emésztve, s nem hordatott el. A Peinliche Grerichts-Ordnung 167. czikke azonban a felhasználás és elhordás közti különbséget már elejté. A későbbi jogfejlődés ettől egészen eltérőleg, a földtermék elvonását súlyosabb lopási esetnek vette. L. Temme »Die Lehre vom Diebstahl nach preussischem Rechte* 209. 1.) Az indokolás szerint tehát az elvonási cselekmény anynyiban válna lopássá vagy nem, a mennyiben az elvont d olog elvitetett vagy sem. Ez az ablatio theoriájának leghatározottabb kifejezése lenne, melynek helyességét az indokolás el nem ismeri, s mely a kísérletnél alapul felvéve, annak oly megoldását eredményezné, mely a törvényhozó szándékával ellenkeznék. A 241. §. szövegezése legkevésbbé sem oldja meg azon kérdést, hogy mikor fog a földtől el nem választott termék elvonása lopásnak tekintetni, miután a felhasználás időpontját meg nem határozza. A. szomszédjának rétén kaszál, a füvet saját rétjére átviszi s barmait avval ott eteti. Ez esetet az indokolás értelmében lopásnak, a törvény értelmében pedig rongálásnak kellene venni. Mert a törvény kívánja, hogy a tettes a terméket felhasználja; igy tehát az, a mi e czél elérésére a tettes által elkövettetik, mint a felhasználás előmozditása és lehetségesitése, magát a cselekményt másnemű bűntetté át nem változtathatja. A felhasználás az eltulajdonításra irányzott szándéknak következménye, a füvet lekaszálja, eltulajdonítja, barmait avval eteti, felhasználás. Felhasználás tehát eltulajdonítás nélkül nem lehetséges, az elvitel pedig mint a felhasználásra irányuló cselekménynek egyik mozzanata jelenkezik. A határvonal tehát, a melyet az indokolás a cselekmény átváltozására nézve von, agyakorlatban felismerhető nemiévén: mindezen esetekben az enyhébb rongálási vétséget fogja megállapítani. A termék felhasználása azonban a lopás bűntettébe megy át, »a mennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekmény forog fen«. A törvény a »cselekmény* szót használván, a 336. §. csakis azon pontjai vehetők figyelembe, a melyek egy minősített cselekményt tartalmaznak, milyen a 3. és 4. pont; de nem fogják átváltoztatni a rongálás vétségét lopás bűntettévé azon pontok, a melyek a tettes személyes viszonyaira vonatkoznak (6., 7. és 8. pont és 337. §.), mert ezek fenforgása a felhasználási cselekményre befolyással nincs, s azt jellegében meghagyja. Hogy a törvényhozónak szándéka az ily személyes viszonyok kizárására irányul, igazolja az is, hogy a rendőri törvényjavaslat 123. §-ában a kihágásnak lopás bűntetté átváltoztatása nem a cselekménytől, hanem >körülményéktől« tétetik függővé, (a mennyiben azon körülmények egyike sem forog fen, melyek a büntető-törvénykönyv szerint a lopás vétségét bűntetté minősitik). A körülmény fenforgása, és cselekmény fenforgása között lényeges különbség van, mert a büntető-törvénykönyv a körülmény szót a 89., 90. és 91. §-ban a legtágasabb értelemben használja, értve az alatt ugy a tettes személyes állapotából, mint a tett és mikénti elkövetéséből íolyó körülményeket, ott pedig, a hol a törvény a körülmény szót szűkebb tárgyi értelemben kívánja vétetni, minta 82. §-ban, ott a > ténykörülmény« kifejezést használja, (a »körülmény« szó itt adott magyarázatát igazolja az indokolás I. k. 266. s k. 1.). A rongálási vétség azonban a lopás bűntettébe csak annyiban megy át, a mennyiben a kár 5 frt értéket felülmúl, a mi szintén igazolója annak, hogy a törvényhozó nem feltétlenül akarta alkalmazni a 336., 337. és 338. §-ait, a melyek tekintet nélkül a lopott dolog értékére a cselekményt bűntetté minősitik. A kár összegére nézve az Ind. (II. k. 431. 1.) megjegyzi >A legeltetésre, illetőleg a földtől el nem vált termékeknek használatára 5 frtot fölülmúló kár azért követeltetik: mert ellenkező esetben a cselekmény nem vétségnek, hanem rend-