Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 37. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folytatás)

- 292 — nincs-e valami hozzáadni valója a védelemhez, a tárgyalás i befejeztetik. A. vádlott kivezetése után a birák a tanácskozási te­rembe mennek és senkivel sem szólhatnak és nem távozhat­nak mindaddig, mig az ítélet nincs meghozva. A tanácsko­zásnál sem az ügyész-biztos, sem a jegyző nem lehet je­len. A szavazatok összegyűjtése a legalsóbb fokozattól felfelé az elnök által történik, ki utoljára adja szavazatát. A bűnös­ség csak 5 szavazattal 2 ellen mondathatik ki, a büntetés kiszabására ugyanily többség szükséges. Az enyhitó' körül­mények felvételére absolut többség kívántatik. Ha a bünte­tés kiszabása tekintetében az előirt többség nem érethetik el, a vádlottra nézve legenyhébb szavazat dönt. A jegyző" által elkészített és valamennyi biró által aláirt ítélet vádlottnak kihirdettetvén, tudtára adatik, hogy 24 óra alatt revisióért folyamodhatik. Ugyanily határidő van adva az Művész-biztosnak, ha az Ítéletet mint semmist meg akarja támadni. A revisionális bíróság szintén félévenkint állíttatik ösz­sze a magasabb rangú tisztekből. Egy reservista. Adalék a budapesti ügyvédek sérelmeihez. Minden bíróságnak megvan egyéni physiognomiája, melyet bírái és hivatalnokai, területe s közönsége, ügyforgalmának természete köl­csönöznek neki. A legérdekesebb physiognomával a fővárosi bíróságok közül kétségkívül a pestvidéki törvényszék bír. Érdekes a történészre, érdekes a bölcsészre nézve. A történész itt régészeti tanulmányokat tehet; lépten-nyomon patriarkális szellem kinyomata, a legvidékiebb légkör, minden ügy egy régiség, az egész törvényszék egy anachronismus. A bölcsész meggyőződik a darwini fejlődéstörvények hatalmáról, midőn látja az öröklött, hagyományos természet a »homo táblabiró« kinos átalakulását az uj szervezet s intézmények elleni küzdelemben, az egész vegetatív organismus degeneráló functióit az uj médiumban. Nem hiába van a megye házán: megyei bíróság az most is; fél­homályos helyiségek és félhomályos határozatok — minden arra mutat. Mindenütt a ráérés csendje contemplálható. Az iktató fölött bátran állhatna a dantei »voi ch'entrate, lasciate ogni speranza« vagy a klop­stocki »Scheiden ist unser Loos, Wiedersehen unsere Hoffnungx — mert, mint egy érdemes tagja mondá: »e bíróságnál minden darab el van temetve*. A statistikus összeolvassa az »eltemetett darabok« számát; a pénzügyész kiszámíthatja azon milliókat, melyekkel itt a társadalom károsul, és ha bírói felelősség tettleg léteznék, az állam károsodnék. Egészen a jelen igazságügyi politika Ínyére lehet: alkalmas »át helyezési« telep és nagyobb polgári perijesztő. Itt honol testületi szellem, mely azon szemrehányásban culmi­nál, hogy »különvéleményt adni incollegialitás«. Itt létezik a nyilvá­nosság physikai korlátozása, mert senki sem fér a szük szobákba. De van valami közvetlenség: érintkezés felekkel, informatió, hi­vatalszolgák általi cliensfogdosás és kölcsönközvetités, stb. alakjában. Ki az eleven zugirászatot szemlélni kívánja, ne az ügyvédi ka­mara gyér feljelentéseit olvassa, hanem itt töltsön néhány órát. Itt buján virágzik minden faja: a falusi jegyző és hegymester, a telekkönyvi bevezető, stb. leplezetlenül coram publico »müködnek«. így azután természetes, hogy némely bonyolult ügy elintéztetik 3 nap, más egyszerű pedig 3 év alatt, a mint a biró mozgatva lesz vagy sem. Fegyelmi feljelentés elintézetlen marad ; a kiadóban nem adatik értesí­tés, ezerféle dologban előiratott az elnöki engedély kikérendősége, mintha az elnök ur különösen vágyna sok emberismeret után. Szóval, a silányságok, zavarok és feljelentők vagy bizonyítékok elégtelenségéből élősködő üzérkedések labyrinthja, ethikai szempontból botrány, ügyvédi szempontból egy óriási sérelem az egész törvényszék. Az orvosláshoz Herkules kell. A jelenlegi elnök, Csapó Elek ur nem az. Justus. A közjegyzői állomások kevesbitése a fővárosban. A Budapest belvárosi két közjegyzői állomás egyike megüresed­vén, ezen esemény a fővárosi közjegyzők közt élénk mozgalmat keltett. Kevés kivétellel buzgó törekvés nyilvánul arra nézve, hogy ez alkalom­mal az állomások egyike megszüntettessék. Mult hó 27.-én értekezlet tartatott ez ügyben. Inditványképen előterjesztetett egy felirat az igazságügyminiszterhez, melyben az állo­I más üresen hagyása egyenesen kéretett. Jellemző az, hogy az indit­' ványt azon kir. közjegyző tette, aki — hagyatéki ügyek és birói meg­bízások tekintetéből — az állomás elesésében leginkább volt érdekelve. Elvettetett ugyan ezen indítvány, tekintettel arra, hogy a pályá zati hirdetmény már közhírré lett téve ; de más alakban különös gyön­gédséggel ismét felvétetett. A fővárosi közjegyzők egyik része azt tervezi, hogy az állomás át­helyezés utján egyik fővárosi közjegyzővel töltessék be, és hogy ez utób­binak állomása azután megszüntessék. Ez annyit jelentene, mintha az illető városi kerület közönségé­nek közjegyző nem kellene. Nem a közönség szükséglete, hanem anyagi magánérdek vezérli az eljárást. Fővárosunkban az egyik járásbiró kerületéből a másikba való áthelyezésnek már magában véve kevés értelme van; mert a közj. törv. 50. §-a szerint »a Budapesten létező közjegyzőnek hatásköre a pesti, budai és pestvidéki kir. tszékek területére terjed ki«, és a járásbíró­ságok szerinti felosztás csak a közjegyző lakására (51. §.) és a bíró­sági megbízásokra stb. vonatkozik. Tulajdonképeni közjegyzői ügy­forgalmában pl. a Ferencz-városi közjegyző a belvárosban is szaba­don mozog. A fővárosi közjegyzők nyeresége — becsületesen megosztva — csak csekély; alig l/i2 rész, különösen az adott tényeket tekintve csak 1/2B rész esnék mindegyikre. De az urak ezzel nagyobb terjedelmű mozgalmat akarnak meg­indítani: a »megkevesbitési elmélethez* folyamodnak, és azt jövő alkalommal is tovább folytatni szándékolják. Pedig a megkevesbités egyáltalában nem szükséges. A mult 1877. évben, mely tudvalevőleg a közjegyzőkre nézve is sokkal kedve­zőtlenebb volt mint a megelőző két év, az ügyszámok forgalma követ­kezőkép folyt le: Belváros 1166, 806: Lipótváros 1336, 755, 607; Terézváros 1902,1049,888; Józsefváros 1479; Ferenczváros 515; Buda 1525, 641. Vajha minden vidéki közjegyzőnek bárcsak fele volna még a leg­kisebb ügyszámnak is. A fővárosi közjegyzők helyzete a vidékiével szemben annyiban is sokkal kedvezőbb, a mennyiben az előbbiek hagyatéki ügyekkel, birói cselekvényekkel most is megbízatnak, holott ez vidéken csak ke­vés helyen történik. Az 1858. évben, a mikor a közjegyzői intézmény először hozatott be nálunk, Pesten 10, Budán 2 állomás töltetett be, (1858. febr. 16-án kelt J. M. rend. bir. t. 1. 24. sz.). Akkor mindkét város lakossága mint­egy 150.000 lélek volt. Jelenleg 250.000 lélek; és a fokozott forgalom mellett 12 sok volna ? A kormány, a mikor az egyesült Budapest (O­Budával együttes) fővárosra 12 állomást tervezett, az óvatosság öntu­datában cselekedett. Eltekintve mindezektől, a jellemzett megkevesbitési törekvé­sekkel a közjegyzőség mostani bajain, melyek a vidéki közjegyzőkre sokkal nyomasztóbban nehezednek, mint a fővárosiakra, nem lesz -egitve . Az eljárás az 1859/60. évekre emlékeztet, a mikor a cs. kir. jegyzők ha­marjában meggazdagodni kívántak a hatáskörükbe helyezett kény­szeregyességi eljárás által. Nem egyedül az intézmény idegen léte, absolut kormány általi octroyálása. hanem azon igyekezet is okát ké­pezte az ellenszenvnek, melynél fogva honi törvényünk helyreállí­tásával a közjegyzőség eltöröltetett. xy. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folytatás.) 198. §. A felszámítás befejezése után a biró minden kifogásolt tétel tárgyában a kifogásolókat és az ellenérdeküeket meghallgatva, nyilatkozatukat netaláni bizonyítékaikra való hivatkozás mellett a jegyzőkönyvbe beigtatja, s az általa és a felek által aláírandó jegyző­könyvet a telekkönyvi hatóságnak haladéktalanul bemutatja. 199. §. A telekkönyvi hatóság a bemutatott jegyzőkönyv alapján a kielégítési sorrendet oly módon köteles megállapítani, hogy az leg­később a sorrendi tárgyalás napjától számított 8 nap alatt elké­szítve az érdeklett felek által való megszemlélésre kitéve legyen. A 193-ik §. a) pontjában felsorolt előnyös tételekre vonatkozó kifogásokat általában, ugy szintén rendszerint a jelzálogos követelé­sekre vonatkozó azon kifogásokat, melyek csupán a telekkönyvi rang­sorozat kérdését tárgyazzák, a telekkönyvi hatóság a felvett jegyző­könyv és telekkönyvi állapot alapján a perreutasitás mellőzésével dönti el. Ha azonban a rangsorozatot tárgyazó kifogások a telekkönyv alapján el nem dönthetők, különösen a telekkönyvi rendelet 46. §-a utolsó pontjának esetében zárhatáridő kitűzése mellett, az ellenérdekű felek egyike a kereset megindítására utasítandó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom