Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 40. szám - A kereskedelmi törvény 174. §-a alapján indított kereset felfüggesztő hatályáról. 1. [r.]

— 314 resete behatóan vizsgálva nem volt. Mert ha e kereset minden más magánjogi alappal biró keresetektől lényegesen különbözik is, ugy mégis az anyagi jogból merített alapelvek a keresetek e nemére is alkalmazandók, és ha a részvényes keresetének anyagi feltételei más constructiót kívánnak mint a magán- vagy különösen a kereskedelmi jogban előforduló egyéb keresetek, ugy az esetleges felperesnek jogi érdeke, mely a keresetben érvényesül, kell hogy a keresetnek határozott irányt, kérelmet magán- vagy kereskedelmi jogi alakba öntve adjon. A mint kiemeltem, a helyes megoldásnak a kereset természetéből vont okoskodás utján kellett volna történnie, és evvel kapcsolatosan az egyes részvényesnek adott kereseti jogban érvényesülő jogi érdeket és a részvény természetéből folyó érdek terjedelmét, ugy nemkülönben a vagyonjogi kört, i a melyen belül az mozoghat, összeköttetésbe hozni. Ha a kereset mint jogérvényesülő eszköz, tartalmánál | fogva mint az anyagi magánjogkörébe tartozó, annak hatása j a vitássá lett magánjogi viszonyokra szintén ott tárgyalandó, ugy a kereset oly irányban is érvényesülhet, mely érvénye- i sülés határozott alakot tételez fel, és ezen említett mozzanatánál fogva az alaki perjog mezejére terel át. Magánjogi szempontból tekintve a kereset hatását, annak felfüggesztő hatályát felemlítve nem találjuk; s ott ahol jogrendszerünk a kereset felfüggesztő hatását elismeri, mint az igénykereset és örökösödési eljárás folyamában bizonyos esetben indított keresetné], a felfüggesztő hatály nem az ellenfél jogcselekvési körének megszorítására vonatkozik, hanem magának a bíróságnak törvény értelmében teljesítendő cselekvényét függeszti fel. De határozott különbség teendő felfüggesztő hatály és jogbiztositási intézkedés között; mert mindkettő végeredményében a szorosabb értelemben vett biztosítást mint ide nem tartozót elhagyva — bizonyos viszonynak vitássá válta előtti állapotának fentartására irányul; addig a felfüggesztés a jelen esetben sokkal határozottabb személyes irányt vesz és valamely személyt meghatározott cselekmény véghezvitelétől eltiltani akar. A pályakérdés megoldását tehát a perjog elvei alkalmazása által kellett volna megkísérteni, vajon a prtrtás rendszerében feltalálható-e oly alak, mely feltéve: hogy a kérdéses keresetnek bizonyos esetekben csakugyan felfüggesztő hatálya volna, e hatályt perjogilag is biztosítani képes? E kérdésre határozott >nemmel* kell felelni; mert a felfüggesztés érvényesülése csakis zárlat alakjában történhetnék, az lévén az egyedüli mód, bizonyos határozatoknak, melyek a részvénytársaság vagyonára vonatkoznak, foganatosítását meghiusitani. Hogy azonban a zárlat, a mint az prdttásunkban szabályozva van, kapcsolatba hozva a részvénytársaság jogi természetével, az egyes részvényes jogi állásával, és a hivatkozott §. alapján indítandó kereset irányával, nem lehet azon alak, mely a felfüggesztő hatályt biztosítani hivatva volna, további fejtegetést nem igényel. így tehát még azok is, kik ama nézet felé hajolnak, hogy beállhatnak oly esetek, melyekben kell hogy a 174. §. alapján indított kereset felfüggesztő hatálylyal birjon, ha csak a törvényt magát ellentmondónak és az általa kitűzött czél elérését ép maga a törvény által lehetetlenitettnek jelezni nem akarjuk, oly tévedésbe estek, mely az általános magánjogi elveknek e kérdésre vonatkozólag figyelmen kivül hagyásában ugy nem különben a hivatkozott §. helytelen értelmezésében leli létokát. A részvényes keresete a törvény által meghatározott irányban közgyűlési határozatnak megsemmisítésére irányul; az ítélet tehát ily keresetnek megfelelőleg csakis a megtámadott határozatnak törvény- s alapszabálylyal való ellenkezését, vagy az azokkali megegyezést mondhatja ki A részvényesnek a hivatkozott §. alapján indított keresete praejudiciális kereset lévén, az ítéletben praejudiciumot állapit meg, mely mint ilyen minden vagyonjogi érdeket nélkülöz, de következményeiben azt előidézheti és egy bekövetkezett vagyoni csorbításnak kiegyenlítésére alapul szolgálhat. A részvényesnek ez irányban nyújtott kereseti joga a határozat megsemmisítését nem jogi önezélul tűzte ki, nem az előbbeni állapot helyreállítása, azaz a részvénytársaság vagyonának a megtámadott határozat kivitele előtti állapotban visszahelyezése, hanem az általunk hangsúlyozott — részvény természetéből — s a részvényes korlátozott jogi érdekéből, a megdöntött határozattal okadatolt kapcsolatban álló kár az, mit e kereset praejudiciális természete előkészíteni akar. A felfüggesztő hatály kérdése, mely tehát legszorosabb kapcsolatban áll a kereset irányával, mint bizonyos állapot fentartására irányuló, kérdésbe sem jöhet akkor, a midőn maga az alapot képező kereset a megtámadott határozatot a társaság keretén belül semmisnek, külső megjelenésében pedig: értvén ez alatt azon jogi viszonyokat, a melyekbe harmadik a társaság kötelékén kivül álló személyek a társasághoz ép a megtámadott határozatok foganatosítása következtében léptek, jogi következményeiben fenállónak ismeri el. Még érintendő lenne azon vélt ellenmondás, mely a kereskedelmijognak a részvénytársaságokra vonatkozó határozmányaiban fellelhető, a mennyiben a kereskedelmi törvénykönyv hivatkozott §-a alapján indított keresetnek felfüggesztő hatálya bármely esetben megtagadtatnék. De hogy ezen ellentmodás nem áll, azt ép a rendszerből kiinduló törvénymagyarázat mutatja, mint azt a következőkben röviden megkisérlendjük. Már fentebb kimutattuk, miszerint a felfüggesztés, a mely itt szóban forog, abban áll, hogy bizonyos személyek e cselekmény véghezvitelében akadályoztassanak. Azon személy tehát, kinek cselekvése egy határozott irányban megakadályozandó lenne, végelemzésében nem maga a társaság, hanem az a helyett cselekvő igazgatóság. A kereskedelmi törvénykönyv 190. §-a az igazgatóság jogkörét kifelé szabályozván, azt mint oly telyhatalmu közeget állítja fel, amelynek cselekményi szabadsága sem közgyűlési határozat, sem alapszabály által harmadik személyek irányában meg nem szorítható; ha ezen határozott elvet a felfüggesztés kérdésével kapcsolatba hozzuk, ugy azt találjuk, hogy ez a 190. §-ban kimondott elvnek oly megszorítását idézné elő, melyet ép a rendszerben érvényesülő elvekkel összhangzásba hozni nem lehetne. Eltiltani pedig az igazgatóságot egy cselekménytől, és mégis elismerni annak jogi létét, ha az egyúttal egy harmadik személy jogaira vonatkozik, magát a felfüggesztést mint minden jogi jelentőséget nélkülözőt tünteti fel. E látszólagos ellentmondás tehát megoldását részint az eddig előadottakban, részint pedig a részvénytársasági jogban érvényesülő azon két elvben, melyet az igazgatóság felelősségével és kártéritési kötelezettségével minden károsult irányában jelezni szoktunk, találja. Tekintettel azokra, kik a pályakérdés megoldását a 174. §-ból kiinduló értelmezésben vélik feltalálni, csak röviden azt jegyezzük meg, hogy a kérdéses czikk egyáltalában nem szolgáltathat támpontot a kérdés megoldására, de annyi annak szövegéből kitűnik, hogy a kereset, mely a közgyűlési határozat ellen irányul, annak megdöntését anyagi feltételek hiányából kérve, időhatárhoz kötve nincs. Maga a törvény hivatkozott §-ában mi különbséget sem tesz a közt, vajon a kereset — a közgyűlési határozat ellen beadott kereset — annak foganatosítása előtt vagy után lett beadva; magát pedig azon körülményt, hogy a határozat a kivitelnek melyik stádiumába lépett, felperes keresetében érinteni nem tartozik. Az itélet, a midőn a megtámadott határozatot semmisnek nyilvánítja, nem mondja ki egyúttal azt, hogy a határozatnak cselekvénynyé válta által előidézett minden következménye jogi jelentőségét vesztené; az itélet csakis a perben álló felek jogaira hathat ki, és harmadik személyeknek jogait kell hogy érintetlenül hagyja. Ezek folytán nem érthetek egyet Dr. Apáthy István urnák kereskedelmi jogában e kérdésre vonatkozólag müve 397. s k. 1. előadott nézetekkel, a hol ugyanis különbség tétetik a között: vajon a kereset a határozat kivitele előtt vagy után adatott be, eltekintve attól, hogy Dr. Apáthy ur e keresetnek általunk hangsúlyozott praejudiciális természetét figyelmen kivül hagyja, azon kérdést, hogy mi történik,